Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

Munkanormák Kubában A KUBAI gazdaság min­den területén előtérbe ke­rült a termelékenység, a gazdaságosság. A két év­vel ezelőtt hozott kor­mányhatározatnak megfe­lelően a jövő év végéig az ország valamennyi termelő egységében bevezetik a munkanormákat. Havanna több mint 350 ezer dolgo­zója közül már több mint kétszázezer az új rendszer szerint dolgozik. Mind a fővárosban, mind az or­szág többi részében a ta­pasztalatok igen kedve­zőek. A cipőipar például csúcsot állított fel, októ­berben csaknem kétmillió pár cipőt gyártott, 14 szá­zalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az építő­ipar 36 százalékkal emelte a termelését a múlt évi­hez képest. Az új elképze­lések bevezetését nagyban segíti az a tény, hogy a napokban kapta meg a diplomát a Havannai Munkaszervezési Főiskola első hetven végzett hall­gatója. A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Nagy Ottó A közelmúltban a kecskeméti járási pártbizottsá­gon á háztáji bizottságok elnökeivel tanácskoztunk és számba vettük az eddig elért eredményeket, megvitat­tuk a további előrehaladás feltételeit, lehetőségeit. Járásunk településszerkezete és az a tény, hogy már 2700 tanyában világít a kultúrát is jelentő vil­lanyfény, az átlagosnál kedvezőbb feltételeket terem­tett a háztáji árutermelés növelésére. Jelenlegi helyze­tünkben ugyanis szinte fényűzésnek tűnik, hogy ki­használatlanul hagyjuk azokat az épületeket, amelyek a háztáji gazdaságokban üresen állnak. Ez, valamint a tanyai lehetőségek, az egyébként nem hasznosítható munkaerő foglalkoztatása, mind olyan tartalék, amely- lyel élni lehet és kell is. Több mint ötven százaléka A kisgazdaságokból származó áru értéke az elmúlt esztendőben több mint 90 millió forint körül moz­gott. Ebből mintegy 70 millió volt az állat- és állati termék. A járás szarvasmarha-állományának 53, a te­hénlétszám 61, az összes sertés 72, a kocáknak pedig 78 százaléka a háztáji gazdaságokban található, nem is beszélve a baromfi, tojás, tej arányairól Mindennek különösen nagy jelentőséget ad, hogy a termelőszövetkezetek több mint ötven százaléka ked­vezőtlen termőhelyi adottságú. A háztáji gazdaságok­ban előállított termékek a közös közvetítésével jut­nak el a fogyasztókhoz, s ezért 5—15 százalékos ártá­mogatásban részesülnek a gazdaságok. Néhány ter­melőszövetkezetnek legjövedelmezőbb üzemága a ház­táji gazdaság. A párt- és gazdasági vezetők általában segítik a kisgazdaságok árutermelését. Tudják, hogy Kilencvenmillió forint a háztájiból a közös és a háztáji kapcsolata befolyásolja az áru­ellátást, ami az egyéni és csoportérdekeken túl egy­beesik a népgazdaság céljaival is. A háztáji kiegészíti a közös termelését, s mivel tar­tós gazdasági egység, hosszútávon számolnak vele. A mezőgazdasági lakosság nagyüzemből származó része­sedése egyes helyeken változó. Ezért, ahol a család igényét a közösből származó részesedés nem elégíti ki, lehetőség van arra, hogy innen egészítse ki jövedel­mét Nagyobb létszámú Figyelemreméltó, hogy a szarvasmarha-állomány a háztáji gazdaságokban az elmúlt években nem csök­kent, hanem emelkedett. Ugyancsak növekedik az állatlétszám a termelőszövetkezeteknél is. Az év vé­géig az emelkedés várhatóan meghaladja a 23 száza­lékot, ezen belül a tehénlétszám a 16 százalékot. Több gazdaság tenyészüszőket vásárolt és kihelyezi a ta­gokhoz úgy, hogy takarmányellátásukról térítés elle­nében gondoskodik. A tej értékesítését elősegíti, a szaporulatot felvásárolja, hizlalás és továbbtenyésztés céljára. A kormány szarvasmarhaprogramja tehát megértésre talált. A villamosított tanyákban könnyíti a munkát a fejőgép. Lajosmizsén 15 ilyen berende­zést igényeltek, eddig csak két gépet tudtak besze­rezni. Azt tapasztaljuk, hogy a termelőszövetkezetek ve­zetői, a háztáji bizottságok elnökei és a szakemberek jól együttműködnek a tervezésnél. A kötelező mun­kanap teljesítésénél figyelembe veszik a háztájiban ledolgozott munkaidőt is, amely a nyugdíj megálla­pításánál nem közömbös. Többször szóvá teszik, hogy van még tennivaló a háztájiban termelt áruk felvásárlásának megszerve­zésében. A Tisza mentén észrevételezték ezt a gaz­daságok. Az igényeknek megfelelően felvásárlótelepe­ket hoztak létre a fogyasztási szövetkezetek, ezenkí­vül jó vetőmagot adtak és szaktanácsokkal szolgál­tak. Mindennek hatása jelentkezett a zöldségterme­lésben. Állandó feladat A pártalapszervezetek mindenütt ráirányították a gazdasági vezetés figyelmét a háztáji gazdaságok segí­tésére. Állandó feladat a kapcsolat fejlesztése, az, hogy a háztáji a közös gazdaság szerves részévé, ön­álló üzemággá váljon. Az elkészült és a közgyűlések által jóváhagyott alapszabályban helyet kaptak a háztáji bizottságok, a kisgazdaságok. Rögzítették a két szektor kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatát. Tovább szorgalmazzák az árutermelés növekedését szolgáló együttműködéseket. A kooperációkban a ház­táji a közös gazdaságokra támaszkodva korszerűsít­heti termelését. Ormándi János a járási pártbizottság titkára FMt: A fesziiiisége't feloldása Nagy méretek A negyedik ötéves terv ietszinvonal emelési cél- ítuzesei csak akkor érhe- ok ei, ha az egyik leg- omosaDb népeielmezesi uiicooi — a zöidsegoői — is Lgen-ő mennyiseget, meg äieio minőseget anitunit iő es még jobban szét tud­ni huzni a fogyasztási lényt. Mintegy 2 millió inna zöldséget kellene leg termelni a jelenleginél euvezöbb összetételben, övelve az uborka, a para- icsom, a zöldbab, a zöld- i a fűszerpaprika, vala- űnt több biológiailag ér- ■kes, választékbővítő faj íszarányát. A zöldségtermelés nép­izdasági, termelőüzemi és üdolgozó ipari tervei még ncsenek össziiangban. Az jazatban bekövetkezett szüitség oka a termelé- mység lassú növekedése í egyaránt vonatkozik a unka és a termő terület rmelékenységére, melyek =m is választhatók el egy- ástól. A jelenlegi körülmé­-ek között az általános rsadalmi, közgazdasági ltételeken kívül a ter- észeti tényezőket, a hő- érsékletet, a vizet és a tájadottságokat kell kie- slni. Beruházásaink an- 1 hatékonyabbak, minél bb környezeti feltételek ■zött üzemeltetjük \őket. üdségtermelésünk koráb- és mostani területi el- lyezkedése nem mondha- optimúlisnak, mert re­bben bizonyos társadal- , közgazdasági tényezők űsebbnek bizonyultak a •melési körzetek kialakí- iában, mint a természeti tételek. Talán legjobb Idaként a vöröshagymát ilíthetjük, ami Makóval környékével vált egy talommá, de az utóbbi íben bebizonyosodott, gy másutt jobb ered- nnyel termeszthető. Nem itat az ágazattal foglal­kozó üzemek jelenlegi el­helyezkedése szoros össze­függést a piaci lehetőségek­kel sem, és a természetes hőenergia forrásoknak is alig van szerepe. A zöld­ségtermesztő üzemek lét­rejöttét egy megszűnőben levő szociálpolitikai és köz- gazdasági tény eredményez, te: nevezetesen nagy kézi munkaerőt foglalkoztató képessége, és viszonylag gyors pénzforgatási lehető­sége. A nagy élő munka szükséglet miatt követke­zett be a területi felapró- zottság és a vegyes jelleg. A munkaerőhiány fellépté­vel viszont indokolatlanná bizonytalanná vált számta­lan zöldségtermesztő üzem léte. A továbbiakban tehát olyan alapokra kell helyezni a területek tele­pítését, amelyek az új köz- gazdasági környezetben jobban hatnak és javítják a termelékenységet. Ve­gyük figyelembe a termé­szeti tényezőket, a jó be­gyűjtési, elosztási, szállí­tási lehetőségeket. Az op­timális természeti feltéte­lek közül elengedhetetlen az öntözés — kellő hatás­sal csak így érvényesül a nagyadagú műtrágyázás — és a jó biológiai teljesítő- képességű fajta. Sürgős feladatnak tar­tom az optimális termő- területek egész országra történő kijelölését, rang­sorolását, fajonként, faj­tánként, technológiai vál­tozatokként az eddigi ter­melési tapasztalatok és a tudományos módszerek se­gítségével. Az anyagi ösz­tönzőket úgy kell kialakí­tani, hogy a jó környezeti feltételek között érdemes legyen zöldséget termelni még akkor is, ha az na­gyobb kockázattal jár, mint sok egyéb növény termesztése. Fontos lenne a friss fogyasztás és a feldolgozó ipar ellátási körzeteinek meghatározása is. Mindez sokoldalú ökonómiai elem­zést kíván — az egész zöldségvertikum érdekei­nek figyelembevételével. A tevékenység országos méretű koordinációja szuk- séges: az iparszerű zöld­ségtermesztés feltételei­nek megteremtése. Alapvető követelmény, hogy a hagyományosnál gazdaságosabban üzemel­tethető műszaki felszere­léssel lássuk el a terme­lőket, s teremtjük meg a berendezések leghatéko­nyabb kihasználásának feltételeit. A legkorsze­rűbb betakarító gépet is hiába vásároljuk meg, ha a vegyszeres gyomirtást nem tudjuk tökéletesen megoldani, vagy tápanyag­ellátás hiányában kicsi a terméshozam. Nehezíti- a feladatok megoldását, hogy a hagyományos ter­melés feltételei megszű­nőben vannak, de az új lehetőségek még nem ala­kultak ki. Sem elegendő munkaerőnk, sem korsze­rű technikánk nincsen. Az iparszerű termelés megköveteli a tudomá­nyos elemzést, a változó közgazdasági-technikai környezet függvényében. A termelés eredményessé­ge ugyanolyan mértékben múlik a jó előkészítésen, tervezésen, mint a kivite­lezésen. A kudarcokhoz ma már elegendő egyet­len tényező helytelen fel­mérése, elhanyagolása. Nehéz feladatot kap­tak a tudományos intéz­mények. Meg kell mon­daniuk az üzemeknek, hogy mit, hol és hogyan érdemes termelni, megha­tározni hozzá a korszerű technológiai, szervezési módszereket, eszközöket. Tisztázni a termeltetők­kel való együttműködés legjobb módszereit, mert a műszaki fejlesztést a termelés-forgalmazás és feldolgozás elkülönülése is gátolja. A legkívánato­sabb forma olyan hosszú­távú, szerződéses kapcso­latok kialakítása lenne, amely a termesztő számá­ra az értékesítés biz­tonságát, a feldolgozó és forgalmazó vállalatoknak pedig biztos alapanyagel­látást nyújtana — közös kockázatvállalással. Az egyes mezőgazda- sági üzemek közötti kap­csolatot is fejleszteni keli. A nagytermelékenységű palántanevelő kombiná­tok, előfeldolgozók, mani­pulálok, hűtőtárolók, elő­tisztítok és csomagolok közös létrehozása látszik csak gazdaságosnak még a zöldségtermesztés kon­centrálásának és speciali- zációjának megvalósulása után is. A kooperációk kezdeményezését pedig vállalják azok, akik a piacot hosszabb távon át tudják tekinteni, és képe­sek befolyásolni — vagy­is a forgalmazó és feldol­gozó vállalatok, az orszá­gos hatáskörű szervek se­gítségével. Dr. Filiusz István • (A Kertészeti Napokon el­hangzott előadás rövidített anyaga.) Együtt működés Több tízmillió forintos gazdasági együttműködés alapját fektette le az a szerződés, amelyet október 31-én írt alá Bácsalmáson az állami gazdaság, vala­mint a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat kép­viselője. Bácsalmáson 1700 anyakocát befogadó te- nyésztelep és évente 35 e- zer sertést áruba bocsátó hizlalda épül. A gabonafelvásárló az állami gazdaság rendelke­zésére bocsátja több évtize­des terménytárolási, illetve táptakarmány gyártási ta­pasztalatait, a Gabonatröszt takarmánykísérleti telepei­nek mérési adatait. Az ál­lami gazdaság a vállalattal közösen működteti a . tíz százalékos vízelvonás mel­lett naponta 36 vagon ga­bonát szárító szovjet gyárt­mányú berendezést, a tíz­tornyos, egyenként 90 va­gon terményt befogadó dán kivitelezésű tárolót és a 3000 vagon teljesítményű, automatizált keverék’" ze- met K. A. Jó ütemben halad a Ba­jai Állami Gazdaság sza­kosított sertéstelepének építése. A csaknem 300 mil­lió forintos beruházás nagy része ez év végéig el­készül. A teljes összegből 250 millió ,forint értékűt építenek be. Harminc ólat, fiaztatót és hizlalót már átvett a gazdaság. Az ál­lattartó épületek AGRO- KOMPLEX rendszerűek. A telep évente 75 ezer hízott sertést ad a népgazdaság­nak. A következő évektől kezdve a meglevő hagyo­mányos telepekről. vala­mint az új kombinátból összesen százezer hízott sertés kerül ki. A méretekre jellemző, hogy évente négyezer va­gon takarmánykeveréket állítanak elő. A takarmány­keverő üzem részét képezi a két szovjet rendszerű, nagyteljesítményű szárító­torony, amelyek már mű­ködnek és nagy segítséget nyújtanak a kukoricabeta­karítás meggyorsításában. Impozáns lesz a hat, egyen­ként 240 vagonos szemes­termény tároló, amelyek é- pítése megfelelően halad. Nagy szolgálatot tesz az őszi betakarításban a két szovjet rendszerű terményszárító.

Next

/
Thumbnails
Contents