Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-30 / 282. szám
Két hanglemez a könnyűzene világából MOST ARETHA FRANK■ LI.mT, a soulzene királynéét ismerheti meg egy nagylemez „erejéig” a magyar közönség a Supraphon hanglemezgyártó vállalat jóvoltából Ray Charles, Charles Lloyd, Forest Flower és Roland Kirk után. „Aretha, a soul királynője” — ahogy a dzsessz viiugában minősítik — nem túlzás, hanem értékítélet, amit egész élete és munkássága példáz, akkor is, ha jelenleg meg harmincéves csupán és nem hatvan, vagy több, mint a néger zene lelkét mindvégig őriző „nagy öregek”: az idén elhunyt blues-énekes Mahalia Jackson, vagy Louis Armstrong, az aranytrombitás, és még sorolhatnám. Aretha kislánykorában Memphisben, apja templomi kórusában a kongregáció és a spirituálé leikével ismerkedett, s éz mindvégig megnatározta fejlődését. Természetszerűen nem juthatott el az európai szentimentális sziruppal felhígult zenei irányzatokig a dzsesszéneklésben. A néger zene lelkét őrző soul-stilus melletti elkötelezettsége, mindenképpen a néger közösségekben szerzett hatalmas elemi és intellektuális erejű zenei világ tisztelete és alkotó továbbfejlesztése. A nemrég megjelent lemez tizenhárom számot tartalmaz. Az első oldalon stúdióban, a másodikon nyilvános hangversenyen rögzített felvételeket hallhatunk. Aretha egyszer gyermekien lágy, tiszta, de hatalmas drámai feszültséget keltő éneke, másszor a világ összes emberi örömével felsikoltó és extáti- kusan elcsukló hangja, egész előadásmódja maradandó élményt nyújt a dzsesszel együttérezni képes hallgatóknak, • „Elek, » hogy meddig, nem tudom, Meghalok, bár nem akarom, Megyek, s egész utam titok, Csoda, hogy jókedvű vagyok." MAGISTER MARTINUS VERSE (Szabó Lőrinc fordításában) a mottója Koncz Zsuzsa új nagylemezének, amelynek címe Elünk és meghalunk. Koncz Zsuzsa dalénekes pályája — tudatosan nem \ táncdalénekesnek nevezem — az utóbbi évben töret- j lenül az igényes könnyű- j zene (amire mellesleg táncolni is lehet) felé őrien- \ talódik, még akkor is, ha j vannak rosszul választott I táncdalfesztiválos kitérések. Mindezt örömmel fi- \ gyelheti meg az, aki vala- \ miféle izlésformálá felada- j tot is számon kér a szó- : rakoztatáson kívül a hanglemezstúdióban mikrofon elé álló énekeseinktől vagy együttestől. Koncz Zsuzsa továbbra ' is vállalja —alkotó módon együtt az Illés-zenekarral —, hogy zeneileg és a szövegeket illetően is tartalmas dalokkal lép a közönség elé. Ez a felelősség a dalok szerzőire is vonatkozik, akik igyekeznek megtalálni a helyes arányt a közönségízlés és a művészi törekvés között. Ez a fegyelmezettség — nyugodtan nevezhetjük annak — minden bizonnyal ezúttal is a lemez sikerével párosul, amihez hozzájárul Szyksznyan Wanda művészi borítóterve is. Csató Károly Szatír lakat alatt 1970-ben egy áprilisi napon Zabkowlce varos peremén, az esti órákban, ismeretlen férfi hátulról hurkot vetett egy fiatal, magános nő nyakára. Áldozatát addig fojtogatta, amíg elájult, majd pedig egy félreeső helyre vonszolva megerőszakolta. Ezután még 19-szer ismétlődött meg ugyanez a történet más és más városokban. Végül nemrég egy lány elég pontos személylelrást adott róla, egy fiú pedig látta, amikor beszállt sosnowíecel rendszámú „Syrena” autójába. A rendőrség 1400 sosnowiecl „Syrena” tulajdonost ellenőrzött, míg végre letartóztatta a tettest. I Kitűnt, hogy a szatír 20 éves, hivatásos gépkocsivezető, mindössze 160 cm magas, nős, egy j gyermek apja. Autójában meg-, utálták a kötélhurkot la. Mindenki karácsonya Ezekben a hetekben a világ kisebb-nagyobb fenyőültetvényein és erdeiben dolgoznak az emberek, hogy az egyik legszebb ünnep, a karácsony szimbólumai, az örökzöld tűlevelű fácskák, időben jussanak el a metropolisok hatalmas áruház&iba, a nagyvárosok tereire. Jól ismerjük mindannyian színét és illatát a karácsony hangulatát árasztó tereknek, ahol az elárusító helyek közelében nem érezni a benzingőzt kilégző város bűzét. ajándékokat. Csengettyűs, csillagszórós képeslapok, fenyőággal díszített levelek