Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
A közoktatás Bács-Kiskun megyében Közoktatás-politikai aktívát rendez a megyei párt- bizottság október 30-án, hétfőn Kecskeméten, amelyen a meghívottak megtárgyalják az MSZMP KB 1972. június 15-i és a megyei pártbizottság október 17-i határozataival kapcsolatos tennivalókat. Az esemény fontosságára tekintettel közöljük Katanics Sándornak, a megyei pártbizottság titkárának cikkét, amely a megyei pártbizottság ülésén elhangzott beszédének lényeges megállapításait és főbb összefüggéseit tartalmazza. A X. pártkongresszus határozata alapján az elmúlt két évben széles körű vizsgálat folyt az állami oktatás rendszeréről, a korszerű oktatás és a társadalmi igények összefüggéséről, a közoktatás további fejlesztésének lehetőségéről. A vizsgálat befejeződött és ennek az évnek júniusában a Központi Bizottság összegezte a tapasztalatokat, meghatározta a következő időszak főbb feladatait. A Központi Bizottsság határozata nyomán megyénkben is — sok tekintetben az országos vizsgálattal egyidőben, vagy abban közreműködve — elvégeztük az elemzést, felkérést. Fe jlődött az iskolahálózat Közoktatásunk az alapkérdésekben megegyezik az országos kénnel. Nálunk is a fejlődés jellemző, de ez nem olyan erőteljes, mint az ország legtöbb részén. Iskolahálózatunk korszerűbbé és teliesebbé vált. Övodai ellátottságunkat leginkább jellemző tény: húsz esztendő alatt az óvodai helvek száma megkét szeretődött. A nyolcosztályos általános istanla létrehozásának tulajdonítható, hoev a tanköteles korú tanulók 88 százaléka tizenhatodik életévére hefelezi az általános iskolát. Felsőtagozatos diák iáink 90 százaléka szakrendszerű oktatásban részesül, ötezer külterületi felső tagozatos tanuló o körzetesítés és o diákotthonok révén a korábbinál magasabb színvonalon végzi tanulmányait. Az általános iskolát végzettek háromnegyede tanul tovább. Az érettséqízettek egvharmada folytatja felsőfokú tanintézetben tanulmányait. Az összegyűjtött anyagok meggyőzően mutatják, hogy erőfeszítéseink nyomán kedvezően változtak az oktató-nevelő munka feltételei. A tantermek 40, a diákotthonok 70 százaléka az utóbbi két évtizedben épült. nálják, az anyagi, szellemi erőket. Javasoljuk, hogy erőfeszítéseinket növelve hajtsuk végre a tervezett körzetesítést és építsük meg a tervezett diákotthonokat. Politikailag fontos kérdésnek kell tekinteni, hogy csökkenjen — majd végleg megszűnjön' — az általános iskolák első osztályaiban a bukás. Hasonlóan fontos: a 8 osztályt elvégzők arányának javítása, a továbbtanulásra való jobb pedagógiai felkészítés, a pályairányítás javítása, a szülők szemléletének formálása. Az alsófokú oktatás színvonalának emelése is sürgeti — a szociális érdek mellett — az óvodai helyek számának gyorsabb ütemű növekedését. Elfogadhatatlan, hogy már az iskoláztatás kezdetén, az óvodai előkészítés hiánya miatt a gyermekek egy része hátrányos helyzetbe kerül. Nagyon fontos: minden 5 éves gyermek óvodába járjon. Ez már a közeljövő feladata! Ahol ez semmiképpen sem oldható meg, gondoskodni kell iskolaelőkészítők szervezéséről. A szakmunkásképzés A második fontos terület, a szakmunkásképzés, amelyet véleményünk szeA mezőgazdasági és kereskedelmi szakmunkás- képzés feltételei a legmosső tartalmi munka javítása a fő feladat. A tudomány és technika fejlődése pa- rancsolóan követeli, hogy a végzett pedagógusok és üzemmérnökök mind jobb szakmai felkészültséggel, ideológiai tisztánlátással és a társadalmi beilleszkedéshez elengedhetetlenül szükséges, a követelményeknek megfelelő emberi magatartással kezdjék munkahelyükön tevékenységüket. Azt szeretnénk mielőbb elérni, hogy intézeteink a városok, a megye tudományos, kulturális központjaivá váljanak, rangjuk legyen saját ágazatukban: az ott felhalmozódott szellemi tőke fokozatosabban segítse a városok, a megye fejlődését. Keresni kell a jobb együttműködés lehetőségeit mind a városok és a megye, mind az intézetek egymás közötti tevékenységére. Szükséges az oktató-nevelő munka színvonalának javítása, a tudományos tevékenység szélesítése, és a demokratizmus erősítése. Oktató-nevelő munka a középiskolákban Mindez nem jelentheti egyéb tennivalók háttérbe szorítását. Gimnáziumaink és szakközépiskoláink megA feltételek javítása Az elmúlt évtizedben — 1200 hellvel — tizenhét általános iskolai diákotthont — tanyai kollégiumot — teremtettünk, főként saját erőforrásainkból és a társadalom segítségével. Az utóbbi évben kibontakozott akció eredményeként lényedében befejeződött a ta- miai iskolák villamosítása és ntiöv lépést tettünk elő^e a diákotthon-építés további kibontakozásához. Mindkét akció eredményeiért köszönettel tartozunk mesvénk lakosságának, a vállalati kollektíváknak és azoknak, akik megyénk határain túl is hozzájárultak a tanyai iskolai gondok enyhítéséhez. Mindezek eredményeként 1960 és 1970 között a 18 évesnél idősebb . népessé-, gén belül az általános iskolát végzettek aránya 25 százalékról 43 százalékra (az országos arány 52 százalék), a 18 évnél idősebbek közül az érettségizettek aránya 5 százalék 9.8 százalékra (országosan 16 százalék) a felsőfokú végzettségűek aránya 1.5 százalékról 2.4 százalékba (országosan 4,3 százalék) javult. Korszerű kémiai előadóterem Kecskeméten, a Czollner téri iskolában. Kedvezőtlen adottságok Fejlődésünk tehát vitathatatlan, de az is nyilvánvaló, hogy az oktatás szinte valamennyi lényeges területén az országos átlag alatt maradtunk, helyzetünk az országban nem változott. Minden ötödik gyerek még ma is külterületi — tanyai iskolába jár. Most is lényeges eltérések találhatók megyénk települési és gazdasági adottságai, s az országosan kialakult viszonyok között. Elmaradottságunk részben ezekkel az okokkal magyarázható. Legnagyobb gondjaink az általános iskolai ellátottság színvonalkülönbségeiből, a tanyás településszerkezetből adódnak. Bács-Kiskun megye közoktatásának fejlesztésében véleményünk szerint három területre kell különös figyelmet és gondot fordítani, bár ez semmi módon nem jelentheti a többi terület elhanyagolását. Legfontosabb as alsófokú oktatás Az alsófokú oktatás igényli a legtöbb tennivalót. A Központi Bizottság határozata is ezt jelöli meg legfontosabb feladatként. Az általános iskola alapozza meg a felnövekvő nemzedék tudását, emberi magatartását. műveltségét, világnézetét, erkölcsi vonásait. Tapasztalataink szerint az egyes intézményekben folyó munka színvonalában jelenleg az általános iskoláknál és az óvodáknál mutatkoznak a legnagyobb' krdönbqértok Sainos éonen ott. ahol tulajdonképpen megkezdődik a gyermek értelmi és érzelmi fejlődése, ott, ahol előnyöket szerezhet, vagy hátrányba kerül Arra kell törekednünk, hogy iskoláink képzési, nevelési feladataikat az eddiginél eredményesebben lássák el, a rosszabb helyzetben levők feltételeinek hatékonyabb javításával az eltéréseket csökkentsük. Az alsófokú oktatásnak az általános iskola fejlesztésére a következő évtizedben lényegesen több anyaqi eszközt kell fordítani. Ehhez a korábbinál na gyobb központi segítséget várunk. Minden közösség — legyen az a legkisebb község — érdeke, hogy a gyermekek jól felszerelt i« kólában tanuljanak és felkészült pedagógusok segítségével formálódjanak szocialista emberré. Erre a községek, városok ne sajrint kiemelten kell kezelni. Fejlődésük — különösen az elmúlt évtizedben vitathatatlan. 00 új tanterem és több műhely lehetővé tette a képzés feltételeinek javítását. Nagyon rosszak a kereskedelmita- nuló-képzés körülményei Kecskeméten és Kiskunhalason. Általános gondot okoz a tanműhelyek és a diákotthoni helyek krónikus hiánya. A szakmunkások aránya a keresők között 1960 óta 8,2 százalékról 15,8 százalékra emelkedett, de még mindig az utolsó helyen vagyunk, mert a hozzánk hasonló helyzetű Szabolcs- Szatmár megyében is meghaladja a szakmunkások aránya a 17 százalékot. Megyénk gazdasági fejlődése egyértelműen igényli a minél'nagyobb számú és korszerűen képzett fiatal szakmunkást. A fejlesztés tárgyi és személyi feltételei — egy-két intézet kivételével — nincsenek biztosítva. Kevés a kollégiumi hely, tanműhely és nem lehetünk elégedettek a tanuló lányok iskolázási lehetőségeivel. tohábbak, a legkevesebben mezőgazdasági pályákra jelentkeznek. Ezeken a területeken is olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik a képzés mennyiségi és minőségi javítását. Mindezzel összefüggésben szólnunk kell a felnőtt dolgozók képzéséről, továbbképzéséről is. Jelentős tartalékok vannak a felnőtt segédmunkások, betanított munkások körében. A vállalatok, üzemek a jövőben ebből a tartalékból sokkal többet merítsenek. Érdekeltté kell tenni a dolgozókat abban, hogy szakmunkásokká legyenek. Ehhez több támogatást, biztatást, erkölcsi és anyagi elismerést várunk a vezetőktől. Azok, akik mindennek szükségességét nem ismerik fel, véleményünk szerint súlyos mulasztási követnek el. A pártalapszerve- zeteknek, szakszervezeteknek és az ifjúsági szövetségnek a jövőben minden rendelkezésre álló eszközzel seeíteni kell, hogy ez a probléma a jelenlegi holtpontról kimozduljon. felelő arányának, szakmai szerkezetének kialakítása is a következő évek fontos feladata. Támogatjuk és javasoljuk, hogy — ahol erre sikerül a feltételeket megteremteni — vezessék be a fakultatív, tárgyválasztó lehetőségű oktatást. Megyénk középiskolai ellátottsága az elmúlt 15 esztendő alatt sokat fejlődött. Az új — részben nagyközségekben — szervezett gimnáziumok egy részét meg kellett szüntetni, mert nem értek el megfelelő eredményeket. Hasonlóképpen több változáson ment keresztül szakközépiskola-hálózatunk is. A többszöri profilváltozás után sem felelnek meg középiskoláink a megye gazdasági és társadalmi igényeinek. Több mint ezer tanuló megyénk határain túl kezdi meg középiskolai tanulmányait, mert aránytalanul sok a gimnázium és kevés az ipari szakközépiskola. A középiskolai oktató-nevelő munka javuló színvonalának jellemzésére két adatot ismertetünk. Az egyetemre, főiskolára felvettek aránya 5 esztendő alatt 45 százalékról 52-re emelkedett, míg a tanulmányaikat a végbizonyítvány megszerzése előtt abbahagyó, félbeszakító diákok aránva 35 százalékról 25 százalékra csökkent. A fentiekből következően indokolt megyénk szakközépiskolai hálózatának — a szomszéd megyékkel összehangolt — fejlesztése. Minden eszközzel segíteni kell. hogy szakmai középiskoláink is alkalmassá tegyék tanulóikat a továbbtanulásra. A társadalom felelőssége A felsőoktatási intézmények eredményei, gondjai A felsőoktatási intézetek az elmúlt évtizedben dinamikusan fejlődtek. A főhatóságok, a megyei vezető testületek nagy erőfeszítéseket tettek létrehozásukra. Pedagógusképzőink 1959-ben váltak felsőoktatási intézménnyé, a felsőfokú technikumok pedig az utóbbi években lettek főiskolák, illetve főiskpl a’ Varok. Kecskemét és Baja a múlt tanévtől esve térni város”. Ttt a K°rtÄ szeti Egyetem ’ fakultása yaián a Műszaki Egyetem VTT. kara működik. Az intézmények ballaatóinak 3p százaléka Bács-Kiskun megye középiskoláiban végzett. A végrehajtó bizottság az elmúlt év végén tárgyalta megyénk felsőfokú tanintézeteinek helyzetét és megállam'totta, hogy bekapcsolódásuk a városok társadalmi, politikai, kulturális életébe nem kielégítő. A felsoobtn.+ási ' p tek\v*\iík harfő felrt'lntnnkvak. fősorban most nekik kell hizenvf+eninit. hogv az előlegezett bizalom nők mind mbban eleget tudnak tenni Ügy látjuk, hogy a belA Központi Bizottság határozatában megfogalmazott nevelési fogyatékosságok a mi megyénkben is fellelhetők. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az általános és középiskolai tanulók túlságosan is zárt világban élnek. Ennek okai többfélék. Legdöntőbb az iskolai munka túlzsúfoltsága; az iskola és tanár eqyaránt túlzott mértékben elfoglalt. Kevés lehetőség jut az iskolán kívüli élet megismerésére. Intézményeink többsége felszereltség tekintetében is korszerűtlen. A tanulók és tanárok kapcsolata a diákok ifjúsági szervezeteiben gyakran formális, keveset építenek a tanulók aktivitására. Az iskolák többsége túlzsúfoltsága miatt nem alkalmas a többcélú programok megvalósítására. A nevelési feladatokat természetesen az iskola nem egyedül és nem elszigetelten végzi. Az ifiú- ság nevelése az egész társadalom feladata, melyben az iskola mellett lényeges szerene van a családnak és az ifjúsági szervezeteknek. A társadalmi, gazdasági fejlődés és a tudományostechnikai forradalom igényeihez időről időre hozzá kell igazítani az oktatás ügyét is. Végezetül, de nem utolsósorban szólni kell a helyi tanácsok megnövekedett feladatairól. A tanácstörvény hatálybalépése óta megnövekedett a helyi tanácsok iskolafenntartó jogköre és az ezzel kapcsolatos teendők jelentősége. Már az eddig eltelt másfél év tapasztalatai azt bízó« nyitják, hogy általában nagyobbodott a helyi állam- hatalmi szervek felelősségérzete, tanácsaink egy része az eddiginél több "ondot fordít az iskolákra. Különösen jó e tekintetben: Laiosmizse, Tiszakécske. Soltvadkert, Kis- kunmajsa. Gara és Haiós tanácsainak munkája. De nem mindenütt találták meg a megfelelő munkastílust. (Pl. Kneel. Máté- telke1, Szánk, Dávod, Apos- tag.) A mi feladatunk, hogy segítsük a helyi tanácsok iskolairányító munkáját. Az iskoláztatásban az elmúlt negyedszázad során elért eredményekkel joggal büszkélkedünk. Elmondhatjuk: történelmi jelentő-egű feladatot telje—'tettünk. \z oktatáspolitika gondjait ma már a gazdaságilag '■"ilctt országok gond iáihoz hasonlíthatjuk. Amikor az utóbbi tíz évben többször napirendre ke- • ült az oktatásügy, egyebek mellett éppen a szocializmus magasabb szinten történő építéséhez való hozzáigazítás tette ezt szükségessé. Ez történik most is.
