Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-15 / 244. szám

4. oldal 19TL október 15., vasárnap Paprika, paprika, paprika E sorok írója, egyetér­tésben a megye mezőgaz­daságának jónéhány fele­lős vezetőjével, szakembe­rével, csaknem hiábavaló­nak érzi a „vészharang kongatását”, immár 4—5.év óta, a parcellás szőlők gyors ütemű kipusztulása miatt. A felújítás — amely az egyedüli megoldásként kínálkozik — már az el­múlt évtized végén is el- odázhatatlannak bizonyult. Határozott előrelépésnek azonban mindmáig nem lehetünk tanúi. Vegyük példaként a leg­intenzívebb szőlőtermesztő körzetet, a kiskőrösi járást! A hivatalos nyilvántartás szerint ezen a vidéken 31 ezer holdon található sző­lő, amelyből hatezer hold az üzemi ültetvény. A gyakorlatban azonban nem számolhatunk 25 ezer hold kisparcellás szőlővel. hi­szen az elmúlt másfél év alatt mintegy kétezer hold szőlő pusztult ki, illetve került elhagyásra. Zöm­mel a szakszövetkezeti tag­sági területeken. A fenn­maradó 23 ezer hold na­gyobb hányadára is ugyan­ez a sors vár. Felesleges, hogy ezúttal Is utaljunk a már nem egy­szer elemzett okok rend­szerére. A tény ettől még tény marad. Inkább az olyan tényezők után érde­mes nyomozni, amelyek, ha . pillanatnyilag még erőtlenül is, a folya­mat ellen hatnak. Vannak ilyenek? Annak ismereté­ben, hogy a kiskőrösi tá­rásban az utóbbi négy év alatt ezer holdon történt parcellás szőlőültetés, jó­részt engedély nélkül, alig­ha elhamarkodott az igen­lő válasz. Van tehát igény a megélhetést nyújtó sző­lőtelepek létrehozására. Csak ez az igény valaho­gyan nincs összhangban a törvénvadta lehetőségek­kel, sőt talán még önma­ga perspektíváiéval sem. Készint ez utóbbival ma­gyarázható, hogv a közös gazdaságok részéről is hi­ányzik a kellő szervező erő. Mindenesetre a ma még szórványos vállalkozások is több figyelmet érdemelné­nek. Mert vannak ilyenek az említett járásban is... Öt évvel ezelőtt a keceli Béke Szakszövetkezet 16 tagja összesen 14 holdon végzett szőlőrekonstrukciót. Nem is gyökeres-, hanem simavesszőt ültettek el, fi­gyelmen kívül hagyva a rendelkezésben megsza­bott előírást. A fajtát azonban — a Kocsis Irmát — jól megválasztották, s a szakszerű ápolás eredmé­nyeként) az idén, a termő- refordulás első évében el­érték a 60 mázsás holdan­ként) átlagot. Az ^összefo­gásból teremtett szőlőtelep- nek az idén már sok bá- mulóia akadt. S a jelek szerint követője is: a szak­szövetkezetben újabb 30 tag jelentette be szándé­kát szőlőrekonstrukció vég­rehajtására. A keceli Űj Élet Szak- szövetkezetben bár csak áz idén. kezdték el a felújítást, itt az ültetés módja ér­demel különös figyelmet: a Lenz Moser-rendszerű kor- donos telepítést kombinál­ták a hagyományos ülteté- sű tőkékkel, s ezáltal amo­lyan „kétszintes” szőlőül­tetvényt alakítanak ki. Avégeti, hogy esetleges el­fagyás esetén is kielégítő terméseredményhez jussa­nak. Jó kezdeményezőként a termelőszövetkezetek közül a fíilöpszállási Vörös Csil- lag-ot említhetjük, az amortizációs alap megfelelő hányadát évek óta rend­szeresen a szőlő rekon­strukciójára használják fel. A