milliói indulnak útnak, hogy átlépve országhatárokat, tengereket, kontinenseket baráti kézfogást, ölelést juttassanak el képletesen rokonhoz, ismerőshöz, baráthoz. A kommunikációs központokból megérkeztek a szerkesztőségekbe az első karácsonyi fotók. Amelyeket most a Magazin közzétesz olvasóinak, az NSZK egyik nagyvárosából, Hamburgból érkeztek. A A munkások vágják a fenyőket. Nemsokára az üzletek fényfüzérei is a béke és a szeretet szimbólumát stilizálják. Az iskolákban bizonytalan gyermekkezek zöld ceruzákkal fenyőt rajzolnak és technikai berendezések tő- szomszédságában kigyulladtak a kis karácsonyfák lámpásai. A Binnenal- steren felállított 30 méter magas óriásfenyőn pedig esténként 1530 gyertya ég. Petőfi, szótárba szedve Ki hallott már olyat, hogy magyar ember szótárral olvasson Petőfi- verseket?! Sokan talán így csattannak fel, ha meghallják, hogy Petőfi-szói- tár készül. Az akadékos- kodóknak röviden csak annyit: a világirodalom nagyjainak művei szülőhazájukban többször adtak alkalmat hasonló kiadványokra. A Nyelvtudományi Intézet a hétkötetes kritikai kiadás minden szavát feldolgozza a Petőfi-szó- tárban. A feldolgozás magában foglalja a szó meghatározását, a szó „környezetével”, azaz a szóhoz tartozó mondattal együtt, továbbá azt is, hogy a költő hányszor, hol, milyen értelemben használta. Az eddigi szerkesztői I munkák alapján várható- j an 20 ezer szót tartalmaz I majd az első magyar költő-szótár. A szószámlálást | nehezítette, hogy Petőfi 1 nem éppen a mai magyar ! helyesírás szabályait kö- I vette az egybe- és külön- ' írást illetően. A nagy költőnek elnézhető helyesírási önkényt bizonyítja például, hogy még az „al- má tevett” szavakat is egybeírta. — Petőfi költői nyelve nemcsak kora, hanem korunk köznyelvéhez is a . legközelebb áll — mondta ! dr. Soltész Katalin, a Pe- tőfi-szótár egyik szerkesztője. — Nyelvének gazdagságát jelzi az is, hogy egy-egy szót hányféle je- í lentésben használt. A szótár szerkesztői ösz- szeállították a Petőfi ált” használt szavak gyakoriság-listáját is. Hosszú ide ig úgy látszott, hogy a: „ember” szó tartja majd a rekordot 1258-szori előfordulással. A későbbiekben kiderült, hogy a győztes a „jó” szó, ' amelyet 1509- szer írt le műveiben, leveleiben Petőfi. A „magyar” szót 500-szor, a „szabadság” szót 314-szer, a „dal” szót 193-szor nyomtatták le a hétkötetes Petőíi-művek- ben. A szótár-szerkesztői munka megkövetelt bizonyos személyazonossági „ellenőrzést” is, hiszen Petőfi több versét csak mono- gramos megjelöléssel ajánlotta X. Y.-nak. Az Sz. J.- ről könnyű volt kideríteni, hogy Szendrei Júlia. Azt is megállapították, hogy E. R. Petőfi egyik tanárának lánya, Erdélyi Róza, az „F. L. kisasszony” személyazonosságát azonban máig sem sikerült kideríteni. A Juliska név 43-szor szerepel, de ez nem mindig Szendrei Júliát jelenti, akit csak egyetlen egyszer nevez Júliának, méghozzá levélben. Az indiszkrét szótárszerkesztők ugyanis megállapították, hogy a Juliska név 14 alkalommal más rokonszenves, azonos nevű hölgyet „takar”. A háromkötetes Petőfi-szó- tárt száz ívre tervezték, de a munka során kiderült, hogy csak százhúsz ívre fér el majd a szókincs. Pálos Miklós Egy bűvös hangszer feltámadása BAKFARK BÁLINT, korának leghíresebb lantművésze 1507—1576 között élt. „Űj Orfeusz” néven emlegették kortársai, s legendákat szőttek köré. Királyi udvarok megtisztelt vendége volt, bűvös hangszerével meghódította egész Európát. Am az idő múlásával, a szép hangú lant halálával úgy tűnt, Bakfark Bálint neve is mindörökre feledésbe merül. Szerencsére nem így történt. Századunkban, a megújuló reneszánsz zenével együtt éled fel ennek a nagyszerű művésznek emléke. Fennmaradt tabulaturálnak — a régi kottanyomtatást nevezik így — megfejtői újból és újból elámulnak korát megelőző zenei formanyelvén. Egy-egy lelkes rajongója, előremutató zenéjét értékelve, Bakfarkot Bartókkal együtt említi. Egy fiatal magyar gitár- és lantművész, Benkő Dániel is lelkes híve Bakfark Bálintnak. Ez évben másodízben vett részt az angliai Cheltenham