Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
1972. október 10, kedd 5. oldal Meghalt Gózon Gyula Hosszas szenvedés után vasárna/p délelőtt Budapesten, 87 éves korában elhunyt Gózon Gyula Kos- suth-dljas kiváló művész. Temetéséről később intézkednek. Gózon Gyula Érsekújváron született 1885-ben. Magán színi-iskolából került 1902-ben különböző vidéki társulatokhoz, majd később Nagyváradra. Nagy Endre onnan szerződtette kabaréjához, amelyben már a fiatal művészként nagy feltűnést keltett. A következő évben a, Népopera színpadán játszott több sikeres operett humoros szerepében, majd felváltva működött operett- és kabarészínpadokon. 1919-ben a Király Színház tagja lett, s egyidejűleg Muskátli Kabaré néven rövid életű színpadot alapított, ahol későbbi felesége, Berky Lili volt a primadonna. Nagy népszerűséget szerzett az operett- és kabarészínpadokon, de művészi becsvágya a dráma felé vitte. Így került 1927-ben a Belvárosi Színházhoz, majd 1935-ben a Nemzeti Színházhoz. Kiváló művészi alakításaiért számos kitüntetést kapott, a többi között 1954-ben Kossuth-dí- jat, 1955-ben a Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címet, 1960-ban Munka Érdemrendet, 1965- ben a Munka Érdemrend arany fokozatát. Beszélgetés Székely György egyetemi tanárral 1514: a magyar történelem egyik fordulópontja Az ELTE dékánja Lakiteleken Őszintén szólva, nem bíztak a kedvező, igenlő válaszban a szervezők, amikor elküldték a felkérő levelet Székely Györgynek, az Eötvös Loránd Tudományegyetem dékánjának, az elfoglalt egyetemi tanárnak. A lakiteleki művelődési ház igazgatója, a TIT járási szervezetének titkára jól tudta, hogy a középkori történelem nemzetközi hírű kutatójára megszámlálhatatlan kötelezettség hárul a jubileumi esztendőben. Aligha vállalkozik 250 kilométeres utazásra, hogy falusi embereknek előadást tartson Dózsa Györgyről, a parasztháborúról. Mondhatni, megőrültek a professzor kedves sorainak: a kért időben ott lesz a nagyközség művelődési házában. Így történt. Szép műsor után szemléletes, népszerű, ám mégsem leegyszerűsített, az események, a történelmi személyek tetteinek bonyolultságát érzékeltető értekezése közelebb hozta a kort és gazdagította a megjelentek történelmi ismeA „meg." igeköíőről AZ ELŐZŐ alkalommal a meg igekötő keletkezéséről és a cselekvés befejezettségére utaló jelentésének kialakulásáról volt szó. De nem mondtunk el róla mindent. Ez az igekötő ugyanis nem maradt mega befejezettség legtipikusabb kifejezőjének, már régen kifejlődtek olyan jelentései is, amilyeket ma is megőrzött. Már nagyon korán kifejezte a cselekvés megkezdését. Aki megáll, az eddig járt és csak most kezd el állni. Ismerjük ezt a mondást: Őt meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ez azt jelenti, hogy most kezdjük látni és szeretni az illetőt. Ha azt mondjuk, hogy valamit megérzünk, azt fejezzük ki, hogy most kezdjük érezni. A meg igekötő kifejezheti a pillanatnyiságot és a cselekvés eredményességét is. A megborzong ige pillanatnyiságot fejez ki. Ha megtalálunk valamit, akkor keresésünk nem volt hiábavaló, tehát ez esetben a cselekvés eredményességét fejezte ki. ELVONTTÁ is teheti az ige jelentését. Régen bizonyos bűnösökre tüzes vassal sütöttek bélyeget, ma csak szóban bélyegezhetjük meg őket. Jelentésmódosítás kifejezésére is alkalmas, ez tűnik ki a felsorolt szópárokból: fázik, megfázik; hív, meghív. Ha idegen nyelvekre fordítjuk le az ilyen szópárokat, akkor többnyire mindegyikre más szót kell használnunk. Néha a szó jelentését is megváltoztathatja. A lakásban takarítunk, a pénzt megtakarítjuk. Az ^utcán követjük azt, aki előttünk megy, de akit megbántottunk, azt megkövetjük. Tavasszal a szántóföldön vetnek, de aki ellenszenves, azt megvetjük. FINOM árnyalatok kifejezésére is alkalmas. Nóták piros ősszel című versében Ady ezt mondja a társadalmi haladásra gondolva: „Megkéstünk kissé, el ne késsünk.” Megkéstünk, de ezt még jóvátehetjük, mert ha elkésünk valamiről arról helyrehozhatatlanul lemondtunk. A meg igekötő használatának ma már kialakult szabályai vannak. Észrevesszük, ha feleslegesen használják; ha nem használják, pedig kellene; és ha más igekötő jobban kifejezi gondolatainkat. „Halála részvétet kelt mindazokban, akik ismerték és megbecsülték.” Felesleges az igekötő. Helyesen: akik ismerték és becsülték. Ha időtakarítást emlegetnek, hiányzik az igekötő (az időt ugyanis megtakarítjuk). „Fontos elhatározások előtt az ember megméri esélyeit.” Ebben a mondatban más igekötő a helyes: az ember felméri esélyeit. Újabban főként német hatásra sok olyan igekötőt használnak, amelyeket nyelvművelőink helytelenítenek. Ilyen például: leizzad, lebénul a fél fele, le- sántul, bejósol, betart, beérik, behódol, beígér, beszüntet, lebüntet. Helyettesítsük az igekötőket a meg-gel: megizzad, megbénul, megsántul stb. Az eredmény meglepő: mintha csak a meg igekötőt akarták volna mentesíteni ezek az igekötők. A KÖZÉPKORBAN a meg igekötőnk gyakorisága elérte az összes igekötők 60 százalékát. Később fokozatosan visszahúzódott, de még így is nagyon gyakran használjuk. Kiss István rétéit. Mindenki úgy érezte: érdemes volt eljönnie. * A modem művelődési intézmény klubszobájában, az előadást követő baráti beszélgetésen kértük meg, hogy válaszoljon kérdéseinkre. — Szíveskedjék összefoglalni a Dózsa-emlékünnep- ségek, az évfordulóval kapcsolatos tanácskozások fontosabb eredményeit, tanulságait. — Mivel a Dózsa-problé- ma a közérdeklődés előterébe került — régi irodalma megbecsülése mellett — szükség volt új, a kérdést a mai felfogásnak megfelelően tárgyaló, megközelítő munkákra. A jubileumnak a népvezér születési évfordulójához kapcsolása pedig kiemelte magának Dózsának a személyét. A parasztháború előtti életéről vajmi keveset tudunk. Eziránt nem volt korábban érdeklődés. Az 1514-es eseményekre vonatkozó forrásanyag szétszórtan, különböző folyóiratokban jelent meg. Most összefogott több tudományos intézet, testület a teljes forrásanyag kiadatása érdekében. Űj adalékokkal gazdagodik a tudomány. A parasztháború után lefolytatott kártérítési perekről készített iratokat először publikálják a hamarosan megjelenő kötetekben. Ezekben sokszor hivatkoznak a harci, forradalmi cselekményekre. A közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és a Magyar Történelmi Társulat rendezett nemzetközi tudományos ülésszakot a Dózsa-felke- lésről. Arra törekedtünk, hogy a parasztháborút ..behelyezzük” a XV—XVI. századi európai mozgalmak és a gazdasági-társadalmi fejlődés összefüggéseibe. A szimpozion áttekintette a magyar paraszt- mozgalmak lefolyását, természetét, ideológiáját és bukásának társadalmi, jogi következményeit, a második jobbágyság kelet-európai kibontakozását. — Professzor úr hosszú ideje foglalkozik az 1514- es eseményekkel. Most is ön tartotta a tudományos ülésszak bevezető előadását. Miért állította a Dózsa- felkelést kutatásai középpontjába? — Az 1514-es háború azért áll a régi idő tanulmányozásának egyik centrumában, mert a középkori magyarországi osztályharcok legkiemelkedőbb pontja, egyben az egész nemzeti történelem fontos fordulója. Ugyanekkor én a középkori egyetemes történetet adom elő az egyetemen és annak során egyre jobban mgragadott az a rengeteg párhuzam, ami a XV—XVI. századi európai parasztmozgalmak jellege, ideológiája, lefolyása, szervezettségük foka és bukásuk következménvei tekintetében megfigyelhető. A társadalmi vonatkozások közül elsősorban a magyar városok társadalmi kérdései foglalkoztatnak, különösen azokban a mezővárosokban, amelyek a parasztháború fontos csomópontjai voltak, de „szélesebben” is: azok a szór ellentmondásos okok, amelyek a mezővárosok népét Magyarországon és másutt a parasztháborúk fontos tényezőivé tették. — Tudományos munkássága, pedagógiai tevékenysége mellett hogyan tud ennyi energiát fordítani a honismereti mozgalom támogatására? — A mai fejlettségi fokon objektív körülmények teszik szükségessé, hogy a történelem kutatása ne korlátozódjék a főváros nagy tudományos intézeteire. Az elmúlt 25 év alatt helyi kezdeményezések révén sok helyen létrejöttek a tudományos publikáció feltételei, folyóiratokban és nem ritkán monográfia formájában. Megnövekedtek a tudományos imeretterjesz- tés igényei is. Mindez terv szerűen hozta magával különböző bizottságoknak a keletkezését, kibontakozását. Ezeknek szükségességét, célszerűségét a Hazafias Népfront támogatása és az MTA Történettudományi Intézete és a Művelődésügyi Minisztérium egyaránt elismeri. , * Későre jár, Székely György kandidátust, az Országos Helytörténeti Bizottság elnökét nem tartóztathatom tovább. Indulnia kell. másnap reggel fontos kötelezettségek várják. Megköszönöm a gondos válaszokat és — a rendezőkkel közösen —, hogy eljött Lakitelekre. Búcsúzóul a község gazdasági életére, a falusi értelmiségre tereli a szót. Szenvedélyesen érdekli az újjáalakuló világ. Vendégünk, a markáns arcú, fegyelmezett mozgású egyetemi tanár nem tartozik a szobatudósok közé. Heltai Nándor Egységes műveltség Rendszeresen készít dokumentumfelvételeket a kecskeméti Fényképész Ipari Szövetkezet a Bács-Kis- kun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak, a Szőlészeti Kutató Intézetnek, valamint a Vas- és Fémipari Szövetkezetnek. Kevesen tudják, hogy a szövetkezet fényképészei Kecskeméten minden lebontásra kerülő lakóházról, utcasorról is felvételeket készítenek az utókor számára. U jfent divatossá vált kétféle műveltségről, vagy még pontosabban egymással szembe állított kultúráról és civilizációról beszélni. A kultúrsznobok pedig egyenesen kettéhasadt tudatot emlegetnek, mintha a világ kétféle embertípusra vált volna: egyesekre — a kevesekre —, akik elsajátították és őrzik az emberiség gazdag kulturális örökségét, és másokra, akik „csak” szaktudással rendelkeznek. Mondani sem kell, hogy ilyen szélsőséges eseteket nagyítóval kell keresni, továbbá, hogy az emberiség kulturális örökségébe nemcsak az eposzok, a drámák, a szobrok és a képek tartoznak. hanem a kőtábláktól a papírig fejlődött technika eszközei és eljárásai csakúgy, mint a szobrok, vagy a művészi épületek és készítésmódiuk — tehát a szakismeretek is. A kultúrának és a civilizációnak a polgári eszmevilágból eredő szembeállítását az em beriség története cáfolja. Az egyetemes kultúrgyara- podás fejeződik ki a civilizációnak egy-egy korszakban elért fokában. ‘ Ugyanakkor lehetnek és vannak is különbségek az emberek műveltségében kortársak között is. Ezek a különbségek részben természetesek, részben elfogadhatatlanok. Természetes, hogy nem egyforma az emberek képessége, érdeklődése, különböző foglalatosságot folytatnak. Ám elfogadhatatlanok az olyan különbségek, amelyek a társadalom osztálymegoszlásából erednek, és a tulajdonos—munkavégző elentétét. a kizsákmányolást akarják fenntartani. Márpedig a műveltség monopóliuma ezt a célt szolgálja. Ezért az egységes műveltség célja a haladást, a valóban demokratikus társadalmi fejlődést, a szocializmust szolgálja. Amikor a felszabadulás után iskolarendszerünket átalakítottuk, a fő cél éppen az volt, hogy a műveltséghez mindenki hozzáférjen. Az általánosan kötelező iskola egységes műveltségi alapot adott mindenkinek, és megnyílt az út a középfokú és főiskolai, egyetemi tanuláshoz a munkások és parasztok tömegeinek gyermekei, sőt a felnőttek előtt is. S nemcsak megnyílt, hanem szorgalmaztuk is, hogy éljenek vele. Iskolarendszerünk ezután alapjaiban megfelelt a várakozásnak. Az idő azonban halad, a tudományok, j I a szakterületek fejlődtek, s I ma nagyobbak a műveltségi igények is. — A mai ember — márcsak a televízió révén is — sokkal több hírt és újdonságot fogad be a világból, s hogy ezeket helyére tudja tenni, több ismeretet, nagyobb tájékozottságot, műveltséget igényel. Elérkezett az idő, hogy továbbfejlesszük helyes alapokon haladó oktatási rendszerünk munkáját. Ez a felismerés vezette a Magyar Szocialista Munkáspártot arra, hogy alapos vizsgálatok után a Központi Bizottság megtárgyalja az állami oktatás helyzetét, és határozatot hozzon a továbbfejlesztésre. A határozat részletesen kitér az oktatás egész területére és valamennyi fontos kérdésére. Egyik célja éppen az, hogy az egységes műveltség megalapozását, kialakítását erősítse. Ez ma főként minőségi feladatokat jelent. Az általános iskolában például — amely szervezetileg eleve ezt a célt szolgálja — a színvonal egységes, magasabb szintre történő fejlesztését tűzi ki célul. Ismert, hogy a magasabb iskolába — így általánosból középiskolába, vagy onnan egyetemre — azonos érdemjeggyel kerülő tanulók gyakran nagyon különböző eredményt mutatnak fel. Ezt a különbséget csak az egységesebb képzési színvonallal lehet csökkenteni. De nemcsak ezen a téren — s ezen belül az iskolák felszereltségében, az oktatók munkájának színvonalában — van mit tennünk az egységes műveltség megalapozásáért. Ennek a célnak nem mond ellent a szakképzés — így a szakközépiskolai, vagy a szakmunkásképzés — színvonalemelési igénye. Az oktatás tartalmát és módszereit kell fejleszteni, hogy még képzettebb szakemberek kerüljenek ki az oktatás műhelyeiből, olyanok, akik egyszersmind általánosan tájékozottak, az új ismeretek befogadására nyitottak. Ilyenformán az egységes műveltség igénye szemléleti igény is. Olyan általános ismeretek és tájékozottság kialakítását feltételezi, amely a dolgok egységes megítélését teszi lehetővé, a társadalom felfogásbeli, tudati egységét erősíti. Az egységes műveltség jelszavában tehát az általánosan művelt ember, mint egyéni cél és érdek találkozik az együttélő emberek, a társadalom közös érdekeivel. N. F. Tanácsadás a fiatalok részére A gyermek- és ifjúságvédelmi munka továbbfejlesztését szolgáló jelentős intézkedés született: a művelődésügyi miniszter utasítása értelmében nevelési tanácsadókat létesítenek. Az utasítás aláhúzza: a családban nevelkedő 3—18 éves korú gyermekek egészséges személyiségfejlődésének, veszélyeztetettségük megelőzésének, a nevelésükkel kapcsolatos problémák megoldásának segítésére a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanácsok a korábbi kormányrendelet alapján — anyagi és személyi feltételeiktől függően, saját torsok- rásaikból — nevelési tanácsadót hozhattak létre. A tanácsadók feladata a gyermekek komplex módszerekkel történő személyiségvizsgálata, ennek alapján a szülők, az oktatási intézmények részére nevelési tanácsadás, széleskörű nevelési propaganda kifejtése és szaktanács- adás a gyámhatóságok számára. A nevelési tanácsadók működéséhez irányelveket bocsátottak ki. Ebben hangsúlyozzák: különös gonddal kell törődni azokkal a 3—18 éves gyermekekkel, akiknél a tanulási vagy egyéb nevelési problémák csökkentése, vagy megszüntetése sajátos eljárásokat igényel. Gyermek- és ifjúságvédelmi feladat a környezeti veszélyeztetettség megelőzése, a személyiségfejlődést gátló okok feltárása, megszüntetése, a fiatalok helyes irányú fejlődésének biztosítása. A nevelési tanácsadók feladataiból következik, hogy szorosan együtt kell működniök a nevelési, a? oktatási és az egészség- ügyi intézményekkel, a gyámhatóságokkal, továbbá a pályaválasztási tanácsadó intézettel, a szükségnek megfelelően kapcsa latot tartanak az illetékes nárt- és tömegszervezetekkel.
