Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-10 / 239. szám
6. olfla! bi . ' r-s*!-r-*a vm. október 10, kedd Érkezéstől távozásig As áruház öt hónapja A hadsereg a fiatalok nevelőiskolája. Ezt vallják a határőrségtől legutóbb leszerelt Bács-Kiskun megyei fiatalok is. — Szellemileg is és fizikailag is előnyünkre vált a katonáskodás — mondják. — Különösen politikailag fejlődtünk sokat — jegyzi meg Binszki János tartalékos határőr. Való igazság ugyanis, hogy a határőrségnél — mint nyilván a többi fegyveres testületeknél is — nagy gondot fordítanak a tudatformálásra, a fiatalok világnézetének alakítására. Két év alatt a párt- és KlSZ-szer- vezeteknek, az elöljárókkal együtt sok jellemhibától sikerül „megfosztani” minket. Binszki Jánosnak —, aki két éve Jánoshalmáról, a Petőfi Tsz-ből vonult be a határőrséghez — volt alkalma megfigyelni a fiataloknál bekövetkezett változásokat. Ö ugyanis az egyik alegység KlSZ-szer- vezetének a titkára volt. Állandóan járta az őnsö- ket és sok ismerőse volt, akikkel együtt „húzott csizmát”. — Én a jánoshalmi ipari iskolában is és a Petőfi Tsz-ben is KISZ-titkár voltam. A „civil” és a határőrség KlSZ-alapszerveze- teiben folyó mozgalmi munka között lényeges küAz élelmiszerek ellenőrei Az élelmezési cikkekkel, s magával az élelmiszergyártással szemben a követelmények szüntelenül növekednek. Éppen ezért, a nagy mennyiségi és minőségi fejlődés következtében, a fo. gyasztók védelmében és érdekében szükségessé vált az élelmiszer-ellenőrzéssel és vegyvizsgálattal kapcsolatos feladatok központi irányítása és összefogása. Ennek a fontos hatósági feladatnak a betöltésére az idén júliusban alakult meg a Központi Élelmiszer-ellenőrző és Vegyészeti Intézet. Az új intézet igazgatóját, dr. Kovács Józsefet, a kémiai tudományok kandidátusát arra kértük, foglalja össze röviden az intézet célkitűzéseit: — Magyarországon nagy múltra tekinthet vissza az élelmiszer-vizsgálat. A fővároson kívül jelentős apparátussal és felszereltséggel még 12 megyeszékhelyen működik élelmiszervegyvizsgáló intézet. Ezeknek a megyei intézeteknek a szakmai munkáját vagyunk hivatva a jövőben koordinálni, hogy az országban mindenütt egységes elvek alapján, s a legfejlettebb módszerekkel történjék az élelmiszerek gyártási körülményeinek és technológiájának, valamint a forgalomba hozott bolti készleteknek az ellenőrzése. Hazánk jelentős élelmiszerexportot is lebonyolít, s ez ma már külön feladatokat képez és külön bizonylatolást is igényel. Nem mindegy tehát, hogy a nagyarányú termelésnövekedés és választékbővülés közepette az ellenőrzés feladata hogyan alakul, milyen színvonalon és tartalommal megy végbe. A gyártó vállalatok mindenütt laboratóriumokkal rendelkeznek és termékeikért adott a felelőségük. Tőlük függetlenül azonban feltétlenül szükséges egy hatósági szerv rendszeres ellenőrzése is. A mi intézetünk feladata hogy országos hatáskörrel kidolgozza és továbbfejlessze az élelmiszer- gyártás nyersanyagainak és adalékanyagainak toxikológiai. kémiai vizsgálati és ellenőrzési módszereit. A mi hálózatunkon belül egv-egv megyei intézet kiemelten ellát egy élelmiszer-ágazatot: így a békéscsabai intézetünk a baromfiipara, a székesfehérvári a malom- és sütőiparra, a fővárosi a sör- és szesziparra szakosodott. Intézetünk központi feladata emellett az egész országra kiterjedő állandó ellenőrzése annak, hogy a sugárzó anyagok milyen hatást fejtenek ki az élelmiszerekre. Ezek szerint a Központi Élelmiszer-vegyészeti Ellenőrző Intézet átfogóan ellenőrzi az élelmiszeripar minden ágazatát, s azzal a feladattal jött létre, hogy egységesen továbbfejlessze az ellenőrzés hálózatát? — Valóban. Az ötletszerű munka, a tervszasűt- lenség, az erők szétszórtsága ma már megengedhetetlen. Nagy szükség van a megyei intézetek mérnök- és technikusgárdájának központi továbbképzésére is, de a vizsgálati módszerek, a műszaki fejlesztés egységes és központi irányítására is. Az élelmiszer-kémikusoknak nap mint nap segítséget kell adniok az ipar igényeinek megfelelően az új gyártmányok bevezetéséhez. Mind gyakrabban adódnak az élelmiszer-gazdaság részéről különleges állag javító és tartósító igények is. Előzetes engedélyezésünk nélkül _ az élelmiszerekhez ma Magyar- országon semmiféle újabb adalékanyagot, ízesítőt, vagy színezőt népi lehet alkalmazni, de még a műanyagcsomagoláshoz is jóváhagyásunk szükséges. Radiológiai osztályunk rendszeresen vizsgálja a radioizotópok jelenlétét, illetve felhalmozódását az élelmiszerekben, de azt is, hogy a növényvédőszerek alkalmazása nem vezet-e oda, hogy ezek az anyagok a terményekben is megjelennek. Ma intézetünk engedélye nélkül semmiféle import festék és adalékanyag nem kerülhet be az országba, az élelmi- szerpiar azok megvásárlása előtt hozzánk fordul a veszélytelenségi vizsgálat elvégzéséért. A Központi Élelmiszer-vegyészeti Ellenőrző Intézet nemcsak egy a sok tudományos intézet közül, ahol mikrobiológusok, analitikusok, élelmiszervegyészek és radiológusok végzik aprólékos munkájukat. Ha lehet úgy mondani, ők nem is a jövőnek kutatnak, hanem a jelennek, s védik a legfontosabbat, mindnyájunk egészségét, élelmiszer-fogyasztásunk és táplálkozáskultúránk előrehaladását. lönbséget tapasztaltam. A határőrségnél magas színvonalon politikai fórumok vannak, rendszeres politikai oktatás, világnézeti nevelés folyik. Erős közösségek alakulnak ki. A kollektív élet, az ország különböző területeiről, munkahelyekről egy közösségbe sereglett fiatalokkal való érintkezés segíti fejleszteni a határőrök pozitív tulajdonságait, emberismeretét is. A határőröknek természetesen feltétlenül hasznukra válik a különböző vállalatok, gazdaságok, iskolák stb. fiataljaival való kapcsolattartás is. A híradók például a kiskunhalasi Faipari Vállalat KISZ- istáival és az alsóvárosi iskola úttörőivel építettek ki tartalmas együttműködést. Nevelték, szórakoztatták egymást. A szállítók a kórház KlSZ-szervezeté- vel, a kiképzők a kunfehértói fiatalokkal, az őrsök pedig a határmenti fiatalok KISZ-szervezeteivel dolgoztak együtt. A leszerelt Bács-Kiskun megyei fiatalok sokat segítenek az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek is. Legutóbb például a tompái Kossuth Tsz- ben paprikát, Hosszúhegyen meg almát szedtek, Kunfehértón és Kunbaján pedig szüreteltek és a munkáért kapott pénzt Vietnam megsegítésére ajánlották fel. Binszki János és még harmincötén párttagként mennek vissza a munkahelyükre. Sok Bács-Kiskun | megyei fiatal a határőrség Kiváló katonája lett. Gazsó Béla I Szövetkezeti boltok Kiskunhalason A dolgozók pirosbetűs ünnepére, május 1-re kapott jelképes ajándékként vehették birtokukba a kiskunhalasiak az ÁFÉSZ új önkiszolgáló létesítményét, a Kiskun Áruházat. Az azóta eltelt hónapok beváltották a reményeket, mind a vásárlóközönség, mind pedig az eladók, a kereskedelem részéről. A korszerű kereskedelmi „nagyüzem” jórészt kimeríti — legalábbis az árukínálat bizonyos oldalait tekintve — a mindent egy helyen vásárlás lehetőségeit. A földszinten az élelmiszerek csaknem teljes skálája megtalálható. Külön örömet jelent a háziasszonyoknak a tőkehúst árusító részleg: napi beszerzéseik, így időben is, térben is rövidülnek. Az emelet a kötött áruk bőséges választékát tárja a vevők elé. A lakosság régi és jogos igényeit ily módon nagymértékben kielégítik. Alsó- és felső ruházati cikkekből mennyiségben és minőségben olyan összetétel áll rendelkezésre. ami korábban ismeretlen volt. A „mindent egy helyen” jelszó főként az élelmezés vonatkozásában válik mind inkább valóra. Konyhakéstől az edények gazdag során át a hűtő- szekrényig, szinte minden cikket árulnak itt. ami a néhány lépéssel odébb beszerezhető ebédnekvaló feldolgozásához, elkészítéséhez, vagy tartósításához szükséges. A város ellátása mellett az ÁFÉSZ vezetőinek figyelme a tágabb környékre is kiterjedt. Mind többen keresik fel a járás községeiből is az áruházát, amelynek rövidesen a környékét is rendbe teszik: már megkezdődtek egy autóparkoló kiképzésének a munkálatai. Jó ötletnek nincsen híján a szövetkezet, ezt bizonyítja a régi zsúfolt üzlet helyén, a város szívében kialakított reprezentatív „Delicatesse”-boltjuk. Hazai és import édességáruk, valamint italkülönlegességek mellett a cigaretták garmadája — közte jó néhány keresett hiánycikk is — kelleti magát a lényegesen tágabb bolthelyiségben. Konzervek tömege sorakozik a polcokon. a választékban nem kevés a saját szövetkezeti készítmény is. Mondjuk meg, hogy korántsem csak az ínyencek, vagy a vastagabb pénztárcájúak kedvét igyekeznek keresni. A térválasztóval elkülönített másik helyiség asztalai mellett feketekávét, vagy grillcsirkét, és egyéb frissen sült falatokat fogyaszthat a vendég. Megtalálhatók ugyanazok a húsáruk, amelyek az áruházat is joggal tes- szik népszerűvé. Remek ötlet a fillérekért mért friss lángospótló — a kolbászzsírban ropogósra sütött kenyérszeletek — kínálása ! Szerényen húzódik meg a nagyáruház szomszédságáMásokért virraszt A hosszú folyosó ragyogott a tisztaságtól. A szobákban példás rend uralkodott. Kati nővér még egy pillantást vetett a kórtermekbe, mert a rend így kívánja, no meg, hogy a nagyvizit sem találjon kifogásolnivalót. Már a harmadik szobából jött kifelé, amikor a folyosón kisgyermeket tartó férfi köszönt rá: — Kezét csókolom, Kati nővér! Oda sem fordult, úgy válaszolt, hiszen naponta bentiek és kintiek is any- nyian köszöntik, hogy sokszor azt sem tudja, kinek köszön vissza. — Jó napot kívánok —, s már lépett volna tovább, de ez a hang nagyon ismerős volt. Visszafordult. A férfi is. — Hát nem ismer meg, nővérke? Kati nővér csak nézte a pirospozsgás, jól megtermett „idegent”, akinek minden oka meg volt arra, hogy szemeiből sugározzon az öröm. — De igen, hogyne ismerném — mondta, pedig gondolataiban még mindig kereste ezt az arcot, ezt a szemet. Igen a szemek. Erre ismert rá legelőször, csak amikor legutoljára látta, akkor még ezek a szemek rimánkodtak, könyörögtek az életért, amelyre szinte semmi remény sem volt. Igen, most már világosan emlékezett élete legnagyobb, legnehezebb munkájára. Erre, az akkor még 18 éves fiatalemberre, akiért orvos, ápolónő három hónapon át, éjjel nappal minden erejével, minden idegszálával, tudása legjavával küzdött. Hallotta egykori betegének áradozó szavait, látta a mosolygós csöppséget, agya felfogta, hogy a „fiatalember” már teljesen meggyógyult, megnősült, gyermeke van, eljött megköszönni az életét, mégis azok az örökké felejthetetlen, rettenetes fáradtságot okozó nappalok és éjszakák jutottak eszébe. * C sikorogva fékezett a mentő a megyei kórház előtt. Az udvarra már óvatosan kanyarodott, s a hordágyat egyenesen a sebészetre vitték. — Sürgős vakbéloperáció. A beteg egy 18 éves izsáki fiatalember. Vass- Eysen Ervin sebészfőorvos már ki tudja hány vakbélműtétet végzett. Orvosi körökben ez a műtét a kevésbé veszélyesek közé tartozik. Ez a perforáció azonban feladta a leckét. Néhány nap múlva hashár- tyagyulladás. Magas láz, a beteg állapota naponként romlott. A nővérek a műszakváltásnál egymástól kérdezgették: mi van a vakbeles fiatalemberrel? Gyógyszer, injekció, vérátömlesztés, aztán minden elölről. Üjabb komplikáció, szövetelhalás... — Nővérke, gyorsan!! A A vakbeles haldoklik! Kati nővér rohant az inspekciós orvosért. A beteg lélegzete megállt. Azonnal gégemetszés, minden pillanat késés halált jelenthet. A szike átvágta a gégét, gyorsan a légzőgépet! Kibe, ki-be.. ,??.ii É é é 1... S a gép egy hétig végezte feladatát. Kati nővérre már „csak” az ápolás, kezelés maradt... • P illanatok alatt átélte a három hónapot. A kép tisztult előtte. A kislány fején nyugvó keze ösztönösen simogatásra mozdult. S a mosolygósán rászegeződő gyermekszemekben ugyanazt a bizalom- és hálateljes fénysugarat vélte felfedezni, mint amilyen egykor beteg édesapja bágyadt tekintetéből tükröződött, miközben halál verejtékes homlokát tö- rölgette. — Igazán kedves, hogy eljött, hogy eljöttek... — mondta szinte felszabadultan. A folyosó végéről a vizitelő főorvos közeledett. — Elnézést, mennem kell. Kezdődik a nagyvizit. * |y|indenki Kati nővérig nek szólítja. Kevesen tudják azonban, hogy a teljes neve: Benyóczky Mihályné. Tizenötéves az ápolónői oklevele. Azóta bizony elhalványulnak emlékében a betegek nevei, de akadnak arcok, amelyek örökké előtte maradnak. Az utcán itt is, ott is gyakran köszöntik: jó napot Kati nővér! Kezét csókolom nővérke! S ő kedvesen visszaköszön. Mit érez ilyenkor? Valami nagyon kellemeset, felemelőt. Annyi bizonyos: ezt az érzést egyetlen nővér sem tudná egykönnyen szavakba önteni. Szabó Ferenc 1 ban az ÁFÉSZ halboltja. Az egészséges, könnyű és tápláló halhús kedvelői — márpedig ilyenek Halason is szép számban akadnak — még tengeri fajták közül is válogathatnak itt. Van ugyan, aki első látásra talán idegenkedik egyiktől-másiktól — például a szokatlan formájú szalaghaltól —, de a frissen kisütött szeletek csakhamar meghozzák az étvágyat. A három üzlet közűi a két legtávolabbi is alig száz méterre van egymástól. Aki tehát keres, az — egészen rövid távon — sok mindent megtalálhat itt, a. halas, belváros szívében. J. T, Pályázati felni vas A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Központi Sajtószolgálat szerkesztősége pályázatot hirdet a mező- gazdasági termelőszövetkezetek vezetői részére. A pályázat célja, hogy az MSZMP Központi Bizottsága, valamint a Kormány 1971. évi decemberi határozatainak sikeres végrehajtása érdekében feltárjuk es minél szélesebb körben közkinccsé tegyük, a mezőgazdasági szövetkezetek vezetőinek az üzem- és munkaszervezésben, a közös gazdaságok vezetésében, a szövetkezeti munkaverseny és szocialista brigádmozgalom irányításában szerzett legjobb gyakorlati tapasztalatait, eredményesen alkalmazott munka- módszereit. Ezért felhívással fordulunk a mezőgazdasági szövetkezetek vezetőihez — tsz-elnökokhöz, elnökhelyettesekhez, párttitkárokhoz, főagronómusokhoz, főmérnökökhöz és üzemágveze- tőkhöz — hogy a pályázat keretében írják meg azokat a személyes tapasztalataikat, a gyakorlatban jól bevált, konkrét esetekkel, példákkal illusztrált vezetési módszereiket, amelyek megfelelő adap- tálással más közös gazdasagokban alkalmazhatók. A pályázatot két kategóriában hirdetjük meg: a) a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek vezetői; b) az átlagos vagy annál jobb körülmények között gazdálkodó közös gazdaságok vezetői részére. A pályázatra beérkező írások értékelése két szakaszban történik: a) Első szakaszban minden megyében külön-külön a megyei lap szerkesztősége mellett alakult zsűri bírálja el a beküldött írásokat, és azok közül a legjobbnak minősített 4—5 írást továbbítja az országos bíráló bizottságnak. b) Második szakaszban a megyei bírálói bizottságok által beküldött írásokat a TOT és a Központi Sajtószolgálat által alakított országos zsűri bírálja el, s közülük választja ki a díjazásra, illetve országos közlésre alkalmasakat. Pályadíjak szövetkezeti kategóriánként külön-külön: 1 db I. díj 7000,— Ft. 2 db II. díj egyenként 5000,— Ft, 3. db ül. díj egyenként 4000,— Ft, 4 db IV. díj egyenként 3000,— Ft. A helyezésnek megfelelő pályadíjon túl, a szerzőket megilleti a megyei lapokban való közlésért a Központi Sajtószolgálattól járó egyszeri honorárium is. A pályadíjakat nem nyert, de a sajtóban közlésre kerülő írások szerzőit ugyah- csak honorárium illeti meg. A pályázatra küldött írások kívánatos terjedelme: 6—8 ritkán gépelt oldal. Az írások beküldésének határideje : 1972. december 1. A cikkpályázat nyílt, az íráson fel kell tüntetni a szerző nevét, beosztását, pontos lakcímét, a szövetkezet megnevezését és telephelyét. A pálya- műveket az alábbi címre, 3 példányban kérjük beküldeni: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Kossuth tér 1. szám. A pályázat eredményhirdetésére és a pályadíjak átadására 1972. január 15-ig Budapesten kerül sor. Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Központi Sajtószolgálat Szerkesztősége
