Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám
A SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT KECSKEMÉTEN LEZAJLOTT ORSZÁGOS IPARMÜ-KIALLÍTAS EMLÉKÉRE KÉTNAPOS SZAKMAI-TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁST RENDEZETT AZ MTESZ BÄCS-KIS- KUN MEGYEI SZERVEZETE. AZ UTÖDOK, A MA ALKOTÓ MŰSZAKI ÉRTELMISÉG KÉPVISELŐI Így elevenítették fel az iparosítást szorgalmazó elődök példáját, a gazdasAgTÜRTÉNET TANULSÁGAIT EGYIK NEMZEDÉK SEM HANYAGOLHATJA EL BÜNTETLENÜL. A TAPASZTALATOKKAL BŐVEN SZOLGALÓ KÉT ELŐADÁS RÖVIDÍTETT VÁLTOZATÁT ITT KÖZÖLJÜK. h TECHNIKAI ipDOMÁMl 1972. október 5., csfitö«-: Üzemek a nagyközségekben Előzetes a Szemléről Gazdag tartalommal jelenik meg az MTESZ megyei szervezetének időszakos kiadványa, a Műszaki Szemle, a rövidesen megkezdődő műszaki hetek kezdetére. A szokástól eltérően, a most készülő lapszámba tekintettünk be a nyomdában, ahol jórészt társadalmi munkában állítják elő a kiadványt. Előszót dr. Kőrös Gáspár a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese irt, aki a többi között a központi, megyei és helyi szervek anyagi támogatásával létrejövő technika házával foglalkozik. Mint közli: a kecskeméti épületet 1973. november 7-én átadják rendeltetésének. Eddig 10 millió 100 ezer forint gyűlt össze a kivitelezésre. Ez, a harmadik szám foglalja össze a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Vili. országos közgyűlésének határozatait, ismerteti a nemrég működő bajai intézőbizott ig megalakulásának körülményeit és eddigi munkáját. A szakmai cikkek matematikai, építőipari témákat tárgyalnak, a homokhasznosítás korszerű ökonómiai értelmezéséről, illetve a vízügyi szolgálat geodéziai munkáiról szólnak. A Szemlében retu'-ze- resen bemutatkozik egy- egy vállalat. Ez alkalommal a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárán a sor. Legközelebb a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti magnetofongyára következik. H. F. Felzárkózik Bács-Kiskun ipara A felszabadulás előtt a gazdasági szerkezetén be- inai Bács-Kiskun megye — lül — kifejezetten agrárte- Magyarország agráripari rület volt. Eltérő szerkezet újabb és döntő változást az ezt követő évek hoztak. Az eredményekhez tartozik, hogy az elmúlt évtizedben kilenc, egyenként több mint 500 embernek munkát adó ipartelep jött létre az állami szektorban; tíz esztendő alatt összesen 116 ipartelep kezdte meg a termelést. ingázás. Az elköltözés népmozgalmi jelenséggé vált. 1957-ig a megyében is megteremtődtek a szocialista nagyipar alapjai, A felszabadulás után az államosítás volt a legnagyobb jelentőségű esemény az iparban. Az államosított üzemek egy része központi minisztériumi irányítás alá került, másokat viszont a helyi tanácsok vettek kézbe. A vidéki ipar- telepítés hatása kezdetben Kecskemétet, Kalocsát és Kiskunfélegyházát érintette. Jelentős beruházás a Középnehéz Vasszerkezeti Gyár létesítésével Kiskunfélegyházán valósult meg. Eközben az ország már Iparosított vidékein számos új vállalat jött létre. Így, Bács-Kiskun helyzete nemhogy javult volna, hanem viszonylagosan tovább nőtt az elmaradottsága. 1954- ben például a megye ipari beruházásainak értéke az országosnak mindössze 0,7 százalékát tette ki. Az ipar szerkezete is jelentősen eltért az országra jellemzőtől: a nehézipar jelentősen elmaradt, s bár a könnyűipar részaránya növekedett 1957-ig, a legnagyobb súlyt mégis az élelmiszeripar képviselte. Az élelmiszeripar fejlődése ugyanakkor nem volt túlzott, sőt további beruházásokat igényelt. Az aránvtalanság hosszú ideig abból származott, hogy a másik két ágazat nem fejlődött kellően, ami gondokat okozott mind a foglalkoztatásban, mind a fogyasztói igények kielégítésében. Az ötvenes években sem az ipar, sem más népgazdasági ágak nem adtak elegendő munkalehetőséget a megyében. Megkezdődött az elvándorlás és az Öntevékeny fejlesztés 1960-tól nagyobb súllyal jelentek meg a nehéz- és könnyűipari beruházások, s a területileg arányosabb fejlesztés gondolata vetődött fel, amely a nagyközségek iparfejlesztését mozdította elő. öt év múlva a nagyarányú műszaki fejlesztést célzó üzemi felújítások kerültek előtérbe, amelyekkel intenzív szakaszba értek a változások. Mozgósítani kellett valamennyi helyi erőforrást, ami jórészt „öntevékeny iparfejlesztést” jelentett. Az egyik fő feladat a tanácsi és szövetkezeti ipartelepek bővítése volt A tervutasításos gazdálkodási rendszer idején a tanács rugalmas beruházási politikát folytatott, amivel növelni tudta a felhasználásra bocsátott központi eszközöket. Viszonylag kis befektetéssel sok olyan tanácsi vállalat indult, amely megfelelt a további, nagyobb arányú fejlesztésnek. Az elmúlt 10 évben nem kevesebb mint 23 ilyen üzemet vettek át a tárcaipari vállalatok. Az utóbbi időben Bács- Kiskun ipara mind termelésben, mind létszámban meghaladta az országos fejlődés mértékét — a különbözet két és félszeres. A szocialista ipar termelése 1970-ben már 11 milliárd forintot tett ki és 63 ezer embernek adott munkát. A tízezer lakosra jutó, iparban foglalkoztatottak száma az 1957-es esztendei 476-ról 1171 főre emelkedett. Előtérbe kerültek a nehéz- és könnyűipari ágazatok, amelyek leginkább alkalmasak a gyors fejlődésre. Az állami iparban 1960—70 közöt létrehozott ösz- szes új munkahelyek 46,1 százalékát a nehéziparban, 36,2 százalékát a könnyűiparban, 17,7 százalékát pedig az élelmiszer- iparban találjuk. A harmadik ötéves terv időszakában tíz új üzem jött létre a nagyközségekben, ahol csaknem további 7 ezer ember helyezkedhetett el. Bár jelentősen csökkent az ingázás mértéke, az elvándorlás még nem szűnt meg, s ez — a tudományostechnikai vívmányok hasznosításával együtt — további feladatokat jelent. Vágó Iván
