Petőfi Népe, 1972. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-12 / 241. szám
A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE elhatározták, a másodpercenként 10 ezer—2 millió műveletet végző komputerek sorozatának kifejlesztését. Csehszlovákia e programon belül az R20A (ZPA 6000/20) típusú komputert, valamint a hozzátartozó software kifejlesztését végzi el. Összeállította: Nagy Ottó \ A bácskai termelési körzetben régi hagyományai vannak a szarvasmarha-tenyésztésnek. Az 1961 szeptemberében tartott állattenyésztést tanácskozáson kereken 7500 szarvasmarháról számoltak be a statisztikai adatok. Ez a létszám azóta két és félszeresére emelkedett és meghaladja a 18 ezer darabot. Ennél is nagyobb arányú a tehenek számának emelkedése. 1900-ról 6300-ra növekedett. Az idei első félévben pedig további emelkedés tapasztalható. A statisztikai adatok szerint a szarvasmarhalétszám az elmúlt évinél 7 százalékkal több. A tehénállomány emelkedése 4 százalék. Számos körülmény Közismert, hogy a szarvasmarha-tenyésztésre az utóbbi években számos körülmény hatott. Az állat- betegségek miatt csökkent a létszám és a tejhozam. Befolyásolta a gazdasági eredményeket a tbc- és bru- cellamentesítés, a takarmányozási gondok, a nem megfelelő tenyésztési színvonal. Gátló körülményként hatott az ágazatban jelentkező veszteség. A körzetben jelentkező létszámemelkedés látszólag ellentmond az előbbieknek. Néhány tényezőt azonban figyelembe kell venni. Elsősorban azt, hogy — amit már a bevezetőben említettünk — a körzetben hagyományai vannak az ágazatnak. Több üzem az említett gondok ellenére erőfeszítéseket tesz a fejlesztésre. A népgazdasági érdekhez igazítja a szarvasmarha-tenyésztést. Az is igaz, hogy a tagság bizonyos hányadának folyamatos munkalehetőséget nyújt az ágazat. Néhány főnövény esetében ma is nagy jelentőségű az istállótrágya adagolása. Az alomszalma felhasználása ily módon gazdaságos. Sok esetben a hizlaláshoz másutt vásárolták fel a jószágokat, így a hagyományos épületeket jól ki tudták használni. Szinte valamennyi mezőgazdasági üzemben nagymennyiségű tömegtakarA hagyományok hatása mány jelentkezik, amelyet a szarvasmarha-teryész- tésben jól tudnak hasznosítani. Az sem közömbös, hogy a szakemberekben és a szövetkezeti gazdákban ma is él a szarvasmarha-tartás iránti régi hagyományokon alapuló érdeklődés, a jószágszeretet. Azt is említsük meg, hogy az elmúlt évtized alatt számos állami kedvezmény is segítette az ágazat fejlődését. Szakosított telepek A körzetben a dávodi Augusztus 20. Termelőszövetkezet nemrég fejezte be a 326 tehén elhelyezésére alkalmas major építését. A vaskúti Bácska 550, a bács- bokodi Aranykalász 312, a garai Vörös Csillag 320 férőhelyes szakosított telepet létesít. Az elmúlt évben 11 istállót, csaknem ezer férőhellyel adtak át a mező- gazdasági üzemekben. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről szóló kormányhatározat alapján a körzet termelőszövetkezeteinek vezetői, állattenyésztői nemrégen megvitatták a további előrelépés feltételeit. A kormányhatározat hatását üzemenként elemzik. Ezekben a napokban határozzák meg, mit lehet tenni a tenyésztés színvonalának növelésére. A legújabb szakmai vélemények szerint egyhasznú állomány kialakítására kell törekedni. Más szóval vagy a tej, vagy pedig a hústipusú szarvas- marha tartását szorgalmazzák a jövőben. A magyartarka fajtánál a kettős hasznosításra, tehát a tej- és a hústermelésre való törekvés nem gazdaságos. Ha az utóbbi évek statisztikai adatait nézzük, folyamatos csökkenés tapasztalható az egy tehénre jutó tejhozamban. 