szakszövetkezeti tagsá­gi, szőlöfelújítás egy hely­űén topogásának otcai kö­zött mind nagyobb hang­súlyt kapnak a tisztázatlan tulajdonosi kérdések. A szőlőt a tag csak használat­ba kapja a közöstől, így azt nem adhatja el, még csak nem is örökölheti. A Szakszövetkezetek Területi Szövetsége által legutóbb kidolgozott módosítási ja­vaslat áthidaló szerepet tölt­hetne be, eszerint a tag a szőlőt — az újonnan te­lepítette is — élete végé­ig használná, s halála után utódja örökölné, amennyi­ben az tag, ha pedig nem az, végelszámolásra kerül­ne sor. Egy ilyen, szerző­désben nyújtandó garancia nagyban megnövelné a biz­tonságérzetet, amit a gazda — pénze, fizikai ereje, szaktudása befektetése el­lenében — joggal el is várhat. Maga az anyagi befekte­tés kérdése is tűnődésre késztet. Ismeretes ugyan­is, hogy a szakszövetkezeti szőlővidéken az átlagon felüli jövedelmű gazdák aránya valamelyest na­gyobb, mint más körzetek­ben, ebből azonban nem vonható le olyan következ­tetés, hogy oldják meg a rekonstrukciót teljesen a saját erejükből. Már csak azért sem, mert éppen a kiemelkedő jövedelműek szőlői nem szprulnak fel­újításra, a terület növelé­sére pedig éppenséggel nem. Ha meggondoljuk, hogy egy hold szőlő el- telepítése és a termőrefor- dulásig történő művelése mintegy 60 ezer forintba kerül, állami támogatás, il­letve kedvezmény híján ép­pen a leginkább rászorulók kerülnek kizárásra a fel­újítási programból. Olyan horderejű feladat­összességről van itt szó, amelyet csak az adott táj­körzetre gyakorolt összes ki­hatásaival együtt mérle­gelhetünk. A futóhomok meghódításának egyébként nemes szándéka önmagá­ban ma már nem hajtó­erő. Pusztán a mezőgazda­ságból élő lakosság meg­fogyatkozása miatt sem az. A tíz évvel ezelőtt hangoz­tatott közgazdasági okfej- . tés — a 2—3 mázsa rozsot termő területeken teremt­sünk virágzó szőlőkultúrát — a mai fül számára na­gyon egyoldalúan hangzik. Teljesen világos ugyanis, hogy a kenyérgabonát is ott kell megtermelni, ahol a nagy hozam elérésének megvannak a természeti föltételei. Rozs- vagy szőlő­alternatívában ma már nem lehet gondolkodni. Sőt arra a gazdaságra sem kell rásütnünk az eretnekség bélyegét, amelyik lemond a rossz homok szántóföldi hasznosításáról. Amennyi­ben törekszik például a szabadtartásos állatte­nyésztés feltételeinek a megteremtésére. Vagy az erdősítésre ... Egyszóval a hasznosításra vonatkozóan nincsenek hatósági recen- tek, ám vannak annál kö­nyörtelenebb közgazdasági és szociológiai mozgató­rugók. A homoki falvak pezsgő, lendületes kiépülé­se önmagában is elegendő bizonvíték arra, hogy az itt lakó nép sérti kíván ala­csonyabb nívón élni, mint a természet által dúsakban ..megajándékozott” vidékek népe. ■ A Kalocsa vidéki Fű- szerpaprika és Konzerv­ipari Vállalat, s az érde- j kelt gazdaságok szakembe­rei a közelmúltban végez­ték el a gyár 6200 holdas szerződéses termesztési körzetében a fűszerpaprika végső termésbecslését. Eszerint a túlnyomórészt Bács-Kiskun megyében le­vő szövetkezeti és állami j gazdaságokból 2270 vagon i csövespaprikára számíthat j a gyár. Az átlagtermés | meghaladja a holdankénti ! 35 mázsát. A termés feldolgozása szeptember végén kezdő­dött el. Eddig 600 vagon Fustbemeni terv — Virágoskert a költő szíve Előadások Petőfiről Szekszárd és Szombat­hely után Kecskeméten is megrendezik a Petőfi arcai című előadássorozatot. Ud­varos Béla, a Katona Jó­zsef Színház rendezője, a drámatörténeti előadásso­rozatok kezdeményezői” négy alkalommal elem.)”' Petőfi Sándor költészetét Füstbement terv címmel kedden, este 7 órai kezdet­tel, a városi művelődési központ nagytermében ke­rül sor az első rendezvény­re. Közreműködik Faluhe­lyi Magda és Piróth Gyu­la. A téma: a legnagyobb magyar költőnek szüleihez, feleségéhez, családjához írt sok szép verse. V Ez a kiteljesedő élet­igény semmiképp sem ke­rülhet ellentmondásba a szőlőműveléssel, . amely a régebbi korokban sem gát­ja, sokkal inkább serken­tője volt a civilizációs tö­rekvéseknek. Az életmód megújulása nyomán a ter­melési alap megújítása sem várathat sokáig ma­gára. Hatvani Dániel fűszerpaprika érkezett a gyárba és annak külső te­lepeire, ahol naponta 13— 15 vagon nyersárut dolgoz­nak fel. Ez a mennyiség a következő hetekben emelkedik. Ha az időjárás nem gátolja a paprika éré­sét, szedését, az üzem no­vember közepére befejez­heti az új termés átvéte­lét. A kalocsai körzet né­hány nagyobb paprikater­mesztő gazdasága, mint a bátyai Pirosarany, a fajszi Kék Duna, a miskei Egyet­értés és a dusnoki Egyesült Munkás-Paraszt Termelő- szövetkezet saját feldolgo­zótelepet rendezett be. Onnan félkészterméket szállít a gyárnak, amely az ilyen áruért magasabb átvételi árat fizet a ter­melőknek. A bátyai Pirosarany Tsz ebben az évben 400 hold­ról szüreteli le a fűszer- j paprikát. Sajnos, a csapa­dékos, hűvös időjárás ed­di g lassította a zöldség­növény érését, ezért a tér-, mésnek csak 60 százalékát tudták leszedni. E hét má­sodik felében azonban az enyhülés és a verőfényes napok a paprika érését is meggyorsították. K. A. ékafc Ládákban tárolják az érett fűszerpaprikát a bátyai Pirosarany Tsz-ben Üzem a platánsoron Essünk túl a nehezén. A fiatal munkahelyet — Par mutnyomóipari Vállalat Textilfestő Gyár dunave- csei szegőüzemének hívják. Szerencsére nem élőbeszéd­ben. Hogy milyen Ifjú a te­lephely? Ott járt jómúlt­koriban az anyavállalat igazgatója. Elsétálnak Saj- nóczinéval. a szegőüzem vezetőiével a romantikus hangulatú platánsor alatt. Feltűnik a pesti főnöknek, hogy lépten-nyomon sül­dőlánykák köszönnek rá a fekete hajú, kreol bőrű asszonyra. — Honnan ismernek té­ged ezek a fruskák? — Hát ők a mi dolgo­zóink. — Ezek a gyerekek?! Igen, a szegőüzem jelen­legi 221-es létszámának — mindössze 4 ebből a férfi — közel háromnegyed ré­sze 16—20 éves lány. Beírna fiatalasszony a művezető is, ifj. Majer Im- réné. Olyan rutinnal rög­tönöz ügyes kis ismertetőt a munkahely életéről, mintha több évtizede áll­na már a szegőüzem Du- navecsén. Pedig csak mióta? Éppen itt tartunk, mikor közbekérdez Bajnó- cziné. „Születésnap” — Hányadika is van ma, ugye szeptember huszon­kettő... Pont ma két éve jöttünk ide — állapítja meg kis diadallal. Magamban ugyanekkor ezt a szót is forgatom:.szi­mat. Maier Imre tanácsel­nökkel a nők foglalkozta­tásáról is beszéltünk, s volt „választék”, melyik „nőies” üzembe látogatok, a Vegyesipari Vállalathoz, ahol mintegy száz, az Autőfém Ktsz^be. ahol kö­zel félszáz nő dolgozik. De mehettem volna a szintén új tésztaüzembe is, hi­szen úgy harmincötén ké­szítik ott — a Kalocsai Sütőipari Vállalat olyan hí­res tésztaféléit, mint pél­dául a kedvelt „eperlevél”. S pont a szegőüzemben és éppen „születésnapon” kötöttem ki. Az újságíró „hatodik érzéke”. Ennyi ifjú vagy utóbb fejlesztett iparüzem. Azóta, hogy Dunavecse megszűnt járási székhely lenni. Még csak a fejem se kellett tör­ni a tapintatos kérdésen, „nem fáj-e” a rang el­vesztése. mert anélkül, hogy odáig eljutottunk volna, a tanácsnál és itt is megelőztek. Béldául ifj. Majer Imréné mindjárt így kezdi. — Azóta pn- -v-edett az életszínvonal; lakásépítő akció indult, erőteljesebb, mint régebben; jobbak az utak, növekedtek a kere­seti lehetőségek... Kevesebb a hivatal Az új üzemek vonzása. A tanácselnök említette, hogy négy-öt esztendeje még 200—250 nő járt el Dunavecséről •— a járási székhelyről —■ Dunaújvá­rosba, Budapestre fehérné- műgyárba, konzervüzembe. Sokan 3 műszakra. Ma csupán a szegőüzern egy­maga leköt annyi munka­erőt. Igaz, egyharmad- részben környékbelieket, Dunaegyházáról, Apostag- ról, Szalkszentmártonból. De most már ők is ide járnak, nem át a Dunán. Nem járási székhely he­vesebb a hivatal. Ahol va­gyunk, tanácsháza volt. Másik részlegük a volt já­rási banképületet foglalta el. Az íróasztalok, aktapol­cok, stemplik helyén most szabász- és villanyvarró­gépek, gomblyukazó, fel­varró, endlizőgépek ber­regnek. — De mit is szegnek az üzemben? — A készáru nagy része kendő — hangzik a szak­szerű bevezető. — Önkén­• telenül a művezetőnő ha­ját lefogó, fekete pettyes, piros — szalagba hajtott kendőre pillantok. Ragyo­gó színekben pompázó se­lyemkendőt. itteni készít­ményt, láttam- a tanácshá­za folyosóján elhelyezett tárlójukban. No de ezen­kívül zsebkendőt éppúgy szegnek, mint törlőruhát^ vagy abroszt. Jórészt ex­portra. Jugoszláviába. Ro­mániába, Nyugat-Német- országba, Ausztriába. Ágynemű — Kanadának Ebben az évben pedig újabb „profil”, az ágyne­mű — párna, lepedő — vette át az uralmat. 180 000 darabos megrende­lésen dolgoznak — Kana­dának. Jól akarnak vizs­gázni. A garancia: a fiatal üzem dolgozóinak eddigi munká­ja, mozgékonysága, érdek­lődése. Akik már iparüze­mi tapasztalattal jöttek ide, becsületből sem engednek a színvonalból. . Némelyi­kük munkakedvét az hat­ványozta, hogy amikor elő­ző munkahelyükről ide be­léptek, ebben az önkénte­len megjegyzésben fejez­ték ki a különbséget. — Hiszen ez egy patika! Persze, akik háztartás­ból, családi környezetből, üzemi tapasztalatok nélkül kezdték, nem olyan könv- nyen szokták meg az íj életritmust. Volt ilyen naiv kívánság is: szeretne réssi venni szülei földjén a nvá­ri munkákban, szüretben; hadd dolgozza le az üzem­ben télen, pluszmunkával azt az időt. S hogy két év alatt is / Újulni akaró szőlő

Next

/
Thumbnails
Contents