Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-28 / 280. szám

i oiaal 1972. november í$„ kedd Az alumínium éve Az esztendő végén a ma­gyar alumíniumipar kettős jubileumot ünnepel: 25 éve államosították a bauxitbányákat, timföld­gyárakat, alumíniumkohó­kat és 10 esztendeje, hogy megkötöttük a szovjet- magyar timföld—alumíni­um-egyezményt. A háború előtt, egy évtizeden át, a j hazai és a nemzetközi tőke csatázott a Bakony lankái­nak kincse felett, míg vé­gül a német tőke — az erő- j södő náci' hadigépezettel a j háta mögött — megszerez- j te a fejlesztésben, a ma- j gyár bauxitvagyon kiakná­zásában a diktálás jogát. A bányászattól a feldolgozási" A fejlődés egyenetlensé­ge mellé ezzel a magyar gazdaság érdekei is má­sodrendűvé váltak. A vi­lágpiac kapitalista felén ma is több helyen jól ta­nulmányozható az a konst­rukció, amely a magyar bauxit hasznosításában ak­kor kialakult. Fejlesztették a bauxitbányászatot, vala­melyest a timföldgyártást, s nagyon csekély mérték­ben csupán az alumínium- kohászatot. vagy a fél- és késztermékgvártást. Ami­ből az következett, hogy a magyar gazdaság csak a áagyon kis értékű bauxitot adhatta el. illetve szállítot­ta a német inarnak — s a bauxit értékének száz­szorosáért kellett azután alumínium készterméket venni, ugyanazon a piacorr. A bauxit—timföld—alumí­nium terméksorban ugyan­is a világon mindenütt, hűsszorta többet kérnek az az alumíniumtömbért, és harmincs7orta, százszórta naóvobb árat a feldolgo­zóit alumínium késztermé­kért: csomagolóanvagokért kábelért, idomokért, külön­féle szerkezetekért, tartá­lyokért. A magvar ioar újjáépí­tésének időszakában az alu­míniumágazat háborús ká­rainak helyreállítása is le- zailott. s a negyvenes évek végétől hozzáláthattak az Iparág munkásai az ágazat kiépítéséhez a bauxitbá­nyászattól az alumíniumfel­dolgozásig. Az államosítást követő első évtizedben — nem ke- véj erőfeszítéssel — de bő­vítették az ágazat vala­mennyi munkafázisában a kapacitást, s egyben egy kielégíiő technológiai, tech­nikai korszerűsítést is vég­rehajtottak. Ezzel, a negy­venes éveli-, derekától szá­mítva elértük, hogy 1962-re a timföldtermelés a tízsze- j resére, a tömbalumínium- | gyártás az ötszörösére, a feldolgozás teljesítőképes­ségét a négyszeresére emel­tük. Erőművek — alumínium tömbbe öntve Látszott, hogy a bauxit- vagyonból futná többre is, futná a hazai és a külföldi keresletből is —, ha a bauxitkincs mellé villamos- energiánk is lenre. Nem véletlenül alakul a bauxit- tól a késztermékig az alu­mínium terméksor világ­piaci ára úgy, ahogy ala­kul: a bauxit árának száz­szorosa a késztermék ára. Ez az ágazat ugyanis egyi­ke a legenergiaigényesebb iparoknak. Amennyi villany kell, hogy a bauxitból tim­föld legyen, annyit még előteremtett á gazdaság, de hogy a timföldet a kohók­ban alumíniummá izzítsák — ahhoz már kevésnek bi­zonyult az ország vala­mennyi erőművének tudo­mánya. Pontosabban ahhoz, hogy a termelés tovább bő­vülhessen. 1 tonna alumí­nium előállításához ugyan­is 15 ezer kilowattóra vil­lanyáram kell. Ott állt te­hát a magyar alumínium­ipar a vagyonnal a tulaj­donában .— . energiaszegé­nyen. Ezt a gondot oldotta fel a tíz évvel ezelőtt megkö­tött szovjet—magyar egyez­mény, elhárítva a magyar alumíniumipar további di­namikus fejlődése elől az energiaszűkösség gátját. Az egyezmény lényege, hogy a bauxitot. a magyar gyárak timfölddé dolgozzák fel, ezt a Szovjetunióba szállítják, ahol a szovjet alumínium­kohókban tömbösítik, s az alumíniumtömböket vissza­szállítják Magyarországra. Ezzel tulajdonképpen a szovjet gazdaság villamos­energiát ad a magyarnak. Az idén például százhat- vanötezerszer 15 ezer kilo­wattot. Mert 165 ezer ton­na timföldet szállít a ma­gyar alumíniumágazat az idén a szovjet aluköhókhoz és egy tonna timföld fel­dolgozásához 15 ezer kilo­watt energia kell. Évente egy-egy komplett erőművet kap így a magyar gazdaság a szovjet partnertől — alu­míniumtömbökbe öntve. Iparág — felnőtt korban 1973. január 1-től Változások a nyngdíjszabályokban Ennek az egyezménynek köszönhető nagyrészt, hogy ma a magyar bauxitkincs 50 százaléka fémtömbben áll az ipar rendelkezésére, és így a legmagasabb ár- ! zónában — a különböző ; készültségi fokon álló alu­mínium félkész- és kész­termékek forgalmában ér­tékesítheti. A bauxitkincs fennmaradó másik 50 szá- ! zalékábói is csak 25 száza­lékot exportálunk bauxit- ként, tehát nem feldolgoz­va, a többit timföldként, adjuk el. Az eltelt tíz esztendőben végbe ment nagy válto­zást — az iparban és az ország alumíniumfelhasz­nálási f kultúrájában egy­aránt — az egy lakosra számított alumíniumfelha-z- nálás alakulása mutatja a legjobban. 1962-ben 4,3 kg_ot fogyasztott az ország alumíniumtermékekből, ál­lampolgáronként. Ma: 10.3 kg_ot. Anglia 8 3-at. Fran­ciaország 8,3 at, Olaszor­szág 7.6-ot. Ez a számsor igazolja: a magyar alu­míniumipar 25 év alatt, a KOST tagországok munka- megosztása segítségével el­érkezett ahhoz a teljesítő- képességhez, amelv a nversanvagvagyon alapján természetes. A minőséget pedig jól jelzi az a megbízatás, ame­lyet a közelmúltban kapott ez az ágazat az KGST part­nerektől: kidolgozni az alu­mínium burkolású úgyne­vezett szerelt falak, az alu­mínium könnyűszerkezetes építési mód legújabb, tö­megméretekben alkalmaz­ható technológiáját. Ez már felnőtt iparágakhoz illő megbízatás. Ha azonban a házastárs időközben a 70., illetve nő a 65. életévét betölti, ak­kor ugyanolyan feltételek­kel kérheti a beszámítást, mint amiről az előbbiek­ben a járadékos 70., illető­leg 65. életévét betöltött házastársával kapcsolatban már volt szó. Ha a házastárs munka- képtelen és nyugdíjévének hiányában vagy egyéb ok­ból beszámítást nem kér­het, 1973. január 1-étől munkaképtelenségi járadé­kot kaphat. Ha azonban az öregségi járadékra jogosító korhatárt már betöltötte, öregségi járadékot igényel­het. Az említett esetekben is csak akkor kaphat jára­dékot, ha legalább 3 éves termelőszövetkezeti tagság­gal rendelkezik. Keresete, jövedelme pedig nem ha­ladja meg azt az összeg­határt, amelyet később is­mertetünk. (A járadék — erről is szó lesz — fele annak az összegnek, amit a házastárs kap.) HOGYAN KÉRHETŐ A KÖZÖS MUNKÁBAN ELTÖLTÖTT ÉVEK BESZÁMÍTÁSA? A nyugdíjévként történő beszámítás iránti kérelmet a kérelmező lakóhelye sze­rinti Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, illetőleg kirendeltséghez kell írásban benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a termelőszövetkezeti tag me­lyik évek beszámítását kéri. A családtagként közös munkában eltöltött évek beszámításához a termelő- szövetkezet olyan igazolá­sát kell csatolni, amely tartalmazza a kérelmező és annak a termelőszövetke­zeti tagnak a személyi ada­tait, akinek a családtagja­ként dolgozott a termelő- szövetkezetben, továbbá a kérelmező termelőszövet­kezetbe lépésének pontos idejét, a beszámítani kért években családtagként tel­jesített munkaegységek, il­letve munkanapok számát naptári évenkénti részlete­zésben — és végül annak a nyugdíjosztálynak a meg­jelölését, amelybe a kérel­mező a kérelem előterjesz­tésekor tartozik. öregségi ' járadékosként vagy az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi jára­dékos házastársaként közös munkában eltöltött évek beszámítása iránti kérelem­hez a kérelmező és házas­társ személyi adatain kívül csatolnia kell a termelő- szövetkezet olyan igazolá­sát, amely tartalmazza a járadékot. megállapító ha­tározat számát, továbbá azt is, hogy a kérelmezőt a személyi jövedelme alapján a beszámítani kért évek­ben melyik nyugdíjosz­tályba kellett volna beso­rolni. (Folytatása következik) II. fejezet 6. § (1) „Az ! ifjúság felnevelése, a ró- I la töiícuu gondoskodás elsősorban a szülök kö­telessége. A szülők fele­lősek gyermekeik testi, szellemi és erkölcsi fej­lődéséért. Ennek feltéte­leit a csatádban kell biztosítani.” Udvar. Középen akácfa, a nyárikonyha mellett rá­csos gyerekágy. Vödör, ge­reblye, rozsdás kancsó he­ver szanaszét. A verandá­ról majdnem derékszögben görnyedt anyóka jön felém, közben szemével gyana­kodva méreget. Pöttöm, szőkésbarna fiúcska botla­dozik mögötte. Megijed, visszasiet a gangra. Az anyóka tőlem öt-hat lépés­nyire megáll. — Kit keres? — kérdezi. — B. J.-hez jöttem. Jó helyen járok? — Nincs idehaza. Már reggel elment, nem tudom, hol van. — Talán délutános? Antísztatikus lábbeli A modern technika fej­lődésével szaporodnak az elektrosztatikus feltöltődés- bői eredő balesetveszélyek. A szintetikus anyagokból készülő ruházat elterjedé­sével az elektrosztatikus feltöltődésből eredő veszé­lyek ugyancsak fokozód­tak. A hazai ipar / régóta igényli az ilyen jellegű ve­szélyeket csökkentő mun­kavédelmi felszereléseket. Ennek az igénynek tesz eleget a Várpalotai Ve­gyesipari Szövetkezet. Munkavédelmi felszerelé­seket gyártó részlegének tevékenységét kiterjesztet­te az antísztatikus lábbeli készítésére. A „Vezol” láb­beli szigetelési ellenállása, kopás- és olajállósága ki­tűnő. A különleges cipők nagyobb sorozatú előállítá­sát megkezdték­Konzerv-e!6ké«zité$ Kfssknwlé>ewh n Több mint fél évtizede működik Kiskunfélegyhá­zán a Vörös Csillag Tsz kertészetében a szövetke­zet és a Kecskeméti Kon­zervgyár közös áruelőké- szítö telepe. Szabadban és fedett helyen nyaranta száznegyven, az őszi, téli hónapokban száz, száztíz asszony és leány tisztítja, felezi a konzervgyár által megvásárolt gyümölcsöt, zöldségfélét. Az értékes kertészeti hulladék vissza­marad a gazdaságban ta­karmányozásra, trágyázás­ra. A tisztított félkész árut pedig naponta továbbítják tartósításra a kecskeméti üzembe. A félegyházi telepen 70 —80 vagon hagymát tárol a gyár a téli feldolgozásra. Rövidesen megkezdi az al­ma szállítását, amely fele­zett gyümölcsként kerül vissza a gyár édesüzemé, be. A szorgos kezű félegv- házi szövetkezeti tagok, < s alkalmazottak naponta 2 1 —250 mázsa karfiolt és hagymát tisztítanak meg ezekben a hetekben a~ áruelőkészítő telepen. ÍTóth Sándor felvételei — A vejem kel hónapja otthagyta a gyárat, azóta nem dolgozik. Azt mondta, majd később újra munkát keres. Most a lányom fize­téséből élünk. — Ű hol dolgozik? — A gyárban. Öten élünk egy fizetésből. Kevés a pénz, semmire nem elég. A legnagyobb gyerek Pesten van. Ráfogták, hogy el akarta lapni azt az autót. Többet egy szót sem szól * Tányérsapkája alól fel­néz a portás, igazolványt kér, aztán beírja adataim egy füzetbe. Eligazít: má­sodik emelet 67. Munkaügyi osztály. Be­mutatkozom, a középkorú kék köpenyes férfinak. B. J. felől érdeklődöm. Annyit tudok róla, hogy nyolc és fél hónapig segédmunkás­ként ebben a gyárban dol­gozott. Néhány perc múlva kiderül az is, hogy a rak­tárban anyagmozgatóként alkalmazták. Felkeressük a raktárost. — Igen, itt dolgozott B. J. Az volt a feladata, hogy a ládákból rakja ki a mű­szereket, alkatrészeket. Nyolcötvenes órabért ka­pott. Az első hónapokban rendesen dolgozott, de az­tán két-három napig be se jött. Már vagy tizenöt nap igazolatlan mulasztása volt- Miután megkapta a fizeté­sét, egy hétig nem láttuk. Elbocsátották. * — Hogy ismerem-e? Ké­rem, mindennapos vendég. Közvetlenül nyitás után jön először. Megiszik egy fél­decit, aztán dél felé visz- szajön. A haverjaival fizet­tet egy korsó sört. aztán estig biliárdozik... Már es­tefelé tökrészeg, de még akkor is nyer. A cimborái már félnek tőle, de mindig talál magának egy-egy új verebet. Különben nekem semmi közöm hozzá ... * Hány méteres a foci­pálya? Száz. És milyen íszéies? Ez a kelleténél jó­val keskenyebb, ahogy az úttest két oldalán húzódó árok engedi. A srácok min­denesetre nekivadulva rúg­ják a bőrt. láthatóan nagy az összetartás, csak az er­refelé haladó gépkocsik rphhpntik szét a csapatot. A sarki fűszerbolt előtt, kezükben üveg sörrel ácsorgó férfiak nagyokat üvöltenek egy-egy gól után. Még. jobban nekibuzdulnak a kamaszok, s egy irányt tévesztett lövés darabokra töri a szemközti ház abla­kát. Ehhez néhány perces magyarázkodás szükséges. — Egy pillanatra gyere csak ide. Igen, te. Ugye, B. I.-nek hívnak? — Igen. — Mikor találkoztál utol­jára a .bátyáddal? — Azt hiszem, tavaly. Mielőtt elvitték Kalocsára. Autózni akartak egy kicsit, ennyi az egész. Feltörlek egy kocsit, beültek négyen, aztán irány a Balaton. A műúton fogták el őket. Most mind a négyen a ja­vítóban vannak. i[ — Hol van édesapád? — Azt hiszi, megmondja nekem > De nem is érde­kel. Különben utálom a faterom: Leissza magát, az­tán csak merjék egy szót is szólni. A múltkor is úgy megvert. Anyám . mindig megvéd, de akkor apám nekiesik. Anyámat szere­tem, de őt ritkán látom, mindig dolgozik, — Hanyadikos vagy,? — Másodikos. __ ?! — Hát igen, negyedikbe kellene járnom. — A legkisebb fiúra ki vigyáz? — A nagymama. — Mi szeretnél lenni? —. Még nem tudom. Hol van az még? ... * — ön B. J.? — Én vagyok. — Kérem, három hete keresem, voltam a lakásán, jártam itt is, ott is. set sem találtam. A fiairól ér­deklődöm. — Mit akar a fiaimmal? Jó helyen vannak azok. Különben -is én nem szól­tam magához, -maga se szól­jon hozzám. Ez az- én ma­gánügyem — mondja a ré­szegek kötekedő hangján. Csak egv dologban téved' kedves fi; J. Abbán, hogy ez magánügy. Tárnái László Mapniiiy...?

Next

/
Thumbnails
Contents