városban évenként megrendezett lantkurzuson. Míg első meghívása e ritka hangszer kitűnő művészének szólt, második alkalommal, Diana Poültön, a Lute Society igazgatónője már a lantzene történetének magyar vonatkozású emlékeiről szóló előadásra és egy Bakfark-mű eljátszására kérte fel. — Mikor ismerkedett meg Bakfark műveivel? — Először az emberrel „találkoztam". Még konzerva- tóriumi növendék koromban olvastam Gombosi Ottó zenetörténész Bakfark élete és művei című könyvét. A művekről írott részletes elemzést akkor még nem értettem. De megragadtak az emberről írott sorok. Kortársainak csodálata. Mitől lehetett olyan nagyszerű? — kérdeztem magamban. Es elhatároztam, hogy megismerem zenéjét. A könyv végén volt néhány Bakfark-tabu- latura hangjegyekkel átírt megfejtése. Megkíséreltem lejátszani egyet, természetesen gitáron. A zene egy Bach-fúga hatását keltette bennem. A Zeneművészeti Főiskola gitár-tanszakának elvégzése után kezdtem el lanton is játszani. Szerettem volna a műveket eredeti hangzásban hallani, közben beleszerettem a hangszerbe, — Hogyan jellemezné a lantot? — A LANT HALÁLÁT annak idején a csend okozta. Halkan zengő húrjai nem tudták betölteni a koncerttermeket. Különös módon, újjászületését is a csendnek köszönheti. Az emberek ma keresik a lehetőséget a megnyugvásra, és mert a hangszer megteremti az egykori házimuzsikálások intim hangulatát, szívesen hallgatják. Ezenkívül, a lant mindent tud. Kísérni, együttesben játszani, szólózni. — Mi különböztette meg Bakfark Bálintot a többi lantművésztől? — Mint szólistát, nagyszerű technikája. Sokáig élt róla a hit, hogy halála előtt tűzbe vetett kotláiról maga is azt tartotta, rajta kívül úgysem tudja megszólaltatni őket senki. A kották elégetéséről több elmélet is kialakult. Kaczirz lengyel zenetörténész, az első Bakfarkkutató szerint, a lantos szász származású volt, szász virtusból dobta tűzbe a kottákat. Gombosi Ottó ugyanezt a művész magyar temperamentumának tulajdonítja. (Bakfark Bálint Brassóban született, és mindig magyarnak tartotta magáid Mivel köztudott, hogy Olaszországban, pestisben halt meg, az igazság az lehet, hogy kottáit elégették. Nagy népszerűségének köszönhető, hogy műveiből még életében kiadtak két kötetet nyomtatásban. Az egyiket Lyonban 1552-ben, a másikat Krakkóban, 1565-ben. Es megmaradt néhány kézirata is. Ezek megfejtése ugyan fáradságos munka, de a művészt és a hallgatót egyaránt ritka élménnyel gazdagítja. — Hogyan összegezné Bakfark műveinek különlegességét? — Megtalálható bennük a barokk zene jellegzetessége, a négyszólamú szerkesztés. Jelentéktelen témákat dolgozott fel — csodálatosan. Feltehetően sokat tanult Lassus és a többi nagy kórusmester műveiből, mert tökéletes hangzásban tudott kórusműveket megszólaltatni hangszeren. A lantosok ma is úgy vélekednek, hogy műveit játszani művészet, megfejteni tudomány. — A lant népszerűtlenné válását nemcsak gyenge hangerejének köszönhette, hanem annak is, hogy a tíz, sőt tizenhárom dupla húron való játékot túlságosan nehéznek tartották a művészek. Önnek nem okoz proble. mát az, hogy egyidöben játszik gitáron is és lanton is? — A HANGSZEREK KÖZÖTT váltani valóban nehéz. A gitárjáték során megszoktam a szimpla húrok pengetéseit és fogásait. A lanton egymás mellett levő dupla húrok ütése egészen más, de önmagában az a tény, hogy sok húron kell játszani, nem jelent nehézséget. — Hány húros hangszeren játszik? — Egy hét, egy nyolc és egy tíz duplahúros lantom van. — Mennyi ideig tart egy lant hangolása? — Koncert előtt, körülbelül fél óráig. Koncert közben tízpercenként újra kell hangolni. Az időjárás, a terem hőmérséklete is befolyásolja, hogy mennyi ideig „bírja” a hangolást. — Említette, hogy jónéhány Bakfark-tabulaturát megfejtett már, és amennyiben a tanítás és koncertezés mellett ideje engedi, ezt a munkát módszeresen tovább folytatja. Miért? — ELSŐDLEGES CÉLOM, hogy műveit közelebb hozzam az emberekhez. Mert megismerésük azt is jelenti, hogy Bakfark Bálint művészete mégegyszer nem merül feledésbe, L. I.
