Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-28 / 280. szám

lűTt. november 88., kedd S. oldal Megnyitó Solton A solti nagyközségi párt- bizottság székházában hol­nap, szerdán délután 2 órai kezdettel kerül sor a téli politikai könyvnapok megyei megnyitójára. Sza­bó László, a községi párt- bizottság titkára köszönti a meghívottakat — köztük a pártkiadványok legjobb terjesztőit — majd Kata- nics Sándor, a megyei pártbizottság titkára mél­tatja az esemény jelentő­ségét. Aktívaülés Kecskeméten Tegnap délelőtt Kecske­méten aktivaülést tar­tott a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei titkár­sága. Az ülésen dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tit­kára beszélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és az európai biztonsági értekezlet előkészületeiről tájékoztatta a jelenlevőket. Ezt követően a „Szovjet- nió harcáról a békéért, a népek biztonságáért” cím­Tíz irodalmi színpad - Petőfiről Elmaradt a várakozástól a Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról című or­szágos pályázat megyei bemutatója. Csalódásunk elsősorban a rendezés fo­gyatékosságainak á követ­kezménye. A fellépésre, vagy eredményhirdetésre várakozó szereplőkön kí­vül kevesen ültek a néző­téren. A nyolcvanezer la­Érződött, hogy a megyé­ben nincs szakképzett és lelkes színjátszófelelős, aki segítené a jószándékú kez­deményezéseket, a rende­zőket és az együttesek tag­jait. A mélykúti csoport vezetőjét kérdeztük: a te­levízió. rádió és a Nép­művelési Intézet szakem­berei előtt rendezett be­mutatót megelőzően látta-e kesztők-rendezők többsége alkotó módon nyúlt a té­mához, akart valamit ki­fejezni, mondani. Majdnem mindegyik csoportban volt egy-két tehetséges vers­mondó. Több együttes jó érzékkel, sikeresen vegyí­tette a hatékony kifejezést segítő eszközöket, vidám, hángulatos összeállítást mutatott be. Jubiláló pedagógusok kitüntetése Meghitt ünnepség szín­helye volt szombaton este a Kecskeméti Művelődési Központ Komszomol téri díszterme. Azoknak az idős pedagógusoknak, akik öt­ven, illetve hatvanöt évvel ezelőtt kezdték el a nevelői pályát, arany-, illetve - vasdiplomát adtak át ed­digi életük során kifejtett tevékenységükért. Mészáros Sándor, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályvezetője mondott ünnepi beszédet, méltatva a kitüntetettek sok irányú, elismerésre méltó érdemeit, majd az alábbi — már nyugdíjban levő — peda­gógusoknak átadta az életművüket elismerő ki­tüntetéseket. Vasdiplomát kapott özv. Faragó Lászlóné (Joó Etel­ka), aki negyvenöt keresztül Kecskeméten ta­nította a jövő nemzedékeit, és Jónás Andort, aki 1907- ben szerezte meg tanítói oklevelét. Aranydiplomát vett át Ágoston László, Garaczi; László, Horváth Jolán, Ko­zák Árpádné (Somodi Jo-, lan) és Törteli Péterné CUékány Mária), ök 1922- ben kezdték meg pedagó­gusi tevékenységüket. A Pedagógus Szakszerve­zet képviseletében az ün­nepségen jelen volt Szűcs Sándor megyei és dr. Búzás János városi titkár. A kitüntetések átadását még emlékezetesebbé tette a pedagógus énekkar és a Kodály Zoltán iskola gyér-: mekkórusának színvonalas szereplése, Vörös János, il­letve Érsek Éva vezényle­tével. V. M. éven Felhívás az ország iskoláihoz Részlet a Calypso Álom című műsorából. mel tartott előadást széles körű érdeklődés mellett. A Tisza II. képzőművészeti alkotásokban Az Alföld új gigantikus létesítményének, a Tisza II. vízlépcsőnek születését a képzőművészetben is meg­örökítik. Az Országos Víz­ügyi Hivatal megbízásából a szolnoki művésztelep két neves alkotója, Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas fes­tőművész és Gácsi Mihály grafikusművész sorozatot készít. Chiovini Ferenc ti­zenhárom nagy méretű olajfestménye már elké­szült. Az első kép bemu­tatja a tikkadó. aszályos alföldi pusztát, a követke­ző képek pedig nyomon kö­vetik a különböző munka­fázisokat, a geodéták, épí­tők munkáját, a mederren­dezési. betonozási folyama­tokat. A befejező képsorok á létesítmény üzemszerű használatát, a víz termé­kenyítő hatását érzékelte­tik majd. Gácsi Mihály grafikai sorozatának tizen­négy rajzát készítette el eddig. A művészeti alkotá­sokat a vízlépcsőnél léte­sítendő galériában helyezik maid el, azokkal az emlé­kekkel együtt, amelyek a nagy vízügyi objektum szü­letéséről tanúskodnak. kosú megyeszékhelyen egyetlen falragasz nem tu­datta a fontos vasárnapi kulturális eseményt. (Még a Műsorkalauz sem említi.) Legalább az Üttörőház aj­tajára gombostűztek volna egy cetlit: ide jöjjön, aki kíváncsi arra, hogy a me­gye tíz irodalmi színpada miilyen műsort állított össze a Kiskunságot oly rajon­gással emlegető költő al­kotásaiból. Senki sem hiányolja a hajdanvolt „dekorálást”, de — tisztelettel — egy Petőfi-portré elfért volna az ünnepinek minősített esemény színhelyén. Hi­ányzott; akárcsak a rende-< zőgárda, amely a folyosón zajongókat csendre intette volna. A végén Asperján Györgynek, a Magyar Rá­dió szerkesztőjének kellett vállalkoznia a rendcsináló hálátlan tisztségére. De hiányzott a képzett füg­gönyhúzogató is; eseten­ként a rendezői elképzelé­sek a színpadképbe be­nyúló madzagokkal is ki­egészültek ... Értekezletek tucatjain a jubileumi Petőfi-ünnepsé- gek méltó megszervezése a téma... Az újságíró is za­varban van, hogy ilyen elemi követelményekre kénytelen újra és újra fi­gyelmeztetni. Az irodalmi színpadok műsorai csak időnként fe­ledtették a sok bosszúsá­got. Beszéljünk előbb ez utóbbiakról. valaki műsorukat, kaptak-e tanácsokat, biztatást? „Nem” — így válaszolt. Valószínűleg másoktól is ilyen feleletet jegyezhetett volna föl az újságíró. Aki irodalmi színpadban szerepel, attól joggal el­várható, hogy hangosan, tisztán, érthetően beszél­jen. Vasárnap tucatnyi hadaró, selypítő, motyogó szavalót hallottunk, de nem mindig értettünk. Ta­pasztaltuk, hogy jó rende­zői elképzelések mentek tönkre gyakorlatlanság, szakmai tapasztalat híján. A forgatókönyvek is vizs­gáztak — közepesen. Jog­gal kifogásolta a kitűnő szakemberekből álló és Bicskei Gábor irányításá­val példásan működő, á csoportokat hasznos taná­csok özönével támogató bí­ráló bizottság, hogy doku­mentumműsorral egyetlen csoport sem jelentkezett. Ha valahol, hát ebben a megyében lenne anyag bő­séggel. A köznapi dolgok­ban is forradalmár, a nagy újító, vibrálóan nyugtalan Petőfi vasárnap ritkán je­lent meg a színpadon. (Nem véletlen, hogy a mellettem ülő jeles fővárosi író „nép- színmfives hangulatot” em­legetett.) Jut azért a mérleg má­sik serpenyőjébe is. Nagy­szerű dolog, hogy kétszáz fiatal heteken-hőnapokon keresztül Petőfi-verseket olvasott, ismerkedett a köl­tő életművével. A szer­A december 7-én, 8-án Kecskeméten tartandó te­rületi döntőn a kiskőrösi Periszkóp III (rendező He­rényi Gábor), a kalocsai Fórum (Bagó István) és a kecskeméti Calypso (Köves Zsuzsa) képviseli Bács- Kiskun megyét Holtai Nándor Palotai Borist az fogtal- kozlatja, hogy a modern nagyvárosban miként élnek a magányos emberek. A vérségi, munkahelyi közös­ségek fel tudják-e oldani a testi-lelki egyedüllét kín­jait, keservét, megfelel­nek-e a változó világban, a technikai civilizáció terje­désének időszakában funk­ciójuknak. Az író jól ismeri az (úgynevezett) kisemberek világát. Szerettei, ám némi iróniával figyeli őket: ho­gyan élnek, ahol a szom­szédok belelátnak és belenéznek a „leve- ses tálba”, ahol a hivatal­ban karnyújtásnyira dolgo­zó embereket sokszor fény­évek választják el. Palotai Boris gyakorlott író, szer­kesztő, megtalálja az alkal­mas típusokat (bár a mel­lékalakok árnyalt jellemzé­sére nem futja ereje), és a gondolkodásmód, életvitel ellentéteit felvillantó hely­zeteket. Kilesi azt a pilla­natot, amikor valami tör­Az iskolai, megyei, illet­ve budapesti diákparla­mentek után hétfőn Bu­dapesten a Láng Művelő­dési Központban csaknem 300 küldött részvételével megkezdte tanácskozását a IV. országos diákparlament. A tanácskozáson részt vesznek a Művelődésügyi Minisztérium, a Munkaügyi ténik, ami megváltoztatja a kényelmesen megszokott szituációt, amikor kiderül; nincs is minden rendben. A frizsider és a Két resze­lő című elbeszélés dramati- zálása pénteken este jól sikerült. Szívesen időznénk elemzésükkel, a felvonulta­tott személyek és főként az általuk képviselt nézetek vizsgálatával, de csak arra jut hely, hogy két remek színészi teljesítménynek tapsoljunk. Dómján Edit, a mindenki bolondja, ga- lambszívű, csak az „igent” ismerő gépírónő szerepében utolérhetetlen kedvességgel játszott és mellőzte az avitt vénkisasszony sablonokat. Sulyok Mária — a mai fia­talok világába, szokásaiba csöppent édesanya, — fe­lejthetetlen pillanatokkal érzékeltette a tudat, a szemlélet változásából adó­dó konfliktusokat — és lánya férjhezmenetele után kiteljesedő, nyilvánvalóvá váló magányát. (Rendezte: Málnay Levente.) Vita a gyermekcipőgyártásról \ f íj Nyitott könyv Asazati bizottság alakul Latinovits Zoltán műsora Tegnap Kecskeméten az Alföldi Cipőgyár rendezett ankétot a gyermekcipőgyár­tásról hét vállalat, illetve szövetkezet képviselőinek részvételével. Először Lovas István, az Alföldi Cipőgyár igazgató- helyettese ismertette az üzem termelését — ennek 52 százaléka gyermekláb­beli —, az alkalmazott anyagféleségeket, termelési eljárásokat. Majd javaslatot tett egy olyan szervezet létrehozására, amely rend­szeres program alapján dol­gozna ki intézkedéseket a gyermekcipők választéká­nak bővítésére, a minőség javítására. Az előterjesz­tésben a következő együtt­működési témaköröket em­lítette: az üzemek eltérő színvonalának csökkentése, a bőr-, a kellék- és más alapanyag-ellátási gondok együttes vizsgálata. Java­solta a fejlesztési elképze­lések egyeztetését; a tech­nológia korszerűsítése az új anyagok bevezetése során nyert tapasztalatok cseréjét a választékbővítés tervsze- rűsítését. A szervezet a ke­reskedelemmel karöltve venne részt a piackutatás­ban, végezné a rendelés ütemének a gyártással tör­ténő összehangolását. A hozzászólók közül He­gyi Frigyes, a Könnyűipari Minisztérium osztályveze­tője hangsúlyozta a gyer­meklábbelik egészségügyi követelményeinek megfele­lő sámfaelőírás rögzítésé­nek fontosságát, illetve a modellek két bő­ségben való gyártásának szükségességét. A javaslatot elfogadtak, amely szerint három tes­tület egy-egy vállalat pat- ronálásával foglalkozna a szabványosítás, a fazonter­vezés, választékbővítés, va­lamint a gazdaságos terme­lés kérdéseivel. A bizottság következő ülésének színhe­lye januárban a martfű' Tisza Cipőgyár lesz. P. M. Gondolkodtam sokáig a címen, hiszen a Rádióúj­ságban ez áll: Ady Endre. (Születésének 95. évfor­dulóján.) Szombaton este 31 Ady-verset mondott el egyvégtében színházművé­szetünk sokat vitatott, két­ségtelenül kimagasló egyé­nisége. Gőg és Magóg fiá­ról beszélt tündéri szépsé­gű és vaskeménységű, a gazdag mondanivaló súlyos terhével is fényes madár­ként szárnyaló mondatok­ban napjaink legköltőibb j költője: Nagy László. Azt hiszem, mégis jól v&lasztot- Ijtam jegyzetem címét, mert végül is azt láttuk, hallot­tuk, hogy Latinovits Zol­tánnak mit mond, mit je­lent a „népért síró bús bocskoros nemes”. A két nagy egyéniség találkozójá­ból ezért szikrázott ki ez a csodálatos műsor, ezért feledkeztünk meg már az ötödik percben a már-már modoros szájmozgásról és csak arra figyeltünk; mit üzen 95. születésnapja al­kalmából a klasszikus, mert mindig időszerű Ady End­re. Nem voltak kellékek, operatőri manirok, csak költészet, csak igazság, csak szépség. Köszönjük. H. N. Minisztérium, a Hazafias Népfront és egyéb társa­dalmi szervezetek, valamint’ iskolafenntartó intézmé­nyek képviselői. Dr. Ben- cédy Józsefnek, az OIOT titkárának elnöki megnyi­tója. után dr. Gosztonyi János művelődésügyi mi-. niszterhelyettes tartott re­ferátumot. A délutáni plenáris ülé­sen részt vett dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára is. A ■ délutáni vita során számos diákküldött szólalt' fel. Sok szó esett a vitá­ban- a tanyai1 diákok koP* légiumi elhelyezéséről. Ez­zel kapcsolatba!) a „Bács- Kiskun megyei delegáció felhívást intézett az or­szág iskoláihoz: támogassák, társadalmi munkával szer-, zett pénzösszeggel a meg. nehéz, hátrányos helyzet-, ben leíró diáktársaikat. Az országos diákparla­ment kedden szekcióülé- • sekkel folytatja munkáját.' (MTI) Kecskeméti kórus — a rádióban Az ipari szövetkezetek kecskeméti Kodály kórusa szombaton Budapestre uta­zott, ahol a Magyar Rá­dió stúdiójában hangfelvé­telt készítettek, repertoár­jukból. Műsorukon az aláb­bi művek szerepeltek: Bo­rodin: Tréfás szerenád, Ko­dály: Katonadal, és Ló- ránd: Menet. A Szocialista Kultúráért és az Aranykoszorús jel­vénnyel kitüntetett énekkar műsorában három hang­szerszólista is közreműkö­dött: Horváth Árpád (trombita), Hörcsök Imre (dob) és Burján Miklós (zongora). A műveket Zsiga László és Zsiga Lászlóné kar­nagyok vezényelték; A negyventagú kórus je­lenleg a tervezett jugo­szláviai „cserehangverse­nyekre” készül,

Next

/
Thumbnails
Contents