Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-03 / 233. szám
1 oldal 1972. október 3, kedd Tanyagondok a kiskőrösi járásban I. figyeljünk a számokra sági főfoglalkozású emberek, családok élnek. Több tanyában laknak munkások és alkalmazottak, de jelen vannak az úgynevezett vegyes foglalkozásúak, s népiesen szólva a két- lakiak is. Lényege az, hogy a járás lakosságából az aktív keresőknek körülbelül a 10 százaléka él tanyán. Ne gondoljuk azt se, hogy minden tanya egyenlő a sötétséggel, a nyomorral és mindazzal, ami környezet sivárságot jelent. Éppen a kiskőrösi járás tanyáinak 11 százalékában ugyanis villannyal világítanak, s eszerint televíziót néznek, háztartási gépeket használnak. Palackos gázzal főz 2563 család. Hazugság lenne viszont j a lakkozás, ha e néhány, | az összkép szempontjából mégiscsak elenyésző szám alapján optimista általánosítást tennénk. Az összkomfortos tanya példái csupán példák, s ezt maguk az ilyen épületekben lakók sem szándékoznak konzerválni az idők végéig. Igen reálisan, tehát helyesen ítélte meg a járás vezetősége a tényeket, amikor kijelentette, hogy hosszú ideig még számolni kell a tanyák létével a kiskőrösi járás területén, s így nem hagyhatnak 18 ezer embert sorsukra. Tenni kell értük valamit. Gál Sándor (Következik: II. A gondok sűrűjében) Falukutató jegyzetek t / Mái téli és kockázat Tény, hogy a valamirevaló kertészeti hagyományokkal rendelkező vidéken a háztáji termesztés intenzívebb a nagyüzeminél. Sőt, egyre inkább ott is, ahol a tradíciók viszonylag újkeletűek. Még a „monokultúrás” kukoricatermesztésre berendezett háztáji földek jószágeltartó képessége is jelentősebb arányaiban, mint a közös területé. De ne legyünk igazságtalanok a nagyüzemmel szemben. A kimagasló háztáji eredmények nem csekély részben amiatt jöhettek létre, mert az élelmes gazdák a nagyüzemben bevált és meghonosodott módszereket sikerrel alkalmazták a háztájiban is. Az új vetőmagok, a műtrágyák, növényvédőszerek adaptálása a kisüzemnek is hasznára vált. Van ennél azonban érvényesebb magyarázat is. Az, hogy a szövetkezeti gazdának biztos jövedelme van a közösből, létalapja nincs veszélyben, ahhoz vezet, hogy a háztáji földön mer kockázatot vállalni. Ezért olyan növényeket termeszt, s olyan eljárásokkal, amelyekre egyéni korában csak erőszakkal lehetett rávenni. S ha nem egészen kétbalkezes módon lát hozzá, paradicsom-, csemegepaprika, gyógynövény termesztése esetén semmi sem „menti meg" a 40—50 ezer forintos bevételtől. Érdemes tehát kockáztatni, főleg akkor, ha kockázatról nem is nagyon beszélhetünk. Csakhogy van az egésznek egy negatív összetevője. Az, hogy a nagyüzemet mindenáron óvni igyekeznek a kockázatvállalástól, mert hiszen az a biztos megélhetés alapja. Az nem baj, gondolják, ha az ottani jövedelem évről évre nagyjából ugyanannyi, csak véletlenül nehogy veszélyeztesse egy-egy merészebb lépés — még átmenetileg sem. Holott nyilvánvaló, hogy a megrekedés épp a nagyüzemi gazdálkodás lényegével áll ellentétben. Ez azonban csak akkor és ott válik felismeréssé, ahol és amikor a túlzott biztonságféltés következtében az addigi jövedelemszint sem érhető el. Az ilyesminek azonban „kudarc-szaga” van, s legjobb volna megelőzni. Időnként egy kis ri- zikóvállalássaU H.D. Konténeres szemétszállítás Kecskeméten Még sok por borítja a virágos, parkos várost Élelmiszeripari tudományos ülésszak A Magyar Elelmezésipari Tudományos Egyesület rendezésében hétfőn a MÉM- ben élelmiszeripari tudományos ülésszakot rendeztek, amelyen a szakemberek az élelmiszer-tudomány szerepet vitatták meg a feldolgozási technológiák kialakításában. Dr. Holló János, az MTA levelező tagja, a MÉTE társelnöke mondott megnyitót, majd dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásában kifejtette: a tudományos kutatók arra törekednek, hogy a szántóföldi termeléstől kezdve a betakarításon át a feldolgozás legutolsó munkafolyamataig egységes lánc legyen a termelési technológia, s ezen belül a legkisebb fizikai erőkifejtésre legyen szükség. Hazánkban az élelmiszeripar ma már korszerű, nagyüzemi módszerekkel állítja elő a termékeket és a tudományos kutatók elképzeléseit, terveit messzemenően felhasználják a gyárépítéseknél, bővítéseknél. A tanyavilág bomlása szükségszerű folyamat, összefügg társadalmi fejlődésünkkel, s ennek során a tanyák száma állandóan csökken, de reálisan léteznek a tanyák megszűnése ellen ható tényezők is. Ez a mondat tömören foglalja össze mindazt, amit az oly sokszor és oly különböző szinten országosan és megyénkben is számtalanszor leírtak, elmondtak. Mintegy a tanyagond elméleti definíciója ez a néhány sor, amely a megyei pártbizottság és a megyei tanács tanyapolitikáról szóló együttes határozatában fogalmazódott meg. A kiskőrösi járási párt- bizottság — az említett megyei határozat végrehajtására — intézkedési tervet készített, s e tervet a közelmúltban tárgyalta meg a járási pártbizottság és a járási hivatal. Érdekes és minden bizonnyal közhasznú is lesz az a meditáció, amit ezzel az intézkedési tervvel kapcsolatban leírunk, s még a kételkedőket („minek kell ezzel annyit foglalkozni!”) is meggyőzi majd a téma rendkívüli időszerűségéről és arról, hogy a kiskőrösi járás vezetői — hasonlóan más járásokéhoz — nagyon reálisan a tények és a lehetőségek kereszttüzében vizsgálták meg a problémát. Először válaszoljunk azoknak, akik még nincsenek meggyőződve a kérdés fontosságáról, akik, ha csupán önmaguknak is teszik fel a kérdést, hogy minek ezzel annyit foglalkozni. A kiskőrösi járás lakossága a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint valamivel kevesebb, mint 61 ezer fő. Pontosabban: 60 ezer 826. Ebből tanyán lakik (tanya alatt értve a külterületet is) 18 ezer 844 személy, s ez az összlakosságnak 31 százaléka. Ennél csak a kecskeméti járásban élnek többen tanyákon: 54 ezer 647 és a halasi járásban: 33 ezer 685. Arányaiban ezek a számok a kecskeméti járásnál 52,2 százalékot, a halasinál pedig 44.1 százalékot jelentenek. A kiskőrösi járás tehát a harmadik helyen áll a megyében ebből a szempontból. Boncoljuk tovább a számokat. A tanyákon élő közel 61 ezer ember közill 668 írástudatlan (az ösz- szesnek 3,7 százaléka), s csupán általános iskolát végzett, illetve végez 14 ezer 443 ember. Nem sokan maradnak tehát ezen kívül akik érettségizettek, egyetemi vagy főiskolai végzettséggel dicsekedhetnek. Szükséges-e még további érveket falsorakoztatni annak bizonyítására, hogy kötelességünk foglalkozni a tanyákon élő emberek sorsával, a fejlődés irányába történő terelésével. A fejlő, dés alatt természetesen nem csak és kizárólag anyagiakra gondolunk, hanem mindenekelőtt tudati, szellemi értéknövelésre, a szociális körülmények javítására, az ellátás színvonalának emelésére, a szolgáltatások lehetséges bővítésére. Mindez a tényező együttesen a társadalompolitikai kérdések rangjára emelte a tanyagondot. A kiskőrösi járás e gondok megoldásakor sajátos helyzetben van. A fejlett szocialista nagyüzemnek akadályt jelentenek a szórványosan elhelyezett tanyák, hiszen azok nehezítik a korszerű agrotechnika alkalmazását. Viszont — és ez jelenti a speciális helyzetet — a szakszövetkezeti forma szervesen kapcsolódik többek között a tanyai gazdálkodáshoz, ezért a szak- szövekezeti területeken a tanyák megszűnése lassúbb folyamat. Az is közismert, hogy a szakszövetkezetei nem tekintjük ideiglenes, átmeneti formának, s ebből következik, hogy a kiskőrösi járásban a szórványtanyák létezésével még hosszú ideig számolni kell. Tévedés volna azt hinni, hogy a járás tanyáiban kizárólag mezőgazdaA „Virágos, tiszta Kecskemétért” mozgalom újabb fejleményeiről érdeklődtünk Pólyák Pétertől, a városi tanács kommunális költségvetési üzeme vezető főmérnökétől. Elöljáróban: a Széche- nyiváros úgynevezett III. üteme területén megépítettek 9500 négyzetméter pázsitfelületet. Ennek növényekkel, facsemetékkel való beültetése még ez évben megtörténik. Emellett a város összes parkjában rendezik, nyírják, s gondozzák jelenleg is a pázsitot, kezelik a díszcserjéket, porhanyították a talajt, egyengették a sétautakat, szegélyeket Nem jön a söprögetőgép Előrehaladás van abban is, hogy a már ismertetett brigádrendszerű takarítás révén igen nagy olyan terület rendszeres tisztántartása is lehetővé vált, amely azelőtt ebből kiesett. Továbbra is csak várják azonban a már megrendelt söprögetőgép érkezését. 1973 köztisztasági programjának örvendetes újdonságáról is beszámolhatunk. A városi tanácsvezetés zöld utat adott a konténeres szemétszállításra való átálláshoz. Ez azt jelenti hogy a város közterületeiről, a legfontosabb intézmények környékéről el tűn nek az eddigi csúf, egészségtelen, a környezet esztétikai képét erősen lerontó, szedett-vedett szemétgyűjtők. Helyüket 4,5 köbméter űrtartalmú, zárt konténeres edények foglalják el, amelyeket — telítődésük után — erre a célra átalakított jármű szállít el. Közbeve- tőleg jegyezzük meg, hogy csupán a gépjármű-átalakítás 280 000 forintba kerül. Visszaváltják Minthogy számos olyan intézmény van a városban, ahol rövid idő alatt nagyobb tömegű szemét gyűlik fel, de a „tanácsi” konténerekből a tetemes költségek miatt mindenhova még nem juthat — ezúton is javasolja a kommunális üzem vezetője, hogy jövő évi költségvetésünkbe állítsanak be megfelelő összeget ilyen edényekre. A jelenleg használatos kukatartályokat megfelelő értékben visszaváltják tőlük. (Ez irányú megbeszélésre egyébként személyesen felkeresi az intézményeket a kommunális üzem vezetője.) Nemcsak sajátmaguk- nak teremtenek ezzel kedvezőbb körülményeket, hanem hozzájárulnak a konténerszállító jármű teljesebb kihasználásához is. Legközelebb arról adunk hírt, hogy a tanácstagok, vállalati szervek, intézmények, iskolák milyen vállalásokkal járulnak hozzá Kecskemét szépítéséhez, vi- rágosításához, rendbentar- tásához. Mielőtt azonban erre sor kerül, szóvá tesz- szük, ami „marad a régiben”. Egyfelől — ugye — a szocialista szerződések; — másfelől továbbra is a jogtalan, szabályellenes területfoglalások „illegális” sze- métlerakodóknak. Legutóbbi városnéző kőrútunk óta nem hogy csökkent volna, de növekedett ezek száma. Az utóbbi időkben mintegy 2500 köbméter szemetet kellett elszállítani ezekről az engedély nélkül kialakított szemétlerakodókról, ami nem csekély — 140 ezer forint — többletkiadással terhelte a város — a közösség — kasszáját. Aztán ... Mintha a városban folyó építkezéseket sokan ürügyként használnák arra, hogy „felmentsék” magukat mindenféle köztisztasági kötelezettség alól. Elszürkült virágok Rengeteg a por, szélhord- ta hulladék, szemét városszerte, elsősorban az építkezésekkel érintett utakon, tereken. Mi lesz itt, ha az őszi eső sárrá változtatja a port, szerte hagyott hulladékot! Mind az építők, mind a munkálatok közelében lakók, dolgozók törődjenek jobban házatájuk tisztaságával. Mert ahogy ma „kinéz” például a város közepe is, olyan különös előérzete támad az embernek, hogy amit a lelkes lakosság, :dő- sek, fiatalok összefogásával virágossá, zölddé, parkossá, széppé teszünk Kecskeméten — porral, szeméttel szürkíti be — a hanyagság. —th —n Üvegbe megy a szilva, körte Gyömölcsöző munka Befőznek az üzemben Főszezon van a Kalocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepén, ahol gyümölcsfeldolgozásra szakosodtak. A gyárba érkező alma, körte, szilva a természetestől teljesen más, vagy tartósított formában kerül a fogyasztók asztalára. Az almából különleges bor és befőtt készül. Elsősorban a vegyesbefőtt ízéhez járul hozzá a szilva. Körtéből 50 vagonnyit „főznek” be a kiskőrösi üzemben — a háziasszonyok helyett. Két vagonra való szilvabeföttes üveget zár le naponta hibátlanul a gyár ifjúsági szocialista brigádja. Úgynevezett csomagpréssel sajtolják a levet az összezúzott almából. (Pásztor Zoltán felvételei.'
