Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

0. oldal 1972. október n. Hol tartunk és hogyan tovább? Beszélgetés a lakáskérdésről Reile Gézával, a Kecskeméti Városi Tanács elnökével A tervciklus második évében, s annak is az utol­só negyedében járunk. A szocialista építőmunka min­den területén időszerű a „hol tartunk és hogyan to­vább?” kérdés feltevése. Kiváltképpen indokolt ez a közvéleményt a szükség miatt annyira foglalkozta­tó, izgató témánál, mint a lakásprogram. Drágább lett az építőanyag, megemel­kedtek a lakásárak, hiá­nyoznak az olcsó telkek — megannyi mindennapos vi­tatéma. S ezek végén nem egyszer elhangzik a kétke­dő következtetés: vajon ilyen körülmények között lehetséges-e, sikerül-e a lakásprogram teljesítése. Ezekre, a megyeszékhely IV. ötéves lakásépítő prog­ramjával összefüggő kérdé­sekre kértünk választ Reile Gézától, a városi tanács elnökétől. ÜJSAGlRÖ: — Mi valósult meg, s mennyire időarányo­sak a tervből eddig teljesí­tett feladatok Kecskeméten? Megvalósíthatónak tartja-e elnök elvtárs, ami a megcél­zott feladatokból 1975 végéig hátra van még? REILE GÉZA:— Legyen szabad bevezetőül legalább vázlatos visszapillantást tennem. A helyi tervező szerveknek, lényegében te­hát a tanácsoknak, minden tervciklus kezdetén az egyik legfőbb feladata és gondja is. hogy az előző időszakhoz képest növeljék a lakásépítő célkitűzései­ket. Ezt parancsolja a la­kosság, s egyben az ará­nyos városfejlesztés érdeke is. A II. ötéves tervünk kétezer lakás megépítésé­vel számolt, de az időben az igénylők száma is kétezer volt. A tervciklus végére 2700 lakással összegeztük a program teljesítését. Ugyanakkor azonban az igényjogosultak száma is tovább nőtt. 3000 folyamo­dó állt sorban. A III. öt­éves tervünkben tehát még több, 3000 lakás építését irányoztuk elő. És meg- énült 3700. Mégis maradt, sőt még nyomasztóbbá vált a gond. hiszen napjainkban is több mint 4000 lakás­igénylőt tartunk nyilván. Mindezek érzékletesen tanúsítják egyfelől, hogy rendkívül gyorsan nő a vá­ros lélekszáma, másfelől, hogy gyors ütemben mond­ják fel a szolgálatot az öreg, elavult lakóházak. Évente mintegy 100, a belvíz je­lentkezésekor ennél is több régi éoület pusztul el. vá­lik életveszélyessé. Nyil­vánvaló tehát, hogy a vá­ros arányos fejlesztése kö­vetelményei között a la­kásépítésben nem tudunk lénést tartani. Ilyen körülmények mel­lett készült Kecskemét^ ne­gyedik ötéves lakásépítő programja, eredetileg 4 ez­res irányszámmal. Ezt a mennyiséget — számításba véve az éoítőkapacitás min­den lehetséges formájának kihasználását, a lakásépí­tés telepekre való koncent­rálását és valamennyi szükséges feltételt — a vá­rosi pártbizottság és a ta­nács együttes elhatározás­sal 4500-ra növelte. Ebből az év végéig várható meg­valósulás ismeretében mondhatom: a programot ma is reálisnak, biztosan eléghettartom. Az előirnnvzott 4500-ból az e^ztondő vé^icí 1029 la- kás épül meg. Ez a terv 34 százalékos teljesítését je­lenti. Hasznos a lakásépítés különböző módozatai sze­rint is szemügyre venni a teljesítést. Az 1211 új ott­honnal számoló ötévi, cél- csoportos előirányzatunk­ból 517 lakás építése feje­ződik be az idén. A válla­lati, intézményi alapokból tervezett 312-ből 138 ké­szül el. Az OTP saját be­ruházásában vállalt 1827- ből 196, a lakásépítő szö­vetkezeti formában 400-ból 180, a magánszervezésű társasházi formában 250- ből 191 lakás valósul meg. Az előirányzott 500 csalá­di házból pedig 407 meg­épülésével számolhatunk a ezeknek elejét venni a váro­si tanács? A gond ugyanis nem újkeletű. Mi a sorsa például a végrehajtó bizott­ság februári ülésén az úgy­nevezett laza parcellázásra hozott határozatnak, amely elérhető áron célozza telek­hez juttatni a lakásgondju­kat családi ház építésével megoldani kívánó állampol­gárokat? REILE GÉZA: — E gond csakugyan nem új. Kelet­kezésének okaival nem kí­vánok részletesen foglal­kozni. Tény azonban, hogy az okok között elsődleges a közművesítés költségessé­ge, ez szabott határt a vá­ros belterülete növelésének. A gazdaságosság minden­képpen a többszintes épít­nel, a magánerőre apelláló építkezés. És természetes, hogy ezek sem nélkülözhe­tik a járulékos létesítmé­nyeket, ezekről is gondos­kodnunk kell. Erre a célra tanácsunk saját bevételi forrásai, a felsőbb szervek­től kapott támogatás, a célcsoport esetleges átüte­mezése, a vállalati koordi­nációs alapok és a rende­letben előírt közműfejlesz­tési hozzájárulások szol­gálnak. S mindez együttvé­ve is rendkívül kevés a szükséghez képest. Vála­szom tehát a kérdés lénye­gére: Nem tartom igazsá­gosnak, hogy a legnagyobb anyagi áldozatot vállaló Kecskemét madártávlatból (Szabó Ferenc felvétele) tervciklus első két évének eredményei között. ÜJSAGlRÖ: — Az iménti számadással újabb kérdése­ket kínál elnök elvtárs. Gyors számolással követve az említett adatokat, kiderül, hogy a program végrehajtá­sa a magánszervezésü társas­házi, valamint a családi há­zas lakásépítő formáknál a legelőrehaladottabb. Időará­nyosan rendkívül elmara­dottnak tűnik viszont az OTP beruházásában tervezett épí­tés. Tehát a kérdés: miután két év alatt 196 ilyen lakás épült meg, van-e reális alap­ja, hogy az elkövetkező há­rom évben megvalósul a terv szerint fennmaradó 1631? REILE GÉZA: — Bíz­vást mondhatom, hogy en­nek — az OTP vezérigazga­tóságának és megyei igaz­gatóságának példás támo­gatásával — minden felté­tele adott. A Hunyadivá­rosban ugyanis az első épü­let alapozásával megkezdő­dött a további 629 lakás kivitelezése. Ugyanígy a Széchenyivárosban 636 ott­hon építése, illetve annak előkészületei is folyamat­ban vannak. 1973 első fe­lében pedig a városköz­pont déli oldalán is kezde­tét veszi 324 OTP-s lakás építése. Mellesleg, ami az OTP-s lakások kelendősé­gét illeti: bár rendelkez­nénk napjainkban legalább 400 ilyennel! Az értékesíté­sük aligha jelentene gon­dot. ÜJSAGlRÖ: — Hangozzék el tehát a nehezebbik kérdés. A családiház-építésre vonat­kozó számokkal az előbb azt erősítette meg elnök elvtárs, hogy a lakásgond megoldá­sának e formája iránt meg­lepően nagy az érdeklődés (a tervezett 500-ból máris felépült 4071). Hátha még hozzávesszük a napjainkban is nagyszámban tapasztalha­tó engedély nélküli építke­zéseket! Miként kívánja kezés mellett szól. Ami a kérdés lényegét illeti: je­lenleg a Műkertvárosban 18, Kadafaván 34, Katona­telepen 40, Ménteleken 15, Szarkásban pedig 10 telek áll rendelkezésre. Az Alsó- széktóban az év végéig 43- at adunk át értékesítésre. Jövőre ugyancsak az Alsó- széktóban 143, a Voelker- és Dárdaitelepen 47, a du- naföldvári út mentén pedig 700 házhelyet mérünk ki a családiház-építőknek. ÜJSAGlRÖ: — Két kérdés- re kérem még szíves vála­szát. Az egyiket az a sajná­latos tapasztalat kínálja, amely szerint mihelyt kiala­kul egy zömmel magánerő­ből létrehozott lakónegyed, máris szemben találjuk ma­gunkat az újabb gonddal: nincs kereskedelmi 'hálózat, hiányzik az iskola, óvoda, járda és így tovább. A kér­dés tehát: milyenek a kilátá­sok jelenlegi tervciklusban az úgynevezett járulékos be­ruházásokra? A másik pedig: nem tartja-e igazságtalannak, hogy a célcsoportos fedezet­ből létesülő — állami és szö­vetkezeti — lakáshoz jutók­kal ellentétben a magánerős lakásépítőket többféle hát­rány sújtja? Nélkülözik a já­rulékos létesítményeket, s a közműfejlesztési hozájárulás- sal újabb áldozatot vállal­nak ... REILE GÉZA: — Nehéz kérdést feszeget. Tény, hogy a lakásépítési kötele­zettség korántsem old meg mindent. Szükség van köz­műre, iskolára, óvodára, kereskedelmi hálózatra, gondoskodni kell a közle­kedés feltételeiről... Kecs­keméten a 4500-as irány­számból, mint említettem is, 1211 a célcsoportos állami és szövetkezeti lakás. Az összesen tervezett lakások­ból tehát mintegy 70 száza­lék a főként OTP-kölcsön­magánerős építkezés nem kapja meg a központi ala­pokból a kellő segítséget, a csatlakozó (iskola, óvoda stb.) és a járulékos (köz­művek) beruházásokhoz. Hadd utaljak ennek kap­csán a jövőre. A mostani tervnél az anyagi eszközök hiánya a gond, mert hiszen kapacitás, az van. A pénz kevés a szükséges járulé­kok megteremtéséhez. A város jövendő lakásépítésé­ben döntő szerepet játszik, hogy megkezdődött a ház­gyár építése. Belépése 1975-ben várható. A gyár­ral akkora kapacitást te­remtünk, amely képes lesz gyors ütemben megoldani az igényeket. Ami Miskol­con előfordult, intő példa a számunkra a területelőké­szítés jelentőségére. Taná­csunknak olyan közművesí­tett terület-előkészítő poli­tikát kell folytatnia, hogy a házgyár belépésekor ilyen gond ne legyen. Eh­hez azonban — vélemé­nyem szerint — az orszá­gos tervező szerveknek fel kell mérniük Bács-Kiskun megye speciális adottságait és igényeit, s ehhez mére­tezetten szükséges megadni a támogatást is. Végül felhasználva az al­kalmat, a város lakosságá­nak támogatását kérem. Főként annak megértését hogy a tanácsi gazdálkodás éop olyan, mint bármely kis családi háztartásé, ahol mindaddig halasztani kell például a fürdőszoba kiala­kítását, esetleg az épület külső bevakolását, amíg nem gyűlt rá össze a szük­séges forintmennyiség. Perny Irén Az öregek és a tél ILYENKOR őszidőn a termelőszövetkezetek iro­dáin sűrűbben kopogtat­nak az öregek, mint bár­mikor más évszakokban. Nyugdíjasok és járadéko­sok jönnek, hogy a sorsuk felől érdeklődjenek, már ami a közelgő telet illeti. Megkérdezik, van-e mód arra, hogy a háztáji termé­süket a tsz fogata vagy vontatója hazaszállítsa? És a gabona-fejadag meglesz- e? Elvégzi-e a szántást a traktor náluk is, a jövő évi háztájin mint tavaly, vagy azelőtt. Kérdéseik, kéréseik a gazda jogán hangzanak el, s annyira változatosak, hogy néha szinte meglepő. Türelem kell a válaszok­hoz az irodabeliek részé­ről, sőt több is olykor: tisztelet, megértés. Hiszen itt élnek közöttünk több mint 100 ezren csak a minimális járadékból élők, s évről évre növekszik a jobban ellátott, de nem gondok nélkül élő nyug­díjasok száma. Földjük a közösben, java munkaere­jük is beépült idők folya­mán a közös vagyonba. A nemzedékváltás gyorsüte­mű változásaiból számuk­ra — érthetően — az a legfontosabb, magáénak tekinti-e őket továbbra is a közösség, futja-e annyi­ra az emberségből, hogy az öregekről nem felejt­keznek el. Néhány évvel ezelőtt az ilyen és hasonló kérdése­ket a legtöbb szövetkezet­ben meglehetősen drámai­an kellett feltenni. A kö­zös gazdaságok megszilár­dulásának időszakában a szociálpolitikát is meg kel­lett előbb alapozni, azon­kívül az öregeknek is akadt némi tartalékuk. NAPJAINKBAN, a meg­erősödött közösségektől azonban már okkal és jogosan kéri számon a tár­sadalom az intézményesí­tett támogatást annál is inkább, mivel túl az ál­lam havonta érkező segít­ségén, a család támogatá­sán, csak a tsz-től várhat­ják gondjaik további eny­hítését az öregek. Figye­lembe véve a járadék és a nyugdíj összegét, a gyere­kek hozzájárulásait, a nyu­godt megélhetéshez nem nélkülözhető a szövetkezet rendszeres támogatása. Ma már elmondhatjuk; a termelőszövetkezeti kö­zösségek legtöbbjét nem érheti szemrehányás ami­att, hogy elfeledkezik öreg­jeiről. Polgárjogot nyert a rendszeres támogatás, ame­lyet a vezetők így fogal­maznak: erőnk szerint igyekszünk könnyebbé ten­ni a járadékosok és nyug­díjasok életét. Itt elsősorban a járadé­kosokról van szó. Bár a ta­valy hozott minisztertaná­csi rendelkezés óta volta- | A MINDENTUDÓ képpen nincs olyan ember hazánkban, aki az állami támogatás valamilyen for­máját ne élvezné. A folyó­sított járadékok, alkalom- szerű segélyeg összege azonban, mint tudjuk, ma még mélyen a létminimum alatt van. Ezért különö­sen örvendetes, hogy nö­vekszik azoknak a tsz-ek- nek a száma, amelyek gazdasági eredményeik kö­vetkeztében havonta rend­szeresen juttatnak 100— 150 forint jövedelemkiegé- szítést a járadékosoknak. Másutt évente kétszer-há- romszor nagyobb összeggel segítenek, Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy nem ajándékozásról van szó, ha­nem olyan járandóságról, amelyet törvény nem ír ugyan elő, a lelkiismeret annál inkább. S a szándék: nem maradhat mindennapi kenyér nélkül senki ott, ahol a dolgozó tagság egy- re-másra új házakat épít, a legújabb divat szerint öl­tözködik, s rég elmúlt az az idő, amikor az embe­reknek még filléres gond­jaik voltak. KIALAKULTAK a se­gítés más formái is. Az egyik alföldi nagyközség­ben tavaly a fiatalok tár­sadalmi munkában vágták fel az egyedül élő öregek tüzelőjét. Más vidékeken a közösség gondoskodik ar­ról, hogy a betegség miatt ágyhoz kötött idős embe­reknek tejet, friss húst vi­gyenek. Egyre több helyen létesítenek napközi otthont az öregek számára, ame­lyekben a naponként biz­tosított meleg étellel egyen­értékű az a körülmény, hogy ott közösségben él­hetnek, újból társadalmi lényekké válhatnak azok is, akiknek egyetlen társuk a magány. Az utóbbi időben hírek érkeznek arról is, hogy egyik-másik község­ben elvégeznek bizonyos apróbb javításokat, a me­lyekre igen nagy szüksége van a magányos öregek többnyire elhanyagolt por­táján. Újakkal cserélik ki a törött cserepet a házon, megigazítják a többi kerí­tést, rendbe teszik az ud­vart. Többnyire fiatalok teszik ezt, akik munká­jukért nem várnak jósze- rint köszönetét sem, ter­mészetesnek veszik, hogy segítsenek azokon akikkel öregkorukra mostohán bá­nik az élet. AZ IDŐJÁRÁS okozta viszontagságok miatt több száz termelőszövetkezet há. zatáján sűrősödik a gond ezekben a hetekben. De nem lehet olyan nagy a hétköznapok terhe, hogy mellette elfelejtkezzenek az öregekről. Meg kell hall­gatni őket, segíteni kell rajtuk kinek-kinek ereje, tehetsége szerint. Ne érez­zék egyedül magukat a vi­lágban. K. I. (A Polish Weekly-ből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents