Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

1972. október 3., kedd 3. oldal Vásár Bu Az első pillanat az ámu- lásé: hát vannak az élet­nek olyan színfoltjai, ame­lyek ennyire nem változ­nak? Az őszi bugaci vásárnak — október elsejének hűvös, borongós reggelén — ta­gadhatatlanul pusztai han­gulata van. Mitől? A mesz- sziről idehajtott seregnyi állat látványától, — s a látványhoz kapcsolódó bő- gés, nyerítés, visítás kon­certtől — a tanyai embe­rek tempós, kimért léptei­től, a vásárteret övező dűlőutak felkavart homok­jától ... És még annyi min­den mástól, amelynek meg­fogalmazásához a szó kevés­Gyönyörű, másféléves nö­vendékbika cserél gazdát kilenc és fél ezerért. De ára van a fiatalabb jószá­goknak is... Meg az idő­sebbeknek. Egy tízéves kaj- laszarvú tehén nyolcezer­ért kel el. Lovaglónadrágos birgeli csizmás hetyke ci­gánylegények uralják a ló­vásárt — úgy látszik, amíg állatvásár lesz, addig vi­rágzó „szakmának” számít a lcupeckedés. A sárga, kétéves, még betöretlen csikót gazdája tizenötezerre tartja. Aki szeret vesződni a betörés­sel, annak talán megéri. Egy kiskőrösi ember és felnőtt fia Moszkvicsuk csomagtartójába két visító, feketetarka süldőcskét tesz­nek. Ezerkétszáért vet­ték ... Húsvétra szép hízó lesz a malacokból. ■ ■ ■ ■ A tanácsházán, akárcsak hétköznap, majd minden­kit bent találni. A járlatle- velek átírása, az ellenőr­zés, a hatósági felügyelet nem csekély munkát ad. — Közepes nagyságú vá­sár a mostani — mondja dr. Albrecht Sándor ta­nácstitkár. Fékezi az ér­deklődést a hideg idő, a szüret meg a kukoricatörés. De a bugaci vásár jelentő­sége így is nagy. Jelentős állattartó körzet ez, a szakszövetkezeti tagság be­vételének nagyobb hánya­da ebből származik. A 2,81 átlagos aranykorona értékű földek jó része csak legel­tetésre alkalmas. 1970-ig evenle kétszer volt vásár Bugacon. Az­óta hatszor. Az idén még lesz egyszer — december­ben. Minden alkalommal száz helységbe küldik el a hirdetményt. Aztán arról beszél, hogy adófizetés szempontjából is jelentős tényező a vásár. Olymódon, hogy a járlat- levelet csak annak írják át, akinek rendezve van az adótartozása. Így az elmúlt hónapban kam­pányszerű adófizetés tör­tént: a szeptemberi adóbe­vétel elérte a 700 ezer fo­rintot. Nem csekély do­log ez; a nagyközségi ki­adások zömét az adó ellen­súlyozza. Legszívesebben innen vesz­nek növendékmarhát, a homoki legelőkről, mert legeredményesebben ezek foghatók abrakra. S olyan tápot kapnak, amely ga­rantálja a szuperminősé­get. — Milyen árat tud fi­zetni ? — Nézze uram, a száz­tól kétszázötven kilóig terjedő súlyú növendék­marhákat két hónappal ezelőtt még megkaptam kilónként 30—32 forintért. Azóta történt az árren­dezés. így most már 40 forintnál olcsóbban nem kapom meg. De egy-egy szép példányért a 45-ötöt is elkérik. Minden vasárnapját vá­sáron tölti. Megéri? — Gondolja, hogy más­képp csinálnám? — kér­dezi vissza hunyorogva. — Különben két főiskolás lányom van. Nem olcsó já­ték az élet. Országos állat- és ki­rakodó-, valamint autóvá­sár — így szól a buga­ci hirdetmény. A kirakodóvásár bizony már nem a régi. Ócská- sok, bizományosok, meg a félegyházi szűcsök kínál­ják portékáikat. Mindhiá­ba ... Tizenegy óra felé még csak azért nem pa­kolnak össze, mert abban bíznak, hogy az állatvásá­ron a jószágaikon túladok majd csak errefelé vetőd­nek. Feslett viharkabátok, bársony- és kamgárn-nad- rágok a testes kecskeméti asszony előtt. Egyik ciga­rettáról a másikra gyújt. Kesereg: — Legutóbb Dunavecsén voltam, ott is csak 350 fo­rintot árultam. Itt még egy fillért sem. Fenét sem ér a egész... Visszamegyek a tanács­házára: itt megtudom, hogy tíz óráig száz szarvasmarhára, ugyan­annyi sertésre