Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-03 / 233. szám
1972. október S„ kedd 5. oldal Kalocsa, Hajós és Harta táncosai Tűzben fogant virágok a budapesti folklór-fesztiválon A Budapesti Művészeti Hetek alkalmából sorra kerülő folklór-fesztiválon vasárnap mutatták be a Fővárosi Operettszínházban az „Ugorjunk a táncba” című műsort, amelyen mintegy 400 énekes, táncos, az ország különböző vidékeiről érkezett hagyományőrző falusi együttesek léptek fel. A nagyszabású programban bemutatta tudását többek között a zempléni népi együttes, Dunaszekcső leánycsoportja, a maglódi szlovák nemzetiségi együttes, a kalocsai népi együttes, Elek és Méhkerék román népművészei, a hajósi és hartai német nemzetiségi csoport, s régi dalokat szólaltattak meg Nyeste András 76 éves nagykállói pásztor, idős Balázsi Mihály aranyosapáti 62 éves pásztor, míg a Népművészet mestere címmel kitüntetett Fülöp Ferenc, Csombor Endre és felesége, valamint Karsai Zsigmond székely népdalokat és táncokat adott elő. így kell lottózni Egy Ausztráliában dolgozó görög munkás élete első 1 lottószelvényével mindjárt megütötte a főnyereményt: 200 ezer ausztrál dollárt nyert. Kedvesen fogad irodájában Benyada Jenőné, az Alföldi Porcellángyár kalocsai üzemének vezetője, pillanatok alatt cola és feketekávé kerül elém, s eközben nem győzi hangoztatni, hogy az üzem rövid fennállása óta menynyi kellemetlensége volt már az újságírókkal, azaz kollégáimmal. — Nehogy azt írja maga is, hogy pingálunk! — figyelmeztet látszatra tréfás, de valójában nagyon komoly rezdüléssel a hangjában. Megígérem, hogy nem írom ... Azt sem, hogy itt kerámiakészités folyik. Mert porcelánfestésről van szó. A lángoló, lobot vető színekben pompázó kalocsai minták tűzben való ráégetéséről. 1 Zsűrizett mintadarabok a vitrinekben. Kitör belőlem az őszinte elismerés: — Csodálatosak azok a tányérok! A főnökasszony megro- vóan néz rám. Kijavít: — Nem tányérok. Falitálak. Rendben van, ezt is tudom tehát... De ha már itt tartunk, utaljunk a választékra: van itt még bu- télia poharakkal, leveses • tál, süteményes, mokkás- és teáskészlet. Ha csak lehet, kerüljük az ismétléseket; már megírták — lapunk is megírta —, hogy tavaly augusztusban tizenhárom kalocsai asszony és lány elment Herendre, hogy megtanulják a porcelánfestés technikáját, s miután ez megtörtént, decemberben visszatértek... — Tulajdonképpen kilenc hónapja létezünk — foglalja össze Benyadáné. — Most vannak tehát születőben... — Így is lehet mondani. 1972 még a kísérletezés esztendeje... A dolog úgy áll, hogy kezdetben az „alapító tizenhárom” száma is lecsökkent kilencre. Majd lassú „felfutás” következett. A mostani létszám már meghaladja a kilencvenet. Férfi mindössze kettő vagy három van közöttük, de azok is inkább irányító-szervező munkát végeznek. Mire alapoztak? Kézenfekvő a válasz: a népművészeti termékek iránti fokozódó keresleten túl a jellegzetes kalocsai rajz- és színérzékre. Amely a falfestésben és a hímzésben már korábban ki- teljesedett. A legújabban meghódított anyag: a már kifáradtnak, idejétmúltnak hitt porcelán. Persze a kereslet spontán jelentkezése nyomán némely pin- gálóasszony már évekkel ezelőtt megszimatolta atá[ nyérfestésben rejlő jó üzletet, s hozzá is fogtak a „házilagos” készítéshez, ám technikai felszereltség hiányában primitív hidegfestést alkalmaztak, amit ha nedvesség ér, rögtön elmázolódik, a termék tehát már eleve a silányság jegyében fogant. Az itt készülő mintákat viszont szakértők bírálják felül, s csak az engedélyezettek kerülhetnek gyártásra. Tíznél alig vannak többen, akiknek mintáit eddig elfogadták. Itt van tehát egy üzem, amely egyúttal alkotóház is. — A színekkel vesződtünk eddig a legtöbbet — adja tudtomra a főnökasz- szony. — Kezdettől fogva a legjobb minőségű külföldi festékeket alkalmazzuk de a színeket hiába választottuk ki a legnagyobb gonddal, az égetés nyomán hol megvilágosodtak, hol sötétebbé váltak. Csak mostanában sikerült elérnünk, hogy ugyanazokat a színeket kapjuk