Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-28 / 255. szám

Ikrek a divatbemutatón Boltnézőhen, Örvendetes, hogy egyre több ikerpár születéséről adnak hírt a szülészetek és egyre több „ikerbaba­kocsi" látható az utcán. Természetes a két kicsit ellátni és gondozni nem kis feladat. Mikor meg már növekednek, inkább az öltöztetés okoz gondot a mamának. Mert a kon­fekciókban kaphatók test­vérruhák, de ikerruhák­nak az egy típusú, egyfor­ma méretű ruhák nevez­hetők ki. Ez azonban nem a legmegfelelőbb. Az ik­rek ugyanis — bármennyi­re is hasonlítanak egy­másra, tulajdonságaikban, lelki alkatban mégis kü­lönbözőek. Ilyen Ili és Mili, két pesti ikerkis- lány. Az egyik szereti a kék ruhát — a másik­nak a piros tetszik. Az egyik kedvenc csemegéje a tejszínhab, a másiké a fagylalt, így bár külsőre megtévesztésig hasonlíta­nak egymásra, mégis más-más az igényük — öltözködésben is. Az egyik, nemrégen ren­dezett gyermekruha-be- mutatóra meghívták Ilit és Milit, manekennek. A kilencéves kislányoknak külön ruhasorozatot készí­tettek, amelyek típusban azonosak, de színben és díszítésben mégis eltértek egymástól. Ki-ki azt öl­tötte magára, amelyik ne­ki jobban tetszett. S ez követendő példa is lehet az ikres mamáknak. Ili nadrágban érzi jól magát, ezért sötétkék fe­hér csíkos könnyű szövet­ből nadrágot terveztek — egyszínű kis könnyű pi­ros átmeneti kabáttal. A nadrág anyagából készült az ellenzős csíkos sapka. Mili szereti a „nőies" hol­mikat, a „repülős" rakott- szoknyát, és a kalapot. Ezért az ő ruhája ugyan­abból az anyagból készült. Népművészeti motívu­mokkal díszített, appákált virágokkal ékesített a két kislány szövetruhája. Csakhogy Milié világos, Ilié pedig sötétkék színű. Mindkét ruhán egy szé­les, az ellentétes anyag­ból beállított rész van. (Ez jó alakítási ötlet a kinőtt ruhákhoz.) A ru­hák alján fut végig a mintasor — Mili a szívet választotta, Ili pedig job­ban szereti a tulipánt. Természetesen azért egy­forma holmijuk is lehet az ikertestvéreknek. Ilyen a világoskék fehér prém­mel szegélyezett kabát, és a fehér horgolt főkötő. Ez mindegyiküknek tet­szik és örülnek, ha ebben összetévesztik őket. Ez azonban csak amolyan ! huncutság, ők tiltakoznak legjobban, ha valaki cso­dálkozik — „kettő van belőletek?" Nem, mond­ják és bemutatkoznak, ki á Mili és ki az Ili. A ké­pieken is látható modellek bizonyára jó ötletet nyúj­tanak hasonló korú iker­testvérek öltöztetéséhez. A nagyszerűen sikerült, közkedveltté vált kakaós süteménypor után új­donsággal jelentkezett a Budapesti Zamat Keksz- és Ostyagyár: fánkport küldtek az üzletekbe. Min­den bizonnyal ezt is meg­kedvelik a fogyasztók, hi­szen könnyen készíthető belőle a kényes, ízletes süteményféle. A kevés idővel rendel­kező dolgozó asszonyok munkájának megkönnyí­tését szolgálják az ízle­tes Maggi levesporok is. A spárga- és gombakrém- leves-porok után most grízgaluskás(l) húsleves­por került a boltokba. A körömnyi száraz fehér gombócok a forró húsle­vesben habkönnyű, igazi házi készítésű galuskává dagadnak. A bugaci Aranyhomok Termelőszövetkezetben ál­lítják elő a paprikás, tormás és pritaminos mustárt. Maga az ötlet is kitűnő, hiszen ilyen cse­megével alig találkoztunk eddig. Az ízléses csoma­golású mustárok azonban néhány hete nem kapha­tók. Vajon a készítők fá­radtak el, vagy a keres­kedelem rendelt keveset? Köcsögös szilvalekvárt árusítanak a kecskeméti konzervboltban. Aki. egy­szer megpróbálkozott ennek a különleges ízű csemegének a készítésé­vel az tudja, milyen szak­értelmet kíván előállítá­sa. A most üzletekbe ke­rült lekvár illatos, jóízű, s egy idő óta — csak di­csérni lehet ezt a kezde­ményezést — a nyersszí­nű edényt zöldmázas kar­colt köcsög váltotta fel. Egy dobozban, három arasznyi zsákban kínál­ják a csemegepaprikát, a csípőst, édesnemest és a rózsát — a boltokban. Mindhárom kiváló minő­ségű. Szeletelt halat árusíta­nak a mélyhűtő pulttal rendelkező üzletekben. A konyhakész húsból rán­tott halat, de még inkább halászlevet érdemes ké­szíteni. A haltisztítás kel­lemetlenségei nélkül iga­zán gyorsan készülhet be­lőle a vacsora. A szabadkai Fidelinka tésztagyár hosszúmetélt­tel, spagettivel és külön­böző makarónikkal járult üzleteink száraztészta­választékának bővítésé­hez. A TOLIMO-t — a TOjásos, Lisztes Mor­zsát — azonban még mindig csak a tv-reklá- mokból ismerjük. A Bu­dapesti Sütőipari Vállalat új terméke nyilvánvalóan BDRGONYAKREMLEVES: A burgonyát sás vízben meg­főzzük, ha puha leszűrjük, és vajjal almára keverjük. A burgonyamasszát a saját te­vével újra felengedjük, majd egy-két deci tejfellel beha- barjük, felforraljuk, s ha le­vettük a tűzről beledobunk egy csomag apróra vágott petrezselyemzöldjét. Vajban pirított zsemlekockával tálal­juk. azért nem jut el hoz­zánk, mert nem gyárta­nak belőle eleget. De azt tudjuk, hogy Kalocsán is készül hasonló panír- liszt. Abból miért nem jut a megye üzleteibe? Olcsó, könnyen készít­hető étel a kocsonya. Kí­nálják is a kocsonyahúst csaknem mindegyik élel­miszerboltban. Aki vásá­rol belőle és elkészíti, néhány napra megoldja a vacsoragondot — mire a család megunja éppen el­fogy. De miért nem kap­ható az ugyancsak olcsó, közkedvelt pacal? Sem nyersen, sem mirelit ké­szítményként. Göcseji csemegének ne­vezték el a készítők a legújabb 'lágysajtot. Akár­honnan kapták a recep­tet, a sajt nagyszerűen sikerült. Nem sós, nem száraz, igazi csemege. Ér­demes megkóstolni! Néhány évvel ezelőtt három különböző — szám­mal jelzett — kávéból válogathattunk. Most már számát sem tudjuk a kü­lönféle fantázianeveken forgalomba hozott kávék­nak. A bőséges választék mellett még „NESTLE"’ oldható kávéport is kí­nálnak. Való igaz, hogy íze nem azonos a frissen főzött presszókávéval, mégis sokan vásárolják, tejeskávé készítésnél használják. Hasonlókép­pen a holland gyártmá­nyú hideg és meleg tej­ben egyaránt oldódó ka­kaóport S. K. SONKAS-TOJASOS GA­LUSKA. Fél kiló lisztből ha­gyományos módon galuskát készítünk. 1.5 dlkg füstölt son­kát Ledarálunk, egy kanál zsírban kissé átsütjük, a ki­főtt galuskákat beleszedjük. Négy tojást felverünk, bele­reszelünk 5 dkg sajtot és rá­öntjük a galuskára, addig hagyjuk tűzön, amíg a tojás megsül. Savanyúsággal tálal­juk. Receptek Legfőbb érték — a lakás? Eredetileg a tyúkokra voltam kíváncsi, azért láto- “ gattam meg egy vidéki családot. Mintaszerű tyúkólat mutatott a háziasszony. Háromemeletes ket­recekben 400 hibridtyúk. Aznap 360 tojást szedett ösz- sze, mégis kissé elégedetlen volt az asszony, ugyan­csak érdeklődött: ha hősugárzót tenne az ólba, vajon többet tojnának-e, s mit gondolok, e,tessen-e D-vita- mint, tényleg erősíti az a tojáshéjai? — Tájékozott, olvasott asszony — gondoltam magamban, s láttam rajta, nagyon örül néhány szakmai jellegű tanácsom­nak. Befelé indultunk a lakásba, hogy felírjam a szerzett tapasztalatokat. — Nem, ne oda menjünk — irányított az asszony a nyárikonyha-szerű helyiségtől, ahová óhatatlanul indultam, mert ott láttam mozgást, vilá­gosságot, életet. Az új, kockaház nagy, üveges ajtaját nyitotta büsz­kén és tessékelt befelé. — Istenem, micsoda lakásokat lát manapság az ember! Három hatalmas szoba, kettő között sokszárnyú üvegajtó, szőnyegek, klöplifüggö- nyök, képek a falon, plüss terítő a rekamién, az asz­talon, nagyképernyős tv, rádió, magnó, a szekrényben likőrös, boros, pezsgős. kávés és ki tudná számba venni, miféle készletek . . . Pálma és filodendron, s mekkorák, a szoba felét elfoglalják! A makulátlan tisztaságú, sem­mi összevisszaságot nem mutató lakásban restellkedni kezdtem sáros cipőm miatt. Meg hová is lehetne itt ülni, párnák, térítők tömege foglalja el a foteleket is. Mondtam hát a háziasszonynak: ne csináliunk itt ren­detlenséget. Könnyen ráállt, miközben még elmondta, hogy az egyik szoba bútorzatát teljesen ld akarják cserélni, valami modernra. — Most éppen annak az árát tojják a tyúkok — mondta nem titkolt büszke­séggel, s azzal áttessékelt a kis, régi szobácskába, ahol a család tartózkodik, úgymond lakik. A tűzhelyen a disznók aprókrumplija főtt, a sarokban gubbasztó nagyapa kapcái a rácson száradtak. Két ágy állt egy­más végében, amott ócska sezlon, fakult terítővei ta­karva. A tűzhelytől kis távolságra másféléves for­májú gyerek üldögélt a járókában és egy tizenkét évesnek látszó fiúcska az asztal mellett, körmölgetve a házi feladatot Reá figyeltem fel először. Arra ugyanis, ahogy rótta a sorokat, majdnem a " füzetét érte. Egész testtartásában volt valami furcsa, később vettem észre, hogy a magas hokkedli- ről nem ér földig a lába, s a fényt is rossz irányból kapja". Fényt? 40 Wattos volt a körte — megnéztem —, s magasan a plafon alatt iftlágitott. — öcsikém, elrontod a szemed, ha olyan közel ha­jolsz a füzethez — mondtam neki csak úgy mellesleg, de elég határozottan, s aztán a következő párbeszéd alakult ki anyja és köztem: < — Nem romlik már az el, kiskorától kezdve gyenge a szeme. — Akkor még inkább vigyázni kell rá, a szem: kincs! — Kincs bizony, hát még ann-k a sok cipőnek az ára, amit szétrúg. Egész nap kint szaladgálna, ha en­gedném, de beparancsolom, amíg sár lesz, ki nem megy. A kicsi sem. — A gyerekeknek pedig ilyenkor is feltétlen szük­séges mindennap, hogy a levegőn mozogjanak. Most vettem csak jobban szemügyre a kisebbiket. Folyik az orra, sápadt az arca, s teremtőm, milyen görbe a lába! És milyen csúnyán köhécsel a nagyapa" a sarokban és milyen áporodott az egész helyiség levegője. Amíg a hosszú főutcán baktattam kifelé a község­ből, rájöttem: nem tyúkokra vonatkozó tanácsokat kellett volna adnom az asszonynak... Valami ilyes­félét kellett volna mondanom: ne haragudjon, de nem jól teszi, amit tesz. Felesleges holmikért gürcöl, s köz­ben kincseiről — gyerekeiről — feledkezik meg. Fel­építették a drága, óriási házat — dísznek." Telerakták, tömték mutogatnivaló holmikkal, amit semmire sem használnak. Közben egyrakáson élnek — ha jól szá­molom öten —, három korosztály, mit sem törődve az­zal, hogy nyugodtan szeretne tanulni a gyerek, hogy a kicsi számárá nem alkalmas hely a gőzös konyha­szoba, nem egészen jó lakótárs a köhügős nagyapa. Miért vonja meg a családtól a normális világosságot, a kényelmesebb, egészségesebb életteret? Azért spórol, hogy további díszholmikat rakhasson a kulcsra zárt lakásba?-'Hát nem azért építették, hogy kényelmeseb­ben, magukat jobban érezve, egészségesebb körülmé­nyek között éljenek? Minek a magnó, ha a gyerek nem nyúlhat hozzá, minek a tv, ha süketen áll a szo­bában? A gyenge látású gyereknek pedig sürgősen vegyen jó olvasólámpát, 60-as, 100-as égővel Jól tóinak a hibridtyúkok, egv toiás árából egy jó lámpa heti áramfogyasztását kifizetheti... U’ny ilyen családi házban élnek még hasonló fel- fogással, hasonlóan kénvelme’lenül. egészségte­lenül az emberek, mert kímélik, sajnálják használni a lakást, bútort, a kényelmüket szolgáló berendezést. Dehát akkor valójában miért, mire valók mind­ezek? ... G. I.

Next

/
Thumbnails
Contents