Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-22 / 275. szám

MW. november SS., szerda S. oldal Megkezdődött a KGST élelmiszeripari állandó bizottságának budapesti ülése Kedden reggel az Élel­miszeripari Dolgozók Szak- szervezetének dísztermé­ben megkezdődött a KGST élelmiszeripari állandó bi­zottságának 18. ülése. A tanácskozáson a KGST- tagországok — Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Román Szocia­lista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége — kül­döttségén kívül részt vett Vályi Péter, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Az ülést a bizottság elnöke, V. Sopov bolgár földmű­velésügyi és élelmiszeripa­ri miniszter nyitotta meg. Az ülésen elmondott be­szédében Vályi Péter hang­súlyozta, hogy az élelmi- szeripari állandó bizottság tevékenységének közép­pontjában az integrációs feladatok állnak, s ezek egy részét a mostani ülé­sen is megtárgyalják. — Mindenekelőtt lénye­gesnek tartjuk, — folytat­ta. — hogy az együttmű­ködés kibővül a távlati, 10—15 éves elképzelések és tervek egyeztetésével. Ennek során nagy jelentő­ségű az élelmiszeripar 1985-ig szóló fejlesztési prognózisainak kidolgozá­sa, az arra épülő távlati tervkoordináció, valamint az együttes tervezés prog­ramjának összeállítása. Fontos, hogy egyfelől az igényeket, másfelől pedig a termelési elképzeléseket és lehetőségeket kölcsönö­sen jó előre ismerjük, és egyeztessük, sőt közösen tervezzünk. A tervek egyeztetése lehetővé teszi együttműködési, gyártás- szakosítási és kooperációs szerződések megkötését. A KGST-tagállamok szakem­berei elkészítették az élel­miszeriparban használt ap­ró cikkek — így többek között a kolbászbél. a füs­tölőfolyadék, citromsav. vanilin, étkezési savak — gyártásszakosításával kap-! csolatos javaslataikat. Eze­ket az élelmiszeripari ál­landó bizottság megtár­gyalta, s az érdekeltek még ez évben megkötik az egyezményeket, amelyek a kapitalista országokból származó import csökken­tését szolgálják. A Minisztertanács el­nökhelyettese szólt arról, hogy nagy várakozással tekintünk a göngyöleg- és csomagolási problémákkal foglalkozó, valamint az élelmiszerek tápértékének növelésére létrehozott nemzetközi koordinációs központok munkája elé, majd kitért arra, hogy az élelmiszeripari ágazatok műszaki-fejlesztési irányai­nak meghatározása egyút­tal útmutatást ad a gép­iparnak is, új, nagy telje­sítményű berendezések lét­rehozásához. A bizottság minden tagországban erő­síteni igyekszik a kapcsola­tokat az élelmiszeripar és a mezőgazdasági termelés valamint az élelmiszeripa­ri gépgyártás között. Én­nek élő példája a mező- gazdasági állandó bizott- együttesen végzett munka az élelmiszeripari termelés ösztönzésére, il­letve a gépipari állandó bizottsággal összeállított közös program. Válvi Péter megnyitó beszéde után tartotta első plenáris ülését az állandó bizottság, amely délután a szerkesztő bizottságok­ban folytatta munkáját. Egy nagy gondról Ahol a tél a főidény A Kecskeméti Konzervgyár szárítóüze­mében a késő őszi és téli hónapokban van a csúcsszezon. Ebben az időszakban -folyik a félkésztermékek további kon­zerválása. Jelenleg a Schilde-gépeken naponta három és fél vagon vöröshagy­mát. és két vagon zellert szárítanak. Az így tartósított zöldségfélék iránt nagy a kereslet a tőkés országokban, felhasznál­ják a tasakos levesek, konzervek gyár­tásához, de szívesen vásárolják ízesítő anyagnak a háziasszonyok is. Az idén többféle megjelenési formában — kocka, por, pehely