Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

Közlemény a Magyar Szcciaüs’a Munkáspárt Közpon'i Bizottságinak 14—15-i üléséről kormány üzem- és munkaszervezésről szóló határozatának végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség. Ennek során gatat kell vet­ni az adminisztratív létszám egészségte­len felduzzadásának is. E folyamatot a párt- és szakszervezeti szervek fokozott mértékben ösztönözzék, segítsék és el­lenőrizzék. — Jó, hogy az utóbbi időben a szo­cialista munkaverseny-mozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátlanul végzett munka követelménye kerül előtérbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és követelmények a munkaver­senyben, a szocialista brigádok vállalá­saiban még nagyobb súlyt kapjanak és a mozgalom egészére kiterjedjenek. — A munka hatékonyságának rendsze­res emelése útján biztosítani kell. hogy a termelés szélesebb területein csökken­jen a termékek önköltsége, főként a kor­szerűség és a nagy sorozatokban való gyártás fokozásával. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szint­jén a munka termelékenységének továb­bi javítására, a korszerű termelői kapa­citások fokozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségének javí­tására, valamint a termelés önköltségé­nek, a rezsi- és az általános költségek­nek a csökkentésére. — Az ötéves terv végrehajtása meg­kívánja a fegyelmezett és intenzív mun­kát, a normáknak a bevezetett új tech­nikával és technológiával lépést tartó folyamatos karbantartását ugyanúgy, mint a jobb munka megkülönböztetett díjazását, a szocialista bérezés elvének jobb érvényesítését. IV. Életszínvonal, szociális kérdések A X. kongresszus újólag megerősítette pártunk politikájának azt az alaptételét, hogy a szocialista társadalom építésének menetében a dolgozók életszínvonalának rendszeresen emelkednie kell, és több döntést hozott az életszínvonal kérdésé­ben. A X. kongresszusnak az életszínvonal­ra vonatkozó alaptétele és határozatai a gyakorlatban megvalósulnak. A lakosság teljes foglalkoztatottsága lényegében megoldódott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszo­nyai, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kulturális ellátottsága javul, életszínvo­nala rendszeresen emelkedik. A kongresszus óta központi intézkedé­sekkel emeltük az építőipari, a közlekedé­si dolgozóknak, a fegyveres erők tagjai­nak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi, és egyes kulturális intéz­mények dolgozóinak bérét. Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intézkedés nyomán javult a nők, a fiatal dolgozók helyzete. Ez a kedvező összkép azonban nem ho- mályosíthatja el, hogy az elmúlt két évben a kereseti viszonyok és az életszínvonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok — különösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a gyer­mek — az életszínvonala alig, vagy nem emelkedett. Következetesen kell dolgozni azon kongresszusi cél érdekében, hogy a családi jövedelmek közelítsenek egymás­hoz. Külön probléma, hogy az alapvető dol­gozó osztályok és rétegek közül általá­ban a munkások, különösképpen az álla­mi nagyüzemi munkások keresete vi­szonylag kisebb mértékben emelkedett. A nyereségrészesedés egyenlőtlen, néha igazságtalan megoszlása is rendezést kí­ván. A fogyasztási cikkek egy részének áremelkedése is érezhető teher a dolgozók számottevő részénél. A kongresszus életszínvonalra vonatko­zó határozatainak megfelelő végrehaj­tása érdekében az alábbi intézkedések szükségesek: 1. A népgazdasági tervnek megfelelően — az előző évek bérfejlesztéséhez hason­lóan — a bérből és fizetésből élő dolgozók keresete 1973-ban átlagosan 4—5 száza­lékkal emelkedjék. 2. Ezen túlmenően 1973. március 1-től külön központi bérintézkedéssel az álla­mi ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és mű­vezetőinek bérét pedig átlag 6 százalék­kal fel kell emelni, A béremelést vállalatok és foglalkozá­sok szerint, a közelmúltban végrehajtott bérfejleszéseket is szem előtt tartva dif­ferenciáltan kell végrehajtani. Figyelem­be kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai murtkát és előnyben kell részesíteni a nagyobb részt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket. E központi bérintézke­dés az állami lakbér-hozzájárulás mérté­két nem csökkenti. 3. A tanácsi dolgozók jutalomkeretét a béralap 6 százalékára kell felemelni. 4. A Központi Bizottság fontosnak tart­ja, hogy a munka szerinti elosztás, az anyagi érdekeltség szocialista elve követ­kezetesebben megvalósuljon. A megfele­lő kereseti arányok biztosítása érdekében a bértarifarendszer részeként ki kell dolgozni a szakmai bérek országos táb­lázatát. Ezúton fokozottabban érvényt' kell szerezni annak, hogy az egyes szak­mák azonos gyakorlattal rendelkező, azo­nos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti vagy a magán- szektorban dolgoznak. A szakmai bértáb­lázatban is kifejezésre kell juttatni, hogy a magasabb képzettséget, a nagyobb erő­kifejtést igénylő, illetve kedvezőtlen kö­rülmények között végzett munkát az át­lagosnál nagyobb alapbér illeti meg. 5. A dolgozók munkaidejének csökken­tését előirányzó program szerint az ipar­ban már megvalósult a 48 órás munka­hétnek 44 órás munkahétre való csök­kentése. További tennivaló: •— Az iparon kívüli egyes területeken lehetséges munkaidő-csökkentés kereté­ben 1973. június 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét bevezetésére — többlet­létszám és bér igénybevétele nélkül — az államigazgatás területén. — A további munkaterületeken lehet­séges munkaidő-csökkentésre, valamint ennek központi irányítására és ellenőrzé­si rendszerére a kormány a miniszterek­kel és szakszervezetekkel együttesen dol­goztasson ki programot. 6. ,A X. kongresszus az életszínvonal, illetve a szociális ügyek központi kérdé­seként foglalkozott a lakáshelyzettel, amelyben a kongresszusi határozatok vég­rehajtásával ugyancsak nem lebecsülen­dő javulást értünk el. 1971—72_ben a tervezett 143 000 helyett mintegy 155 000 lakás épül. A lakásépí­tés struktúrája azonban eltér a tervezet­től, mert 8 ezerrel kevesebb az állami építésű lakás, és 20 ezerrel több a lakos­sági építésű lakás. A IV. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás felépítése ös­szességében 1975. végére teljesíthető, ami a lakáshelyzet lényeges javítását eredmé­nyezi. Ezen belül azonban az állami se­gítséggel épülő magánlakás-építés je­lentős túlteljesítése mellett az állami la­kásépítésben a IV. ötéves tervre előirány­zott feladatok, anyagi okok következté­ben, mintegy féléves késéssel valósul­nak meg. Biztosítani kell, hogy a lakás- építési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető lakások felépüljenek. A lakáshelyzet további javítása érde­kében: — A folyó ötéves tervben évente nö­vekvő számú, éspedig 1973-ban 33—34 ezer, 1974-ben 36—37 ezer, 1975-ben 40— 41 ezer állami lakás építését kell elő­irányozni. — Lakótelepek tervezésével, a beépí­tendő területek közművesítésével és más módon is fel kell készülni az V. ötéves terv mainál nagyobb állami lakásépíté­sére. — A lakásépítő szövetkezeteknél a készpénz-előtörlesztés összegét lakáson­ként átlagosan 20 000 forinttal csökken­teni kell; több gyermekes munkáscsalá­doknál egyedi elbírálás, alapján az elő­törlesztést teljesen el lehet engedni. — Ösztönözni kell a vállalatok mun- káslakás-építési akcióit. Arra kell töre­kedni, hogy a munkások tehervállalásá­nak mértéke kisebb legyen, mint a la­kásépítő szövetkezetekben. A lakosság szükségleteit szolgáló épít­kezések és az életszínvonalat növelő más célok érdekében fel kell lépni a túlzott igényű, költséges, tisztán dekoratív cé­lokat szolgáló városközpontok, valamint a luxusjellegű magánvillák, s hasonlók építése ellen. 7. A Központi Bizottság a bérek, a szo­ciális és lakáskérdések kapcsán felhívja az illetékeseket, hogy a tervezett intéz­kedésekhez szükséges pénzügyi, anyag­és árualapok fedezéséről gondoskodja­nak. Ismét hangsúlyozza, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk és a kibocsájtott pénznek megielelő árufede­zettel kell rendelkeznie. 8. A X. pártkongresszus kötelezte a • végrehajtó szerveket: intézkedjenek a meg nem szolgált keresetek, az elhara­pózott üzérkedés és harácsolás lehetősé­geinek felszámolására. A Központi Bizottság megállapítja, hogy e határozatok végrehajtásaként szá­mos célszerű intézkedés történt. A visz- szaéléseket gátló szigorításokra került sor a mellék- és másodállásoknál. Jog­szabályokat alkottak a lakás- és telek­üzérkedés felszámolására. Az árdrágítás, a spekuláció anyagi és büntetőjogi meg­torlása erőteljesebb és hatékonyabb lett. Az igazságos közteherviselés érvénye­sítése érdekében, további intézkedésként, meg kell vizsgálni a nem munkából ere­dő jövedelem (öröklés, ajándékozás stb.), az ingó és ingatlan tulajdonra vonatkozó megfelelő, átfogó adórendszer kidolgozá­sának és bevezetésének lehetőségeit. V. Az ideológiai helyzetről Az ideológiai munkában, a tömegpro­pagandában, a tudományos és kulturális területeken is eredményesen folyik a X. kongresszus határozatainak végrehajtá­sa. Tovább erősödött társadalmunk egyet­értése szocialista céljainkkal. Az ideoló­giai életben nőtt a marxista-leninista eszmék befolyása. A közgondolkodásban erősödött a szocialista szemlélet, töme­gesebb és határozottabb a szocializmus normáitól idegen jelenségek, ideológiai és politikai torzulások elítélése. Pártunk számol azzal a ténnyel is, hogy társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az ideológiai élet, a köz- gondolkodás alapvetően kedvező irányú fejlődésével egy időben és azzal ellen­tétesen érvényesülnek a szocializmustól idegen jelenségek és folyamatok is. Időn­ként felerősödnek a polgári, kispolgári jelenségek, a szocializmus nagy történel­mi érdekeit és távlatait szem elől té­vesztő individualizmus, önzés legkülön­bözőbb formái, egyrészt jobboldali, másrészt ultraradikális nézetek jelent­keznek. A párt — eddigi politikájának meg­felelően — azt vallja, hogy a negatív jelenségek leküzdésében legfontosabb fegyverünk a párt ideológiai felvérte- zettsége és egysége, eszméink terjesztése, a marxizmus—leninizmus propagandájá­nak elmélyítése, hatékonyságának erősí­tése. A kongresszusi határozatok jobb végrehajtása érdekében: 1. A Központi Bizottság napirenden tartja a tudománypolitikai irányelvek érvényesítésével kapcsolatos feladatait. Elkészült a távlati tudományos kutatási terv, amely jó alapot biztosít tudomány- politikai céljaink megvalósításához. 2. A társadalomtudományokat jobban kell ösztönözni fejlődő szocialista társa­dalmunk mai, valódi kérdéseinek feldol­gozására és megválaszolására, és arra, hogy a valóságfeltáró feladatunk mellett fokozottabb /mértékben lássák el azt a szerepet is, amely a tudatformálásban, az emberek nevelésében, a helytelen né­zetek elleni harcban ^árul rájuk. E téren hiányosságaink nagy része ab­ból fakad, hogy a változó helyzetben felmerülő új kérdésekre gyakran meg­késve válaszolunk. Arra kell töreked­nünk, hogy a marxizmus—lenjnizmus al­kotó alkalmazásával, álláspontunk vilá­gos kifejtésével, igazunk meggyőző bi­zonyításával küzdjük le az antimarxista nézeteket. 3. A Központi Bizottság, a kongresz- szus határozatát végrehajtva, megtár­gyalta az állami oktatás helyzetét és megjelölte a tennivalókat. Most e hatá­rozat egységes értelmezése és végrehaj­tása a feladat. Társadalmunknak marxis­ta világnézetű, kommunista meggyőződé­sű. önálló munkára képes, jól felkészült szakemberekre van és lesz még inkább szüksége. Ezért jövőnk énPés^nek, szak- emberk«5nzésünk"ek kulcskérdése a szo- '"■''lista közoktatás magasabb szintbe eme­lése. 4. Nénflnk általános műveltségi szín­vonalénak emelése, a gvors ütemben nö­vekvő tudományos és technikai ismere­tek terjesztése, a szocialista kultúra al­kotásainak népszerűsítése megköveteli közművelődési rendszerünk továbbfej­lesztését. a rendelkezésünkre éllé szelle­mi és anyagi erők összehangoltabb, cél­tudatosabb felhasználását. Ezért két éven belül ki kell dolgozni a közművelődés fejlesztésének átfogó tervét. 5. Az irodalom, a művészetek követik a társadalmi életben bekövetkezett vál­tozásokat és egészében a szocialista esz­meiség jegyében fejlődnek. Ugyanakkor a társadalomban meglevő ellentmondá­sok esetenként eszmei bizonytalanságot okoznak, egyes alkotásokban mai életünk problémái felnagyítva, torzítva jelent­keznek, másokban pedig a társadalom, a nép sorskérdései iránt közömbösség tapasztalható. — Az irodalom, a művészetek terüle­tén folyó ideológiai harcban nélkülözhe­tetlen fegyverünk a marxista kritika, amelynek megalkuvás nélkül, elvi ala­pon kell ösztönözni, bírálni, eszmeileg befolyásolni az alkotókat és tájékoztatni, nevelni a közönséget. Az irodalom- és művészetkritikában fokozni kell a szo­cialista eszmék és alkotások melletti kö­vetkezetes állásfoglalást, határozottan szembe kell szállni a giccs, a selejt ter­jesztésével, valamint a nyugati dekaden­cia „alkotásait” utánzó sznob polgári kispolgári törekvésekkel. — Művelődéspolitikai irányelveink szellemében növelni kell a művészeti al­kotó műhelyek, a lektorátusok, a kiadók, a_ szerkesztők ideológiai, politikai fele­lősségét, művészi igényességét. — A tömegkommunikációs eszközök, a sajtó, a rádió, a televízió támogassák bátrabban, kezdeményezőbben a szocia­lista művészet pozitív hagyományait és új hajtásait, s ezzel is segítsék elő a művészetek, a közgondolkodás szocialista fejlődését. 6. A párt X. kongresszusa nyomatéko­san hangsúlyozta a kultúra szerepét a szocialista tudat, a közgondolkodás, a közízlés alakításában és fejlesztésében. Pártunk eddig is hirdette, most is ki­nyilvánítja, hogy szocialista társadal­munkban a művészeti alkotások, a kul­turális szolgáltatások, általában a kultú­ra fontos társadalompolitikai ügy, és nem kereskedelmi kérdés. A Központi Bizottság szükségesnek tartja e területen a gazdasági szabályo­zó rendszer felülvizsgálatát azzal a cél­lal, hogy • a növekvő állami támogatás egyértelműen a szocialista társadalom számára fontos és értékes alkotásokat segítse. 7. A szocialista eszmék terjesztésében a szocializmus vívmányainak széles körű hazai és külföldi propagálásában, a po­zitív példák és kezdeményezések népsze­rűsítésében, a közízlés fejlesztésében ki­emelkedően fontos szerepe van a sajtó­nak, a rádiónak, a televíziónak. — A műsorokban és a publikációkban a fő figyelmet társadalmi rendszerünk magasabbrendűségének, mély humaniz­musának propagálására, a fizikai mun­ka, általában a jól végzett munka erköl­csi és anyagi megbecsülésére, népszerű­sítésére, a közösségi élet fejlesztésére, a szocialista hazafiság és internaciona­lizmus elmélyítésére kell fordítani, — Következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy ne kapjanak nyilvá­nosságot a szocializmussal szemben el­lenséges, népünk érdekelt veszélyeztető irányzatok, alkotások. 8. Társadalmi törekvéseinkkel össz­hangban mindenütt, minden fórumon élesen és határozottan vissza kell utasí­tani a népünk, nemzetünk érdekeit sú­lyosan sértő nacionalizmust, a szocialis­ta hazafisággal összeegyeztethetetlen kozmopolitizmust. Következetes és szívós harcot kell folytatni az individualizmus, az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés sza­bályait, erkölcsi normáinkat semmibe vevő, eredményeinket lebecsülő ciniz­mus megnyilvánulásai ellen. Hasonló ha­tározottsággal kell fellépni a munka sze­rinti bérezés szocialista elvével szem­benálló egyenlősdi és a demagógia min­den jelentkezése ellen. 9. Nagy fontosságú a párt hazai szö­vetségi politikájának és a nemzetközi politikában követett békés esvmás mel­lett élés elvének helyes értelmezése az ideológiai munkában a kulturális e'et területén. A párt e területen is fel’ép mindenféle korlátolt. szek-táns ség ellen, de sem az államok közötti együttműködés, sem a különböző társa­dalmi erők közötti nolitikai szövofsá« nem jelentheti az ideológiai különbsé­gek elmosódását vagv elvi pnvoöményt az antimarxista nézetekkel szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents