Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-30 / 282. szám

Fekete tollú fehér madár J,Büntetésből fekete tol­lú madár leszel, és mind­addig nem válsz újra em­berré, amíg nem szeded össze a világban elterjedt sok gonoszságot.. Ä népmese költői szép­sége, erkölcsi tisztasága, az alkotóművész örök elköte­lezettsége az emberi mel­lett, a jóság és a szépség nem öncélú vállalása —, hogy az osztályerőszak, a népelnyomás megrontja az embert, a családot, a kö­zösséget — mind megannyi tartalmi és formai jellemzője Jurij Iljenko ukrán rendező filmjének. Csodálatosan egyszerű és tiszta képi-lírai jelrend­szerrel találkozunk. A mes­terkélt cselekemény közpon­tú alkotói módszert, álnépi romantikát, álerkölcsössé­get, álkonfliktust nem találunk eb­ben a filmben. A bukovinai sok- gyermekes Zvonar fiait viszi ki a vá­sárra eladni. A szegénység az egekig ordít, s a gólyát kell elpusz­títani, hogy ne le­gyen több gyerek. Népi legendából, meséből, de a na- gyon-nagyon való­ságos nyomorból is fakad mindez. Együtt hat a te­hetséges nép alko­tása a természet világával, csodála­tos képeivel a filmben. Ezzel pe­dig ellentétben áll az anyagi kiszol­gáltatottság, a szellemi elnyomás. A „béke” szörnyű időszaka az ember teljes elnyomorodá- sa, a néma visszafojtott- ságban. A történelmi háttér köz­vetett formában jelentke­zik csak a negyvenes évek Észak-Bukovinájának ké­pében. Negyvenes évek: a Szovjetunió fasiszta leroha- nása —, s mily irónikus jelenetsor — az öreg Zvo­nar öt ébresztőórájára mu­tatva azt mondja, hogy ebben a zavaros világban ő nem tudhatja, hogy me­lyik főváros időszámításá­hoz kell igazodnia. És mozdul a történelem. Zvonar családja felbom­lik, a változások hullámve­résében; Oreszt nacionalis­ta lesz, míg a másik kom­munista. Összecsapnak az emberi indulatok, s az el­nyomatás egyetemes szim­bóluma, a máglya felgyul­lad: egy traktorra kötözött kommunista benzinnel le­locsolva lángra lobban, s amint a gép nekiindul a hegyi lejtőnek, a fáklya messze világít, s mindezt az ellenpontja, az élet szépsége fokozza drámaivá; a gyönyörű hegyoldal vi­rágzó fái, a természetes élet tisztasága. A nagy társadalmi erők — a jó_ vagy a rossz mel­lé szegődás — a pontosan egyénített karakterű sze­replők életútjában jelen­nek meg és nem a konven­cionális cselekményben, vagy formális magyarázás­ban. Jurij Iljenko rendező és Vilon Kaljuta operatőr a lehető legmesszebbmenő­kig mellőzték az epikus, leíró eszközöket, s helyette a népballadai világ» at­moszférateremtő erejét és folklórisztikus jelképrend­szerét juttatták nagy sze­rephez. A Fekete tollú fehér madár a népábrázolásnak az utób­bi évek szovjet filmjei kö­zül a legszebb példája. Szo­katlan alkotás, hatása mé­gis óriási. Különös film, de a tartalom és a forma rit­kán megvalósuló egységével az, amit a moszkvai film- fesztivál aranydíja is bi­zonyít. Csató Károly Toruni készülődés Torun már most a jövő évnek él: hírneves szülöttjén nek, a nagy lengyel csillagásznak, Kopernikusznak 500, születési évfordulóját fényes ünnepségsorozatban ün­nepli meg. Az ünnepi események már elkezdődtek és 1973 őszéig tartanak. Túron a turisták jelentős tömegét kívánja vendégül látni. A városatyák megkülönböztetett figyelmet fordí­tanak Torun régi negyedére, az Óvárosra, ahol a mai napig fennmaradtak az építészeti műemlékek, valamint a középkori lengyel kézművesség építő és díszítő mű­alkotásai. Tataroznak 52 régi, kisebb-nagyóbb köházat, megőrizve azok eredeti, törtenelmileg hű formáit. Állványozás veszi jelenleg körül a Kopernikusz utca 17-es számú kőházat. Itt született a korszakalkotó mű, „De revolutionibus orbium coelestium” (Az égi szférák forgásáról) halhatatlan szerzője Kopernikusz, 'és itt töl­tötte gyermekéveit. A jubileumi ünnepségre ideérkező turisták megte­kinthetik Kopernikusz házában a nagy csillagász évfor­dulója alkalmából megnyíló kiállítást. Állandó kiállítás lesz, amely illusztrálja majd a Kopernikusz család rész­vételét a német lovagrendek elleni harcban. Bemutat­ják a nagy tudós életére és munlcálkodására vonatkozó okmányokat is. A múzeumban megtalálhatók legna­gyobb műveinek egymás utáni kiadásai, a korabeli csil­lagászati műszerek és képzőművészeti alkotások. Helyreállították a régi városházát: itt helyezték el a kerületi múzeumot. A XIII. századból származó épület egyike a középkori polgárság rpegmaradt monumentá­lis építészeti alkotásainak Európában. A városházának viszontagságos sorsa volt. Tönkrement a svédekkel való háborúskodás idején; a napóleoni harcok alatt az épü­let középkori falai között helyezték el a francia hadi­kórházat és a katonai segélyhelyet.. Az épület tornyá­ban a mai napig megmaradtak a harangok, amelyek a város középkori életében „mérték az időt és szabályoz­ták az élet ritmusát”. A városháza termeiben rendkívül érdekesek és von­zó szépségűek a középkori vitrázsok és mozaikablakok. Itt állították ki a toruni aranyművesek gyűjteményét is. Torunt már 1971-ben 570 000 turista kereste fel, s ezek közül több mint 100 000 volt a külföldi. Korszerűsítet­ték a hotelokat és két új szállodát adtak át. Szép, mert az ember újrakezdi... Látogatás a 70 éves Kovács Margitnál közben Győrből Budapest­re költözött, az én élet- utamnak pedig Koppenhá­ga, majd Párizs lett újabb állomása. Párizsban egy kerámiagyárnak dolgoztam. Azután úgy adódott, hogy A HETVENÉVES KO- |VÁCS MARGIT Kossuth- díjas keramikus, érdemes iés kiváló művész olyan tö­retlen ívelésű pályát, hazai és nemzetközi sikereket mondhat magáénak, ami csak nagyon keveseknek jut .osztályrészül. Budapesten, a Pozsonyi úti, negyedik emeleti laká­sán beszélgettünk a mű­vésznővel ifjúkori éveiről, a pályakezdésről, európai tanulmányútjairól, művészi hitvallásáról. Közben szüntelenül azon tűnődöm, mi adott erőt, szívósságot ennek a töré­keny teremtésnek, hogy nyakába vegye a világot, s a régi mesterlegények mód­jára végigzarándokolja Európát, éveket > töltsön bécsi, müncheni, koppen­hágai, párizsi kerámia­műhelyekben. — NAGYON SZERET­TEM RAJZOLNI már gim­nazista koromban. Azután egy időre valahogy elmúlt ez a szenvedélyem, csak érettségi után támadt fel ismét. Akkoriban Győrött éltünk, szüleim pedagógu­sok voltak. Középiskolai tanulmányaim befejezése után Budapestre jöttem, Jaschik Álmos iskolájában rajzolgattam, s itt kóstol­tam bele az agyaggyúrásba is. Jártam egy ideig ipar- művészeti iskolába, de ret­tenetesen unalmasan taní­tották a kerámiát. Elvá­gyódtam onnan, s hamaro­san Herta Bucher bécsi keramikus műhelyébe ke­rültem. Ott úgy kaptam kézbe az agyagot, hogy eg!y életre megszeressem. A Bécsben töltött két eszten­dő után egy évig Mün­chenben tanultam kerámiát és szobrászatét Családom egyik nyáron hazajöttem Budapestre. Eredetileg csak rövid látogatást terveztem. De annyi minden kötött ide, hogy végleg itthon ma­radtam. Kovács Margit 1928 óta állít ki rendszeresen. Első gyűjteményes kiállítása 1935-ben volt a Tamás Galériában. Két évre rá aratta első nagy nemzet­közi sikerét. A párizsi vi­lágkiállításon Diplome d’Honneurrel tüntették ki. 1948-ban a Fényes Adolf- teremben mutatta be mű­veit. E kiállítást követte a Kossuth-díj. 1953-ban a Nemzeti Szalonban állított ki, s még ebben az évben megkapta az érdemes mű­vész címet. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. 1968-ban Budapesten az Ernst Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. Ezután nyerte el a kiváló művész címet. 1970-ben Budapesten a Műcsarnok­ban, 1971-ben Győrött nyílt nagysikerű gyűjteményes kiállítása. — Melyik díjat becsüli a legjobban? — Természetesen a Kossuth-díjat. Különös öröm volt számomra, hogy éppen 1948-ban kaptam meg, a magyar történelem mellett bűbájos mázas Fi­gurák, nemrég hagyok el a tűz nászát. Körös-körül itt is hatalmas fali kerá­miák. A népmesék, balla­dák hősei élik itt agyag életüket. Itt van a Halotti beszéd megrendítő szépsé gű kompozíciója, a híressé vált Kenyérszegő. A MŰTEREMBŐL A PADLÁSTÉRBE nyílik egy, s abból újabb helyiség. A fekete gerendás, fehér falú helyiség intim világában egy teljes életmű van együtt. Csőrös kancsók, népmeséi figurák, tálak, fali képek, portrék, a nép­élet megannyi üde szín­foltját megörökítő kompo­zíciók. Kovács Margit a lélek tüzes kohójából tépi ki szobrait, agyagtáblái izzó anyagát, s gyúrja, formálja életszerűvé. Kedvvel for­málja, örökíti agyagba a felfokozott emberi indula­tokat, örömöt, bánatot, születést, dús virágzást és elmúlást Hamar Imre A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Szerkesztette: Csató Károly Foto: MTI—KS—Tóth S. Nevető madarak Kookaburrának nevezik Ausztráliában a helyi la­kók a különleges népszerű­ségnek örvendő nevető ma­darakat. A jégmadár csa­ládnak ezek a legnagyobb tagjai meg tudják ölni és el tudják fogyasztani a kí­gyókat. A másik tulajdon­ságuk, hogy a mérges hül­lők elleni harcban minden szövetségest szívesen fo­gadnak. Ezért az emberek is szeretik őket A szinte emberre is átragadó neve­tésük fölkeltette az állat­pszichológusok érdeklődé­sét. A zürichi állatkertben megfigyelték, hogy ha a nevető madarak kalitkájá­ba harmadikként egy tár­sat helyeztek el, a pár odatelepedett a hívatlan vendég elé „és beszélt hoz­zá”, azaz hallatták neveté­süket. Magnetofonra fel­vett madárhangra is neve­téssel válaszolnak. FOTÖSAROK — BOINET GILLES: GRACIA ÉS GEOMETRIA dicső napjainak századik évfordulóján. — Könnyen alkot, vagy sokat vívódik, sokáig hord­ja egy-egy alkotás gondo­latát? — Van, amikor hamar tüzet fog az ember, s ilyen­kor gyorsan készül a mű. A megrendeléseknél is a teljes alkotói szabadságot szeretem, amikor csak any- nyit mondanak meg, hogy mennyi szabad felület áll rendelkezésemre. 19öl-ben például kaptam egy meg­hívást Torinóba egy nem­zetközi tematikus kiállí­tásra, „Az ember és a munka” jeligével. Féltem egy kicsit, mert az idő rö­vid volt. Azután úgy meg­lendültem, hogy négy hét alatt teljesen elkészültem. Olyan is van, amikor éve­kig a tudat mélyén lappang valami, felvillan a képze­letben, de hosszú időbe te­lik, amíg életre kel a mű. Nehéz a munka láza, de gyönyörű! Azt szeretem az agyagban, hogy amikor ke­zemben van, még annyi lehetőséget rejt magában, s rajtam múlik, hogy végül is mi lesz belőle. Van idő­szak, amikor reggeltől estig dolgozom. Könnyen, lendü­lettel. Máskor kínlódva, gyötrődve. De a lényeg, hogy az ember egy életen át azt csinálhatja, amit ra­jongva szeret. A munka nagy áldás, nem ismerek nála nagyobbat. De elke­seredés is. S az a szép benne, ha a lesújtott em­ber mindig újrakezdi. — Az alkotást ösztönös vagy tudatos folyamatnak tartja? — ELSŐSORBAN ÖSZ­TÖNÖSNEK. Magam is az első megfogalmazás után kezdek korrigálni. A tuda­tos elemek ilyenkor domi­nálnak. — Mit tart a tehetségről, adottság vagy kifejleszt­hető képesség? — Adottság. De ez nem elég. A tehetséget is szün­telen meg kell újítani, na­ponta felfrissíteni. Beszélgetés után átme- gvünk a műterembe. Az állványon még frissen csil­log az agyag. A kemence

Next

/
Thumbnails
Contents