alakban, pirítva — szállítják a hagymát és a zellert Nyugat-Németor- szágba, Angliába és Svédországba. Az év utolsó negyedében hagymából 200, zel­lerből pedig 60 vagonnyit várnak a meg­rendelők. Képünkön Kulman Ferencné és B. Farkas Györgyné két szárítási cik­lus között megforgatja a hagymát. (Tóth Sándor felvétele) A statisztikai Hiva­tal Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának közlése­ként kétoldalnyi anyag fek­szik előttünk. Az egyik szö­veges, amelyik jelzi, hogy az ország (illetve Bács-Kis­kun) népességének száma hogyan alakult az utóbbi években; a második oldal viszont járásonként és váro­sonként részletezve mutatja meg az utóbbi három esz­tendőben a folyamat szám­szerű kimutatásba foglalt változásait. Ezek az adatok — ha lassúdó mértékben is — változatlanul azt bizo­nyítják, hogy a megye né­pessége 1970—1972 között háromezer fővel csökkent (567—564 ezer). De ha el­barangolunk a számok er­dejébe és külön-külön szemügyre vesszük a váro­sok és a járások lakóné­pességszámát, egymással el­lentétes tendenciákkal ta­lálkozunk. Bár egyáltalán nem újdonság számunkra, hogy a városok lélekszámú már hosszú idő óta szaka­datlanul duzzad, mégis em­lítésre méltó, hogy a váro­sok lakossága 7 ezer fővel növekedett, a községeké vi- szon 9 ezerrel csökkent. (Város: 194—201 ezer; já­rások együtt 372—363 ezer). Ebből nyomban levonható az a következtetés is, hogy a városok növekedését, a köz­ségek lakosságának csökke­nése kétezer fővel megha­ladja. Különösen szembe­tűnő a megyeszékhely há­rom és fél ezer fős növe­kedése — mindössze három év alatt. Tehát egyszeriben két je­lenséget észlelünk: Az egyik: a megye népességé­nek fokozatos csökkenése; a másik: — ha lassabban is — a falusi népesség további városba áramlása. De talán nyomban ide társul egy har_ madik is: a lakónépesség számának lassú növekedése. Hazánkban hivatalos népszámlálás 1869 óta van. Azóta a legmegdöbbentőbb adatokat az 1949-es szolgál­tatta, ami (nyilván a hábo­rús pusztulások miatt) az 1941-es népszámláláshoz képest évente mínusz 0,2 százalékos csökkenést mu­tatott. Az 1960-as népszám­lálás évente már 0,7 száza­lékos gyarapodást mutat. Tekintettel arra, hogy a népesség növekedésének kö­vetkezménye a munkaerő újratermelése is, a közgaz­dászokat már régen' foglal­koztatja ez a téma. A kiasz- szikusok már a múlt szá­zadban megállapították, hogy bár az ember repro­dukciója biológiai tényező­kön — táplálkozáson, sza­porodáson és más biológiai jelenségeken alapul, ez nem társadalmon kívüli, nem a társadalmi jelenségektől függetlenül történik. Míg az embert — mint élőlény rep­rodukcióját biológiai ténye­ző, addig a népesség repro­dukcióját nem biológiai, ha­nem társadalmi törvény, úgynevezett népesedési tör­vény szabályozza. Marx mondta: „ ... minden egyes történelmi termelőmódnak megvan a maga külön tör­ténelmileg érvényes népese­dési törvénye.” A kapitalizmussal szem­ben, ahogyan azt Boldirev, szovjet szerző írta, a szo­cialista társadalomban az egész munkaképes népesség teljes foglalkoztatottsága teremti meg a népesség nö­vekvő újratermelésének elő­feltételét. De nemcsak a társadalom rendelkezésére álló munkaerő teljes foglal­koztatottsága jut kifejezésre a szocializmus népesedési törvényében, hanem ésszerű kihasználásának biztosítása, a társadalmilag hasznos munka érdekében történő tervszerű bevonása útján. A gond azonban az, hogy hazánk és benne megyénk népességszaporulata igen alacsony, sőt messze elma­rad más országos, ugyan­csak nem magas