Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-19 / 247. szám
U tánpótlás Kalocsán Tévedés ne essék, nem valami elöregedett generáció felfrissítéséért kívánunk tollat ragadni, mert a Kalocsai Asztalos- és Építőipari Szövetkezetben ugyancsak szép számmal dolgoznak fiatalok. Ami gondolatot ébresztett bennünk, az éppen a meglevő utánpótlás helytállása, szakmai tekintélye és — talán amit már az idősebbektől tanultak — embersége. A szövetkezetnek van néhány olyan terméke, amely kizárólag kalocsai sajátosság. Hogy csak egyet említsünk a kalocsai gyermekheverő, amelyből ebben, az évben 10 ezer darabot gyártanak. De nemcsak ez, hanem egyetlen más termékük sem nélkülözi a fiatalok kezemunkáját Nem ritka közöttük az olyan 30 éven aluli szakmunkás, aki tíz, vagy több éve dolgozik itt. Közülük 30-an KISZ-ta- gok. Mindenki, mindent. Ez a (jelszó a fiatalok között, ami azt jelenti, hogy bárkit, bármelyik munkakörben foglalkoztathat a szövetkezet, hiszen a szakmával járó valamennyi munkafázist ismerik. Havonta rendszeresen megtartják a KlSZ-taggyű- lést, dolgoznak társadalmi munkában. Csaknem húszán elnyerték a „szakma ifjú mestere” címet. KISZnévadó ünnepséget rendeznek, részt vesznek az újító mozgalomban és még sorolhatnánk szocialista brigádjaik eredményeivel együtt mindazt, ami munkájukat, szakmai hozzáértésüket dicséri. Egy valamiről azért mégis hadd ejtsünk szót, ami már túlnő a kötelességen, a szakmai rutinon, ahol már előtérbe kerül a szív, az emberség az öregek iránti tisztelet. A kalocsai szociális otthon egyik szobájában ízléses virágállvány, könyvespolc, igényes lakásba is beillő szőnyeg hívja magára a figyelmet. A szoba lakói valahányszor ránéznek, eszükbe jutnak a szövetkezet fiataljai, akiket szívükbe zártak. Igen az ő kezük munkája, s az ő szeretetük, megbecsülésük jele mindez, ezt ajánlották fel a szociális otthon lakóinak. A szövetkezetben jól érzik magukat, 2200—2500 forint a havi fizetésük, de egy valamit mégis hiányolnak. Kevés az őket érdeklő program, szórakozási lehetőség, pedig úgy érezzük, megérdemelnék. Felvételünkön, Ruzsinkó László és Tóth Sándor a Ságvári Endre kétszeres szocialista brigád tagjai a kalocsai gyermekheverő összeállításán dolgoznak. Szabó Ferenc A fiatalok is beleszólnak *—**-.:, . a Ma még — sajnos — * egyáltalán nem általános, hogy a vállalatoknál a fiatalokat is beV vonják a nagyobb hordV erejű döntések előkészítésébe. Más a helyzet például a Kalocsa és Vidéke Sű- <■’ tőipari Vállalatnál, ahol nemrég a szocialista bri- ' gádvezetők, az üzemveze- ' tők, és a kiváló dolgozók előtt ismertette Molnár , István igazgató azokat / az elképzeléseket, amelyeket a vállalat 1975-ig / történő fejlesztésre dol- ' gozta ki. | Az új sütőipari üzem terveihez akadt hozzáÍ fűznivalója azoknak az üzemmérnököknek, akik a nyáron kerültek Ide gyakornoki munkakörbe az élelmiszeripari főiskoláról. Közülük a 21 éves t Lei Anna, és a 22 éves ! Körösi András most, ( utólag is egymás szavába I vágva részletezi a történeteket. Kószák Sánúorné gyártásvezető a Ropi-sóspálcikákat gyártó automatát mu tatja be a fiataloknak. — Szóval, az eredeti terv zsákos tárolást ír elő a lisztraktárban, amivel nem értünk egyet. — Igaz, hogy ez most olcsóbb, de néhány év múlva a tárolásnak és adagolásnak ez a módja egyaránt elavul. A főiskolai évek alatt sok sütőüzemben jártunk, s ezekről a helyekről Jó példákat említettünk. Lei Anna a gyakornoki naplóba egy helyütt le is irta: mindannyiunkat érdekel, hogy milyen lesz üzem jövője. H. F.