vissza, amiket rátettünk. Igen ám, de mivel sikerül ezt megállapítani? — vetem közbe. — Van talán spektroszkópjuk? — Nincs nekünk semmiféle műszerünk. Csak a szemünk, illetve a rajzolók színérzéke. — És ez elegendő? A jó munkához idő kell — de ilyen sok? A balotaszállási iskola és az építők A nyári eső nem árt az épületnek. Ezért szomor- kodott ,dralap” nélkül hetekig a balotaszállási iskola. Ez a felvétel júniusban készült. Hetek óta veri az eső a | balotaszállási iskola tantermeit — panaszoltuk augusztus 15-i számunkban. A födémcserét elvállaló tompái ktsz lebontotta a tetőzetet és kínos- | keservesen készíti az újat — írtuk. Tájékoztattuk az olvasókat az iskola igazgatójának az építők által megadott határidőkkel kapcsolatos aggodalmairól. Végezetül arra kértük j a . kivitelezőket, hogy gyor- ! sítsák a munka ütemét. i Bíztunk abban, hogy ! szeptemberben kedvező változásokról adhatunk hírt. Ügy vélekedtünk, hogy a tompái ktsz vezetői is tudják; a tanítás zavartalan megkezdése fontos társadalmi érdek. Tévedtünk, csalódtunk. 230 balotaszállási gyerek és 16 pedagógus még most is a művelődési otthon két helyiségében dolgozik, ösz- szezsúfolva, kedvezőtlen körülmények között. Nem használhatják a szemléltető eszközöket, nincs játszóterük. A helybeliek már a möHoqftntt átadási határidőben — szeptember 30 — is kiegyeznének, de ebben sem nagyon bíznak. A tíz nappal ezelőtt készített fénykép minket sem tölt el túlságosan nagy optimizmussal. A belső munkák jó része még ezután következik. S vannak egyéb bajok is. Dudás Ferenc iskola- igazgató tájékoztatása szerint az alig félmilliós munkánál — mellékesen — 230 négyzetméter padló tönkrement. „A munka minősége olyan, hogy szakértelem nélkül is fejcsóválva és kétséggel halad el mellette a szemlélő.” Levelében joggal kérdezi: „Hogyan nevel a pedagógus pontos, gondos munkavégzésre, ha a tanulók szeme előtt folyik ennek az ellenkezője?” A jövő héten munka- : társunk ellátogat Balota- | szállásra, abban a remény- 1 ben, hogy beszámolhat az ! építkezés befejezéséről, a nyugodt tanítás körülményeinek helyreállításáról. A mai technikai feltételek között a teljes felújítás sem tarthatna tovább két- három hétnél. Miért hát e huzavona? Megpróbáljuk kinyomozni. És azt is: e témával foglalkozó második cikkünknek volt-e va- i lamilyen hatása. Amíg élünk, remélünk. H. N. DolgozgatnaK, (ioixo^amak. Képünk a szeptember közepi állapotokat tükrözi, — TeljességgeL Ügy hiszem, igazuk van. Kézműipari jellegét ez a népművészet csak akkor őrizheti meg, ha a műszeres kontrollt sem tűri el. A szériagyártás ugyanis magában rejti az uniformizáltság veszélyét, legalább az emberi szem viszonylagos tökéletlensége . biztosítsa az egyediséget. Ezt különben más tekintetben is számításba veszik: minden termék hátlapján szám jelzés utal a készítőre, s ha a megvásárolt készletnek ez vagy az a darabja netán eltörik, a kódolás alapján meg lehet rendelni a pótlást. Az életrevaló vállalkozás szépséghibájaként róhatnánk fel, hogy a mesebeli virágokkal díszes porcelánokat az üzem falain kívül még sehol sem látni a megyében, dehát számításba kell vennünk, hogy a kívánt tökélyt még csak most érték el. Szeptember utolsó hetében szállítottak húsz falitálat Pestre, a Kígyó-utcai üzletbe — három óra alatt elfogyott. Egynéhány készletet vittek Hódmezővásárhelyre is; az „anyavállalat” ragaszkodott hozzá, hogy a hírneves kerámiák városában ismerkedjenek meg előbb a vásárlók a porcelánra égetett kalocsai mintákkal. Am Kalocsán feltétlenül szükség lesz egy népművészeti boltra, ahol a lehető leggazdagabb választékban lesznek megtalálhatók a tálak, butéliák, készletek. S a megye más városaiban, így Kecskeméten is. . Mert ilyesmire is szükség van ahhoz, hogy világhódító útjukra induljanak a tűzben fogant virágok. Hatvani Dániel Bemutatjuk a színház új művészeit Kopetty Lia Pályafutását az Operaházban kezdte, azután Szegeden, majd Győrben töltött egy-egy évet. A Rába- parti városból ismét Pestre szerződött, a Bartók Színpadhoz, innen pedig a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Sok színházat megismert már, és számtalan sikeres szerep áll mögötte. A kecskeméti közönség a televízióból ismerheti, több miskolci közvetítés főszerepében játszott. Legemlékezetesebb közülük talán a „Harminchárom névtelen levél” diákokat megértő, fiatal osztályfőnöknője. — Szeretek új rendezőkkel, új pályatársakkal dolgozni — mondja. Minden szerepet szívesen vállalok — zenés és prózai darabokban egyaránt —, föltéve, hogy színvonalas, művészi alkotásról van szó. Görög tragédiától a zenés vígjátékig mindenben játszottam már. — Először jár Kecskeméten? — Nem, még annak idején, mikor a Szegedi Nemzeti Színház tagja voltam, vendégszerepeltünk a kecskeméti színházban. Férjével, Kautzky Ervinnel együtt a Bánk bánban kapták az első szerepet a Katona József Színház társulatánál. Kopetty Lia Izidora szerepét játszotta el szombaton a jugoszláviai Zomborban. Nincs már messze kecskeméti bemutatkozása sem: Calderon: Az élet álom című romantikus művében a királylányt alakítja. A színház idei műsorfüzetében így ír hivatásáról: „A közönség szeretete a legmagasabbrendű fizetsége a színháznak és nekünk, színészeknek. E város lakossága színházértő és -szerető közönség, s így különösen vágyom a szereteté- re...” L. A. emir za m „Hígé szokosztfa vola“ A Halotti Beszédben olvassuk ezeket a szavakat. Ma így mondjuk: megsza- kasztja vala. Mivel őseink — a biblia szerint — ettek a tiltott fa gyümölcséből, a gyümölcs evése torkukat magszakasztotta, mai szóhasználattal a torkukra forrt. Migé szakasztja, vagyis mögé szakasztja, megsza- kasztja. A-migé tehát legrégibb igekötőnk, mai alakja meg. Az ősmagyar korban, a honfoglalás előtt keletkezett. Kialakulása rávilágít igekötőink keletkezésére. Ezek ugyanis önálló szavak voltak. A migé alapszava a meg (régebbi alakja mig). Jelentése valaminek a mögöttes területe. A Hátmeg, Hegymőg, Hegymeg földrajzi nevek, a hely mögötti területet jelentik. Nyelvjárásainkban is megtalálható (kemence möge a kemence kuckóját jelenti). Más szavaink is megőrizték ezt a szót: (az és jelentésű) meg, még, ismég, esmög, esmeg. Mint igekötőink általában, ez is hova kérdésre felelt, és irányt jelentett. Az -é rag található a fölé. szavunkban is, és valami felé irányulást fejezett ki. Ugyanezt a ragot találjuk a ma már régies (hol kérdésre felelő) Győrött mellett a (hova kérdésre felelő) ma már elavult Győré alakban is. Kezdetben mozgást jelentő igék mellett vissza, hátra jelentésben használták. Egy régi bibliafordításban ezt olvassuk: „Ha mikoron megtalálandod te barátodnak juhát. avagy szamarát, eltévedvén a mezőben: hajtsd mea őteL” Ennek csak ez lehet a jelentése: hajtsd vissza őtet. Ugyanilyen jelentésű az igekötő ma is a megfizeti, megadja a kölcsönt és a megjön, megtér, megfordul igékben is (visszafizeti, visszaadja a kölcsönt, visz- szajön, visszatér, visszafordul). A Halotti Beszédben már befejezett cselekvésre utal. Ez a jelentése úgy keletkezhetett, hogy aki pl. mögé járta az utat, annak mögötte volt az út; maga mögött hagyta, vagyis megtette, megjárta az utat. Aki pedig maga mögé kapálta a földet, az a mesgyén visszanézve azt látta, hogy mögé van kapálva, ahogy ma mondjuk, meg van kapálva, vagyis az illető megkapálta a földet. Tehát az irányt jelentő igekötő ilyen esetekben már a cselekvés befejezettségét jelenti. Kezdetben még nem lehetett általános ennek az igekötőnek a használata, mert olyankor is hiányzik amikor ma feltétlenül kitesszük. Régen pl. a tervet valósították, ma már megvalósítjuk. Régen az mondták, hogy valaki elégszik, ma már * úgy mondjuk, hogy megelégszik. Meg igekötőnk tehát keletkezése után hamarosan a befejezettség kifejezője lett. Ma is ehhez az igekötőhöz kapcsolódik letioi- kusabban a cselekvés be- feiezóttsórrének kifei°zése. Különbség van aközött, hogy csak írtam vagy hogy megírtam a levelet. De tévedés lenne azt hinni, hogy ez az igekötő csak a befejezettség kifejezője. Tárgyalását ezért folytatjuk. Ki*» MIM I
