Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-22 / 275. szám
«. oldal 197?. november ti., acevda Randevú a munkapadoknál 99» • • A tanácsok megnövekedett hatáskörével élve tovább kell javítani az államigazgatási munkát, a lakosság ügyeinek intézését és vissza kell szorítani a bürokráciát.. (Az MSZMP Központi Bizottsága november 14—15-i határozatából). — Elkezdtünk valami újszerűt, amit — úgy hiszem joggal kezdeményezésnek is mondhatunk. Jóval több haszonnal biztat ugyanis, mint azt az ötlet születésekor hittük volna — ezzel fogadott a napokban Juhász Dezső, a Kiskunhalasi Városi Tanács elnökhelyettese. S nyomban hozzátette: — Bizonyosan hasznosítható másutt is, de ha csak gondolatokat ébreszt, akkor is érdemes elmondanom... És máris jegyezhettem: — Tulajdonképpen az új tanácstörvényből eredően az egész területért érzett felelősségünk szülte az ötletet. Elhatároztuk, hogy a tanács vezetői a végrehajtó bizottság osztályvezetőivel együttesen, módszeresen sorra látogatjuk egyelőre az ipari üzemeket. E látogatások alkalmával a vezetőktől tájékoztatást kérünk a vállalati életről, tevékenységről. Ezt követi az üzemmel, s még közelebbről az üzem dolgozóinak munkájával való ismerkedés. A program befejezéseként pedig üzemi fórumon válaszolunk a munkásoktól előzetesen bekért és a helyszínen felvetődő kérdésekre. A Papíripari-, a Fémmunkás- és a Faipari Vállalatnál tett ilyen látogatáson túl vannak már. A módszer életrevalóságáról, hasznosságáról pedig így vall az elnökhelyettes: — Amikor első látogatásunk tapasztalatait összegeztük. kiderült, hogy a legmélyebb nyomot osztályvezetőinkben az üzem munkapadjai, szalagjai mellett dolgozók fegyelmezett, feszített munkatempójának látványa hagyta. Az igazgatási osztályvezetőnkből szinte kirobbant a javaslat: az apparátus j valamennyi dolgozóját el kellene oda vinni, részeltetni ebben az élményben! Biztos, hogy más lesz az ügyintézés. ha munkája közben látják az értékel előállító dolgozót, aki nálunk. a tanácsnál mint ügyfél jelentkezik'.... A következő figyelemreméltó tapasztalat a munkások közügyek iránti érdeklődése volt. Egv-egv üzemi fórumot megelőzően általában 70—80 kérdést küldtek be, de nem fukarkodtak az újabbak felvetésével a helyszínen sem. Sőt, vitatkoztak is. Mikor lesz Kiskunhalason megfelelő házasságkötő terem? Mikor kap a város felsőfokú oktatási intézményt? Hát művelődési házat? A telekellátástól kezdve, a kivitelezésig bezárólag milvenek a lakásépítés lehetőségei, a járda, út, szennyvízcsatorna, gázbevezetés kilátásai, az óvodai feilesztés tervei és így tovább. — Nagvon érdekes volt tapasztalni mindhárom üzemben, mennyire őszintén érdekli a dolgozókat ? város általános rendezés' terve, melyet legutóbb' ülésén hagyott ióvá a tanácsunk. Éppen az ezzel kapcsolatban feltett számtalan kérdés hatására a soronkövetkezőtől kezdve három vasárnapon, a város három iskolájában erről tart tájékoztatót a műszaki osztályvezető. Ezenkívül a tervet a tanács épületében levő egyik üzlet kirakatában helyezzük közszemlére — sorolta Juhász elvtárs, s rögtön még két élményével toldotta meg. Az egyik a munkásoknak a város gondjai iránt tanúsított megértése, amely- lyei a feltételek híján egyelőre teljesíthetetlen kérdésekre adott, őszinte válaszokat fogadták. A másikat pedig így fogalmazta: — Lehet, hogy furcsán hangzik, de igaz: nap, mint nap együtt dolgozunk, mégis meglepő volt látni, hallani osztályvezetőinknek az üzemi fórumokon való kiállását, szakterületük legapróbb részleteinek alapos ismeretéről tanúskodó hozzáértését, a nagyon lelkiismeretes felkészülésüket erre a találkozóra. Jómagam — éppúgy, mint az az üzemvezető aki végrehajtó bizottságunknak is tagja — jóleső érzéssel hallgattam az egyes tanácsi szakterületről szóló általános tájékoztatókat, utána meg a felvetett témánkénti válaszokat. Akadtak olyan egyedi ügyek is, amelyek kapcsán az osztályvezetők megállapodtak a felvetőjükkel, hogy benn, a hivatalban utánanéznek. És természetesen teszik is. S hogy milyen konkrét haszonnal jár még a kiskunhalasi tanácsi kezdeményezés? A teljességre törekvés nélkül íme, még egy-két példa: A látogatáson részt vett egészségügyi osztály- vezető például az üzem életéről kapott tájékoztató után megkérdezte: milyen a csökkent munkaképességű dolgozók helyzete, közöttük is például a terhes asszonyoké? És rögtön kiderült, hogy sokan hozzák a táppénzes igazolást, mert nincs meg az összhang az üzem és az orvos között. Nem ismerve a helyi körülményeket, így például a gyermeket váró anyáknak alkalmas munkaterületeket, gyakori a hónapokra szóló táppénzre vétel, ami végső soron sem a kismamának, sem a munkahelynek nem hasznos. S máris soron vannak a tettek. Az osztályvezető az egészségügyi tanácsnál kezdeményezte, hogy a felülvizsgáló főorvos és a rendelőintézet vezetője vizsgáltassa végig az üzemeket olyan szempontból, milyen részleg, melyik munkahely minősül például a kímélésre szoruló kismamák foglalkoztatására alkalmasnak. De felvetődött annak szükségessége is, hogy változtatni kell a munkaalkalmassági vizsgálatok eddigi módszerén is. a rutin-munkáknál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítva ennek. A lövi* évtől kezdve a városfeilesztésre vonatkozó minden javaslatot több változatban terjesztenek a 'anácsülés elé — ez az elhatározás is az üzemi fórumok nyomán született. (Juhász Dezső szavaival élve: „Erre is a munkások tanítottak meg minket”.) Mert noha megvan a város ötéves terve, a munkások nem egy módosítást indítványoztak ezen belül. Például a tervezett út- és járdaépítésekkel kapcsolatban nyomós érvekkel bizonyították, hogy a fontosnak ítéltnél fontosabb is akad. Éppen ezért — a testületi döntés megkönnyítésére ilyen javaslatok kerülnek a tanácsülés elé: Bajza vagy a Fenyő utca, a Felszabadulás útja, vagy a Tinódi utca járda, vagy útépítése kerüljön-e előbb sorra. Hadd fejezzem be a kiskunhalasi kezdeményezés közreadását a következő gondolattal: nem egy nagy jelentőségű tudományos felfedezés története tanúsítja, hogy — természetesen utólag megállapítva — milyen egyszerű véletlen, szinte magától értetődő, aprócska ötleten múlott a siker, önkéntelenül is ez jutott eszembe a városi tanács oly magától értetődő, mégis újszerű és sok haszonnal kecsegtető módszerének hallatán. Perny Irén A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyáregységében hidraulikus munkahengereket készítenek a Vörös Csillag Traktorgyár megrendelésére. Ezeket a budapesti üzemben a forgórakodó gépekbe építik be. Szállítás előtt természetesen a próbapadon ellenőrzik a termékek minőségét. Képünkön Lantos Ferenc és Mag János, a SZIM kecskeméti gyárának lakatosai olajjal töltik fel a munkahengereket. A műszerek 160 atm~ - féra nyomást mutatnak, a munkadarab hibátlan, tehát szállítható. (Tóth Sándor felvétele) Megbecsülés és közérzef DOBOZHALMOK, csomagolópapír-garmada, zsi-- nórgombócok „társaságában” találtam múltkoriéban az egyik vidéki gyümölcs- és konzervgyár szakszervezeti titkárát. Némi titkolózás után elárulta, hogy az üzemükben vagy negyven dolgozó kap hamarosan különféle ajándékokat, kis megemlékezéseket, „nem is az érték miatt, hanem, hogy éreztesse a gyári vezetőség: j többet és másként dolgoznak az átlagosnál.” Az ünnepségen készített fotók később azt is tanúsították, hogy ezeket az apró — de kinek-kinek az ízlése, sőt családi szükséglete szerint vásárolt ajándékokat — meghatva és nagy örömmel fogadták a megjutal- mazottak... Nem kellene különösebben böngészni, búvárkodni, keresgélni ahhoz, hogy igen sok gyárban, üzemben, vállalatnál leljünk hasonló példákat. A társadalmi megbecsülés sokféle formája és megnyilvánulása természetes kísérője a termelésnek, a mozgalmi életnek; a módszerek és a formák Igen különbözőek, a cél azonban végsősoron közös tőről fakad. Munkafázisok és életutak egy-egy állomása késztet egy pillanatnyi megállásra, emlékezésre;, vagy buzdításra kisebb, nagyobb kollektívákat —, s ezeknek az eseményeknek további nyomai sokáig érezhetők, ma- radandóak. A MEGBECSÜLÉS különböző módszereit, megjelenési formált az emberek nagy többsége, az alkotó kollektívák — igénylik és természetesnek is veszik. A „hozzáállásuk” azonban igen sokszor telítődik meg újfajta tarta- j lommal megnyilvánulások kai. Megtörtént például, hogy nem is olyan régen az egyik alföldi építőipari ütemben hogy a szocialista brigádok, kiemelkedő I termelési sikereikért, különleges, nagyobb jutalomban részesültek. Az okleveleket át is vették — több, mint tízezer forintot viszont félretettek a jutalomból, ezzel segítették egyik sok gyerekes társuk kis házának felépítését, hozzáadva természetesen a maguk kezemunkáját is. A megbecsülés lényegében tovább fokozódott. Jutott belőle annak a családnak is, amely nyilván mindig emlékezni fog — megint csak a megbecsülésre, az emberséggel ötvöződött segítségre. MENNYIRE valós és mélyben gyökerező a figyelem, a megbecsülés igénye, hadd illusztráljuk egy más előjelű példával is. Idős munkás mondotta el egyik megyei tanács vb-titkárá- nak: sértve érzi magát, úgy véli, negyvenévi munka után más eljárás illette volna meg ... Kiderült, hogy kétsoros levélben kö- j zölték vele: nyugdíjazzák, mehet a pénztárhoz, fel-' venni a felmondási időre szóló pénzt. Tovább: semmi. Aztán — éppen a tanács közbelépésére — pótlólag sort kerítettek egy kis búcsúztatóra, elhangzottak a szokásos meleg búcsúszavak is ... csak éppen már nem volt olyan jóízű az egész, mintha magától történik úgy, ahogyan kell, ahogyan minden idős, munkában megfáradt, a pihenést választó embernél történnie kellett. .. Valljuk be őszintén: mindannyian érzékenyek vagyunk. A társadalmi megbecsülés legkisebb megnyilvánulására rezonál * nemcsak az egyén, hanem a szűkebb, tágabb közösség is. Borsod megyében történt korábban, hogy egy gyár szocialista brigádját | a szovjet te°tvérüzemhez fűződő segítő és alkotó | kapcsolatukért elismerés ben részesítették; szinte az egész üzem megmozdult, közössé lett az öröm. A jó közérzet — a Jó politikai közérzet — egyik' megnyilvánulása, hogy az j emberek túlnyomó többsé- | ge érzi, tudja: a munká- | jára figyelnek, a megbe- j csülés és a figyelem külön- ! böző megnyilvánulásaiban : része lehet; tőle is függ. mennyi sikerélményt vallhat majd magáénak. A munka sokrétűségéből adódóan, a formák bő tárháza áll rendelkezésre. Találkoztam gyógyszervegyész-ku- tatóval, aki világhírű találmány egyik alkotójaként a legkülönbözőbb elismerésekben részesült, a pénznek örült, s a családja javára fordította — emlékeiben még jobban megmaradt az őszinte baráti gratuláció, a kis házi felköszöntő. azok á táviratok, amelyekkel a postás bekopogtatott. És találkoztam nehézipari üzemben dolgozó fényezővel, aki féltőn, őrzött egy oklevelet: brigádvetélkedőn első lett — irodalomból... Ha panaszt hall az ember, itt, ott, ha megkeseredett érzésű panaszkodó önti ki neki a lelkét, legtöbbször ott húzódik meg a kesergós hátterében a nagyon egyszerű — és köny- nyen megváltoztatható indok is: „Elég lett volna egy jó szó, egy kis megbecsülés, már nyugodt és elégedett lettem volna.” Valójában apró dolgokból, kis összetevőkből formálódik kellemessé és elégedetté az emberi közérzet; az az érzelmi töltésű „közeg”, amely meghatározója köznapjaink hangulatának, jó, vagy rossz tartalmának. A társadalmi megbecsülés bőségesen váltogatható — és nagyon sokszor és sokhelyütt már jól is használt — formái ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. tqv ■< r.K s tovább len- iítik az alkotó kedvet ’ észtetnek megint fellépni az újabb lépcsőfokokra ... . -i -t Köszönet a katonáknak Megyénkben ebben az évben jó termés volt szőlőből, kukoricából, cukorrépából, de a nagy meny- nyiségű termény gyors betakarítása a korán beköszöntött esőzések miatt rendkívül nagy gondot okozott a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Ezért az állami gazdaságok, s a termelőszövetkezetek a megyében állomásozó katonai alakulatok parancsnokaihoz, pártszervezeteihez fordultak segítségért. A katonák megértették a közös gazdaságok gondjait és szombaton, vasárnap szabad idejüket feládozva mentek el a közeli közös gazdaságokba, ahol főleg a szdlőszüretelésben pótolták a hiányzó munkáskezeket. A szőlő betakarítása azonban így is jelentősen elhúzódott volna, ezért a megye vezetői Csémi Károly altábornagyot, a honvédelmi miniszter első helyettesét keresték fel, s kérték: tegye lehetővé, hogy katonáink, valamint az alakulatok gépjárművei segítsenek a termés megmentésében. Ezután több száz honvéd dolgozott tisztjeik irányításával két héten keresztül a megye közös gazdaságaiban, s munkájukat 49 gépkocsi is segítette. Baján és a járásban a katonák 2000, Kalocsán és járásában 3200, Kecskeméten és járásában 2300, a kiskőrösi járásban 1900, a kiskunhalasi járásban 29t)Ü munkanapot dolgoztak, ,ó- leg a szölőszüretelésben, de a kukoricatörésben a cukorrépa felszedő..ben is. Az alakulatok csoportos váltásban küldték u fiatalokat a mezőgazda* íj munkára, ezért a kiképzés, tervet is maradéktalanul végrehajtottak. Az összesítés szerint katonáink ösz- szesen 12 ezer 300 munkanapot dolgoztak a két hét alg.tt. Dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gajdócsi István, a megyei tanucs elnöke a katonák munkáját értékelve a következő levelet küldték Csémi Károly altábornagy nak: „Kedves Csémi Elvtárs! Megyénk mezőgazdasági üzemeiben ez évben rendkívül nagy feladatot jelentett az őszi betakarítási munkák gyors és szervezett végrehajtása. Abban, hogy üzemeink a szőlő betakarítását jelentősebb veszteség nélkül oldották meg, s a betakarítási munkálatokat sikerült meggy or stani, nagy szerepük volt a megyében állomásozó honvédségi alakulatoknak. A párt- és tanács megyei vezetői nevében köszönetét mondunk Csémi Elvtársnak és azoknak a honvédeknek, tiszteknek, akik a betakarítási munkában részt vettek, a vállalt feladatot becsületesen, jó minőségben és kiemelkedően jó szervezettséggel hajtották végre. Amikor ismételten köszönetét mondunk a segítségért, kérjük, hogy a jövőben — amennyiben hasonló nehézségeink lennének — az ilyen irányú kéréseinket továbbra is támogatni szíveskedjen.” Szállítás előtt
