Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-19 / 247. szám
Pincéből — klub — Itt kell lennie a kulcsnak — magyarázza Horváth Katalin KISZ-titkár azt a mozdulatát, amely- lyel egy ódon vaskapu rozsdamarta résén átnyúl a pincébe. Mintha padlásról oldalaznánk a földszintre, fa- lépcsőkön tapogatózunk lefelé, ahol három boltíves helyiségre derül fény, miután egy ideiglenes konnektorba kapcsoljuk a százas égőket. — Egy régi pince volt itt a Bajai Háziipari Szövetkezetben, pénz ellenben nem — meséli Kati.— Az alapszervezet kasszájában összesen 190 forint csörgedezett, amikor elhatároztuk, hogy klubot rendezünk be. Férfikarokat igényelt viszont az a 260 mázsa szénpor, 80 mázsa szén és 26 mázsa fa, amit májusban fölhord- tunk. Aztán betonozni kellett — jöttek segíteni a fiúk a Cementipari Vállalattól; a villanyszereléshez értenek a lakberendezők és a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató szövetkezet fiataljai. Jobb asztalosok és szerelők pedig nincsenek is a hajójavító üzem srácainál. Időközben a bútorokra kaptunk 20 ezer forintot a szövetkezeti szövetségünktől, mi is teszünk ezt-azt, igy a kezdő 190 forint még mindig megvan, sőt a kasszában marad egészen november 7-ig, a klubavatásig. A mennyezetet meghagyják olyannak, mint eredetileg volt, a leendő táncterembe piros márvány kerül, a játékszobába PVC-csíkot terítenek le, a falak vidám, világos színűek lesznek. Most hirtelen árnyék vetődik a falak elképzelt sz.nére, lányok és fiúk lépkednek lefelé, söprűkkel, vödrökkel a kezükben. A KISZ-titkár fölszól: — Ne csukjátok be az ajtót, jönnek még mások isi Halász Ferenc A BTK 291. paragrafusa: lopás Elgondolkoztató statisztikai adat, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények mintegy 70 százaléka a tulajdon ellen irányult. A fiatalkorúak tulajdon elleni cselekményei zömmel a kisebb kárt okozó lopásokban nyilvánulnak meg. Mégis szükséges e jelentéktelennek tűnő ügyeket is bíróság elé vinni? Noha a fiatalkorúak bírósága legtöbb esetben intézkedésekkel: bírói megrovás, próbárabocsátás stb. „fejezi be” az ügyet—, függetlenül ettól — foglalkozni kell e kisebb jelentőségű bűncselekményfajtával. Itt nem a kár megtérítésén, vagy a büntetésen van a hangsúly, — hisz a sértettek sokszor nem is tesznek feljelentést — hanem a fiatalkorúban meglevő erkölcsi fogyatékosságok megszüntetése, a nevelés a fő cél. Tény, hogy csaknem minden felnőtt korú visszaeső bűnöző azzal kezdte pályafutását, hogy kisebb lopásokat követett el. Az erkölcsi tilalmak közül tehát a leghamarabb a „ne lopj” tilalmát lehet áthágni, az enyém-tied szabályait a legkönnyebb elfelejteni. Az ilyen szabályokkal tisztában nem levő fiatal számára az önkiszolgáló üzlet például „tálalt” alkalom ennek áthágására. A bíróság elé került fiatalkorút nyilván nem tanították meg a szülei arra, hogy önmaga korlátozza igényeit, kívánságait, vagy önszántából megtagadjon valamit magától — különösen ami nem az övé, amiért nem dolgozott meg. Ezért a bűnüldöző szerveknek kell a tulajdon tiszteletére — a szülő helyett — megtanítani a fiatalkorút. A meglettebb korú nemzedék között sokszor felvetődik, hogy a mai fiatalok nem olyanok, mint ők hasonló korukban. Mindent azonnal akarnak, nem tisztelik embertársaik tulajdonát A közösség tulajdonát pedig egyáltalán nem. Valaminek a „gyors megszerzése" azonban általában csak görbe utakon lehetséges. E. ,. betanított munkás, vádlott még nem volt 18 éves, amikor motorcsónakot akart venni. Amikor látta, hogy becsületes úton, takarékossággal csak hosz- szabb idő múlva kerülhet erre sor. elhatározta, hogy valahonnan szerez pénzt. Különféle elektromos cikkeket tulajdonított el munkahelyének raktárából, ahol dolgozott, * revették, már körülbelül 8 ezer forint értékű alkatrészt vitt el. A többi raktári dolgozó között verekedésre került sor. mert szinte mindennap eltűnt valami, és ők egymást gyanúsították. Nem gondolták, hogy az egyébként szerény magaviseletű. 1900 forintot kereső E. J. a raktári szarka. Előfordul, hogy a köny- nyű pénzszerzés útját, módját a felnőttektől tanulják a fiatalok. Egyik bűnügyben például az szerepel, hogy ipari tanulók szerszámokat és kisebb gépi alkatrészeket tulajdonítottak el, az üzemből és azokat értékesítették. A bírósági tárgyaláson azzal védekeztek, hogy a felnőtt munkások is ugyanúgy vittek haza gyári nyersanyagokból fusizott tárgyakat. Velük bezzeg nem történt semmi — mondták —, megúszták az ügyet, pedig ha tőlük ezt nem látják, akkor nem mertek volna ők sem ilyet tenni. Nemrég göngyölítette fel a rendőrség annak a kilenctagú kecskeméti fiatalkorú csoportnak bűnügyeit, akik szenvedélyes ok lévén, három hónap alatt 25—30 motor- kerékpárt „lovasítottak” meg. Használták, majd az úton elhagyták a járműveket. Másfél évtizedes fiatalkorú ügyészi gyakorlatomban még nem találkoztam olyan esettel, hogy rászorultságában lopott volna a fiatal, vagy azért, mert éhes volt. A lopásokat különböző szórakozási igények, például nyilvános helyen vendégül látni barátokat. leányismerősöket stb., vagy különböző hobbyk kielégítése, illetve egyes luxuscikkek megszerzése miatt követik el. Elgondolkoztató a tulajdon tiszteletben tartása kapcsán az a tapasztalat is, hogy a lopásokat elkövető’ fiatalkorúak többsége még csak lépéseket sem tesz annak érdekében, hogy a sértett kárát a tárgyalásig megtérítse. Nem érzik az ezzel kapcsolatos kötelességüket. Sajnos, a szüleik sem. Véleményünk szerint elsődlegesen a szülői házban alakítható ki a gyermek megfelelő erkölcsi magatartása, az, hogy gazdálkodni tudjon anyagi eszközeivel, lehetőségeivel és vágyaival. Így tudja majd más tulajdonát is tiszteletben tartani. Dr. Babay Imre, a megyei főügyészség fiatalkorúak ügyésze
