Petőfi Népe, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-15 / 269. szám
2. oldal 197!. november T5L, «erd* Események sorokban Zsivkov látogatása a moszkvai egyetemen. Todor Zsivkov. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, kedden átadta a moszkvai egyetemnek a Bolgár Nép- köztársaság érdemrendjének I. fokozatát azokért a nagy szolgálatokért, amelyeket a moszkvai egyetem és más szovjet tanintézetek nyújtottak a bolgár szakemberek és tudósok képzéséhez, a bolgár főiskolai oktatás fejlesztéséhez. Az FKP együttműködési Javaslata A Finn Kommunista Párt ismét együttműködést javasolt a másik két munkáspártnak : a Szociáldemokrata Pártnak és a Szociáldemokrata Munkások és Kisparasztok Szövetségének. Együttesen léphetne fel a három párt egyebek között: az európai biztonság megszilárdításának, ezen belül a Német Demokratikus Köztársaság elismerésének elősegítésében, a szovjet—finn együttműködés fokozása, a Közös Piaccal való kereskedelmi egyezmény aláírása elleni harc, a vietnami nép megsegítése ügyében. Anik—1. Az Anik—1. nevű első kanadai távközlési műholdat hétfőn állandó pályájára vezérelték az Egyenlítő fölött 35 ezer kilométer magasságban. Az Anik—1. 1973 elején „lép szolgálatba”, s ettől kezdve 9600 rádiótelefon-összeköttetést és körülbelül egy tucat televízióhálózatot lát majd el. 1974-ben két újabb Anikót bocsátanak fel. Megszökött a gyilkos Megszökött börtönéből a 23 éves Ekkehard Weil, aki két évvel ezelőtt orvul lelőtt egy szovjet katonát a nyugat-berlini szovjet hősi emlékműnél. A nyugat-berlini Tegel börtönben, ahol két éve tartották, hétfőn éjjel fedezték fel szökését és akciót indítottak kézre kerítésére. Elfogadták a javaslatot, de elvárják a jóindulatot HANOI A VDK Külügyminisztériumának szóvivője kedden tájékoztató közleményt adott ki Le Dúc Tho Párizsba történt elutazásáról. A közlemény szerint amerikai részről nemrégiben javasolták, hogy még egyszer találkozzanak a két fél képviselői Párizsban és ott döntsenek a vietnami béke helyreállításáról kötendő megállapodás aláírásáról. A VDK kormánya jóakaratának bizonyítékaként ismét elfogadta az amerikai fél javaslatát és november 14-én Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja elutazott Párizsba, hogy Xuan Thuy miniszterrel, a VDK tárgyalóküldöttségének veKínai Népköztársaság: Egy év ENSZ-tagság zetőjével együtt találkozzék az amerikai fél képviselőivel. Le Dúc Tho elutazása a VDK kormányá- | nak jóakaratát és komolyságát bizonyítja — állapítja meg a közlemény —, s elvárjuk az amerikai féltől, hogy hasonló komolysággal és jóakarattal járuljon hozzá a vietnami háború befejezéséhez és a béke helyreállításához. Forró drót Bonn és Berlin között A nyugat-németországi választási harc központi témája — öt nappal a szavazófülkék megnyitása előtt — a két német állam alapszerződése. A nyugatnémet ellenzék napról napra dühödtebben támadja a megállapodást. Rainer Barzel, a CPU— CSU kancellárjelöltje egy rothenburgi választási gyűlésen közölte, hogy „folytatta a szerződés szövegének tanulmányozását” és arra a megállapításra jutott, hogy a szövetségi kormány „cinkelt kártyákkal hamisan játszik”, megtagadja az összefüggések feltárását és a választókkal „kétszínű játékot” űz. Conrad Ahlers kormány- szóvivő kedd délutáni sajtóértekezletén válaszolt a jobboldal vezérének. Felhívta a figyelmet rá, hogy a kormány már a parafá- láskor közzétett olyan okmányokat is, amelyek publikálására nem volt köteles. Sajtóértekezletén Ahlers kormányszóvivő bejelentette: az alapszerződés életbelépésekor „forró drótot” létesítenek Bonn és Berlin között, a Moszkva—W ashington „forró drót” mintájára. Willy Brandt szövetségi kancellár kedden délután újabb választási körútra indult: az elkövetkező négy napon 15 városban mond beszédet. Ellenfele, Rainer Barzel kilenc nagyvárosban szólal fel pártjának választási gyűlésein. Vasutassztrájk Franciaországbafi A létfenntartási költségek állandó emelkedése, s a dolgozók bérköveteléseinek makacs elutasítása miatt e héten széleskörű sztrájkmozgalom bontakozik ki Franciaországban. Kedden megkezdődött a vasutasok négynapos forgósztrájkja, amelynek során felváltva az ország más és más részein szüntetik be a munkát, kedden például Nyugat-Franciaor- szágban. Kedden, szerdán és csütörtökön felváltva sztrájkolnak a közalkalmazottak különböző csoportjai is. Szakszervezeti körökben hangsúlyozzák: a sztrájkmozgalmak oka az, hogy a bérek és fizetések korántsem tartanak lépést a lét- fenntartási költségek egyre gyorsuló emelkedésével. Az árindex egyedül október hónapban 1,1 százalékkal emelkedett, ami azt jelenti, hogy az év eleje óta immár 7,7 százalékos növekedést mutat. Hányszor egy az egy? Az indokínai háború diplomáciai fejleményeit kommentáló hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy az Egyesült Államok kormánya és személy szerint Nixon, maga mögött hagyva a számára sikeres elnökválasztást, ismét taktikázik és a legkülönbözőbb ürügyekkel húzza-halogat- ja a tisztességes rendezést. Hétfőn . visszaérkezett Washingtonba Haig tábornok, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójának helyettese, aki Saigonban Thieu elnökkel tárgyalt. Haig azonnal beszámolt az elnöknek útja tapasztalatairól. A több mint egyórás megbeszélésről érdemben semmi sem szivárgott ki, Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtófőnöke annyit azonban kijelentett, hogy ha létrejönne is a találkozó az amerikai kormány megbízottai és a VDK képviselői között, „még további konzultációkra lesz szükség a délvietnamiakkal”. Ebből a kijelentésből — amely ellentétben áll Henry Kissinger korábbi megállapításával, mely szerint „még egy” párizsi ülésre kell számítani a végleges rendezés előtt, nyilvánvalóan kitűnik, hogy az amerikaik időhúzásra játszanak. bíróság ele kerül a pentagon LELEPLEZÖJE Az Egyesült Államok a Legfelsőbb Bíróság elutasította Ellsberg és Rusto iellebbezési kérelmét és ezzel a per folytatása mellett foglalt állást. Ellsberg és Russo ellen kémkedés, összeesküvés és kormánytulajdonban levő dokumentumok illetéktelen felhasználása miatt emeltek vádat, miután a Pentagon-okmányok néven ismertté vált dokumentumokat a sajtó útján nyilvánosságra hozták. Képünkön: Ellsberg, felesége kíséretében, sajtóértekezleten jelenti be a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalását. (Telefoto—AP—MTI—KS) A katasztrófa receptje? Az angol hadsereg és az IRA „ideiglenesei” között kirobbant kilenc hétfői incidens következtében kedden a kórházban meghalt két ember: egy tizenkilenc éves katona és egy 24 éves polgári személy. Mindez azon a héten történt, amikor Edward Heath miniszterelnök Belfastba utazik. Az észak-ír és az angliai rendőrség 200 detektívet vezényelt ki a kormányfő személyes biztonságának védelmére. Feltételezik, hogy az IRA „ideiglenes” szárnyának gerillái olyan akcióra készülnek, amivel bebizonyíthatják, hogy még mindig erősek és befolyásuk van a katolikus kisebbségre. A katolikus politikusok egy része nem akar tárgyalni Heath-szel. Egyes katolikus pártok az egész lakosságot felszólították Heath látogatásának bojkottálására és azt ajánlották, hogy a katolikusok tűzzenek ki házukra fekete zászlót Heath jelenléte elleni tiltakozásul. Az angol alsóház hétfőn rendezett észak-ír vitájában William Whitelaw miniszter egyetértett Maud- ling képviselővel abban, hogy a népszavazást (a protestánsok újraegyesítés elleni alkotmányos biztosítékát) „mielőbb meg kell rendezni”. Merlyn Rees, az ellenzék észak-ír ügyekben szóvivője szorosabb kapcsolatokat sürgetett az ír Köztársasággal, egészen egy közös Észak-Ír—ír köz- társasági testület létrehozásáig. Ez — Enoch Powell jobboldali konzervatív képviselő szerint — „a katasztrófa receptje” lenne. Bernadette Devlin, az észak-ír katolikusok képviselője azt mondotta, hogy nem a kormánystruktúra, vagy a határ kérdése a tartomány legnagyobb problémája, hanem a nyomornegyedek, a munkanélküliség, az északír munkásosztály szegénysége és megosztottsága EGY ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1971. november 15-én foglalhatta el — a szocialista országok és más haladó országok több mint két- évtizedes harcának eredményeképpen — jogos helyét a Kínai Népköztársaság az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ez az esemény jól példázta az erőviszonyok alapvető megváltozását a világban, s kedvező körülményeket teremthetett volna, hogy a szocialista országok és a békés, biztonságos nemzetközi viszonyok érvényesüléséért küzdő többi állam sikeresebben vethesse latba befolyását a világszervezetben is. Sajnos, a remények nem teljesültek. Sőt, a Kínai Népköztársaság szereplése az ENSZ-ben még azoknak is kiábrándulást jelentett, akik — számításba véve Peking politikai tévelygéseit. cikk-cakkjait és főleg szovjetellenességtől fűtött indítékait — fenntartással és óvatossággal tekintettek a kínaiak fellépése elé. A Kínai Népköztársaság ENSZ-szereplése azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államokkal együtt rágalmazta Indiát és a Szovjetuniót, a bengáliai nép nemzeti felszabadító küzdelmét, s elítélte a független Ben- gáli Népi Köztársaság megalakulását. Az idén csak annyit változott a helyzet, hogy a realitásokkal jobban számoló Egyesült Államok időközben diplomáciai kapcsolatra lépett a Bengáli Népi Köztársasággal, s ennek megfelelően támogatta felvételét az ENSZ-be. Peking ezzel szemben, mint a „népi háborúk és a nemzeti felszabadító harcok bajnoka”, vétójogát először alkalmazva a Biztonsági Tanácsban, megakadályozta a Bangla Desh ENSZ-tagsá- gát. Ez a lépés, érthetően, viharos tiltakozást, rosszallást váltott ki még olyan ázsiai, afrikai országokban is, amelyeknek vezető körei hajlamosak arra, hogy megértést tanúsítsanak Peking- nek a „világot diktátumaikkal leigázó szuperhatalmak” elleni kirohanásai iránt. KÜLÖNÖSEN rossz megvilágítást adott a Bengáli Népi Köztársasággal szembeni ellenséges lépésnek az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság maga is két évtizeden keresztül szenvedő alanya volt az ENSZ- tagság ügyében egy bizonyos monopolkapitalista nagyhatalom, az Egyesült Államok — nem pedig a „szuperhatalmak”! — vétójának. Október 4-én hangzott el Csiao Kuan-hua kínai külügyminiszter-helyettes felszólalása az idei ENSZ- közgyűlés általános vitájában A diplomáciai szakértők — amint ez már lenni szokott — azonnal nagyító alá vették a 66 perces beszédet. s még azt is megszámlálták, hányszor ejtette ki az Egyesült Államok, s hányszor a Szovjetunió nevét. Ez a szorgos analízis egyöntetű véleményhez juttatta a megfigyelőket: a két úgynevezett szuperhatalom közül a kínai küldött a Szovjetunió ellen intézte a hevesebb támadásokat ÖNLELEPLEZÖ az a kritika, amellyel Kína az ENSZ-közgyűlése elé terjesztett szovjet javaslatot illeti. Azt állítja, hogy az erőszak alkalmazásának kizárása és az atomfegyverek betiltása a nem-nukleáris országok ellen irányul. Hogy miért? Erre adósak maradnak Pekingben a válasszal, hiszen logikusan nehéz is lenne bizonyítani, hogy ha betiltják az atomfegyvereket, miért kerülnek nukleáris fegyverkezés szempontjából rosszabb helyzetbe azok az országok, amelyeknek nem volt atombombájuk, azokkal szemben, amelyek nukleáris fegyverkészletüket megsemmisítenék. Önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy Kína a tilalomtól és az ezzel kapcsolatos nemzetközi hangulattól saját atomfegyver-kísérleteit félti. Ugyancsak megmagyarázhatatlan, miért támadja Kína a szovjet—amerikai SALT-megállapodást, s miért tekint egy lefegyver- kezés felé tett lépést — még ha az kétségtelenül csak részleges is — a fegyverkezési hajsza fokozásának. S végül rendkívül leleplező Pekingre, valódi szándékaira és szovjetellenessé- gére, hogy a Szovjetunió által javasolt leszerelési vi- íágértekezletet elveti, mondván az „üres viták klubja lenne és ezért jobb, ha nem tartják meg”. Nagyon valószínű, hogy egy ilyen értekezleten sokfajta nézet, vélemény kapna hangot, talán nagyon éles vitákra is sor kerülne. De jobb vitatkozni, mint fegyverrel egymásra támadni! S vajon nem vitákban, sőt kompromisszumokban jutnak Valamiféle kölcsönösen elfogadható álláspontra a különböző társadalmi berendezkedésű országok politikusai, ha egymással találkoznak? Ideértve mondjuk Nixon amerikai elnök és Csou En-laj kínai miniszterelnök, illetve Mao Ce-tung elnök találkozását is a pekingi eszmecsere alkalmával. Ha az egyébként helyeselhető tárgyalás a kapitalista világ képviselőivel beleillik a békés egymás mellett élés gyakorlatába — miért vonakodnak az eszmecserétől szélesebb körben, a szocialista országok és a fejlődő államok képviselőivel? S milyen ve- szélyfeket rejt magában egy, a leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia azok számára, akiknek szándékaik békések? PEKING az elmúlt esztendőben élénkítette diplomáciai kapcsolatait, külpolitikai érintkezését a világ sok országával és a „kulturális forradalom” elutasító merevségét feladva, rugalmasságot és olykor kifejezetten mosolyt mutatott. Csak éppen ez a nagyon egyenlőtlenül mért rugalmasság és mosoly árulkodik. Megértés az ideológiai ellenfél és a nemrégen még Kína állami létét is tagadó kormányok iránt, s rendíthetetlen bezárkózás, elutasítás az azonos társadalmi berendezkedésű országok minden ésszerű és — lényegében — a közös ügyet szolgáló kezdeményezésével szemben! N. J.