és tíz juh- ra történt járlatátírás. Ló­ra egy sem ... Déltájban kezdődik a lassú szedelőzködés. A Tolna megyeiek nagy IFA- teherkocsijára már fel­hajtották a növendékálla­tokat. A kocsi a tanács­háza előtt vesztegel. Az állatok a hátsó rögzítő- rudat kimozdították he­lyéből, s egy izgékony, für­ge bikaborjú, mielőtt meg­akadályoznák, már is át­veti magát a plató szegé­lyén. Jókora bukfencet vet az aszfalton, felkel, s kö­rülnéz, merre indulhat­na ... Időbe telik, mire újból visszatuszkolják a többiek közé. Az autővásár teljesség­gel meghiúsult. Bugac ehhez még túlontúl kis hely, s amellett félreeső is. Főleg akkor, ha ugyanar­ra a napra hirdetnek gép­kocsivásárt Félegyházán is. .. .A félegyházi vásárté­ren jó tucatnyi személy- gépkocsi várja már csak, hogy gazdát cseréljen. Ve­vők nincsenek, csak néze- lődők. Leginkább az öreg, negyedszázados BMW-t csodálják meg. Gazdája ki­lencezerért kínálja. öt vagy hat panoráma­busz kanyarodik le a be­tonról Bugac felé. De a turisták nem a vásárra igyekeznek. Hanem a sár­guló, őszbe forduló pusz­tára ... H. D. firanykoszorúl kapott a kecskeméti Pedagógus Kóros Millenniumi hangversenynek Székesfehérvárott Alapításának ezredik év­fordulóját ünnepli az idén Székesfehérvár — az ősi Alba Regia. Ez alkalomból — sok más művészeti ren­dezvény között — szervez­ték meg a Fejér megyeiek, s maga a város az országos kórustalálkozót szombat— vasárnap. A rendezők. Fejér megye és Székesfehérvár város ta­nácsa és művelődésügyi osztálya, a Kórusok Orszá­gos Tanácsa, valamint a Fejér megyei Művelődési Központ tizenkilenc kórust hívtak meg a városba, kö­zöttük a kecskeméti peda­gógusokat. A kék köpenyes Tolna megyei felvásárló villám­gyors tekintettel mustrál- gatja a szekérderekakban kikötött borjakat, növen­dékállatokat. Az alku gyors, határozott, s mi­után létrejött, a gazdá­tól elkéri a passzust, s az állat farát lila párna- festékkel jelöli meg. Amikor szóba elegyedek vele, már 25 járlatlevelet szorongat a kezében. — Nyolc Tolna megyei tsz bízott meg a vásárlás­sal — adja tudtomra, — Szombaton este a Vörös­marty Színházban került sor a millenniumi díszhang­versenyre. Ezen tizenkét kórus vett részt A kecske­métiek Vörös János ve­zényletével két művet ad­tak elő. A másnap délelőtti nagyszabású ünnepségen, melyet a Szabadság téren rendeztek meg, ezer dalos énekelte el a millenniumi pályázaton első díjat nyert művet, Pászthy Miklós—dr. Vargha Károly „C?y£z az élet” című alkotását. Ezután a megyei műve­lődési központ István-ter- mében nyolc énekkar lépett §3 emelvényre, míg hat &>. rus — budapestiek, szege­diek, egriek, székesfehérvá­riak és a kecskeméti éne­kesek — részt vett az Épí­tők „Pintér Károly” Műve­lődési Házában rendezett minősítő hangversenyen. A kecskemétiek Vörös János vezényletével öt kó­rusművet énekeltek: Ko­dály, Bárdos, Mérész Ist­ván alkotásait valamint a díjnyertes Győz az élet cí­mű énekkari művet. A minősítő hangverseny a kecskemétiek fényes sike­rével végződött. A kórus megkapta a kiváló énekka­roknak járó kitüntetést, az aranykoszorút L. A. „Szeptember végén” - Diafesztivál - Goór Imre tárlata Á múzeumi hónap első napja A núlt héten késő éjsza­káig világítottak a dunave- csei falumúzeum ablakai. A Katona József Múzeum dolgozói és a helybeli segí­tőtársak naponta 15 órát dolgoztak, hogy az átalakí­tott, kifestett, rendbe ho­zott épület négy szobájá­ban elkészüljenek az új ki­állítások. Erőfeszítésüknek köszön­hető, hogy szombaton dél­után Miklós Róbert, a Pe­tőfi Irodalmi Múzeum tu­dományos főmunkatársa át­adhatta a megszépült és korszerű állandó bemuta­tót. Az első tárlóban a Du­na medréből előkerült mammutcsontok vonták magukra az érdeklődők