Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-10 / 239. szám

4. oldal 1972. október 10, kedd Meghétszereziüött a paradicsompaprika termőterülete igen találóan je­gyezte meg Halász István, a MEZÖTERMÉK jános­halmi kirendeltségének ter­meltetési vezetője a prita- minpaprikáról, hogy érik a piros arany. A kirendeltség körzetében hét szövetkezet félezer holdon és 320 ház­táji illetve kisegítő gazda­ság 200 holdon termeszti a paradicsompaprikát. A szeptember végi becslések szerint 50—60 mázsás át­lagtermésre lehet számíta­ni. Ez mintegy 350—400 vagon pritaminpaprikát je­lent. A teljes megérett áru zömét, 250—280 vagonnyit egészben vagy szeletelve exportálja a szövetkezeti vállalat. A tisztított, törölgetett áruért mázsánként 600, 620 forintot fizetnek. Ezt a műveletet a kirendeltség közreműködésével a szö­vetkezetekben gyártott gé­pekkel végzik, s igen sok kézi munkát takarítanak meg vele. A háztáji és kisegítő gazdaságok számára most szerkesztenek egy törpe tisztítógépet, amelyet jövő­re már minden érdekelt termelő elkészíttethet. A jánoshalmi kirendelt­ség kapcsolatot tart a szentesi fajtanemesítő ál­lomással és a Debrecen- pallagpusztai kutatóinté­zettel. Ide ebben az évben már szervezett tapasztalat- cserét a MEZÖTERMÉK, de ilyen látogatásra a jö­vőben is sor kerül. A ki- rendeltség körzetében Mélykúton van a legtöbb olyan háztáji és kisegítő Másfél millió forint virágmagból Megyénkben hét-nyolc éve foglalkoznak virág­mag termesztésével. Kez­detben mindössze néhány hektáron, több kisebb par­cellán, elsősorban állami gazdaságokban és ter- melőszövetezetekben. A nagyüzemi gazdaságokban időközben bekövetkezett munkaerőcsökkenés miatt a virágmagtermesztés fo­kozatosan a háztáji terü­letekre, illetményföldekre szorul. Mi, a Vetőmag Vál­lalat Duna—Tisza közi Központjában szorgalmaz­zuk ezt a jövedelmező te­vékenységet. 1969-ben megközelítőleg 30 hektáron, ez évben pedig csaknem 40 hektáron fo­lyik szerződéses virágmag­termesztés, nagyrészt tőkés megrendelők részére. Fő­leg Angliából, NSZK-ból, Franciaországból, Hollan­diából és Ausztriából ér­deklődnek a magyar vi­rágmagvak iránt. Huszon­hat virágfajt termelnek közvetítésükkel a megye gazdaságai, legnagyobb te­rületen őszirózsát. Főként a megye déli részén; Kun­baján, Bácsalmáson, Má- tételken, Baján, Bácsboko- don, Bácsszentgyörgyön és Nemesnádudvaron, vala­mint Kecskeméten és kör­nyékén kedvelték meg a magtermesztést. A külföldi megrendelők megbízottai — nem egy esetben a cégtulajdonosok — minden évben vala­mennyi termelőnél ellenőr­zik a virágmag minőségét a helyszínen. Nagyon elé­gedettek az eredményekkel. Az angol Hurst, a nyugat­német Erfurter Zamen, az osztrák Benary cég képvi­selői jövőre még több magot szeretnének ha­zánkból kapni. Ilyen mi­nőséget másutt nem talál­tak. Az elmúlt évben a ter­melők másfél millió forin­tot kaptak 90,3 mázsa ter­mésért. Hektáronként 45— 80 ezer forint bruttó ter­melési értékhez jutottak. Az idén hasonló bevételre számíthatnak. Nemcsak a termelők szempontjából jelentős a virágmag termesztése, ha­nem a népgazdaság számá­ra is, mert rendkívül nagyértékű exportcikk, és egyre több devizát jelent az országnak. Kósa Károly Délszláv ének- és táncegyüttes szerepel a megyében ízelítő Jugoszlávia népeinek folklórjából Hatnapos vendégszerep­lésre érkezik megyénkbe a jugoszláviai Szabadka vá­ros „Testvériség-Egység” Ének- és Táncegyüttese. Az eseményre a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének rendezésé­ben, a jugoszláv—magyar barátság jegyében kerül sor. A szabadkai együttes ok­tóber 13-án, pénteken kez­di meg előadássorozatát Csikérián, majd a követ­kező napokban fellép Ba­ján, Hercegszántón, Bács­almáson, Bátyán és Katy­máron. Bátyán külön elő­adást is tartanak az általá­nos iskola tanulói részére. Az ének- és táncegyüt­tes, mely nagy sikerrel sze­repelt már több jugoszlá­viai és nemzetközi folklór­fesztiválon, ízelítőt ad Ju­goszlávia népeinek folklór­jából. A nyolctagú tambu- razenekar, a tánckar és a szólisták műsorában ma­gyar dalok és néptáncok is szerepelnek. A művészcso­portot elkíséri kőrútjára Ognyenovics Milán, a Ma­gyarországi Délszlávok De­mokratikus Szövetségének titkára is. gazdaság, amelyben para­dicsompaprikát termeszte­nek. Az ottani termelőkkel igen jó együttműködést te­remtett Kovács Mihály, a mélykúti felvásárló telep vezetője. Gyakoriak a szakmai gyűlések, tanfo­lyamok, s szinte hagyomá­nyossá vált az idényzáró megbeszélés, amelyen a termesztési időszak tapasz­talatait a kővetkező év tennivalóit vitatják meg. Az idei csapadékos nyár sok gondot okozott a pa­radicsompaprika termesz­tőinek. Gyengébb a termés minősége, a mennyiségre különösebb panasz nem merült fel. A jánoshalmi Petőfi Téeszben például 100 holdon átlagosan 80 mázsa pirosra érett, s megközelítően annyi kor­mos, zöld paradicsompap­rikát takarítanak be. A kunfehértói Előre Tsz 25 holdas területéről, első al­kalommal holdanként 50 mázsa árut szedtek le. A most folyamatban levő má­sodik szedés ugyanilyen mennyiséget ígér, s hátra van még a kormos és a zöldáru betakarítása. A háztáji és kisegítő gazda­ságok eredményei is meg­közelítik a nagyüzemit. A kirendeltség se­gítségével minden évben megfelelő minőségű palán­tához jutnak a körzet para­dicsompaprika-termesztői. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy négy esztendő alatt a jánoshalmi kirendeltség körzetében hétszeresre nőtt a paradicsompaprika ter­mőterülete. Garas Mihály Pártszervezés—pártirányitás A munkásoknak meg keli mondani.. „Itt nem agitálni kell elvtárs, hanem dolgozni!” — mondotta az egyik mű­vezető, amikor a megyei pártbizottság munkatársa azt kérdezte tőle: „Hogy megy az üzemben a ter­melési agitáció?” Derülni kellene a dolgon, ha a „jó pofa” válasz nem tükrözne egy téves nézetet, amely mostanában eléggé elural­kodott. Olykor még egyes pártmunkásoknak is kéte­lyeik támadnak: szükség van-e egyáltalán üzemi, termelési agitációra’ joggal várnak tájékoztatást Pedig senki előtt nem le­het kétséges, hogy a párt munkamódszerében tovább­ra is alapvető politikai eszköz a feladatok megma­gyarázása, az emberek meggyőzése a • kitűzött cé­lok helyességéről. A mi kö­zösségünkben a dolgozók nemcsak alkalmazottak, ha­nem tulajdonosok is —, egyenrangú tulajdonosok a vezetőkkel —, és joggal várják el, hogy tájékoztas­sák őket munkájuk értel­méről, céljáról; üzemük terveiről, feladatairól, a ve­zetők döntéseiről. Hazánkban ma a szocia­lista építés homlokterében a termelés áll. Ha jobban, eredményesebben, gazdasá­gosabban termelünk, akkor magasabb szintre emeljük a szocializmus építését; előbb valósulnak meg társadalmi céljaink és jobban elégülnek ki egyéni vágyaink. Éppen ezért a politikai agitáció- nak. a párt nevelő munká­jának is ma a legfontosabb feladata az emberek jobb, eredményesebb munkára való buzdítása. Gazdaságpolitikánkat a dolgozók általában isme­rik — magyarázza a sajtó, a rádió, a televízió —, egyetértettek gazdasági irányítási rendszerünk kor­szerűsítésével is. A prob­léma azonban gyakran a megvalósításnál, az ^üze­mekben és a termelőszö­vetkezetekben jelentkezik, amikor konkrét gyakorlat­tá válnak az elvek. Itt és ekkor volna szükség leg­inkább a magyarázó, érve­lő, meggyőző szavakra. Az üzemben a gazdaság- politika és az irányítási rendszer jobb munkaszer­vezésben, korszerűbb gé­pek beállításában, minősé­gi, gazdaságossági követel­ményekben, célszerűbb, ösztönzőbb bérezésben je­lentkezik. Ha a pártagitá- ció lépést akar tartani a követelményekkel, akkor ezekben a kérdésekben kell választ adnia mindazokra a problémákra, amelyek a dolgozók körében jelent­keznek. Ha át kell szer­vezni az üzemet, hogy gazdaságosabb legyen a termelés, akkor meg kell magyarázni az emberek­nek: m,iért kell más rend­szerrel, esetleg más mun­kabeosztással vagy más munkahelyen dolgozniuk. Ha nem értik, az új bére­zési rendszert, akkor azt kell megmagyarázni, hogy ez ösztönzőbb, igazságo­sabb, mert segítségével an­nak adjuk a több bért. aki többet vagy jobban dolgozik. Szinkronban a gazdasági vezetéssel Új palackosó Helvécián Természetesen az üzemi pártszervezet csak akkor tudja mozgósítani agitáto­rait, ha idejében tudomást szerez a döntésekről, a konkrét feladatokról, és fel tudja készíteni őket a meggyőző munkára, el tudja látni őket megfelelő információval és hatásos érvekkel. Éppen ezért az üzemi pártszervezet mun­kájában alapvetően fon­tos, hogy minden tevé­kenység szinkronban le­gyen a gazdasági vezetés­sel. Méghozzá nem is egy­szerű szinkronról van szó, mert nem elegendő a pár­huzamosság, az egymás mellett dolgozás, hanem szorosan együtt kell dol­gozniuk. A gyakorlatban ugyanis sem a gazdasági, sem a pártmunkában nem választhatók el egymástól a termelési és a politikai feladatok. A magasabb szintű ter­melőmunka és a korsze­rűbb üzemi pártmunka lé­nyege a termelés és a po­litika szoros összefüggésé­ben rejlik. Ahhoz, hogy az üzem eredményesen, dol­gozzon, minden gazdasági vezetőnek — párttagnak és pártonkívülinek — az igazgatótól kezdve a mű­vezetőig, agitátornak kell lennie. Hiszen ők értik legjobban a helyi gazda­sági feladatokat, ők tud­ják leginkább megmagya­rázni a dolgozóknak, hogy mit miért kell tenniük. A kommunistáknak pedig — az agitáció mellett — pél­damutatóan kell dolgozni­uk, hogy magukkal húzzák, serkentsék, ösztönözzék a pártonkívülieket is. Mert, akik csak fecsegnek a jobb munkáról, azok rossz agi­tátorok. Megmutatni az összefüggéseket Évente 50—55 ezer hek­toliter bort ad el a Helvé­ciái Állami Gazdaság, ahol ebben fiz évben helyezték üzembe a francia gyárt­mányú palacktöltő gépsort. A kereskedelem megren­delésére 3 millió palack bort szállítanak a hazai üz­letekbe, és 100 ezer palack furmintot a Szovjetunióba. Most folynak a tárgyalások a szovjet kereskedelmi vál­lalatok képviselőivel. Vár­ható, hogy 1973-ban az ed­diginél több kiváló helvé- ciai borfajtát, nagyobb mennyiségű palackozott árut szállíthat a gazdaság a határon túlra. Ami pedig az agitáció módját, hogyanját illeti, azon érdemes kissé elgon­dolkozni. Az idejétmúlt „megagitálás” helyett in­kább a természetesebb, a mai kornak megfelelőbb „beszélgetést” kell alkal­mazni. A kommunisták, a tömegszervezeti aktivisták, a szocialista eszmék meg­valósításáért harcoló em­berek, ott vannak minde­nütt a munkások között. Bármikor beszélgethetnek a mellettük dolgozókkal, a velük utazókkal. Nem kell külön agitációs félórákat tartaniok, amelyeknek né­ha nagyobb az elriasztó, mint a megnyerő hatásuk. Egyszerűen beszélgetni kell, a helyes gondolatokat kell elültetni az emberek fejébe. A mindennapos társal­gások és beszélgetések rendszerint kiterjednek — a munkán túl — az élet minden területére. Módot adnak az agitátornak arra is, hogy megmutassa az összefüggéseket, hogy bebi­zonyítsa: a jólétnek is, a nélkülözésnek is a terme­lésben rejlik az alapja, vagyis minden a munka­padhoz vezethető vissza. Mindig az igazságot Óránként 1200 palackot töltenek meg a helvéciai gaz daság új gépsóián. (Pásztor Zoltán felvétele) A korszerű agitáció lé­nyege: mindent meg kell mondani és magyarázni az embereknek; mindent, ami­re kíváncsiak, ami izgatja, foglalkoztatja őket, amit nem értenek, amire vá­laszt várnak. Sok mindent megírnak az újságok, sok mindent megmond a rá­dió, bemutat a televízió, de nem mindent. Minden munkahelyen akadnak olyan kérdések, amelyeket csak a helyi pártmunká­sok, agitátorok, vezetők tudnak megválaszolni. És mindig, minden esetben az igazságot kell mondanunk — még akkor is, ha az többeknek nem szimpati­kus —, és nemcsak mon­danunk, kijelentenünk kell, hanem érvelnünk is kell az igazság mellett. Lehet, hogy nem értenek velünk egyet, j — ellentmondanak — vitat­koznak. A vitát is vállal­nunk kell, mert ha kité­rünk előle, vesztettünk, ha vitázunk, győzhetünk. A fentiekből is látszik, hogy ma sem könnyű fel­adat agitátornak lenni. Jól­lehet céljaink helyesek, de a szocialista építés közben számtalan ellentmondással találkozunk. A kommunis­ta agitátor akkor mutat­hat irányt, ha ő maga nem csak hisz ügyünk igazában, hanem tájékozott is, ha valamivel többet tud, mesz- szebb lát, mint a társai. Ezt a messzebblátást kell segítenünk minden rendelkezésre álló eszköz­zel, a felsőbb pártszervek­nek és az alapszervezefi pártvezetőségeknek Sz. $.

Next

/
Thumbnails
Contents