Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-28 / 280. szám
1978. november 88., kedd & óddal Á cím kötelez Csakugyan kell a jó könyv A kecskeméti mozik szocialista brigádjai Két szocialista brigádba tömörültek a kecskeméti filmszínházak dolgozói. A Kodály Zoltán és a Katona József brigáddal magam is többször találkoztam. Ott voltak a múzeum több kiállításán, tudtam arról, hogy közösen hallgatták a város történetéről, a névadókról tartott előadásokat, együttesen beszélték meg a fontosabb bel- és külpolitikai eseményeket. Mégis némi fejtörést okozott számomra, hogy a kultúrális intézményben dolgozó szocialista brigádok mivel érdemelték ki a megtisztelő címet, milyen terveket dolgoztak ki, vállalásaikat hogyan teljesítik. A két brigádvezető, Szabó Józsefné (Katona József) és Studer Béláné (Kodály Zoltán) szívesen válaszolt kérdéseimre. FOLYTATJUK az -a, -e képzős folyamatos igenévi eredetű szavaink elemzését. A szül ige szabályos igeneve mellett (szülő) ismerjük a szüle változatot is (szüle, szülém, öregszülém). Régen egy ideig egyaránt használták mindkét változatot. Petőfi legyen erre a tanúnk. 1844-ben Szülőim- ii ez címmel írt verset. Egy .849-ben írt versének címe pedig Szüleim halálára. Ma i -izuleim változat a gyáribb, a szülőim alak rit- >b A szülőknek hivata- -/.inezete van. KérdŐ- ii ezt olvashatjuk: A- : foglalkozása. .. csuszából is sejtjük,- a csúszik igéből ered. .. csusza (túróscsusza) valóban csúszó, könnyen csúszik. Ezt már 1836-ban megállapították: „Tsusza ... ez, ha jó vajás, igen tsúsz (csúszik) az éh torokba.” Ma inkább tejföllel nya- konöntve csúszik nagyon. A hulla a hull igéből származik. Régen emberre, állatra egyaránt használták. Elég, ha Vörösmartyra és Aranyra hivatkozunk: „S elhulltanak legjobbjáink / a hosszú harc alatt.” „Elhullt csatában a derék.” Ma csak az állatok elhullásáról beszélünk. Könnyen érthető a csőrösre (csöröge fánk) is. A csörög igéből alakult egyrészt a csörögő, majd magánhangzó-kieséssel csőr_ gő, másrészt az eredeti tövet megtartó csöröge. Tehát a gyermekjátékszer, a csörgő és az ízletes tésztát jelentő csöröge egy tőről fakad. A csöröge jól kisütve harapáskor valóban csörög. AZ EDDIGIEKBEN olyan szavakat elemeztünk, amelyeknek alapigéje könnyen felismerhető. Hülye szavunk eredete nehezebben áúapitható meg. Pedig illik ismernünk, hiszen ez a szó szókincsünk — sajnálatosan — egyik legtöbbet használt eleme. Mi tehát az eredete? Nálunk hülye alakban ismeretes, de ahol az 1 mássalhangzót nem jésítik, hüle alakban szerepel. Tehát a hül igének hülő, illetve hüle származéka. A hül ige általában a meghökkenés, csodálkozás, ré- #üldözés kifejezője (elhül. hüledezik). Az ok nélküli csodálkozásnak, értetlenTervszerű propagandával, kellemes, vonzó környezet megteremtésével, a műszaki színvonal javításával sikerült a látogatók számát a korábbi évekhez viszonyítva növelni. Különösen az örvendetes, hogy az év első tíz hónapjában a magyar filmeket 17 százalékkal többen látták, mint 1971. hasonló időszakában. A brigádok tagjai különösen a Szindbád, a Hangyaboly, a Még kér a nép, a Jelenidő népszerűsítését segítették. Felkeresték