fi­gyelmét, de sokan nézték a viszonylag gazdag régészeti anyagot, a helyi iparra vo­natkozó gyűjteményeket, a kismesterek és a céhek éle­tét idéző dokumentumokat. A változatos néprajzi össze­állításban már a közel­múltban beszerzett eszközö­ket is elhelyezték. Monda­nunk sem kell, hogy a kör­nyék irodalmi emlékei és a Petőfire vonatkozó relik­viák is helyet kaptak az új dunavecsei állandó kiállítá­son. Sűrítménnyel javítják a borokat Bizonyíthatnak a borá­szok. Tudásukon, munká­jukon múlik, hogy az 1972- es évjáratú alföldi borok is a már megszokott minő­ségben kerüljenek a fo­gyasztókhoz. Az előző évinél gazda­gabb szőlőtermés érését, minőségét kedvezőtlenül befolyásolta az időjárás. Jelentősebb javulással a továbbiakban sem lehet számolni. Az eddig hordó­ba került szőlő leve álig éri el a 14—15 cukorfokot. Az erős rothadás csak nö­veli a borkezelők gondjait. Bács-Kiskun megye kor­szerűen felszerelt borászati üzemeiben a kezelés már a lé préselésekor megkezdő­dik. Legtöbb helyen fajtán­ként, bogyózva sajtolják a termést. Laboratóriumban ellenőrzik a must minősé­gét, beltartalmi értékét, s a hiányzó íz- és aroma­anyagot azonos fajtájú sző­lő levének sűrítményével pótolják. A pincészetekben egyébként a korai szürete- lésű borok első fejtését is megkezdték. Eddig a szőlő­termésnek mintegy negy­ven százaléka, becslések szerint 9—10 ezer vagon szőlő leve lett a borászok gondjaira bízva. Magyar siker Szófiában Hétfőn reggel Szófiából hazautazott a magyar épí­tőművészek csoportja, amely részt vett az építészek vár­nai világkongresszusán. A delegáció elutazása előtt az MTI tudósítójának adott rövid nyilatkozatában Ar- nóth Lajos Ybl-díjas épí­tőművész elmondotta, hogy a népes magyar delegáció igen tevékenyen kivette ré­szét a tanácskozás bizott­ságainak munkájából. Ma­gyar felszólalások hangzot­tak el „A munkahe’ ek építészete”. biaottsáeban. a „Városépítési bizottságban”, az „Építésiparosítási bizott­ságban” és más szekciók megbeszélésein. Amóth La­jos felszólalt a kongresz- szus plenáris ülésén, hang­súlyozva az építészet fel­adatait a jó munkahelyi közérzet kialakítása terén. Az építőművész közölte még, hogy magyar siker született a nemzetközi épí­tészeti fesztiválon: máso­lóik díjat nyert a „Nyitott ablakok” című magyar ülő* Szombaton szép sikerrel mutatkozott be a kalocsai művelődési ház együttese és több helybeli szereplő a „Szeptember végén” elne­vezésű. immár hagyomá­nyos rendezvényen. A szakszervezetek megyei tanácsának kecskeméti székházában régen gyűlt össze ennyi ember kulturá­lis eseményre, mint vasár­nap délelőtt Goór Imre fes­tőművész tárlatának meg­nyitására. Bodor Jenő, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának a vezető­je bevezetőjében méltán hangsúlyozta, hogy a két évtizede Kecskeméten élő művész munkásságát sokan kísérik figyelemmel. Első alkalommal rendez­ték meg Bács-Kiskun me­gye székhelyén a Fotoklu- bok Kecskeméti Színes Dia­szalonját. Hét fotoklubtól érkezett — színvonalas — fotóanyag, mintegy másfél száz felvétel. A nyilvános zsűrizésre vasárnap délelőtt a TIT klubjában került sor. A Kecskeméti Városi Tanács díját Vincze János, a Kecs­keméti Fotoklub tagja kap. ta. A szép gyűjteményt még három alkalommal, kedden és pénteken este 6 órakor és vasárnap délelőtt 10 órakor vetítik. Ezekre a rendező bizottság ezúton is hívja a természet és a szép diák kedvelőit. Szovlet delegáció érkezeit teánkba M. SZ. Alfjorovnak, a novoszibirszki területi párt- bizottság titkárának veze­tésével hétfőn reggel négy­tagú szovjet delegáció ér­kezett hazánkba. A . Ma­gyar-Szovjet Baráti Tár­saság vendégei kilenc na­pot töltenek Magyarorszá­gon: üzemi munkások, hi­vatali dolgozók, tsz-parasz- tok ismerkednek meg velük ünnepi gyűléseken, baráti találkozókon. Látogatásuk szorosan kap­csolódik az MSZBT idei, egyik legnagyobb figyel­met keltő akciójához, a szi­bériai hetek eseménysoro­zatához. A szibériai hetek második szakaszában Bu­dapesten, Baranya, Heves, Nógrád, Pest és Somogy megyében élménybeszámo­lók, előadásod, filmvetíté­sek és más kul turális prog­ramok segítségével kerül a figyelem előterébe a Szov­jetuniónak e rendkívül ér­dekes és sokoldalú területe. Az MSZBT-tagcsoportok rendezvényein részt vevők a személyes találkozók al­kalmával érdekes beszá­molókat hallhatnak majd a szovjet Távolkelet termé­szeti gazdagságáról, a Szov­jetunió gazdasági és tudo­mányos életében betöltött szerepéről és az ottani em­berek életéről. A szovjet delegációt a Ferihegyi repülőtéren Re­gős Gábor, az MSZBT tit­kára, Tóth József, a Kül­ügyminisztérium főosztály- vezetője, valamint I. I. Ba- gyul, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetségének el­ső titkára fogadta. (MTI) A virággal az illatot Tamási Áron műveiről úgy hírlett, hogy csupán olvasva hatnak, bármilyen áttétel kifakítja színeit, el­veszi sajátos ízét. Stílusa képes beszéd, ám igazán jó Tamási-filmre nem emlé­kezem és azt is tudom, hogy színpadra szánt, lei­kéből lelkedzett alkotásait sem, fogadta osztatlan elis­merés. Kétségtelenül öntörvényű művész. Írásainak megje­lenítése, történeteinek élet­re keltése különleges bele­érző képességet és új kife­jezési formákat, jelbeszé­det követel. Létrejön-e va­laha olyan csodálatos talál­kozás, mint Krúdy és Hu- szárik között? A Televízió vasárnap es­ti tisztelgése reményeinket táplálja. Az összeállítás méltó volt a nagy erdélyi íróhoz és a budapesti mű­vészeti hetekhez. Majd­nem sikerült a lehetetlen megkísértése. Zsurzs Éva rendező és stábja Tamá­si tolmácsolva felejthetet­len percekkel ajándékozta meg a televízió milliós kö­zönségét. A „Mihályka, szippants” sikerült a legjobban. Tudó­sítás arról, hogy „ősnevű hegyek között” Fesszegi Bo­tos Endre és Mihályka mi­ként kíván „nyíló örömök közt az élet szekerére fel­szállni”. A dolgot bonyolít­ja, hogy „ketten egy ma­darat” tudnak, azaz a két legényke Dimén Ilka „édes- bolondító kincseit” kívánja. Miért époen ezt az át­dolgozást dicsérjük a leg­hangosabban? . Tamási ..vonzalma* vígsága”, ha­tártalan életszeretete, a jBUHÉszet és a természetes dolgok feletti öröme itt sugárzott legzavgrtalanab- bul. Itt sikerült a hétköz­napi történetet jelképi ma­gaslatokba emelni és meg­tartani. Nemcsak Mihályka és Dimén Ilka közös kiviru- lásán örvendezhettünk, ha­nem beavattattunk a sze­relem és az új élet táma­dásának a misztériumába. A folytatás is többet adott, mint a hasondó iro­dalmi feldolgozások általá­ban. Sajnálható, hogy hol az anekdotázás felé csú­szott el a rendező egy haj­szálnyira, hol a túlontúl is­mert színészarcok és gesz­tusok zökkentettek ki a hangulatból, fogták vissza a szöyeg, a képi látvány által indított képzelet szár­nyalását. Mert Tamási „nem a megfoszlott valósá­got mondta csupán, hanem a virággal az illatot és a tűzzel a meleget is ki tud­ta mondani”. Zsurzs Éva és Czabarka György operatőr megpró­bálták a költő-írót ebben a „tündéri realizmusban” kö­vetni. Váltakozó sikerrel. Czabarka kitűnően alkal­mazkodott a képernyő mé­reteihez, kerülte a na­gyobb tablókat, szép fákat és nem erdőt, szép házakat és nem utcát fotografált. Néha úgy érezVm, hogy akkor is ragaszkodtak egy- egy tárgy, esemény kézzel­fogható bemutatásához, amikor a „konkrét való­ság” jelzése a mű hangu­lata és mondanivalója elle­nében hatott. Mindent összevetve: kő- sínjük a szép estét. Heltai Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents