Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-16 / 270. szám
4 oldal 1912. november 18., csütörtök ott leszünk. „Dudás bácsi” sétája Petőfi Sándor születésének közelgő 150. évfordulója elölt észrevehetően megnőtt azoknak a száma, akik a szülőházra is kíváncsiak. Havonta átlagosan kétezren keresték fel a jeles emlékhelyet, de most háromszor annyian jönnek el, mint korábban. A születésnapra kicsinosodik a jellegzetes falusi házikó, s új védőüveget kap Petrovics István hatalmas pipája is, amelyet ez alkalommal Istenes József múzeumigazgaló és helyettese — a lánya — Istenes Márta tanulmányoz. (Tóth Sándor felvétele) Á zeneiskolák tervei A Bács-Kiskun megyében működő zeneiskolák igazgatói a közelmúltban elemezték az 1971/72-es tanév tanulságait és a szeptemberben kezdett új oktatási év eddigi tapasztalatait. A megye szak- felügyelőinek — Sipos Károly vezető szakfelügyelő, (szolfézs), Danicsné Kiss Éva (zongora), Háry Péter (rézfúvós hangszerek) — előterjesztése alapján vitatták meg az intézetek munkáját érintő legfontosabb kérdéseket: a tanulólétszám alakulását, a személyi és tárgyi feltételeket, a fejlesztésre vonatkozó igényeket és terveket. Fontos téma volt a fizikai dolgozók gyermekeinek segítése és a zeneoktatói munkacsoportok működésének felülvizsgálata, rendezése. Különösen három kérdéssel kapcsolatosan alakult ki élénk eszmecsere. Társas muzsikálás Az amatőrök zenei oktatásában is fontos szerepe van a társas muzsikálásnak, a kamarazene tanításának. Az elmúlt tanévben Kiskunmajsán megtartott kamarazenei találkozó kedvező és kedvezőtlen tapasztalatai felhívták a figyelmet arra, hogy még hatékonyabbá kell lenni a muzsika ezen ágának tanítását. Ne csak a „fesztivál-produkciók” előkészítésében merüljön ki egy-egy iskolában a társas zenélés. A szakemberek általában színvonalemelkedést várnak és bíznak abban, hogy 1973. március 24-én Kecskeméten megrendezendő kamarazenei találkozó a szakmabeliek és a nagy- közönség előtt is bizonyítja a javulást. Sok jelentkező Örömmel számoltak be az igazgatók arról, hogy növekszik az igény a zenetanulásra. Sajnos sokan akkor hagyják abba a tanulást, amikor — többek között — képzett műkedvelőként foglalkozhatnának a kamarazenéléssel a továbbképző osztályokban Ebben a középiskolák és a szülők egy részének helytelen szemlélete is hibás. (Mohácson érdekes felmérést készítettek: kidé rült. hoev a zeneiskolából idő előtt kimaradt diákok általános tanulmányi eredménye nemhogy javulna, szinte minden esetben romlik.) Bemutatók, versenyek A helyi tanácsok egyre inkább szívügyüknek érzik a muzsikának, a zeneoktatásnak, a kultúra e fontos, minden emberre kiterjedő és kiterjeszthető ügyét. Szívesen támogatják a különböző akciókat, kezdeményezéseket is. Fekete Sándor arról számolt be, hogy Kiskunhalason májusban 10—12 napos időtartammal zenei napokat rendeznek. Cserei József a jövő év augusztusában a Szelidi-tónál megrendezendő ifjúsági zenei táborról szólott, mely a Dunamenti Folklór Fesztivál szellemében a népzenét és az ebből táplálkozó műzenét állítja a középpontba. Ezen a táborozáson a legjobb zeneiskolai tanulók jutalomként vehetnek részt. Az általános zenei képzés fontos része a zeneiskolákban a szolfézs tantárgy. Idén ebben is ösz- szemérik erejüket, tudásukat a tanulók: a kecskeméti zeneiskola rendezésében március 10-én rendeznek — Kodály Zoltán emlékezetére — megyei szolfézsversenyt. Továbbképzés A zenepedagógia fejlődése szükségessé teszi, hogy a tanár ne csak a növendékek előrehaladásával törődjék, hanem saját tudásának gyarapításával is. Már második éve: időről-időre összegyűlnek az oktatók, hogy aktív muzsikálással gazdagítsák ismereteiket, felkészültségüket. A megyei továbbképző kabinet szervezi ezeket az összejöveteleket, amelyekre meghívják a megyében működő fúvószenekarok vezetőit is. A programok szervezői jó eredményeket várnak az új képzési formától. I. M. A „Kecskemétért” emlékérmet a városi tanács azoknak adományozza, akik hivatali kötelességükön túl átlagon felüli munkával segítik elő a megyeszékhel gazdasági fejlődéséi, a lakosság élet- és munkakörülményeinek javítását. Az idén elsőízben ketten kapták meg az emlékérmet. Egyikőjük, Dudás Mihály vízvezetékszerelő, az Észak-Bács megyei Vízmű Vállala' nyugdíjasa, a kecskeméti munkás-közélet régi tagja, a felszabadulás előtti cipőgyári szakszervezeti mozgalom, majd az államosítás és a termelés megindításának résztvevője. Munkájának eredménye az a közmű amely érhálózatként futja be a várost. Méltán tekintheti élete egyik nagv művének, azt is, hogy hozzájárult a házgyári énítkezés programjának kidolgozásához és megvalósításához. Igazán nehéz bármelyik szót is idézőjelbe tenni ebben a címben. Igaz ugyan, hogy Dudás Mihályt, a Munkaérdemrend ezüst fokozata, s a Kiváló pártmunkás oklevél tulajdonosát, a többszörös kiváló dolgozót bácsinak szólítják a munkahelyen, ami az üzemi megszólítások szokása szerint eleve tiszteletet fejez ki. S az is megfelel a valóságnak, hogy minden nap sétára indul a reggeli órákban, de a végcélja legtöbbször az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalat, ahonnan az idén ment nyugdíjba. Tősgyökeres kecskeméti, a Boldog utcában született. Most a Tanácsköztársaság tér 4. számú ház első emeleti lakásából indul el reggelente, átjön a vasúti aluljárón, keresztülhalad a városon, míg az ellenkező iránvban levő Vízmű Vállalathoz, az Izsáki útra nem ér. — Húsz éve már, hogy a Vízműhöz kerültem dolgozni — emlékszik. — Megalapítottuk a pártalap- szervezetet, amelynek mindvégig titkára voltam, amíg el nem érkezett a nyugdíjba vonulás ideje. 42 éves fejjel aztán letettem a vízvezetékszerelői szakvizsgát is. Eredetileg ugyanis cipészként szabadultam a régi Schiffer-féle cipőgyárban. Azóta bizony ráncok gyűrődtek Dudás Mihály hosszúkás, határozott élű arcára. A mély barázdák mintha egy térkép vonalait rajzolnák ki a sokszor szélfútta, sokszor esőáztatta bőrön. — Először itt, az Izsáki úton fektettük le és szereltük össze a 250-es acélcső főnyomó vezetéket, amely az ivóvizet hozta a városba. Utána következett a Halasi úti vezeték, majd kisebb-nagyobb hálózatokat építettünk, amelyek az egyes lakásokhoz vitték el a várva-várt vizet. Bár erősen célirányosai-: ezek a séták, a léptei azért el-elkanyarodnak egy kis kitérővel a Boldog utca felé is. — Itt telt el a gyermekkorom. Alig voltam tízéves, amikor rám hárult a vízhordó feladata a Csákiban. S ha éppen nem működött a kút a közeli Czollner-téren, akkor a Liliom utcába mentünk a vödrökkel, kiskannával, vagy a kézikocsira helyezett dézsával. Így a magam példáján tanultam meg, mit jelent, amikor nincs víz. A vállalatnál az ötvenes évek derekán megalakítottuk a megelőző karbantartó csoportot, s harmadmagammal végeztük a házi bekötéseket, javítottuk a hibákat, helyeztük fel, vagy cseréltük ki a vízórákat. Dolgoztunk télen és nyáron, esőben és sárban, ebédidőben, vagy éjszaka. Nem engedhettük meg. hogy útszakaszok maradjanak víz nél- ;ül, ha például csőrepedés támadt valahol. Csak any- nyit mondtam: „Kollégák, ezt meg kell csinálni” — és már nem ismertünk olyant, hogy lehetetlen ... A Boldog utcai szülőháztól nincs messze az egykori vízszerelő zarándok- hely, a Liliom utcai „rán- gatós kút”. — Pontosan emlékszem, hogy 124 ilyen kút volt a városban, amikor a karbantartásokat végeztük. Még ma is akad belőlük néhány a Tizedes és a Takács utcában, meg a Mű kertvárosban. De jelenleg már a 25 ezer lakás közül minden másodikban, harmadikban csapvíz folyik. A visszaemlékezés, a visszatekintés néha talán arra csábítja, hogy elhaladjon azon lakóépületek, üzemek előtt, amelyek az ő kezenyomát is viselik. Ugyancsak visszavárják a volt munkahelyén, ahol így válaszolnak neki, ha éppen társadalmi munkát bácsi, jól van, Mert igaz, hogy fizikai dolgozóként nyugalomba vonult, de egyébként — azt vallja — nincs megállás sem most, sem később, amíg a két lába viszi az embert. Halász Ferenc Országot—világot járó MEZŐGÉP-esek Minden esztendőben gazdag élményt ígérő kirándulási programot állít össze szabadságukat töltő dolgozói számára a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat szakszervezeti bizottsága. A nyáron is sok százan vettek részt a közös túrákon. A vállalat saját autóbuszát bocsátotta a kirándulók rendelkezésére, akik többek között megismerkedhettek az északi országrész és a Dunántúl nevezetességeivel, valamint Ausztria, Jugoszlávia, és Olaszország festői szépségű tájaival. Földbirtokosok WP onyolült dolog egy “■* bírtok, mint olyan. Amikor először hallottam napjainkban ezt a kifejezést eleven valóság jelölésére, elképedtem, el- szörnyedtem. Nocsak, újjászületik netán a feudalizmus? Meglátván azonban a 130 négyszögölnyi területet, amit e névvel illettek, megnyugodtak társadalmi viszonyokat féltő aggodalmaim. Am legyen birtok ez a talpalatnyi föld, s hadd érezze magát tulajdonosa földesúrnak. Megérdemli, hisz arca verítékével öntözi a sziklás, tarackos ugart, operettbe illő kulákasszonykint reszket minden kis varágért, bokorért a homokon az úrnő. Aki mellesleg szín tén nem félti a kezét az anyafölddel való találkozástól Engem remekül kondicionált a birtoki munka már évek óta. Egy-egy vasárnapi kubikolás, ültetés, öntözés, kavicshordás a Dunáról, egész hétre ellátott nyugalommal, jól alvással. Igaza van a tudománynak! És éljenek a tulajdonosok, akik nem sajnálják a pénzüket, hogy én vígan munkatér ápiáz- hassak . JLf ogy mégis válnom kell a birtoktól, azért van, mert a népek nem érik be a jóval. A még jobbat akarják, képzelik — és ezzel elrontanak mindent. A mai birtokok ugyanis beépülnek. A picinyke parcellákon kinőnek a házak, majdnemhogy városok, legalábbis utcák keletkeznek a szabid mezőkön, a gyantaillatú fenyőfák között. És a házakban, utcákban ott nyüzsögnek a szomszédok. A Trabanto- sék, akik a masinájukkal elállják az utat éjszakára, hogy nem lehet mozdulni tőle. Viaszkosék, akik nyafogva és irigyen szóvá teszik, hogy túl hangosak vagyunk és nem is akárhogyan. ök nem azért fektettek be harmincezret, — mondják, — hogy lármát és illetlen beszédet tűrjenek el sré-vizavi száz méternyire. Viaszkosék neve onnan, hogy a kiálló gyökerektől féltik autójuk alvázának viaszbevonatát. Idegesék némán birkóznak a földdel, szervedve, kapkodva, hogy rossz nézni. Parkolósék elzavarnak az utca előttük húzódó szakaszáról, mondván, parkírozzon mindenki a maga portája előtt. A vendég tehát a levegőben helyezze el a kocsiját. Előkelőik jersey-pantallóban kapir- dáliák a talajt. Enteüek' tüellék ugyanezt fekete glasszékesztyűben teszik. Sértődöttek a közvetlen közelben rosszkedvűkkel megakadályozzák, hogy az egészheti gőz lecsapódhassák a fejünkből. Mindez biza nem az, amit a haj- danvaló kezdetkor elképzeltünk a természetbe való beleolvadás mikéntjéről. És a munka is elfogyott. Ami hátra van, az már nem „forradalmi romantika”, hanem civilizál''s. A pénz megtérülésinek folyamata. Ehhez már csak asszisztálni lehet. Sürgősen keresnem kell tehát egy újabb tenyérnyi ugart, azt hiszem. l^f ért játszani, még ha arcom verítékével áldozom is érte. bo^ogan hajlandó vagyok. De a birtokokon is ugyanazt, csinálni, amit egyébként — nem. Ez volt a nyár nagy tanulsága. Cs. M. Apa és lánya a Pe'őfi-házban á Boldog utcában született...
