Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-20 / 248. szám
4. oldal 19TS. október 20„ péntek Csekket kapnak a legjobbak Követésre meitó példa a halasi pamutnyomóban Az év eleiétől a Pamutnyomóipari Vállalat kiskunhalasi gyárában a szocialista munkaverseny mindkét formáját alkalmazzák: a már hagyományos brigádverseny mellett a dolgozók egyéni vállalásokat is tettek. Tíz hónap telt el az új forma bevezetése óta. A gazdasági vezetők s a szakszervezeti bizottság véleménye szerint megélénkült, felfrissült a szocialista munkaverseny. Nyolc brigád Három évvel ezelőtt, 1909-ben alakult meg a halasi pamutnyomó. A gyárral szinte egyidős a szocialista brigádverseny. Az avatóünnepség után nem sokkal. 1909 őszén jött létre a csévélőüzemben a Geisler Eta. a Haladás és a Tvereskova brigád. Mindhárom kollektíva már zöldkoszorús jelvényt kapott. Szintén három évvel ezelőtt alakult meg a Május 1. munkacsapat, melynek tagjai az árut csomagolják. s a minőséget ellenőrzik. Az úgynevezett kult 12 tagú Markovits Mária brigád tavaly elnyerte a bronzkoszorús jelvényt. Két évvel ezelőtt a csévélőüzemben Karacs Teréz néven újabb szocialista brigádot hoztak létre. S egy év múlva, azaz tavaly, megalakult a csévélőüzem ötödik munkacsapata, a hattagú Petőfi brigád. A szövőüzemben az év elején létrejött Zója brigád is bekapcsolódott a gyár szocialista munkaversenyébe. A munkaverseny táblán jelenleg 8 brigád neve szerepel. Százalékos eredmény A nyolc-, tíz-, legfeljebb tizenkét tagú kollektívák felajánlásainak alapja: szocialista módon dolgozni, tanulni, élni. Hogyan értékelik a brigádok munkáját? — Vegyük sorjába a vállalásokat — ajánlotta Takács Ferenc, a gyár szak- szervezeti bizottságának termelési és bérfelelőse. — A brigádok gazdasági eredményét a következőképpen berakó üzemrészben ala-1 álapítjuk meg: Mivel a Ángy alföldről, Vlanyivosilokha & > A Magyar Hajó- és Daiugyár angyalföldi gyáregységében szovjet megrendelésre két tengerjáró hajó épül. A Szemen Rosal és a Vilin 1500 tonnás tengeri áruszállító hajó anyakikötője Vlagyivosztok lesz majd. (MTI Foto — Bara István felv. — KS) Hetvenszer májliba Ismét libát hizlalnak Kiskunfélegyháza vidék háztáji gazdaságaiban. A híres tömők foglalkoztatása évek óta vajúdott, s most a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat ésszerű kezdeményezésére rendeződött helyzetük. A háztáji tömők eddigi „munkanélküliségét” az alapanyag, a soványliba beszerzése okozta. Ezt a részét most magára vállalta a feldolgozóipar, s libát, kukoricát adnak az otthoni hizlaláshoz. A titokként kezelt sajátos félegyházi májliba- hizlalási módszert most ismét alkalmazhatják. Az asszonyok máris bizonyítanak. Áz általuk hizlalt libákból 40-45 dekás májat bontanak ki a gyárban. Általában ugyanazokkal a feltételekkel érik el ezt, mint amelyeket az utóbbi években kialakítottak az itteni nagyüzemek. Csak azzal a különbséggel, hogy ot‘ kisebb vol* a máj súlya. A háztáii gazdaságokban is géppel tömnek, s egy-egy falkában 200-400 liba hízik. A jelenlegi 170 libahizlaló háztáji gazdaságból csaknem 70 ezer májlibát vár az ipar. A fellendült háztáji libahizlalás elvonta a munkaerő egy részét a vidék legnagyobb libahizlaldájából, a kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezetből. Ez átmenetileg csökkenti az üzem idei termelését, amely 80 ezer kövérliba lenne, ugyanakkor kényszeríti annak továbbfejlesztését, mechanizmusát. A gazdaság vezetői már dolgoznak az üzem szervezésén, a telep teljes kihasználtságának megteremtésén. 1973-tól tenyésztő munkát is folytatnak, a hizlaláshoz saját maguk keltetik, nevelik feí a sovány libát. A törzsállo mányt nagyobb termőké- pességű, máj hizlalására alkalmasabb, magyar tenyésztésű hibridekből alakítják ki. Olyan tömőberendezést üzemeltetnek majd. amdv minimális kézi munkaerőt igényel. szövő- és fonónők nagyon sok fajta és minőségű fonallal dolgoznak, mennyiségileg lehetetlen egységes normát megállapítani. Így minden egyes fonalfajtára meghatároztuk a normát. A dolgozók teljesítményét havonta összeadjuk, és elosztjuk a brigádtagok számával. Ez a brigád százalékban kifejezett eredménye. Az első félévben a Geisler Eta szocialista brigád 116.12 százalékos teljesítményt ért el. s így megnyerte a munkaversenyt. A Petőfi brigád 112,5 százalékot. a Haladás brigád 110 százalékot produkált. A szocialista brigádok nemrég szellemi vetélkedőt tartottak. A politikai, történelmi, irodalmi, képzőművészeti. várostörténeti kérdésekre a legjobb választ a Május 1. brigád tagjai adták, ígv ők nyerték meg a vetélkedőt. A Markovits Mária brigád lett a második, a harmadik helyezést pedig a Tyereskova nevű kollektíva érte el. Mindhárom szocialista brigád a városi szellemi vetélkedőn is indul majd. Egyéni munkaverseny Az ötletet tulajdonképpen a szocialista versenymozgalom lényege adta: ösztönzés a jobb munkára, De hogyan ...? A dolgozók munkáját — természetesen azokét, akik részt vesznek az egyéni munkaversenvben — havonta értékelik. Azok a fonó-. illetve szövőnők, akik a legjobb eredményt érték el, 100 200, 300 forintos csekket kapnak, s összegyűjtve az év végén beválthatják a gyár pénztárában. Természetesen figyelembe veszik a dolgozók társadalmi munkáját is. A negyvenhét versenyző ugyanis elhatározta, hogy havonta egy-egy óra társadalmi munkát végez a gyár területén. Parkosítanak. fásítanak, vagy az új üzemrész építésénél segítenek. A szocialista mun- keverseny résztvevői több alkalommal kommunista műszakot is tartottak. Tárnái László A ha]rá marad? A rossz háziasszony hol rogyásig rakja meg az asztalt, hol éppen csak föltálal valamit. Ez a család dolga. Ám, ha nagy az asztal, s körülötte sokan ülnek, már nem lehet beletörődni az ilyesfajta gazdálkodásba. Ezért, hogy újra meg újra előkerül a téma: az ipari termelés egyenetlensége. Rontja a termelékenységet, károsan befolyásolja a létszámmal való gazdálkodást, kihat a termékek minőségére. Rossz hagyomány Természetesen nem lehet kívánni, elérni az ipar minden ágában teljesen egyenletes ütemű termelést. Ám a jelen —, s a hosszú évek óta hagyományosan ismétlődő — különbségek az indokoltnál nagyobbak, különösen az egyes hónapok termelési produktumának eltérése szembeszökő. A termelés megszakíthatatlan folyamat, de a naptári időszakok túlzott szerepe — pénzügyi, elszámolási értelemben is — hol lassú, hol meg lázas tempójúvá változtatja. A többi között bizonyítja ezt, hogy negyedév, félév végén a legnagyobb a túlóra-felhasználás az iparban, S igazolják azok a viták is, amelyek a készletezés miatt támadnak: az egyszerre és nagy mennyiségben szállított árut nem akarja átvenni a kereskedelem, vagy a felhasználó vállalat. hanem „ütemezett” termékkibocsátást óhajt. Akár a lásgörbe Ha grafikonon ábrázoljuk a szocialista ipar termelését, akkor a havi átlagokat összekötő vonal akár lázgörbének is beille- nék. Tavaly — a tizenkét hónap átlagát száznak véve — 85—113 százalék között. azaz 28 százalékot kitevő volt az ingadozás, az idén az első félévben 90—108. azaz 18 százalék az eltérés, a legkisebb és a legnagyobb teljesítményt összevetve. Még elgmdol- koztatóbb a kép, ha a termelés és a létszám együttesét helyezzük nagyító alá. 1971 januárjában az ipar 1722 ezer foglalkoztatottal az átlagtermelés 85 százalékát érte el, júniusban viszont hétezerrel kisebb létszám mellett 105 százalékot produkált. Decemberben — 1729 ezer fővel — a csúcs: 113. Januárban — a létszám 1706 ezer — 90. júniusban — 1697 ezer ember — 108 százalék. Hasonló a helyzet az egyes ágazatok esetében is. Enyhén fogalmazva: a vállalati szervezetek túl sok tartalékot rejtenek, .prolongálják” a hajrát, s mindez kellő fényt vet az üzem- és munkaszervezés jelenlegi állapotára, s a teendőkre. Elvben független A szállítási szerződések rendszere — amelyre ma a termelők és fölhasználok, értékesítők kapcsolata alapozódik — elvben független a naptári időszakoktól, a gyakorlatban mégis a kényelmesebbet. azaz a naptárt követik a vállalatok. A negyedév végét, vagy éppen december 31-et jelölnek meg a szerződésben, s ha sikerül a korábbi szállítás, az tiszta ha* szón, ha nem. akkor sem szólhat semmit a másik fél. hiszen ott áll a papíron ... Jó néhány helyen ügyeskednek is. azt veszik sorra. amiből gyorsan pénzt láthatnak. Elhanyagolják az alkatrészgyártást a készre szerelés érdekében. a termelési programból a rövidebb megmunkálási idejű egységek rukkolnak előbbre; „mazsoláznak”, mondja az üzemi szóhasználat. Hiszen rendben van. hogy Diesel-mozdonyból, motorvonatból nem lehet egyenletes átlagot produkálni. mert ezek lényegében egyedi darabok, gyártásuk átfutási ideje nem egy-két hónap. De az már elgondolkoztató, hogy — például — a szalagszerű termelésben készülő televíziókból januárban 24 ezer. márciusban 40 ezer darab, a kárpitozott ülőbútorokból 125. illetve 157 ezer darab hagyja el az üzemeket, mint volt ez az idén. A gyógymód: a szervezés Időarányc^an nagyjából elfogadható a belkereskedelemnek történő szállítások megoszlása, ám a beruházási célokra, s az exportra való értékesítés már a negyedévek végére, de különösen az esztendő befejezésére zsúfolódik. Az állami ipar a belkereskedelemnek idén januárban 5,7 milliárdért. márciusban 7,1 milliárd forintért adott árut. A külkereskedelemnek viszont 3.1. illetve 8,1 milliárd értékű volt a szállítás! S itt nem véletlen jelenségekről van szó, hanem rendszeresen ismétlődő gyakorlatról. A külkereskedelmi értékesítés 33 százalékát a negyedik negyedévben teljesítette az ipar 1971-ben, de ennek felét decemberben! Majdnem annyit ebben az egyetlen hónapban, mint az első negyedévben összesen. Hasonlóan kirívóan egyenetlen a beruházásra való értékesítés. 1971 októberében 655 millió forintot tett ki. decemberben 3,4 mil- liárdot! Talán fölösleges a tények sorát folytatni, hiszen mindennél beszédesebbek. A termelés hullámzása rengeteg gond forrása, hatalmas veszteségek szülője. A gyógymód ismert: az előrelátó, a zavaró tényezőket időben felderítő és leküzdö. céltudatos szervezés. Ismeretesek a baj okozói, okai is. Föltehetően „doktorokban” sincs hiány. Remélhetően most már — az üzem- és munkaszervezés napirendre kerülésével — cselekedetekben sem lesz M. O. Hal és íé! mi kutató Tanácskozás a Technika Házában Csütörtökön a Technika Házában a Magyar Kémikusok Egyesülete tervgazdasági bizottságának rendezésében kétnapos tanácskozás kezdődött. A Gumikerekű szekerek Alig látni a sor végét, amint végignéz az ember a gumikerekű lapos kocsikon az Alföldi Pincegazdaság orgoványi telepe előtt. Olyan egyformák, mintha egy vállalat, egy típus fo- gatos járművei lennének, pedig valamennyinek másmás a gazdája. Az udvarban hatalmas tárolókban gyűjtik a sárfehér és a kadar levét. Tavaly 16 ezer hektót vettek át a szakszövetkezet gazdáitól, 13 ezer mázsa szőlőt pedig Izsákra küldtek a feldolgozóba. — Az idén 20 százalékkal kevesebb termést várhatunk — tájékoztat bennünket Szabó Győző orgoványi telepvezető. — A mostani termésből legtöbbet Gan- gol András hozott be, 59 hektolitert egyszerre Vida János szakszövetke zeti-tag odakint vár a se rára, addig is beszélgetün vele. — Mióta foglalkozik sző lőtermesztéssel? — Már gyermekkoron óta. Most 55 éves vagyok Emlékszem még édesapán mesélte, hogy egy Kockr nevű ember hozta át az első sáríehér-vesszőt, Izsákról Orgoványra. Ügy látszik hogy ezt a talajt még jobban szereti, mint ahol „szül letett”. Nehéz volt itt a telepítés. Sok télen át kubi- koltuk a végeláthatatlan homokhegyeket, hogy valamennyire lapos talajon telepíthessük a vesszőket. Megszerettem a szőlőt, ebben nőttem fel. — Mit hozott az idei termés? — Hál ezzel nem nagyon icsekedhetem, pedig éppen gy megadtam neki min- lent, mint tavaly. Talán nég többet is. Négy és fél sóidról jó ha bejön 130 lektoliter. Tavaly 240 volt. Íz bizony akárhogy is szá- nolom, 50 ezer forint kiesés. — És a pálinka? — Az nem eladó. Amit 'efréből főzetek — vagy 30 liter — azt oda kell adni a napszámosoknak. Ma már, akit nem pálinkával vár a gazda reggel, másnap bizony odébb áll. — Tessék Vida bácsi, maga következik — szólítják odabentről. Megrándul a gyeplő, s a gumikerekű szekér begördül a felvevő telepre. Így megy ez már évek óta. Sz. F. vegyipari kutató intézetek vezetőit hívták össze erre a maga nemében első ta- nácskozásra, amely központi témája a vegyipari kutatás gazdaságossága. Szekeres Gábor, a Nehézipari Minisztérium műszaki-fejlesztési főosztályának helyettes vezetője megnyitójában hangoztatta, hogy vegyipari kutatásunk már 6 és félezer embert foglalkoztat, ez a vegyiparban dolgozók hat százaléka. Tavaly 1,2 milliárd forintot fordítottak fontos szellemi munkára. Ezek a számok és arányok már nagyjából megfelelnek a fejlett ipari államokénak. A vegyi narnak, mint a legdinamikusabban fejlődő iparágnak, állandóan új tudományos tapasztalatokon alapuló módszerekre van szüksége. Ezen fáradozik a kutatók népes tábora, s munkájuk jelentőségénél fogva rendkívül fontos, hogy szellemi termékeik mii ven gazdasági eredményeket oro- dukálnak. A tanácskozáson 15 előadás hanez'k el. Beszámolnak tapaszt*,*', to- ikról a hazai kutatók mellett szovjet, bolgár. NDK és NSZK-beli tudósok is. (MTD
