Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
1*78. október TI, nerd. S. oldal Csináld magad mozgalom — Segítőkész szülők Látogatás a Dalmady utcai óvodában ff Hoztunk két babaházat ff Dióhéj, használt filmszalag, ultrás doboz, filcvászon, rossz autógumi, faforgács, csutka, műanyag- tasak”. (Részlet az újságíró jegyzetfüzetéből.). A napilap nem állíthatja talányok elé az olvasókat. Most érdemes lenne kivételt tenni, s megkérdezni: vajon hol jegyezte föl e anyagokból barkácsoljuk a szükséges kellékeket, eszközöket. * * * A beszélgetés közben végigsétáltunk a villalakásból létesített óvodán. A körülmények nem a leg- ideálisabbak. Az óvónők azonban igyekeztek a célreteltek”. Parányi kannákba gyűjtötték a szőlőfürtöket. Ütközben, a helyszínen rengeteg új ismerettel gazdagodtak. A legnagyobb sikert mégis a modern szőlőfeldolgozó gépek aratták. Hiába, ők már a XX. század utolsó harmadának gyerekei. Fotoriporter kollégám épA főiskolások gond fai Minden ötödik diák albérletben lakik öt perc torna Ladányi Júlia vezetésével cikk szerzője a fenti szavakat? Fogadni mernék, hogy kevesen találnák ki: Kecskeméten, a Dalmady utcában levő óvodában. Hogyan kerültek oda ezek a filléres, eredeti rendeltetésükben fölöslegessé vált tárgyak? És miért? A választ Keserű Etelka vezető óvónőtől várom és kapom. Kérdéssel kezdi. — Hol van itt dióhéj, ultrás doboz, műanyag-ta- sak? A gyerekek szemében már átváltoztak katicabogárrá, számláló koronggá... Az, hogy a tetszetős, kedvelt tárgyak miből készültek: nem érdekli őket. * * * — Miért szükséges ilyen sok, házilag előállított eszköz? Hajdanán gyakorta órákig mesélt az óvó néni az őt körülülő gyerekeknek. Az aktivitás fejlesztése ebben a korban igen fontos. Az új nevelési program hangsúlyozza a személyiség sokoldalú gazdagítását. Most arra törekszünk, hogy a kicsinyek megtanuljanak bánni a különböző eszközökkel, ügyességet, találékonyságot fejlesztő gyakorlatokat végezzenek. Az új nevelési program teljesítése — mi úgy mondjuk — igen eszközigényes. Olvastam, hogy országosan mintegy száz-százhúsz millió forint kellene a felszerelés bővítésére. Mennyi idő alatt kapnak az óvodák ennyi pénz? öt, tíz év? Addigra a mostani gyerekek már középiskolába járnak. Ügy gondoljuk, hogy a szűkös költségvetési keretek ellenére is, többet juttathatnának az óvodáknak, de mi sem várunk kizárólag a felsőbb segítségre. Mind népszerűbb az óvónők körében a Csináld magad-mozgalom. Innen-on- nan kunyerált. beszerzett nak megfelelően kialakítani. Az udvaron játékok, tornaeszközök. Az újságírót lelkesítik a látottak. Miként lehetne még kellemesebbé, otthonosabbá tenni az óvodát ebben vetélkednek állandóan az itt dolgozó felnőttek. A vezető kolléganőit dicséri : lelkiismeretesek, szeretik a kicsinyeket, alapos szakmai ismeretekkel rendelkeznek. Az óvónők róla — „főnökükről” — beszélnek elismeréssel. Keserű Etelka — ismerősei Katalinnak szólítják, így kedveli — valóban rászolgál az elismerésre. Megszerezte a mintaóvónői címet. Elhanyagolt állapotban volt az intézmény amikor vezetését átvette. Noha a kedvezőtlen feltételek. — kicsik a szobák stb. — nem változtak, ma öröm széttekinteni. Mondják a szülők, ősszel alig ismertek rá az óvodára. Igaz, ők sem sajnálták a fáradságot. Eleinte Keserű Etelka halkan, szerényen előadott kéréseit teljesítették, később már maguk jelentkeztek: — Hoztunk két babaházat — kopogtatott Csordás István, az Elektrometál Vállalat Jalta brigádjának a dolgozója. A megkopott padlót a Kiskunságig Erdő- gazdaság dolgozói javították ki. Walter Pál és a Mezőgép Vállalatnál dolgozó munkatársai is készen állnak, ha segítségre van szükség. Balogh Sándomé, a szülői munkaközösség vezetője valóságos ötletgyáros. De van kitartása, ereje ezek megvalósításához is. Megkeresi a megfelelő embereket, utánajár az ügyeknek. * * * Amikor a riportot készítettem, a „nagyobb” gyerekek hiányoztak. Mint utólag megtudtam, Lippai hászlóné óvónő kezdeményezésére, Helvécián „szü(Pásztor Zoltán felvétele) pen akkor kapta lencsevégre az egyik csoportot, amint kicsit tornáztak az udvaron. Ügyesen mozogtak az apróságok, látszik, hogy a testnevelés itt nem mellékes ügy. A kicsinyek beszámoltak arról, hogy rendszeresen szerveznek házi vetélkedőket, és a felnőttek példájára, olimpiákat. Főleg a magas- és a távolugrás kedvelt. * * * Búcsúzóul megkérdezem a vezető óvónőt, hogy mivel magyarázható az itt és több más óvodában tapasztalható lelkesedés. Keserű Etelka kitér a válasz elől s csak annyit mond el tájékoztatóul, hogy ő is nemet mondott, amikor egy felsőfokú intézetbe hívták, ahová korábban nagyon vágyott. Mégis maradt. — Hát el lehet innen menni? A Dalmady utcai óvodából, amely hosszú ideig az elhanyagoltak közé tartozott, amelyre most is ráférne további bővítés, tatarozás. Hogy otthonossá vált abban a százezer forintnál nagyobb társadalmi munkának és a kis közösséjg- nek egyaránt része van. Arra gondolok: talán a sikerélmény tartja össze, serkenti a kollektívát. Munkájuk, fáradozásuk eredményeit napról napra lemérhetik az itt okosodó, erősödő 140 kicsinyen. Heltai Nándor A nem lakóhelyükön továbbtanuló érettségizettek a felvételi vizsga után két értesítést várnak izgatottan. Megfeleltek-e a követelményeknek, megszerezték-e a szükséges pontszámot és — jut-e számukra hely a felsőoktatási intézmény kollégiumában. Ha nem, kezdődhet a szaladgálás albérletért és a kevésbé tehetős szülők töprenghetnek, hogy miként teremtsék elő havonta a szállásköltséget. A diákotthon falain kívül drágább az élet és az — esetek túlnyomó többségében — rosszabbak a tanulási feltételek. Az albérlőknek a diploma megszerzéséért többet kell áldozniuk, mint szerencsésebb társaiknak. A KISZ megyei bizottsága fontosságával arányos figyelemmel mérte föl, hogy milyen körülmények között laknak Bács- Kiskun megye öt felsőfokú intézetének hallgatói. íme, az elgondolkoztató összesített adatok: Az 1621 nappali tagozatos növendék közül 985 kapott helyet kollégiumban. (Mellékesen jegyezzük meg: hogy egyik-másik diákotthon zsúfolt, hogy nehéz megteremteni az elmélyült tanuláshoz, a közösségi élethez, kulturált szórakozáshoz szükséges körülményeket.) 281 az intézmény székhelyén vagy közelében lakók (bejárók) száma. 355 diák kényszerül albérletbe, vagyis minden ötödik. Tudomásunk szerint ez az arány rosszabb az országosnál. Ez bizonyos fokig érthető, mert az itteni felsőfokú intézetek új alakulatok, fiatalok; tulajdonképpen a növekedés átmeneti nehézségeivel küszködnek, bár a szükséges intézkedések üteme kisebb volt a lehetségesnél. Már a következő tanévben lényegesen enyhülnek a nyomasztó gondok. Elkészül a kecskeméti kertészeti főiskola modem diákszállása. A napokban dőlt el, hogy a kivitelezők ez évben felvonulnak az Óvónőképző Intézet új, hatemeletes, korszerű kollégiumának építésére. A munka befejezését 1974 nyarára ígérik. (300 diák lakik itt három-négyágyas szobákban.) Két-három év alatt mintegy 60—80 hely- lyel bővítik a műszaki főiskola diákotthonát. A bajai Tanítóképző Intézetből rossz hírek érkeztek. A közeljövőben nincs remény a helyek számának növelésére, sőt... A Vízügyi Főiskola vidéki diákjai már kedvezőbb helyzetben vannak, új kollégium épül. Örömmel számolunk be a jó hírekről, de nem aggodalom, nyugtalanság nélkül. Az első-második évfolyamon tanulókat nem vigasztalja, hogy egy-há- rom év múltán kedvezőbb körülmények között tanulhatnak. (A végzősöket különösen nem: rajtuk most kell segíteni.) Dicsérendő, hogy a felsőMiniatűr Dózsa-antológia A Dózsa-évforduló alkalmából 120 oldalas Dózsa- antológiát adott ki, öngyújtó nagyságú minikönyv formájában a Szegedi Nyomda miniatűrkönyv-klubja A 450 példányban megjelent kis kötet egyebek között az 1514-es parasztfelkelés szegedi és a város környéki eseményeinek leírását tartalmazza a krónikaírók egykori feljegyzései alapján. Közreadják Juhász Gyula, Móra Ferenc, Tömörkény István Dózsával kapcsolatos verseit, illetve prózai írásait is. A kötet borítóján és lapjain Derkovits Gyula Dózsával kapcsolatos metszetei láthatók. A minikönyvet Péter László irodalomkutató szerkesztette. fokú intézetek KlSZ-szer- vezetei nem hagyják magukra a diákotthoni ellátás nélkül maradt fiatalokat. A műszaki főiskolán a szálláskeresés megkönnyítésére sokszorosított címlistát adtak ki. A Vízügyi Főiskolán külön bizottságot szerveztek segítségükre. Érdemes újra megvizsgálni, hogy az intézetek vezetői, tanárai, az ifjúsági szervezet tagjai mit tehetnek az albérlők számának csökkentése, illetve viszonyaik javítása érdekében. Vannak olyan családok, amelyek — megértve a helyzetet — viszonylag tisztességes bérért igyekeznek kellemes, nyugodt otthont teremteni a vidéki illetőségű diákoknak. Tudunk kapzsi emberekről is, akik a diákok nehezen összekuporgatott pénzén akarnak meggazdagodni és hallatlan nagy árat kémek komfort nélküli helyiségekért. Szép szóval, s ha nem megy a vonatkozó rendelkezések érvényesítésével kellene őket jobb belátásra bírni. Még annyit: pillanatnyilag a kecskeméti műszaki és kertészeti főiskola, valamint a bajai vízügyi főiskola diákjainak a helyzete a legnehezebb. A növendékek számához viszonyítva itt a legtöbb az albérlő. A Kecskeméten tanuló, leendő agrárszakemberek egy része Nagykőrösön lakik és onnan jár át az intézetbe. Ha fölférnek az autóbuszra ... Többször előfordult, hogy a zsúfoltság miatt lemaradtak a járműről és fontos órákról. Lapunkban szívesen helyt adunk az albérlők nehéz helyzetét javító kezdeményezésekről, intézkedésekről tudósító híreknek. H. N. Goór Imre képei A CIFRAPALOTA alig elviselhető arányú és díszítésű nagytermében Goór Imre tartózkodó színezésű, dús rajzú képeit látjuk. A terem dísze brutális konkurenciát jelent és szinte lesütött szemmel kell körüljárni, hogy a rózsák és pávák a falról ne tolakodjanak látóterünkbe. Ha ez sikerül, szép kiállítást láthatunk. Goór Imre sok, és sokféle tehetsége hol támogatja, hol gátolja egyik, vagy másik kifejezési formáját. Költői vénája az illusztrációkban, tolira jzaiban bőven buzog, míg gondolatisága a festményekben is érvényesül. Ám díszítő kedve oly apadhatatlan, mint egy székely faragó emberé, és telehímez olyasmit is, amire tán nem kívánkoznék. (A hímezés a szó eredeti értelmében díszítést jelent, mint például hímes tojás.) Bőségesen él a szimbólumokkal és jelképeinek kulcsát nem nehéz meglelni. FESTMÉNYEINEK ábrázolásmódja eléggé eltérő és sajnálatos, hogy évszámok híján, (sem a katalógusban, sem a képcédulákon nem szerepelnek) nem tudhatni pontosan, hogy melyik képén fejlődött, és melyiken csak változott. A túldíszítés és a jelképek halmozása festményeit illusztratívvá, a gondolat szolgájává teszi. Legszebbek azok a — festői formáikban szélesen-dara- bosan alakított, mégis szug- gesztív — képei, amik a budapesti bemutatkozáson látott Talicskák, meg Kőbánya, sötét madár című képeihez csatlakoznak. Ilyenek az Ablak és virág, meg a Szék és virág (profan Tri- nitas) a Leszálló madár szép örvényével, a nyomasztó Sziklaformák és a Kikötőben című okos, de egyúttal félelmetes gépekkel, darukkal benépesített nagy vászna. De ide számít formanyelvét tekintve a nagyerejű Dózsa-kompozíció, amelynek rőt színeiben már a szentté lett parasztok és asszonyok bámulják tágult szemmel „ama Székely Györgyöt” tüzes trónján. A triptichon megoldás szerencsésnek mondható és elképzelhető — bár nem idill — valami ifjúsági közösség házában, mint „Történelmi lecke fiúknak” (Ady). „Hímes” képei közül kiválik finom, fanyar színeivel a Mesebeli szarvas és a Nap felé című kompozíció. Felemás megoldású az egyébként szimpatikus Anya gyermekével, mert a gyermek ruhája az op-art és valamennyire a pop-art jelleggel lóg ki az együttesből. S hát a jelképek: csupa mágia, démoniság, meg hasonlók. Szépnek mondható a Balladamondó felmagasodó sámán alakja. Tűnődni késztet a Túl életen, halálon, de — sajnos — zavaros a Magyar montázs és a Román montázs. Mert attól, hogy montázs, vagyis különböző motívumok, gyakran más-más anyagok kerülnek össze egyazon síkra, egyazon, de összetett gondolat vagy érzés kifejezésére, még nem szabad szabadosán, vagyis a kép törvényeinek figyelmen kívül hagyásával komponálni. Zsúfolt elemek követhetetlen együttese a két montázs, amiben pedig a művész életének két döntő élményét fogalmazta meg, és így megérdemelné az újra és újra nekifutást. Még egy szót az egyetlen akt-figuráról, a Napozó nő-ről, hát ez talán a legsúlyosabb tévedése a művésznek. Ám a legszebb, s legjobb képeinek az az előnye, hogy nemes-tartózkodó színeik alkalmassá tennék gobelinbe szőni, áll ez különösen a Paraszt Krisztus című, növénymotívumokkal gazdagon díszes képre, nem áll viszont a ki nem érlelt, de- komponált Falikép tervre. A RAJZOKRÓL azonban csak díszítő jelzőkkel szólhatunk. Azok bezzeg nem illusztratívak, hanem a versek rokonrangú társai. A Madarak, a Vadaskert, a Petőfi-illusztrációk, mint a Szól a kakas, meg a többi: képzelőerő, rajztudás és a játékos rajzolgatás szerencsés ötvözete. Bizonyára lesznek, akiknek ez a leg- újabbkori szecesszió nem tűnik eredetinek, de bízvást mondható, hogy kései, ám sose késő követése a híres bécsi szecessziónak, Gustav Klimt, Kokoschka, s mások már akkor is szép, és értékes újításának és mai megújításának itt, Magyarországon és itt, Kecskeméten, ahol ez az irányzat — túlzásaival együtt — már a századfordulón otthonra talált. Oelmacher Anna
