Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

1972. október 17., kedd 3. oldal Kiállítás, tanácskozás a munkavédelmi év jegyében Munkaegészségügyi szemlék az üzemekben Az 1972-es esztendőt munkavédelmi évnek nyil­vánította a Szakszerveze­tek Bács-Kiskun megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága. Ennek jegyében az eltelt időszakban jelen­tős erőfeszítéseket tettek az üzemek a dolgozók szociális- és munkakörül­ményeinek javítására, rész­ben a szakmai megyebi­zottságok kezdeményezései alapján, és olyan közös akciókkal is, mint az SZMT, a KÖJÁL és a me­gyei Vöröskereszt által meghirdetett májusi mun­kaegészségügyi hónap. Az eredmények tükröződnek a féléves baleseti statiszti­kában, amely a balesetek és a kiesett munkanapok számának jelentős csökke­nését mutatja. A rendezvénysorozat még számos rangos eseményt tartogat az év utolsó ne­gyedére, ezek zömét az ok­tóber 19-e és 31-e között sorra kerülő szakszervezeti napok keretében bonyolít­ják le. így 20-án az SZMT munkavédelmi bizottsága szervezésében munkavédel­mi kiállítás nyílik Baján. A nyolcnapos bemutató anyagában szerepelnek a korszerű védőruhák, biz­tonságtechnikai eszközök, valamint a megtörtént bal­esetek okait fényképekkel is illusztráló tablók. Az egyes ágazatok — szállítás, elektromos berendezések stb. — leggyakoribb ve­szélyforrásait külön elem­zik, szemléltetve a munka­végzés helyes, illetve sza­bálytalan módját. A kiállí­tás anyagát több üzem is gazdagítja; felvonultatja munkavédelmi újításait a Dunavecsei Vegyesipari Vállalat, a Bajai Állami Gazdaság, valamint a ME­ZŐGÉP Vállalat kiskun- majsai gyáregysége. A tab­lókat, maketteket novem­berben Bácsbokodon te­kinthetik meg a község la­kói. Ugyancsak Baján tar­tanak tanácskozást a járás és a város üzemeiben mű­ködő munkavédelmi őrök bevonásával. A tapasz» - latcsere célja, hogy el­mondhassák véleményüket és számot adhassanak a tevékenységüket gátló té­nyezőkről. Októberben kezdik meg az új egészségügyi törvény előírásainak ismertetését a gyárakban. Az üzemorvo­sok és társadalombiztosí­tási szakemberek tájékoz­tatókat tartanak, Kiskun­halason, Kecskeméten és Baján. A felvilágosító munkát filmvetítések és a sajátos, szakmával össze­függő megbetegedések vizs­gálata egészíti ki. A mun­kavédelmi bizottság és a közlekedésrendészet szak­emberei a hónap folyamán rendszeres műszaki ellen­őrzéseket végeznek a me­gyei közutakon. A munkavédelmi év ke­retében önálló programo­kat állítottak össze a szakmai megyebizottságok. Az Építő- Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének megyebi­zottsága üzemi munkavé­delmi szemléket szervezett, melynek során elsőként a Fémmunkás Vállalat kecs­keméti gyáregységében jár­tak a munkavédelmi, a társadalombiztosítási és közegészségügyi szakembe­rek. A látottakat megvi­tatták az üzem gazdasági és társadalmi vezetőivel és intézkedési tervet állítot­tak össze a hiányosságok felszámolására. Hasonló üzemlátogatást szerveznek ma az Épületasztalos- és Faipari Vállalat kecske­méti gyárában. P. M. Népzenei találkozó Kecskeméten Népdalénekesek, írók, pedagógusok, zenekutatók és — remélhetően — más érdeklődők találkoznak holnap negyed 10-kor Kecskeméten, az Óvónő­képző Intézet dísztermé­ben, a népdaléneklésről szervezett szakmai anké- ton. Jelezte részvételét — többek között — Vargyas Lajos, Vass Lajos, Olsvai Imre, Vargha Balázs, Ma- róti Gyula, Sipos Gyula. A népzene napjára népi és pódiuménekesek is ér­keznek Kecskemétre, hogy részt vegyenek a tanácsko­záson és a város 12 isko­lájában tartandó beszélge­téseken. (A vendégek, a déli órákban, kisebb cso­portokban több száz diák­Rendelet a lift- és kapupénzről Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter most megjelent rendeletében a házkezelői szolgáltatások­ról intézkedik. Rendezi a már több mint 20 évvel ezelőtt megállapított lift- és kapupénz összegét, il­letve a lift és kapukulcs díját. * A házkezelők, illetve megbízottjaik kötelesek gon­doskodni az épület,^ a kö­zös helyiségek tisztán tar­tásáról, megvilágításáról, a közös zöldterületi részének gondozásáról, a háztartási szemét elszállításáról, az épület előtti járda tisztí­tásáról, a kapu nyitásáról, zárásáról, s arról, hogy a személyfelvonót a lakók használhassák. Kapukulcsot csak az épületben levő lakás hasz­nálójának és a vele együtt lakó 14 évesnél idősebb személynek lehet kiadni. Kívánságra — havi fel­vonóhasználati díj ellené­ben _ felvonókulcsot is a lakók rendelkezésére kell bocsátani. A kapukulcs havi hasz­nálati díja lakásonként 5 forint, a kapunyitás ese­tenkénti díja éjfél előtt személyenként 1 forint, két vagy több személy együttes kiengedésekor 2 forint. Éjfél után kétszeres díjat kell fizetni. A személyfelvonó havi használati «díja lakás ese­tében lakásonként 30 fo­rint, ügyfélforgalommal járó tevékenység esetében kulcs nélküli felvonó után lakásonként 60 forint. A liftek esetenkénti hasz­nálati díja éjfél előtt sze­mélyenként 1 forint, éjfél után 2 forint. Ha azonos lakásban lakók közül egy­szerre többen szállnak a liftbe, csupán az egy főre megállapított díjat fizetik. Nem kell kapupénzt és liftpénzt fizetnie a házke­zelőnek, alkalmazottjának vagy megbízottjának, az épületben tevékenykedő orvosnak egészségügyi dol­gozónak szociáis gondozó­nak a közérdekű üzemek — a MÁV, a Posta, az elektromos-, víz-, csatorná­zási-, gáz- és távfűtőmű- vek dolgozóinak, a tanács építésügyi feladatokat el­látó szakigazgatási dolgo­zójának, a fegyveres tes­tületek, rendészeti szervek és az ügyészség szolgálat­ban levő tagjainak. A rendeletet, amely ok­tóber 13-án lépett életbe, részletesen a Magyar Köz­löny; 80. száma ismerteti. kai találkoznak, beszélget­nek.) Nagy érdeklődés előzi meg az este 7 órára ter­vezett tábortüzet. Az itte­ni műsort és közös ének­lést Vass Lajos vezeti. A népzene napjának záróese­ményére az Óvónőképző Intézet udvarában kerül sor. Az egerbocsi, nagy- visnyói, matkói, kunszent- miklósi, abaújszántói népi énekesek mellett Faragó Laura és a Halmos—Sebő duó is fellép az esti mű­sorban. Újítási verseny Újítási versenyt indított szeptember elsején gyár­egységei között az Épület- asztalos- és Faipari Válla­lat. A verseny, amelyben a vállalat három megyei üze­me — a kecskeméti, bajai és a kiskunhalasi — is részt vesz, december 31-ig tart. A helyezéseket a negyedév alatt benyújtott újítások, ésszerűsítések száma és az elért megtakarítás dönti el. Értékelik és díjazzák az újítási felelősök és ügyin­tézők munkáját is. A kátyútól a felelősségig Közhelynek számít azt mondani, hogy az emberek szeretik a szépet, az újat, a kényelmüket szolgálót, a virágos parkot, a gyermekzsivajtól hangos ját­szóteret, a tiszta utcát, a csordult kukák nélküli útmentét, az éjszakai kivilágí­tást, és egyáltalán mindent, ami emberi, és egymásért való. Az is igaz, hogy az emberek szerencsére nem aránytévesz- tők: a meglevő és bosszantó figyelmet­lenségért nem dobják sutba azt, ami jó és a helyes törekvéseket igazolja. De- úgy vélik: hogyha — úgymond — nagy dolgokban előbbre megyünk, ha tudunk például Kecskeméten bámulatosan im­pozáns új városközpontot és odáig kí­gyózó szalagházat építeni, akkor miért hiányzik az érzék az apróbb dolgokkal való foglalkozáshoz? Pedig ez egysze­rűbb és sokszor talán népszerűbb is volna. És hadd tegyük még hozzá: erő­sítené a vezető szervek tekintélyét, a körzetben dolgozó tanácstag munkaked­vét, vagy ha úgy tetszik, a pártpolitika lömegigenlését. Márpedig nem is kell nagyon körül­néznünk ahhoz, hogy sok bosszantó „ap­róságot” fedezzünk fel úgy a megyeszék­hely, vagy más városok, községek életé­ben. Csupán arra volna szükség, hogy az illetékesek jobban nyissák ki a sze­müket, és tenyerüket ugyancsak a jobban hallás érdekében egy-egy pillanatra a fülük mellé helyezzék és figyeljenek a panaszos neszekre. ^Az állampolgárok érdelődését a közügyek iránt a pártpolitika ébresz­tette fel, és mindenkor bátorítja. Ez a szocialista demokratizmus lényege, és ha úgy tetszik, a párt politikája iránti biza­lom igényének naponkénti „újraterme­lése”. Ha valaki ezt nem értené, akkor tudja meg, hogy lényegében nem más­ról, mint a párt és a tömegek kapcsolatá­ról van szó, amit kockáztatni senkinek sincs joga. Ha nem is fontossági sorrendben, de említsünk néhány példát a megyeszék­helyről. Több mint 22 éves múltjából néha futotta arra, hogy megoldódjék a város közvilágítása. Aki Lajosmizsén át Budapest felől érkezik, azt hiszi, hogy már Kecskeméten van, hiszen ott olyan nagy a fényesség. (Vagy onnan impor­táljunk neonvilágítást?) Mintha a há­borús elsötétítés kényszere alatt állnánk. De egyre türelmetlenebbek azok is, akik a hepehupás utcákat, a városon belüli fő forgalmi utakat járják, amelyek a sok-sok felszaggatás után semmiféle kor­rekciót nem kapnak. Megfigyelésünk sze­rint több társasház felépülte után a megrongálódott úttestet nem hozták a közlekedés minimális feltételeinek álla­potába sem. Arról nem is szólva, hogy az építkezésekhez , — engedéllyel vagy önkényesen — utcát zárnak le, vagy legalábbis szűkítenek a lakosság előze­tes tájékoztatása nélkül. A sok útfelbontás és utcazárlat az ismeretlen számára egy circulus viciózust jelent: egyszerűen nem tudja, merre menjen. Arról már nem is szólva, hogy a tiltó táblákat a közleke­dés normalizálása után is csak nagyon patópálos késedelemmel hajlandók el­távolítani. De folytassuk. Vajon milyen be­nyomást szül az errejáróban vagy az itt élő honpolgárban (és ez utóbbi fonto­sabb) a város csiricsáré arculata, az üz­letek (tisztelet a kevés kivételnek) ren­dezetlen portája, a „bóvlival” agyon­zsúfolt, ízléstelen kirakatok, s a rendet­lenség poros örökkévalósága. (Még sze­rencse, hogy este korán oltanak villanyt és ebben a nagy összevisszaságban nem „gyönyörködhetünk”.) És hadd tegyük fel ismét a már sokszor feltett kérdést: ez több mint esztétika. A Kecskeméten átutazó sok tízeze külföldi vajon milyen véleményt örökít magában? Sajnos, hogy ez a rendetlenség — mert régóta válto­zatlan — szinte már renddé vált. H OSSZan sorolhatnánk még a külö­nösebb erőfeszítést nem igénylő témá­kat. (Pi. miért állnak egyes helyeken sorba a kenyérért.) A rövid eszmefutta­tás végére csupán annak rögzítése ma­rad, hogy a megyeszékhelynek, de min­den városnak és községnek van válasz­tott tanácsa és az ügyeket konkrétan intézni hivatott szakigazgatási szerve. Az utóbbiak érezzék jobban felelősségü­ket a választók bizalmának megtartása és ami még fontosabb, megújítása érde­kében. —r —1 Petőfi ünnepére készül az ország Egyetlen költőnek, író­nak sincs annyi emlékhe­lye az országban, mint Petőfinek és természetes, hogy az ország valamennyi városa, községe, ahol a nagy költő valaha megfor­dult, megemlékezik szüle­tésének 150. évfordulójáról. A közeljövőben Aszódon, ahol 14 éves korában Pe­tőfi „könyvtároskodott”, felavatják a költő szobrát. Petőfi első versét is itt ír­ta, erre emlékeztet majd a megyei szavalóverserry. A megyei könyvtár pedig külön kiadványt jelentet meg Petőfi Pest megyei kapcsolatairól. A Pécelről származó Petrovics család sok szállal kötődött a me­gye több községéhez, a költő maga pedig kivált Gödöllőhöz, Mednyánszky Berta, a jószágigazgató lá­nya miatt, akit „A szere­lem gyöngyei” című cik­lusban örökített meg. Az aszódi könyvtár és múze­um közösen néphagyomá­nyokat gyűjtő pályázatot hirdet meg, amely a Pető­firől szóló történeteket, mondásokat szedi össze és adja ki. Szentlőrincről úgy tud­ják az életrajzírók, hogy „Petrovics Sándor kosztos deák” (amint Hittig János jegyző, szállásadó följe­gyezte) itt töltötte legvi­dámabb iskolai éveit. A gyermekkor hajlékát, a Száz ember helyett — egy gép A Szovjetunió földmun­kagépeket előállító üzemei közül a Taskenti Exkavá­torgyár az egyik legnagyobb kapacitású, csupán a képen látható „E—304—V” típusú riwH r; ­lánctalpas exkavátorból évi 1200—1600 darabot állít elő. E jól bevált géptípus száz csatornaásó munkás tevé­kenységét pótolja. Merítő­kanala 0,4 köbméter befo­gadóképességű. Néhány ap­ró szerelési átalakítással a gépet buldózerként és autó­daruként is lehet használ­ni. Sziklás, valamint laza, ingoványos talajon egyaránt jól megállja a helyét. Szé­les lánctalpai következté­ben csupán 200 gramm a talpak egy négyzetcentimé­terre eső fajlagos nyomása. A mérnökök tovább dol­goznak a géptípus tökéle­tesítésén. Teljesítményének növelésén és irányítószer­kezetének korszerűsítésén, automatizálásán fáradoz­sárszentlőrinci házat kora­beli képek alapján újítják fel, s a községi könyvtár, a tájmúzeum és a Petőfi-szo- ba kap helyet benne. Pe­tőfi mint kiszolgált katona a pápai református kollé­giumban egy éven át foly­tatta tanulmányait, itt kö­tött barátságot Jókai Mór­ral és Orlay Petrich Somár val. Itt az emlékév tervei­ben szerepel a református egyháztörténeti és művé­szeti múzeum megnyitása az Ótemplomban, láthatók lesznek majd itt a kollégi­umi könyvtár féltve őrzött ritkaságai, például Kocsi Csergő Bálint gályarab prédikátor levelei is, me­lyek annyi diáknak adtak helytállásból példát, köz­tük az ifjú Petőfinek is. Kiskunfélegyházán, ame­lyet a költő tudatosan vál­lalt szülőhelyének, a Pe­tőfi nevét viselő termelő- szövetkezetek országos ta­lálkozót tartanak; innen indul a megyei emléktúra Segesvárra. A könyvtár ké­szülő kiállítása itt is egy országosan ismert magán­gyűjtő és Petőfi-kutató ha­gyatékára támaszkodik: Mezősi Károly özvegye őr­zi a felbecsülhetetlen érté­kű gyűjteményt, a még nem publikált Mezősi ta­nulmányokat is szeretnék megjelentetni. Kiskőrösön a Petőfi gimnáziumok kül­döttségei találkoznak a ju­bileumi év során. Ugyan­csak itt zajlik majd le az 1973-as költészetnapi or­szágos megnyitó, az orszá­gos ifjúsági .szavalóverseny döntője is. Kecskeméten n színház a jubileumi év al­kalmából mutatja be Fe­kete Sándor Petőfi drámá­ját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents