Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-15 / 244. szám
4. oldal 19TL október 15., vasárnap Paprika, paprika, paprika E sorok írója, egyetértésben a megye mezőgazdaságának jónéhány felelős vezetőjével, szakemberével, csaknem hiábavalónak érzi a „vészharang kongatását”, immár 4—5.év óta, a parcellás szőlők gyors ütemű kipusztulása miatt. A felújítás — amely az egyedüli megoldásként kínálkozik — már az elmúlt évtized végén is el- odázhatatlannak bizonyult. Határozott előrelépésnek azonban mindmáig nem lehetünk tanúi. Vegyük példaként a legintenzívebb szőlőtermesztő körzetet, a kiskőrösi járást! A hivatalos nyilvántartás szerint ezen a vidéken 31 ezer holdon található szőlő, amelyből hatezer hold az üzemi ültetvény. A gyakorlatban azonban nem számolhatunk 25 ezer hold kisparcellás szőlővel. hiszen az elmúlt másfél év alatt mintegy kétezer hold szőlő pusztult ki, illetve került elhagyásra. Zömmel a szakszövetkezeti tagsági területeken. A fennmaradó 23 ezer hold nagyobb hányadára is ugyanez a sors vár. Felesleges, hogy ezúttal Is utaljunk a már nem egyszer elemzett okok rendszerére. A tény ettől még tény marad. Inkább az olyan tényezők után érdemes nyomozni, amelyek, ha . pillanatnyilag még erőtlenül is, a folyamat ellen hatnak. Vannak ilyenek? Annak ismeretében, hogy a kiskőrösi tárásban az utóbbi négy év alatt ezer holdon történt parcellás szőlőültetés, jórészt engedély nélkül, aligha elhamarkodott az igenlő válasz. Van tehát igény a megélhetést nyújtó szőlőtelepek létrehozására. Csak ez az igény valahogyan nincs összhangban a törvénvadta lehetőségekkel, sőt talán még önmaga perspektíváiéval sem. Készint ez utóbbival magyarázható, hogv a közös gazdaságok részéről is hiányzik a kellő szervező erő. Mindenesetre a ma még szórványos vállalkozások is több figyelmet érdemelnének. Mert vannak ilyenek az említett járásban is... Öt évvel ezelőtt a keceli Béke Szakszövetkezet 16 tagja összesen 14 holdon végzett szőlőrekonstrukciót. Nem is gyökeres-, hanem simavesszőt ültettek el, figyelmen kívül hagyva a rendelkezésben megszabott előírást. A fajtát azonban — a Kocsis Irmát — jól megválasztották, s a szakszerű ápolás eredményeként) az idén, a termő- refordulás első évében elérték a 60 mázsás holdanként) átlagot. Az ^összefogásból teremtett szőlőtelep- nek az idén már sok bá- mulóia akadt. S a jelek szerint követője is: a szakszövetkezetben újabb 30 tag jelentette be szándékát szőlőrekonstrukció végrehajtására. A keceli Űj Élet Szak- szövetkezetben bár csak áz idén. kezdték el a felújítást, itt az ültetés módja érdemel különös figyelmet: a Lenz Moser-rendszerű kor- donos telepítést kombinálták a hagyományos ülteté- sű tőkékkel, s ezáltal amolyan „kétszintes” szőlőültetvényt alakítanak ki. Avégeti, hogy esetleges elfagyás esetén is kielégítő terméseredményhez jussanak. Jó kezdeményezőként a termelőszövetkezetek közül a fíilöpszállási Vörös Csil- lag-ot említhetjük, az amortizációs alap megfelelő hányadát évek óta rendszeresen a szőlő rekonstrukciójára használják fel. A szakszövetkezeti tagsági, szőlöfelújítás egy helyűén topogásának otcai között mind nagyobb hangsúlyt kapnak a tisztázatlan tulajdonosi kérdések. A szőlőt a tag csak használatba kapja a közöstől, így azt nem adhatja el, még csak nem is örökölheti. A Szakszövetkezetek Területi Szövetsége által legutóbb kidolgozott módosítási javaslat áthidaló szerepet tölthetne be, eszerint a tag a szőlőt — az újonnan telepítette is — élete végéig használná, s halála után utódja örökölné, amennyiben az tag, ha pedig nem az, végelszámolásra kerülne sor. Egy ilyen, szerződésben nyújtandó garancia nagyban megnövelné a biztonságérzetet, amit a gazda — pénze, fizikai ereje, szaktudása befektetése ellenében — joggal el is várhat. Maga az anyagi befektetés kérdése is tűnődésre késztet. Ismeretes ugyanis, hogy a szakszövetkezeti szőlővidéken az átlagon felüli jövedelmű gazdák aránya valamelyest nagyobb, mint más körzetekben, ebből azonban nem vonható le olyan következtetés, hogy oldják meg a rekonstrukciót teljesen a saját erejükből. Már csak azért sem, mert éppen a kiemelkedő jövedelműek szőlői nem szprulnak felújításra, a terület növelésére pedig éppenséggel nem. Ha meggondoljuk, hogy egy hold szőlő el- telepítése és a termőrefor- dulásig történő művelése mintegy 60 ezer forintba kerül, állami támogatás, illetve kedvezmény híján éppen a leginkább rászorulók kerülnek kizárásra a felújítási programból. Olyan horderejű feladatösszességről van itt szó, amelyet csak az adott tájkörzetre gyakorolt összes kihatásaival együtt mérlegelhetünk. A futóhomok meghódításának egyébként nemes szándéka önmagában ma már nem hajtóerő. Pusztán a mezőgazdaságból élő lakosság megfogyatkozása miatt sem az. A tíz évvel ezelőtt hangoztatott közgazdasági okfej- . tés — a 2—3 mázsa rozsot termő területeken teremtsünk virágzó szőlőkultúrát — a mai fül számára nagyon egyoldalúan hangzik. Teljesen világos ugyanis, hogy a kenyérgabonát is ott kell megtermelni, ahol a nagy hozam elérésének megvannak a természeti föltételei. Rozs- vagy szőlőalternatívában ma már nem lehet gondolkodni. Sőt arra a gazdaságra sem kell rásütnünk az eretnekség bélyegét, amelyik lemond a rossz homok szántóföldi hasznosításáról. Amennyiben törekszik például a szabadtartásos állattenyésztés feltételeinek a megteremtésére. Vagy az erdősítésre ... Egyszóval a hasznosításra vonatkozóan nincsenek hatósági recen- tek, ám vannak annál könyörtelenebb közgazdasági és szociológiai mozgatórugók. A homoki falvak pezsgő, lendületes kiépülése önmagában is elegendő bizonvíték arra, hogy az itt lakó nép sérti kíván alacsonyabb nívón élni, mint a természet által dúsakban ..megajándékozott” vidékek népe. ■ A Kalocsa vidéki Fű- szerpaprika és Konzervipari Vállalat, s az érde- j kelt gazdaságok szakemberei a közelmúltban végezték el a gyár 6200 holdas szerződéses termesztési körzetében a fűszerpaprika végső termésbecslését. Eszerint a túlnyomórészt Bács-Kiskun megyében levő szövetkezeti és állami j gazdaságokból 2270 vagon i csövespaprikára számíthat j a gyár. Az átlagtermés | meghaladja a holdankénti ! 35 mázsát. A termés feldolgozása szeptember végén kezdődött el. Eddig 600 vagon Fustbemeni terv — Virágoskert a költő szíve Előadások Petőfiről Szekszárd és Szombathely után Kecskeméten is megrendezik a Petőfi arcai című előadássorozatot. Udvaros Béla, a Katona József Színház rendezője, a drámatörténeti előadássorozatok kezdeményezői” négy alkalommal elem.)”' Petőfi Sándor költészetét Füstbement terv címmel kedden, este 7 órai kezdettel, a városi művelődési központ nagytermében kerül sor az első rendezvényre. Közreműködik Faluhelyi Magda és Piróth Gyula. A téma: a legnagyobb magyar költőnek szüleihez, feleségéhez, családjához írt sok szép verse. V Ez a kiteljesedő életigény semmiképp sem kerülhet ellentmondásba a szőlőműveléssel, . amely a régebbi korokban sem gátja, sokkal inkább serkentője volt a civilizációs törekvéseknek. Az életmód megújulása nyomán a termelési alap megújítása sem várathat sokáig magára. Hatvani Dániel fűszerpaprika érkezett a gyárba és annak külső telepeire, ahol naponta 13— 15 vagon nyersárut dolgoznak fel. Ez a mennyiség a következő hetekben emelkedik. Ha az időjárás nem gátolja a paprika érését, szedését, az üzem november közepére befejezheti az új termés átvételét. A kalocsai körzet néhány nagyobb paprikatermesztő gazdasága, mint a bátyai Pirosarany, a fajszi Kék Duna, a miskei Egyetértés és a dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Termelő- szövetkezet saját feldolgozótelepet rendezett be. Onnan félkészterméket szállít a gyárnak, amely az ilyen áruért magasabb átvételi árat fizet a termelőknek. A bátyai Pirosarany Tsz ebben az évben 400 holdról szüreteli le a fűszer- j paprikát. Sajnos, a csapadékos, hűvös időjárás eddi g lassította a zöldségnövény érését, ezért a tér-, mésnek csak 60 százalékát tudták leszedni. E hét második felében azonban az enyhülés és a verőfényes napok a paprika érését is meggyorsították. K. A. ékafc Ládákban tárolják az érett fűszerpaprikát a bátyai Pirosarany Tsz-ben Üzem a platánsoron Essünk túl a nehezén. A fiatal munkahelyet — Par mutnyomóipari Vállalat Textilfestő Gyár dunave- csei szegőüzemének hívják. Szerencsére nem élőbeszédben. Hogy milyen Ifjú a telephely? Ott járt jómúltkoriban az anyavállalat igazgatója. Elsétálnak Saj- nóczinéval. a szegőüzem vezetőiével a romantikus hangulatú platánsor alatt. Feltűnik a pesti főnöknek, hogy lépten-nyomon süldőlánykák köszönnek rá a fekete hajú, kreol bőrű asszonyra. — Honnan ismernek téged ezek a fruskák? — Hát ők a mi dolgozóink. — Ezek a gyerekek?! Igen, a szegőüzem jelenlegi 221-es létszámának — mindössze 4 ebből a férfi — közel háromnegyed része 16—20 éves lány. Beírna fiatalasszony a művezető is, ifj. Majer Im- réné. Olyan rutinnal rögtönöz ügyes kis ismertetőt a munkahely életéről, mintha több évtizede állna már a szegőüzem Du- navecsén. Pedig csak mióta? Éppen itt tartunk, mikor közbekérdez Bajnó- cziné. „Születésnap” — Hányadika is van ma, ugye szeptember huszonkettő... Pont ma két éve jöttünk ide — állapítja meg kis diadallal. Magamban ugyanekkor ezt a szót is forgatom:.szimat. Maier Imre tanácselnökkel a nők foglalkoztatásáról is beszéltünk, s volt „választék”, melyik „nőies” üzembe látogatok, a Vegyesipari Vállalathoz, ahol mintegy száz, az Autőfém Ktsz^be. ahol közel félszáz nő dolgozik. De mehettem volna a szintén új tésztaüzembe is, hiszen úgy harmincötén készítik ott — a Kalocsai Sütőipari Vállalat olyan híres tésztaféléit, mint például a kedvelt „eperlevél”. S pont a szegőüzemben és éppen „születésnapon” kötöttem ki. Az újságíró „hatodik érzéke”. Ennyi ifjú vagy utóbb fejlesztett iparüzem. Azóta, hogy Dunavecse megszűnt járási székhely lenni. Még csak a fejem se kellett törni a tapintatos kérdésen, „nem fáj-e” a rang elvesztése. mert anélkül, hogy odáig eljutottunk volna, a tanácsnál és itt is megelőztek. Béldául ifj. Majer Imréné mindjárt így kezdi. — Azóta pn- -v-edett az életszínvonal; lakásépítő akció indult, erőteljesebb, mint régebben; jobbak az utak, növekedtek a kereseti lehetőségek... Kevesebb a hivatal Az új üzemek vonzása. A tanácselnök említette, hogy négy-öt esztendeje még 200—250 nő járt el Dunavecséről •— a járási székhelyről —■ Dunaújvárosba, Budapestre fehérné- műgyárba, konzervüzembe. Sokan 3 műszakra. Ma csupán a szegőüzern egymaga leköt annyi munkaerőt. Igaz, egyharmad- részben környékbelieket, Dunaegyházáról, Apostag- ról, Szalkszentmártonból. De most már ők is ide járnak, nem át a Dunán. Nem járási székhely hevesebb a hivatal. Ahol vagyunk, tanácsháza volt. Másik részlegük a volt járási banképületet foglalta el. Az íróasztalok, aktapolcok, stemplik helyén most szabász- és villanyvarrógépek, gomblyukazó, felvarró, endlizőgépek berregnek. — De mit is szegnek az üzemben? — A készáru nagy része kendő — hangzik a szakszerű bevezető. — Önkén• telenül a művezetőnő haját lefogó, fekete pettyes, piros — szalagba hajtott kendőre pillantok. Ragyogó színekben pompázó selyemkendőt. itteni készítményt, láttam- a tanácsháza folyosóján elhelyezett tárlójukban. No de ezenkívül zsebkendőt éppúgy szegnek, mint törlőruhát^ vagy abroszt. Jórészt exportra. Jugoszláviába. Romániába, Nyugat-Német- országba, Ausztriába. Ágynemű — Kanadának Ebben az évben pedig újabb „profil”, az ágynemű — párna, lepedő — vette át az uralmat. 180 000 darabos megrendelésen dolgoznak — Kanadának. Jól akarnak vizsgázni. A garancia: a fiatal üzem dolgozóinak eddigi munkája, mozgékonysága, érdeklődése. Akik már iparüzemi tapasztalattal jöttek ide, becsületből sem engednek a színvonalból. . Némelyikük munkakedvét az hatványozta, hogy amikor előző munkahelyükről ide beléptek, ebben az önkéntelen megjegyzésben fejezték ki a különbséget. — Hiszen ez egy patika! Persze, akik háztartásból, családi környezetből, üzemi tapasztalatok nélkül kezdték, nem olyan könv- nyen szokták meg az íj életritmust. Volt ilyen naiv kívánság is: szeretne réssi venni szülei földjén a nvári munkákban, szüretben; hadd dolgozza le az üzemben télen, pluszmunkával azt az időt. S hogy két év alatt is / Újulni akaró szőlő