Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
Malmoktól a gyárakig — Prüszköltek a polgárok Munkásváros lett Kecskemét Kecskemét és ipar — nem éppen összeillő fogalmak azok számára, akik a régi települést ismerik. A város mindvégig, a felszabadulást követő első évtizedig megtartotta mező- gazdasági jellegét. A felsza. badulás idején mindössze négyezer-hétszáz munkás dolgozott itt. Több mai jelentős gyár a Századforduló környékén létrejött kis üzemekből nőtt ki. Az iparosítás gondolata nem volt idegen, fontosságát és jelentőségét már a múlt század utolsó harmadában fölismerték. A kiegyezés utáni iparosítási hullám — ha kis mértékben is — Kecskemétet ugyancsak érintette. Az Ipar fontosságát hirdető emberek nagyszerű tette volt az 1872-ben, Kecskeméten megrendezett országos ipari kiállítás. Az 1867-es kiegyezést követően a külföldi, főleg az osztrák tőke erőteljesen hatolt be, hiszen sok jövedelmező befektetési terület kínálkozott. Az egyik ilyen lehetőség a vasutak építése volt. A Kecskemétet érintő vasutak, zömükben, a századforduló táján jöttek létre, nmi az ipari fejlődés igen fontos feltétele volt. A magyar ipari fejlődés egyik sajátossága, hogy jelentős szerepet játszott benne a malomipar kialakulása. A „hírős városban” szintén a malmokkal kezdődött a modern ipari fejlődés. Az egyéni tőkefelhalmozás módját a tőkekoncentráció társas formája, a részvénytársaság váltotta fel. A város ipara csupán kis mértékben változott a felszabadulásig. Alakultak ugyan olyan gyárak, amelyek ma már országos hírnevet vívtak ki maguknak, mások viszont visszafejlődtek, tönkrementek. A századfordulótól 1945-ig lényegében nem változott az ipari keresők aránya, 17,1, maximum 19,1 Százalék. Az 1929—1933-as gazdasági válságot követő fellendülés mindössze a korábban kialakult szint eléréséhez volt elegendő. A hasonló nagyságú városok sorában Kecskemét az utolsó helyen állt. Az 1930-as népszámlálási adatok alapján készített elemzés például a következőket tartalmazza: „Visszamaradás figyelhető meg Kecskemétnél. Nagykőrösnél és Mohácsnál. Ügy látszik, ezek a városok a legkevésbé alkalmasak arra, hogy ipari vállalatok bennük letelepedjenek és ipari városokká alakuljanak”. A jövendölés — ma már bizonyos — nem vált be. A város jellegéből adódott, hogy az élelmiszeripari ághoz tartozó üzemek fejlődtek a leggyorsabban. 1906-ban öt gőzmalom, és egy motoros malom működött. A mai Kecskeméti Konzervgyár 2. számú telepe a város egyik legrégibb gyára. Az építéssel a korabeli sajtó is több ízben foglalkozott. A Kecskeméti Lapok például így írt a nagy kazánról: „... az új kéményben annyit füstölnek, hogy a környékbeli jó magyarok nem győznek prüszkölni”. A gyár 50—150 embert foglalkoztatott, az idényjellegtől függően. Ka- da Elek, a tekintélyes polgármester 1902-ben megállapította: „Gyári ipara természetszerűleg még nem fejlett, de a város villany- gyára, a gőzmalmok, és a téglagyárakon kívül kiváló nevezetességű és fontosságú gvára á vásártér mellett levő gyümölcs- és zöldségkonzervgyár, amely nagysága és legújabb rendszerű berendezése folytán e nemben, első az országban”. Kecskemét egyik jelenlegi legnagyobb üzeme a Baromfifeldolgozó Vállalat. Az építkezést 1927-ben kezdték el, amihez különféle kedvezmények keretében a villanyáramot például hozzájárulás nélkül vezette a város a helyszínre, a téglagyárból díjmentes fuvarozást tettek lehetővé. Az élelmiszeripari üzeméti Gyárának előde. Ekkor öntéssel, bérmunkával és főleg mezőgazdasági gépek javításával foglalkoztak. 1927-ben láttak hozzá a fürdőkádak készítéséhez; korszerűsítették az öntödét, felépült a tisztítóműhely, elkészültek a zománcozó kemencék. Naponta 60—70 fürdőkádat állítottak elő. (Tavaly a 200 ezer darabnál tartottak.) Az ipari múlt szerves része az 1911-ben alapított Schiffer Cipőgyár, amely jelenleg az Alföldi Cipőgyár központja. Az üzem 40—50 munkást foglalkoztatott. 1926-tól kezdve az igényesebb cikkek gyártására tértek át. A termékek külföldre is eljutottak. A harmincas években 200— 250 munkás dolgozott itt. A gazdasági élet történetében számos olyan név tűnik fel, amelyeket pár esztendei, vagy évtizedes működés után le is törölt az idő. (Első Alföldi Cognacgyár RT., Kecskeméti Szikvíz- gyár RT, Első Magyar Kórházberendezési és Felszerelési Gyár Vállalat RT, a Szabadkai Kosáripar RT kecskeméti fióktelepe, ' az Első Kecskeméti Bútoriparosok Áruraktára. Első Cementáru- és Műkőgyár, Első Magyar Festőmintagyár.) Kecskeméten jelenleg a lakosság fele részben az iparból él. Bács-Kiskijn megyeszékhelye ma már ipari munkásváros. Erdélyi Ignác Föld alatti felderítő mek mellett más iparágak is meghonosodtak. 1907-ben alakult meg a Kecskeméti Gépgyár és Vasöntöde RT, a mai Zománcipari Művek KecskeMini ismeretes, Kecskeméten a Kéttemplom köz „kis Váci utcává" alakul át, ahol különleges árukat kínáló üzletek előtt sétálgathatnak a járókelők A tervezők arra törekszenek, hogy a jelenleginél jobban érvényesülhessen a régi városrész hangulata. A munka megkezdése előtt Csanda-féle kutatóműszerrel derítik jel a föld alatti közművek helyét. (Pásztor Zoltán felvétele)