az üzemi közönségszervezőket, propagandaanyaggal látták el az iskolákat, kulturális intézményeket, szakszervezeti bizottságokat. Nem véletlen, hogy amikor az SZMT elnöksége megjutalmazott 11 közönségszervezőt, nyolcnál a filmszínháségnek, balgaságnak a jele. Régi alakja hülő szájú volt. A hüledező embernek gyakran tátva marad, tehát mintegy kihűl a szája. Ezért a mindenen vagy gyakran hüledező jelentésű hülye az észbeli gyarlóságot kifejező melléknév lett. UGYANEBBŐL a hül igéből alkották a nyelvújítók a hidegvérű állatot jelentő hüllő szót is. Ebben a szóalkotásban az a szemlélet jut kifejezésre, hogy az effajta állatok vére a többi gerincesekéhez képest hideg. Kiss István Az 1970. évi nagy árvíz Makó város körzetében mintegy 50 000 gyümölcsfát pusztított ki, főleg a Maros árterületén és a gátak menti kiskertekben. A tönkrement ültetvények pótlásáról szervezetten gondoskodnak: a Szikrai Állami Gazdaság az Ültetzakkal kialakított jó kapcsolatot emelte ki. A Kodály brigád tagjai rendszeresen látogatják a mozi nyugdíjasait, segítenek gondjaik enyhítésében, ügyes-bajos dolgok elintézésében. Társadalmi munkában vetítettek az egyhónapos Kodály-szemináriu- mon (több alkalommal), közreműködtek iskolai út- tőrő-csapatgyűlések lebonyolításában. A Városi mozi előcsa- nokában rendezett kiállításokkal járó többletmunkából a Katona József brigád tagjai alaposan kiveszik a részüket. Nyugdíjastalálkozók, közös kirándulások szervezésében is az elsők között vannak. És ami a legfontosabb: mindkét brigád jövőre feljebb akarja emelni a mércét. A cím kötelez. A Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művész- együttese hétfőn reggel Budapestről kéthetes vendégszereplésre indult a Román Szocialista Köztársaságba. A szomszédos baráti ország közönsége ezúttal harmadik alkalommal láthatja katonaművészeink produkcióit. Az együttes a turné során a már itthon is nagy sikert aratott vény tervező Vállalattal együtt lerakatot létesített a városban. Ezen az őszön már több mint 30 000 télialma-, barack-, cseresznye-, meggy- és körtefát ültettek el a makóiak, tavasszal pedig teljesen pótolják az elemi csapás okozta pusztulásokat. — Miért akartok nekünk százhúszat küldeni, amikor mi ötszázat kértünk? Mészáros János, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségvezetője szemmel láthatólag meghökkent a „támadásra”. Azért ejtették útba Szabadszállást Vezsenyi Istvánnal, a kecskeméti járási pártbizottság munkatársával, hogy felmérjék a terepet a téli politikai könyvnapok előtt. Érdeklődni akartak, s íme, őket kérdezik. És mennyi szemrehányással! Az „ellenfél” Csorba János, a nagyközség pártbizottságának titkára és Zrínyi Ferenc, a helyettese. A Pártmunkás Zsebnaptárra feladott rendelésüket kérik számon a vendégeken. — És nem kaphatnánk-e akármilyen keveset a Pártmunkások Kézikönyvéből is? A múltkor kinn maradt itt egy az asztalon. Másnapra eltűnt. Ennyire kellene... „Együtt” című kétrészes műsorát mutatja be. Az első fellépésre kedden este Nagyváradon kerül sor. Ezt követően Temesváron, Aradon, Vajdahunyadon, Fogarason, Brassóban, majd Bukarestben, az Állami Operaházban lép színpadra a Magyar Néphadsereg művészegyüttese. December 11-től 15-ig hazánkban turnézik a „Rapsodia Romana”, a Román Szocialista Köztársaság állami népi ének-, zene és táncegyüttese. A művészegyüttes jelképesen a világhírű George Enescu zeneszerző egyik ismert alkotásának címét viseli nevében. A Rapsodia Romana a baráti román nép első állandó jellegű folklór színháza. Hazánkban négy előadásban mutatják be a magyar közönségnek a román nép művészetét. — Sajnos — tárja szét a kezét Mészáros elvtárs — ez teljesen kifogyott. Ha lesz esetleg új kiadás, abból ... A válasz nem nagyon tetszik. Hasznos ez a könyv, nagyon jó segítség a munkában. Az ilyenből többet kellene nyomtatni... Azután apróra megbeszélik, hogy hány szállítmánnyal hány kötetet küldjön a Kossuth, mert a Zsebnaptárból meg más aktuális kiadványokból egyszerre nem tudja teljesíteni a kívánságokat, de amint jön az utánpótlás, Szabadszállás előnyt élvez. Miért „protekciós” a Kos- suthnál Szabadszállás? Mert 1966-ban 40 fillér volt itt az egy lakosra jutó átlagforgalom. Most pedig 30 ezer forint értékű politikai könyv kel el évente, ami több mint 3 forintos átlagnak felel meg. Ez valóban imponáló fejlődés. Különösen, ha hozzászámítjuk, hogy igen népszerűek itt a pártfolyóiratok is. A Nemzetközi Szemle, s különösen a Pártélet. A kétszázhatvan helybeli párttag közül majdnem kétszázan előfizetnek valamilyen pártfolyóiratra. Érdemes odafigyelni arra, amit Csorba elvtárs mond a terjesztésről: — Ezt a munkát nem lehet úgy tekinteni, hogy „megcsinálom”. Ezzel állandóan foglalkozni kell. Van erre idejük a párt- bizottság tagjainak? — Miért kellene rá külön időt szakítani? Ez nem olyan feladat, hogy „a jövő keddet a terjesztésre szánom”. így nem megy. Beszélni kell a könyvről és kérdezni, amikor csak alkalom adódik rá. Különben is nem a pártbizottság tagjai a könyvterjesztők, mégcsak nem is az alapszervezeti titkárok. Mind a tizenöt alapszervezetben van propagandista. Nekik a pártmunkájuk a terjesztés. Azelőtt nem volt az. Amióta pártmunkának tekintjük, sokkal jobban megy. így aztán nekem és a munkatársaimnak csak annyi a dolgunk, hogy ne feledkezzünk meg a könyvterjesztésről. Ha a propagandisták látják, hogy figyelemmel kísérjük a munkájukat és megbecsüljük, ők seim fogják megunni ... Egyébként! a terjesztés nem is annyira sok munkát, mint inkább ügyszeretetei, könyvszeretetet jelent. Elvégre a propagandisták nem ügynökök. Nem az a feladatuk, hogy „rásózzák” a vevőre a „portékát”. Csorba elvtárs szemmel láthatólag szívesen beszél a könyvről: — Azt kérdezi, hogy mitől ez a nagy könyvszeretet minálunk? Azt hiszem, főképp az az oka, hogy egyre többen tanulnak. Az állami oktatásban és a pártoktatásban is. Ezért szeretnénk — ez újabb tervünk — létrehozni a tsz-ekben egy-egy kézikönyvtárat. Ügy látjuk, mindinkább szükség volna rá, kivált a távolabbi gazdaságokban. És ezért néztük meg, hogy mint van ellátva a községi könyvtár politikai művekkel. Láttuk: nem éppen jól. Megbeszéltük a i dolgot a községi tanácsi vezetőivel. Minden elismerés a tanácsnak, hogy évi 12 ezer forintot szavazott meg politikai művekre a könyvtár rendes támogatásán felül.' Ezek után benéztünk a könyvtárba is. — Képzelhetik, mennyi re örülünk a szép summának — mondja Lukácsi Jánosné könyvtáros. — Azóta már köztudott, hogy nálunk a marxista művekből is egyre nagyobb az állomány és ősztől tavaszig sűrűn jönnek a politikai oktatás résztvevői, meg az egyetemi levelező hallgatók. Gyakran egész listát vesznek elő ^ zsebükből. — S jut-e mindenkinek? — Megesik, hogy nem elég, pedig a fontosabb művekből több példány is van. De ennél többet már igazán nem kívánhatunk. Nagyon nagyot változott a helyzet, amióta kapjuk a községi tanács támogatását. — Hogyan választja ki az újabb beszerzéseket? — Ez nemcsak az én feladatom. Megbeszélem a pártbizottsággal, ők jobban tudják, hogy mire van szükségük a hallgatóknak. De mondhatom, nagyon szívesen segítenek. Igazán szívügyük, hogy a lehető legcélszerűbben használjuk fel a pénzt. Később azt kérdeztem Mészáros elvtárstól: Szabadszállás kivételesen jó területe-e a Kossuthnak? — Mindenesetre a legjobbak közül való. De nem az egyedüli jó terület. Aztán elmosolyodik: — Milyen messzire jutottunk attól, mint amikor egyszer egy tsz párttitkára azt találta nekem mondani: Ki vele, mennyi pénz kell, megkapjátok, de könyvet ne küldjétek érte, úgyse kell itt senkinek ... Persze, ma már nincs ilyen párttitkár se, azt hiszem. Hanem egyre többen olyanok, mint Csorba elvtárs. Éppen ezért azt mondom: nem a mi érdemünk, hanem a pártszervezetteké, meg személyesen Csorba elvtársé, hogy néhány év alatt env- nyire megszerették Szabadszálláson a könyvet. Mert ő nem eladni és eladatni akarja, hanem a bennelevő tudás kedvéért aiánlja. Meg van róla győződve, hogy a könvv nemcsak szép és jó időtöltés, hanem hasznos szerszám is ... Ezért aztán ő is meg tudja győzni az embereket, hogy szükségük van rá. Szabadszállás, mint mondtuk, nem az egyetlen jó példa. Tavaly úttörő vállalkozásba fogott a kecskeméti járási pártbizottság. Felmérést végeztek, hogy mennyire vannak ellátva a községi könyvtárak politikai kiadványokkal. A tapasztalataik nyomán a megyei pártbizottság kitűzte a feladatot: minden könyvtárban legyenek meg a marxizmus—len inizmus alanvető művei. S ajánlásban hívta fel a pártszerveket, hogv támogassák a könyvtárak politikai könyvállományának gyarapítását. Nem utasítás volt: aián- lás. De e-gvre több helyen meghallgatásra talál. Mester László M. Volfszon: Patronálás „Kedves Vovka!!! Igaz, hogy régen írtam már neked, de szolgáljon mentségemre, hogy igen-igen sok dolgom akadt. Az a helyzet, hogy mi új tanár nénit kaptunk, Tatjana Ivanovnát. ö igen fiatal, a múlt évben fejezte be tanulmányait a főiskolán. Amikor magyaráz nekünk valamit, egészen elvörösödik az izgalomtól, állandóan csak a könyvet nézi, úgy összezavarodik néha szegénykénk, hogy még nézni is rossz! Miért küldenek ilyen tapasztalatlan fiatalokat tanítani? Nagyon saináljuk szegénykét. Egyszer órák után néhány an ott is maradtunk az osztályban azon kínos ügy megtárgyalására, hogy mit is csináljunk Tatjana Ivanovnával, azaz, hogy ki mit javasol a megoldás érdekében. A lányok azt kérik, hogy előzékeny ebben, finomabban viselkedjünk vele, hogv tanúsítsunk több türelmet, és nml a legfontosabb, hogy bele ne gázoljunk fiatal leikébe. M' nedig azon kardoskodunk, hogy a családi otthonában kell meglátogatni Tatjana Ivanovnát, megnézni hogyan él, beszélgetni őszintén a családi helyzetéről, és ha erre nem mutatna hajlandóságot, akkor egyenest a szüleivel kell tisztázni a dolgokat. És ez ellen csak Vityka Ljagusin tiltakozott, mondván: — Marhaság. Minek kellene babusgatni? Szokjon csak hozzá a nehézségekhez. Hisz ő már nem kicsi — már iskolába is jár! Vitykát mi egy-kettő leszavaztuk. Közösen elhatároztuk, hogy védnökséget vállalunk tanító nénink felett. Még azt is megfogadtuk, hogy — legalábbis egy ideig — jól fogjuk magunkat viselni, nem puskázunk, nem másoljuk egymás házi feladatát. Másnan aztán Tatjana Ivanovna bejött az osztályba, nagy igyekezettel kezdte magyarázni a leckét, de igyekezete ismét csütörtököt mondott. Ismét az izgalom lázának fogságába esett, nedig látszott rajta, hogy készült. Könnyen meglehet, hogv éjszakába nyiilón írta az óravázlatát, lehet, hogy még a televíziót sem nézte, és lám, ennek * ellenére, az órán mégis balul üt ki minden! Idegeskedik, feleslegesen ismétel, és így minden rosszul sül el. Például ki akarta venni táskájából a tankönyvet, ám idegességében kiejtette az almáját is. Előbb úgy tett, mintha semmi sem történt volna, de aztán mégiscsak fel akarta venni. A lábával próbálta közelebb görgetni, s még a cipőjét is lehúzta, hogy az se zörögjön közben. Nos, addig-addig iparkodott közelebb forgatni, míg el nem szakadt a nylon harisnyája. Ekkor aztán végképpen kiborult, a magyarázatot is abbahagyta. Hallgattunk mi Is, ő is. Igor Szmimov nem bírta tovább cérnával, felállt és határozottan biztatni kezdte: Ne féljen tőlünk, Tatjana Ivanovna. Ne idegeskedjék, próbálja levetkőzni zavarát. Magyarázzon nyugodtan. Kezdje élőiről. Ha kívülről nem tanulta meg, olvassa nyugodtan a könyvből. Megértjük mi úgy Is. H*t mik vagyunk mi? Pályások?! Sírógörcsöt kapott és kirohant az osztályból. A lányokat küldtük utána, hogv nyugtassák meg. Vissza is tért, mosolygott, és már a könnyei sem potyogtak olyan sűrűn — Gyerekek — mondta — kérlek benneteket, legyetek a segítségemre. Vityka Ljagusin ugrott talpra, és már hadarta is: — Tatjana Ivanovna, legyen szigorúbb hozzánk, hívassa gyakrabban a szüleinket!. Erre elmosolyodott, megnyugodott és ismét magyarázni kezdett. A dolgok azóta nálunk jobban mennek. Mi természetesen még tartjuk fogadalmunkat. A szakfelügyelő meg is dicsérte Tatjana Ivanovnát kitűnő magatartásunkért. Igaz, hogy a gyerekek ma is odajöttek hozzám a szünetben, és megkérdezték: — Szerjózsa! Sokáig kell még magunkba fojtani a csintalanság nemesítő erejét? Lassan már visszafejlődünk, és rólunk mintázhatják a jóság szobrát; az Igazi gyermekkorunk meg haszontalanul elszáll a fejünk felett! Am én még nem adtam engedélyt ö«ztö- neink újbóli elszabadí- tására Még korai. A ml kedves Tatjana Ivanovnánk hadd szok- ja meg a kollektíva levegőiét. Aztán majd meglátjuk ... Baráti öleléssel: Szerjózsa” Fordította: Sigér Imre Csörgő és csöröge Gyümölcsfákkal pótolják az árvízkárokat H. N. M agyar—román kulturális csere