növekedési arányától. Bizonyára a kér­dés fontosságát szem előtt tartva mondja ki a Közpon­ti Bizottság üléséről kiadott közlemény: „A párt, a nép­front, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa és a kormány napirenden tartják a népe­sedés alakulásának nagy fontosságú kérdését.” Mert valójában milyen helyzetből és honnan kell kiindulni, az elemzést meg­kezdeni? A Demográfiai év­könyv legutóbbi adatai sze­rint hazánkban (ezer főre) a természetes szaporulat 1970-ben 3,0 fő volt. Más szocialista országokban en­nél kedvezőbb a helyzet. A Szovjetunióban 9,2; Len­gyelországban 8,6; Romá­niában 11,6; Bulgáriában 7,2; Csehszlovákiában 4,2; Jugoszláviában 8,7. A tő­kés országok közül Japán­ban 12,0; Franciaországban 6,1; az Egyesült Államokban 8,8; Hollandiában 10,0; Olaszországban 7,1; Spa­nyolországban 11,2; a Né­met Szövetségi Köztársa­ságban viszont mindössze csak 1,7. De vegyük egy kicsit job­ban szemügyre megyénket. A Statisztikai Hivatal Bács_ Kiskun megyei Igazgatósága által 1971-re kibocsátott év­könyv szerint a természetes szaporodás (ezer főre vetít­ve) 1,8 fő. Ezen belül van­nak eltolódások, hiszen jobb az arány a városokban t3,8) és ebből következően rosz- szabb az arány a községek­ben (0,6). Ez az írás egyelőre nem akar messzebb menni az adatok ismertetésénél, már annál is inkább, mert a Központi Bizottság közle­ménye is megállapította: „ ... tekintve a kérdés szer­teágazó és bonyolult társa­dalmi, gazdasági és köz. egészségügyi vonatkozásait — körültekintő vizsgálatot kíván; ez folyamatban van.” Ezt a vizsgálódást minden bizonnyal a megyé­ben is el kell végezni, még­pedig úgy, hogy a megálla­pításokat megfelelő tettek is kövessék, hiszen Bács- Kiskunban e téren az orszá­gos átlagnál is sokkal na­gyobb a gond. —r —1 Az éves akcióprogramot értékelték a helvéciai fiatalok Kilencezer fát ültettek — Idén szomorú rekord­ra számítunk. Jó lesz, ha november közepére befejez­zük a szüretet — aggodal­maskodott legutóbbi talál­kozásunkkor, október köze­pén — Verők István, a Hel« bénaságra van kárhoztat­va (a város hossza egy irányban kb. száz kilomé­ter). Meglepett, hogy sen­ki sem sétál az utcán, és hogy autós mozi hatalmas vásznát látjuk 2—3 kilomé­ter távolságból, meglehető­sen tisztán, szinte követni tudva a film cselekményét. Ostobaságával és a reklá­mok tolakodásával sértet­te intelligenciánkat a te­levízió, alig tudhattunk meg valamit a világról a félkilós. 132 oldalas újság­ból, amely csaknem min­den oldalán hirdetésekkel volt tele. Ijesztgettek, hogy az utcán bárhol kirabol­hatnak, figyelmeztettek, hogy autózás közben sen­kinek se nyissunk ablakot, ha a sarkon megállít. Pisz­tolyt kínáltak 125 dollárért és bibliákat adtak ingyen, színes fényképborítóval, mai angol köznyelvre for­dítva az Igét. Szajhamoso- lyú, riszálva járó lányok — akik nyilván semmivel sem erkölcstelenebbek a szerény stílusú európai nőknél — szolgáltak ki be­tanult cédatempóval re­pülőgépen, szállodában, ét­teremben. mert ez itt így szokás. Láttunk éttermet, ahol „topless”, csupasz keblű volt minden pincér­nő, de ettől nem lett jobb a borjúszelet. Láttunk ősz, elhízott cowboyt hatalmas sombreróban és farmerben, aki magánrepülőgéppel utazgat texasi birtokán, láttunk vietnami fronthar­cosokat, akik 26 éves ko­rukra béna hadastyánok lettek. Vegyes Amerika! New York második avenue-jén magyar könyveket, fűsze­reket, szalámit, hangleme­zeket és karikás ostort le­het kapni „Paprikás Weisz” boltjában, kínai üzletek so­rakoznak utcahosszat San Francisco „Chinatown” ne­vű városrészében, olasz vendéglők kínálják a spaghettit Manhattan ut­cáin és spanyol nyelvű műsor látható a tévé hetes csatornáján. Hatalmas ol­vasztótégely — így a köz­hely, de azért még mindig sok öreg bevándorló él or­szágszerte, aki nem tanult meg hatvan év alatt sem angolul. Tóth és Kovács nevű fiatal US-katonák, akik egyetlen szót sem tudnak magyarul, néger boltosinas, aki viszont jól beszéli nyelvünket, mert New Brunswickban ma­gyar családnál szolgált anyukája. Örült építészek zseniális alkotása: San Francisco, ahol ezernyi dimben-dom- bon épült a város, de a térképen mégis minden szabályos négyszög: az ut­cák, hol hajmeresztő szög­ben emelkednek, hol a mélybe vezetnek, s lánc húzza a kedves múlt szá­zadi villamost. Csak 14 kilométer a maximális se­bessége, de a város alkot­mánya tiltja, hogy valaha is megszüntessék. Űj felhő, karcolók épülnek, s köz­ben mindenki a második katasztrofális földrengést várja. Vegyes Amerika! Ez az, ami nem fért bele 25 per­ces filmriportunkba, ez az, amit egyszer hosszabb so­rozatban szeretnék bemu­tatni. Ma még túlságosan új, zavaros, kaleidoszkóp­szerű minden élményem. Hazaérkezésem után napo­kig nem tudtam rendesen aludni: Amerika fejbevert, elkábított, fölkavart és föl­borzolt. Valahogy úgy, ahogyan kétszáz éve szün­telenül gondokat okoz és leckéket ad föl az egész világnak. Nem fedeztem föl, csak belekóstoltam. Egyszer még föl kell majd fedezni. véciai Állami Gazdaság igazgatója. A napokban a KISZ- alapszervezet taggyűlésén örömmel értesültem arról, hogy november ötödikére az utolsó fürt szőlőt is le­szedték, pedig a termés jó­val nagyobb volt a vártnál. Az állami gazdaság vezetői­től azt is megtudtam, hogy a siker, a munka tervezett határidő előtti befejezése részben a KISZ-szervezet fiataljainak köszönhető. A pártszervezet, az igazgató­ság kérésére minden erejü­ket megfeszítve dolgoztak, feláldozták szabadnapjai­kat. Jó volt a hangulat a klub­helyiségben tartott ünnepi taggyűlésen. Moravecz Jó­zsef szerelő, az alapszerve­zet titkára értékelte az 1972-es akcióprogram vég­rehajtását. A januárban vállalt feladatokat telje, sítettük — ez volt beszámo­lójának a lényege. Ágas­egyháza és Jakabszállás ha­tárában összesen 9000 fát ültettek, társadalmi mun­kában lebontották a régi palackozót, parkosították az óvoda udvarát. Valameny- nyi fiatal szocialista vagy e címért küzdő brigád tag­ja, Nem feledkeztek meg i az eszmei-politikai, a kul­turális tevékenységről — noha még nem használtak ki minden lehetőséget. Az alapszervezet négy fiatallal erősödött és a KISZ volt két ifjú párttag felvételénél az egyik ajánló. Kitűnően sikerült a kilences névadó ünnepség, mindkét ország­járó kirándulás. Nagy ered­ménynek és a jó közösségi szellem bizonyítékának tartják, hogy a katonaság­tól leszerelt volt dolgozóik kivétel nélkül visszatértek Helvéciára. Faragó István, a gazda­ság párttitkára is megkö­szönte a jó munkát és a vállalat vezetősége nevében tekintélyes pénzjutalmat adott át. Verők István igaz­gató — többek között — be­jelentette, hogy három he­lyiségből álló pinceklub lé­tesítését kezdeményezik. Tavaszra elkészül, ha a fia­talok is úgy akarják. Sok szó esett a kulturális prog­ram gazdagításáról Konkoly István, a KISZ kecskeméti járási bizottsá­gának a titkára adta át vé­gül az alapszervezet jő munkájának méltánylása­ként a KISZ Központi Bi­zottsága elismerő oklevelét. H. N, j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents