Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

4. oldal 1972. október 17., ke« Pártmegbízatás Átfogva egy kizség éleié! Szerelmién, a Duna­gyöngye Termelőszövetke­zetben levő irodájában ülve beszélgettünk Angyal Istvánnal, a község párt- alapszervezetének titkárá­val. Előtte, az asztalon számokkal, feljegyzések­kel teleírt füzet — bele­belenézve idézte az elmúlt két évet. A pártmunka sehol sem könnyű, még akkor sem, ha a tagságnak azonos a foglalkozása, egy a mun­kahelye. Ott pedig, ahol a már említett szempon­tok szerint is erősen hete­rogén az alapszervezet összetétele — még csak sokasodnak a feladatok. De, amennyivel több energiát, átgondoltságot igényel a munka, annyi­val többet is eredményez­het aztán a község gazda­sági, társadalmi életében. A szeremlei alapszerve­zet hatvan tagja hat párt­csoportban tevékenykedik. Termelőszövetkezeti tagok, pedagógusok, ÁFÉSZ, ta­nácsi, és vízügyi dolgozók tartoznak hozzájuk. A munkahelyi szétszórtság miatt területi fekvés sze­rint alakították ki a cso­portokat. A párttagok megbízatásait, tehát tu­lajdonképpeni pártmunká- jukat, azonban a foglal­kozás. beosztás szerint ha­tározzák meg. A két legszorosabb egységet jelentő csoport a termelőszövetkezet állat- tenyésztő ágazatában dol­gozókból tevődik össze. Az idén feladatul kapták a szocialista brigádverseny élővé tételét. Szeremlén ugyanis nincsenek hagyo­mányai a mozgalomnak. A párttagoknak elsősorban a pontos, fegyelmezett munkavégzéssel kellett példát mutatniok. Emel­lett — mivel a brigád- mozgalom egyik feltétele, összetevője — élen kellett járni a társadalmi mun­kában is. A tsz-ben az ál­lattenyésztő telep parko­sításánál elsőként a párt­tagok fogtak ásót, gereb­lyéz Aztán csatlakoztak hozzájuk már a többiek is. A községben nagy átala­kulások, építkezések kez­dődtek, szükség volt az összefogásra. A kultúrház lebontásánál, a még hasz­nálható tégla külön válo­gatásánál, felrakásánál már nagyon sok tsz-tag segédkezett. Így, ez év­ben először hat szocialista brigád tevékenységét ér­tékelhették a Dunagyön­A pedagógusok nem egy, hanem több évre szó­ló nehéz megbízatást kap­tak. Mint minden mező- gazdasági üzemben, a sze­remlei tsz-ben is egyre inkább szükség lenne szakmunkásokra. A fiata­lok pedig mind ez ideig nem mentek erre a pályá­ra, inkább az ipari jelle­gű szakmákat választot­ták. Az általános iskolá­ban tanuló pedagógusokra hárul hát a feladat; be­szélgetni a gyermekekkel, a szülőkkel, hogy a nyolc osztály elvégzése után az állattenyésztőket, kertésze­ket képző intézményekben folvtassák a fiatalok a ta­nulmányaikat. Az ÁFÉS7-nél, a ke­reskedelemben dolgozó párttagoktól is függ, hogy jó vagy rossz a község la­kóinak ellátottsága. Hogy elegendő friss kenyér le­gyen, megfelelő választék a község iparcikkboltjá­ban. Idejében megérkezzen a TÜZÉP-telepre a fa, a szén, a begyújtós. A há­rom, eladással foglalkozó, tehát a fogyasztókkal köz­vetlen kapcsolatban levő párttag figyelmezteti aztán a tanács, a tsz vezetőit, ha valamivel baj van. Pár nappal ezelőtt érkezett például a jelzés: nem kap­tak gázolajat, próbáljanak intézkedni, érdeklődni a tsz vezetői is, mert az olaj­jal működő szárítóberen­dezést esetleg nem tudják majd használni a kukori­ca betakarításakor. A tanácsi apparátusban tevékenykedő párttagok kötelessége, feladata a hoz­zájuk ügyes-bajos dolgaik­kal forduló szeremleiek meghallgatása, panaszaik minél gyorsabb orvoslá­sa. Természetesen ez be­osztásuknál fogva is köte­lező, de így még felelős­ségteljesebben dolgoznak, hiszen rendszeresen be kell számolniuk az elvég­zettekről pártcsoportjuk­nak. A párttagok Sze­remlén tehát mindenütt ott vannak, ahol a gondok­ról esik szó. Helyet kap­tak a vezetőségekben, be­leszólhatnak közvetlenül a község gazdasági, társadal­mi életének alakításába. Biztató jelenség és az ap­parátus megfontolt mun­káját bizonyítja, hogy 1970. óta megfiatalodott a j pártszervezet. Azóta vettek fel tíz 30 éven aluli fia- j talt. Angyal István párt- I titkár még mindig elége­detlen, még több, a mun- J kát jobban bíró embert í szeretne látni a párttag­gyűléseken. Véleményével i nem áll egyedül, támogat­ják őt a többiek is, mid- j annyian vagy tíz évvel előbbre gondolkodván. Ak- ; korra nevelődnek, érnek ! meg igazán a mostani fia­tal párttagok, akikre rá lehet bízni a majdani if- ; jú párttagokkal való fog- j lalkozást, a község életét. Dénes Éva loalem: SázaSslszss aranygyűrű Ismeretes, hogy a Duna menti és kiskunsági mező- gazdasági szövetkezetek idei gabonabetakarítási verse­nyén részt vevő kombájno- sok és bálagépkezelők re­kord idő alatt érték el ma­gas teljesítményeiket. Az eredményt várakozáson fe­lülinek minősítette a tsz-ek területi szövetsége, amely nemrég döntött arról, hogy jövőre a szakvezetők kö­zött is megrendezik a ne­mes vetélkedőt. Erre a bú­zatermesztéssel foglalkozó agrármérnökök nevezhet­nek be, akiknek a legfon­tosabb a kenyérgabona ta­lajának előkészítésétől a szemveszteség nélküli ara­tásáig végzett üzemszervező és irányító tevékenységét mérlegeli a zsűri. A győz­tesek búzakalászos arany­gyűrűt kapnak jutalmul. Szovjet hősök emlékművet avatnak fel november 5-én Apostagon, a község fel* szabadulásának 28. évfor­dulója alkalmából. Ugyan­aznap a helyi művelődé­si házban kiállítás nyílik, amely a település több mint negyedszázados fej­lődését mutatja be. (Bán- révi János leveléből.) Jószágpiac — Kecskeméten Jószágpiac. Vagy állat­vásár? Talán mindkettő. Kis többlet az elsőhöz, Serceg a zsír, pukkan a kolbász. —, s egy kis levonás a másodiknál a régi formá­ból. A kor követelményei szerint. A „kimondott” ál­latvásár már tovatűnt ter­melési mód velejárója volt. Ma már kinek van ideje egyik vásárról a másikra járni? Meg minek is, mi­kor a jószágpiacon is el lehet adni például a vá­lasztási malacot. Meg a takarmányt, krumplit, babot, gyökeret, mákot, ludat, jércét, üszőt. Meg ostort, meg kötőféket, meg tökgyalut vagy szitát. Kast, szakajtót, csirkeita- tót. Még zablát is, netán ko- lompot a háztáji tehén nyakába. Mert szépen szól az, ha a jószágot kihajt­ják, s ilyen muzsika mel­lett vígabban kanyarintja be érdes nyelvével a szi­kár füvet is a marha. Hisz’ még a tudományos emberek is felfedezték, hogy zeneszóra nagyobb a tejhozam. Egy, illetve két szóval: jószágpiac kell. A háztáji miatt is, amelyet csak bu­lgy feszít több krumpli — zsákban. Karácsonyra olyan sonkája lesz, hogy.. 143 millió forintos kártérítés az elemi csapást szenvedett gazdaságoknak ta ember tart jelentékte­lennek. Megkeserülnénk, ha mondjuk Bács-Kiskun megyében máról-holnapra kiiktatnánk a piacról a háztáji tojást, baromfit. A mostani fogyasztásunk kétharmada ebből van! No, ezért se becsül­jük le a jószágpiacot. Mert néhány termelőszö­vetkezeti gazda „ömleszti” j teszem azt. a malacot a | háztáji ólból. Beletesz egyet ! a kimustrált tyúkketrecbe, I ha pénzmagra van hirtelen ! szüksége. Fel az egészet a j bicikli csomagtartójára, s i tolja a jószágpiacra. Aki már tisztességesebben tö­mött bukszára áhít, hat malacot is felvisíttat a J szekérdérékba, s úgy fog í állást a hetivásáron. Van aztán, aki — mint : képünkön — gépkocsi- I utánfutóról kínálja a tar­kákat. S a vevő talán már nem is a szakszerű „be­mutatásra” figyel, hanem a csámcsogtató illatokra, melyeket a kolbászsütő kis sátra alól fújdos szerte­szét a szellő. Étvágyger­jesztőnek — a malacvá­sárláshoz is. No de eszik a jószág, amíg sorsa fordulására vá­rakozik a ládában, pány­Utoljára tíz évvel ezelőtt ászléitek akkora tavaszi fa­gyot, mint amilyen ebben az esztendőben sújtotta a homokhátsági szőlő- és gyü­mölcstermesztőket. Ennek a következménye volt töb­bek között, hogy a vásár­lók alig találtak az üzlet­ben szamócát, meggyet vagy kajszibarackot. Ka itt-ott akadt is kisebb mennyiség, méregdrágán lehetett hoz­zájutni. Megyeszerte igen érzéke­nyen érintette a fagy­hullám a szőlőtermesztő­ket. Kiskunhalason, az állami gazdaság ültetvényeit pél­dául olyan terméscsökke­nést okozott a fagy, hogy a tervezett és a leszüretelt termés értékének a külön- bözetéből holdanként 12 mázsa vegyes műtrágyát tudott volna vásárolni a gazdaság. Ezzel nem ért véget az elemi károk sorozata Bács- kiskun megyében. Nyáron többször vihar pusztított és 45 alkalom­mal hullott jég vagy je­ges eső. A gyümölcs exportra vagy tárolásra alkalmatlanná vált, a szőlőtermésnek pe­dig helyenként 70—80 szá­zalékát leverte a jég a tő­kéről. Így járt többek kö­zött a Kiskunhalasi Álla­mi Gazdaság, amelynek szőlőtermesztő kerületeiben hetek óta dolgoznak a jég­kárbecslők. Július 7-én, 12-én és 29-én hullott jég azon a vidéken. Nem sok­kal azután megjelentek az Állami Biztosító szakértői. Megvizsgálták az ültetvé­nyek állapotát. Egy hónap­pal később követte ezt a második szemle. Szüretkor a harmadik, amelyik még most is tart és a betakaxí­vára kötve, autón, vagy a lőcs mellé felkönyökölve, hogy széjjel lásson. Jóízűt fal a tökből a saját eladó áru is, de lehet venni belő­le az otthon röfögő éhe-! seknek is. Mikor volt olyan sora nálunk a töknek, hogy még a Trabantba is belekerült „utasként” ? Tessék meg­nézni képünket, nem csa­lás, nem ámítás. Ha a má­sik tökjrakománynak csak szekér is jutott, a gépesí­tett kor szimbólumaként ott van rajtuk — nemcsak pöttömnyi őrzőjük szigorú szeme —, hanem a három­kerekű pedálos járgány is. Ha tehát a mezőgazdasá­gi élet kisüzemi kereteihez kapcsolódik is jobban a jószágpiac —, jóllehet, megfordulnak ott jó szemű „nagyüzemiek” is, hiszen a vásárban az is jó, hogy ér­dekes, mozgalmas, s vala­mi váratlanul szerencsés fogás hátha akad — hasz­nos, célszerű ez a vásár- forma. Ha nem lennének vevők, bizonyára piac se lenne. Míg eladó, s vásárló ér­demesnek tartja az itteni találkozást —. addig szük­ség van ilyen piacra. Tóth István — Pásztor Zoltán tással egy időben fejező­dik be. Ilyenkor állapítha- j tó meg ugyanis a kár vég­leges értéke. A kiskunhalasi gazdaság 7200 holdas összterülete alapján 4,4 millió forint biztosítási díjat fizetett. Az í elemi károkért az eddigi | becslések szerint 4,5 millió j forintot kap vissza, maga­sabb összeget, mint ameny- nyit kiadott. Ez nem egye- j dülálló eset. Az Állami Biztosító a megye tíüj állami gazda- j ságának es 137 mezőgaz­dasági szövetkezetének 143 miilió forint kártérí­tést fizet a szántóföldi és kertészeti növényeket ért veszteségért. Biztosítási díjként viszont I ugyanezektől a termelőktől 14Ó millió forintot kapott A különbözetet más ága­zatból kénytelen kicgyen^ . líteni. K. A. 11 Így felvitte isten a tök dolgát.

Next

/
Thumbnails
Contents