Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-30 / 282. szám
Fekete tollú fehér madár J,Büntetésből fekete tollú madár leszel, és mindaddig nem válsz újra emberré, amíg nem szeded össze a világban elterjedt sok gonoszságot.. Ä népmese költői szépsége, erkölcsi tisztasága, az alkotóművész örök elkötelezettsége az emberi mellett, a jóság és a szépség nem öncélú vállalása —, hogy az osztályerőszak, a népelnyomás megrontja az embert, a családot, a közösséget — mind megannyi tartalmi és formai jellemzője Jurij Iljenko ukrán rendező filmjének. Csodálatosan egyszerű és tiszta képi-lírai jelrendszerrel találkozunk. A mesterkélt cselekemény központú alkotói módszert, álnépi romantikát, álerkölcsösséget, álkonfliktust nem találunk ebben a filmben. A bukovinai sok- gyermekes Zvonar fiait viszi ki a vásárra eladni. A szegénység az egekig ordít, s a gólyát kell elpusztítani, hogy ne legyen több gyerek. Népi legendából, meséből, de a na- gyon-nagyon valóságos nyomorból is fakad mindez. Együtt hat a tehetséges nép alkotása a természet világával, csodálatos képeivel a filmben. Ezzel pedig ellentétben áll az anyagi kiszolgáltatottság, a szellemi elnyomás. A „béke” szörnyű időszaka az ember teljes elnyomorodá- sa, a néma visszafojtott- ságban. A történelmi háttér közvetett formában jelentkezik csak a negyvenes évek Észak-Bukovinájának képében. Negyvenes évek: a Szovjetunió fasiszta leroha- nása —, s mily irónikus jelenetsor — az öreg Zvonar öt ébresztőórájára mutatva azt mondja, hogy ebben a zavaros világban ő nem tudhatja, hogy melyik főváros időszámításához kell igazodnia. És mozdul a történelem. Zvonar családja felbomlik, a változások hullámverésében; Oreszt nacionalista lesz, míg a másik kommunista. Összecsapnak az emberi indulatok, s az elnyomatás egyetemes szimbóluma, a máglya felgyullad: egy traktorra kötözött kommunista benzinnel lelocsolva lángra lobban, s amint a gép nekiindul a hegyi lejtőnek, a fáklya messze világít, s mindezt az ellenpontja, az élet szépsége fokozza drámaivá; a gyönyörű hegyoldal virágzó fái, a természetes élet tisztasága. A nagy társadalmi erők — a jó_ vagy a rossz mellé szegődás — a pontosan egyénített karakterű szereplők életútjában jelennek meg és nem a konvencionális cselekményben, vagy formális magyarázásban. Jurij Iljenko rendező és Vilon Kaljuta operatőr a lehető legmesszebbmenőkig mellőzték az epikus, leíró eszközöket, s helyette a népballadai világ» atmoszférateremtő erejét és folklórisztikus jelképrendszerét juttatták nagy szerephez. A Fekete tollú fehér madár a népábrázolásnak az utóbbi évek szovjet filmjei közül a legszebb példája. Szokatlan alkotás, hatása mégis óriási. Különös film, de a tartalom és a forma ritkán megvalósuló egységével az, amit a moszkvai film- fesztivál aranydíja is bizonyít. Csató Károly Toruni készülődés Torun már most a jövő évnek él: hírneves szülöttjén nek, a nagy lengyel csillagásznak, Kopernikusznak 500, születési évfordulóját fényes ünnepségsorozatban ünnepli meg. Az ünnepi események már elkezdődtek és 1973 őszéig tartanak. Túron a turisták jelentős tömegét kívánja vendégül látni. A városatyák megkülönböztetett figyelmet fordítanak Torun régi negyedére, az Óvárosra, ahol a mai napig fennmaradtak az építészeti műemlékek, valamint a középkori lengyel kézművesség építő és díszítő műalkotásai. Tataroznak 52 régi, kisebb-nagyóbb köházat, megőrizve azok eredeti, törtenelmileg hű formáit. Állványozás veszi jelenleg körül a Kopernikusz utca 17-es számú kőházat. Itt született a korszakalkotó mű, „De revolutionibus orbium coelestium” (Az égi szférák forgásáról) halhatatlan szerzője Kopernikusz, 'és itt töltötte gyermekéveit. A jubileumi ünnepségre ideérkező turisták megtekinthetik Kopernikusz házában a nagy csillagász évfordulója alkalmából megnyíló kiállítást. Állandó kiállítás lesz, amely illusztrálja majd a Kopernikusz család részvételét a német lovagrendek elleni harcban. Bemutatják a nagy tudós életére és munlcálkodására vonatkozó okmányokat is. A múzeumban megtalálhatók legnagyobb műveinek egymás utáni kiadásai, a korabeli csillagászati műszerek és képzőművészeti alkotások. Helyreállították a régi városházát: itt helyezték el a kerületi múzeumot. A XIII. századból származó épület egyike a középkori polgárság rpegmaradt monumentális építészeti alkotásainak Európában. A városházának viszontagságos sorsa volt. Tönkrement a svédekkel való háborúskodás idején; a napóleoni harcok alatt az épület középkori falai között helyezték el a francia hadikórházat és a katonai segélyhelyet.. Az épület tornyában a mai napig megmaradtak a harangok, amelyek a város középkori életében „mérték az időt és szabályozták az élet ritmusát”. A városháza termeiben rendkívül érdekesek és vonzó szépségűek a középkori vitrázsok és mozaikablakok. Itt állították ki a toruni aranyművesek gyűjteményét is. Torunt már 1971-ben 570 000 turista kereste fel, s ezek közül több mint 100 000 volt a külföldi. Korszerűsítették a hotelokat és két új szállodát adtak át. Szép, mert az ember újrakezdi... Látogatás a 70 éves Kovács Margitnál közben Győrből Budapestre költözött, az én élet- utamnak pedig Koppenhága, majd Párizs lett újabb állomása. Párizsban egy kerámiagyárnak dolgoztam. Azután úgy adódott, hogy A HETVENÉVES KO- |VÁCS MARGIT Kossuth- díjas keramikus, érdemes iés kiváló művész olyan töretlen ívelésű pályát, hazai és nemzetközi sikereket mondhat magáénak, ami csak nagyon keveseknek jut .osztályrészül. Budapesten, a Pozsonyi úti, negyedik emeleti lakásán beszélgettünk a művésznővel ifjúkori éveiről, a pályakezdésről, európai tanulmányútjairól, művészi hitvallásáról. Közben szüntelenül azon tűnődöm, mi adott erőt, szívósságot ennek a törékeny teremtésnek, hogy nyakába vegye a világot, s a régi mesterlegények módjára végigzarándokolja Európát, éveket > töltsön bécsi, müncheni, koppenhágai, párizsi kerámiaműhelyekben. — NAGYON SZERETTEM RAJZOLNI már gimnazista koromban. Azután egy időre valahogy elmúlt ez a szenvedélyem, csak érettségi után támadt fel ismét. Akkoriban Győrött éltünk, szüleim pedagógusok voltak. Középiskolai tanulmányaim befejezése után Budapestre jöttem, Jaschik Álmos iskolájában rajzolgattam, s itt kóstoltam bele az agyaggyúrásba is. Jártam egy ideig ipar- művészeti iskolába, de rettenetesen unalmasan tanították a kerámiát. Elvágyódtam onnan, s hamarosan Herta Bucher bécsi keramikus műhelyébe kerültem. Ott úgy kaptam kézbe az agyagot, hogy eg!y életre megszeressem. A Bécsben töltött két esztendő után egy évig Münchenben tanultam kerámiát és szobrászatét Családom egyik nyáron hazajöttem Budapestre. Eredetileg csak rövid látogatást terveztem. De annyi minden kötött ide, hogy végleg itthon maradtam. Kovács Margit 1928 óta állít ki rendszeresen. Első gyűjteményes kiállítása 1935-ben volt a Tamás Galériában. Két évre rá aratta első nagy nemzetközi sikerét. A párizsi világkiállításon Diplome d’Honneurrel tüntették ki. 1948-ban a Fényes Adolf- teremben mutatta be műveit. E kiállítást követte a Kossuth-díj. 1953-ban a Nemzeti Szalonban állított ki, s még ebben az évben megkapta az érdemes művész címet. 1958-ban a brüsszeli világkiállításon Grand Prix-vel tüntették ki. 1968-ban Budapesten az Ernst Múzeumban volt gyűjteményes kiállítása. Ezután nyerte el a kiváló művész címet. 1970-ben Budapesten a Műcsarnokban, 1971-ben Győrött nyílt nagysikerű gyűjteményes kiállítása. — Melyik díjat becsüli a legjobban? — Természetesen a Kossuth-díjat. Különös öröm volt számomra, hogy éppen 1948-ban kaptam meg, a magyar történelem mellett bűbájos mázas Figurák, nemrég hagyok el a tűz nászát. Körös-körül itt is hatalmas fali kerámiák. A népmesék, balladák hősei élik itt agyag életüket. Itt van a Halotti beszéd megrendítő szépsé gű kompozíciója, a híressé vált Kenyérszegő. A MŰTEREMBŐL A PADLÁSTÉRBE nyílik egy, s abból újabb helyiség. A fekete gerendás, fehér falú helyiség intim világában egy teljes életmű van együtt. Csőrös kancsók, népmeséi figurák, tálak, fali képek, portrék, a népélet megannyi üde színfoltját megörökítő kompozíciók. Kovács Margit a lélek tüzes kohójából tépi ki szobrait, agyagtáblái izzó anyagát, s gyúrja, formálja életszerűvé. Kedvvel formálja, örökíti agyagba a felfokozott emberi indulatokat, örömöt, bánatot, születést, dús virágzást és elmúlást Hamar Imre A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Szerkesztette: Csató Károly Foto: MTI—KS—Tóth S. Nevető madarak Kookaburrának nevezik Ausztráliában a helyi lakók a különleges népszerűségnek örvendő nevető madarakat. A jégmadár családnak ezek a legnagyobb tagjai meg tudják ölni és el tudják fogyasztani a kígyókat. A másik tulajdonságuk, hogy a mérges hüllők elleni harcban minden szövetségest szívesen fogadnak. Ezért az emberek is szeretik őket A szinte emberre is átragadó nevetésük fölkeltette az állatpszichológusok érdeklődését. A zürichi állatkertben megfigyelték, hogy ha a nevető madarak kalitkájába harmadikként egy társat helyeztek el, a pár odatelepedett a hívatlan vendég elé „és beszélt hozzá”, azaz hallatták nevetésüket. Magnetofonra felvett madárhangra is nevetéssel válaszolnak. FOTÖSAROK — BOINET GILLES: GRACIA ÉS GEOMETRIA dicső napjainak századik évfordulóján. — Könnyen alkot, vagy sokat vívódik, sokáig hordja egy-egy alkotás gondolatát? — Van, amikor hamar tüzet fog az ember, s ilyenkor gyorsan készül a mű. A megrendeléseknél is a teljes alkotói szabadságot szeretem, amikor csak any- nyit mondanak meg, hogy mennyi szabad felület áll rendelkezésemre. 19öl-ben például kaptam egy meghívást Torinóba egy nemzetközi tematikus kiállításra, „Az ember és a munka” jeligével. Féltem egy kicsit, mert az idő rövid volt. Azután úgy meglendültem, hogy négy hét alatt teljesen elkészültem. Olyan is van, amikor évekig a tudat mélyén lappang valami, felvillan a képzeletben, de hosszú időbe telik, amíg életre kel a mű. Nehéz a munka láza, de gyönyörű! Azt szeretem az agyagban, hogy amikor kezemben van, még annyi lehetőséget rejt magában, s rajtam múlik, hogy végül is mi lesz belőle. Van időszak, amikor reggeltől estig dolgozom. Könnyen, lendülettel. Máskor kínlódva, gyötrődve. De a lényeg, hogy az ember egy életen át azt csinálhatja, amit rajongva szeret. A munka nagy áldás, nem ismerek nála nagyobbat. De elkeseredés is. S az a szép benne, ha a lesújtott ember mindig újrakezdi. — Az alkotást ösztönös vagy tudatos folyamatnak tartja? — ELSŐSORBAN ÖSZTÖNÖSNEK. Magam is az első megfogalmazás után kezdek korrigálni. A tudatos elemek ilyenkor dominálnak. — Mit tart a tehetségről, adottság vagy kifejleszthető képesség? — Adottság. De ez nem elég. A tehetséget is szüntelen meg kell újítani, naponta felfrissíteni. Beszélgetés után átme- gvünk a műterembe. Az állványon még frissen csillog az agyag. A kemence