1968-ban 2782, egy évvel később 2660, 1970-ben 2478, tavaly pedig csak 2441 liter volt az egy tehénre jutó hozam a körzet közös gazdaságaiban. A hasznosítási irányzatok elkülönülése egyúttal szükségessé teszi a magas tejhozamot adó fajták behozatalát A vaskúti Bácska Termelőszövetkezet osztrák tarka fajtával kísérletezik. Ennek a tejhozama a magyar tarkáénál körülbelül ezer literrel magasabb és a tejzsírtartalom is megfelelő. Törekvések vannak csak tejtermelő fajták nagyobb mértékű tenyésztésére, amellett szem előtt tartják, hogy a magyartarka hízómarha keresett a világpiacon. Üzemenként változik A körzetben elegendő takarmányt termesztenek a termelőszövetkezetek. A közös gazdaságok egyharma- da foglalkozik korszerű takarmánytápok keverésével. Számos kísérletet folytatnak új külföldi konceptrátu- mok felhasználásával. A gazdaságok a szántóterület 26 százalékán termesztenek kukoricát, 10 százalékán pillangóst. Ezenkívül gondoskodnak kellő mennyiségű zöld- és silótakarmányról a szükséglet szerint. A jelenlegi szarvasmarha-létszámot figyelembe véve az istállók felhasználása 85 százalék körül van. Ebből következik, hogy további fejlesztésre van még lehetőség építkezés nélkül is. Szinte üzemenként változnak a fejlesztés feladatai — állapították meg az említett tanácskozáson a szövetkezeti szakemberek. — Azt azonban már most ki lehet mondani, hogy a program végrehajtása elősegíti az ágazat nyereségessé tételét. Külön gond a háztáji tehéntartás. Ebben a körzetben kevés a tanya, tehát viszonylag szűkebbek a lehetőségek a fejlesztésre. A részletes programokat ezekben a napokban dolgozzák ki erre vonatkozóan is a közös gazdaságokban. K.S. Töitegtakarmány, olcsói állattartás A Kalocsai Állami Gazdaságban még a harmadik ötéves terv idején kidolgozták a szarvasmarha-tenyésztés távlati tervét. A szakembereket elsősorban a népgazdasági szükséglet, a tej- és tejtermékek iránti kereslet növekedése, s ennek az állattenyésztési ágazatnak a jövője, mintsem az akkori jövedelmezősege ösztönözte erre a munkára. Az a cél lebegett előttük, hogy a Duna mentén, ahol szinte korlátlan lehetőség van az öntözéses takarmánytermesztésre, gazdaságosabbá tehetik ezt az állattenyésztési ágazatot. Azóta bebizonyosodott, hogy nem számítottak rosszul. A közelmúltban megjelent kormányhatározat a szarvasmarha-tenyésztés előtt kitárta a kaput. Ismeretes, hogy az állattartás gazdaságosságát mennyire befolyásolja a takarmányozás, hiszen ez teszi ki a költségeknek 70 százalékát. Ha Kalocsán a természeti adottságokat megfelelően kihasználják, s azt célravezető beruházással még elő is mozdítják, nyert ügyük van. Az államai gazdaság szakemberei 1969-ben kezdték el az intenzív gyepgazdálkodást. Erre és a lucerna öntözéses termesztésére alapozták a tömegtakarmány termesztését. Ez év nyarán gépbemutatót tartottak Kalocsán. A megye szövetkezeteiből és állami gazdaságaiból odalátogatott szakemberek tekintették meg a két, NDK- gyártmányú lucernabetakarító gépsor munkáját. Az volt az általános vélemény, hogy e nagyteljesítményű gépek segítségével a Duna mentén másutt is új alapokra lehet helyezni a tömegtakarmány termeszté. sét. Az állami gazdaságban például a lucerna két nö- vedékéből annyi, jó minőségű szenázst tudtak készíteni, ami bőségesen fedezi az állatállomány takarmányszükségletét. A csapadékos nyár ellenére magas tápértékű, fehérjében gazdag szenázst helyezhettek fóliába csomagolva a beton- és a földsilókba. A hagyományos módon, a kisteljesítményű gépekkel összegyűjtött lucernából egyik-másik Duna menti gazdaság viszont takarmányszalma értékű szénát tudott betakarítani. A sok csapadék ugyanis a béltartalmát teljesen kilúgozta. Az állami gazdaság szakemberei holdanként 60 má. zsás szénahozamot terveztek. Ez meg is termett. A gyep fűtermésének, valamint a szénának való lucerna kétmenetes betakarításának a költsége kedvezően alakult, mindössze 9 forint tíz fillérbe került mázsánként. A korábban alkalmazott bálázott széna betakarításának költsége ezzel szemben mázsánként 16 forintot tett ki. Az eddigi elemzések szerint egyetlen gépsor tökéletes kihasználásával ezer szarvasmarhára lehet megfelelő minőségű szénát készíteni. A Kalocsai Állami Gazdaság szakemberei az olcsó és jó minőségű, magas fehérjetartalmú takarmány etetésétől a tejterme, lés növekedését várják. Többek között azt, hogy a tejhozam ebben az évben ismét eléri a 3200 literes átlagot. Szó van arról, hogy az állami gazdaságban a megyei szakszolgálati állomás közreműködésével kidolgozzák a szálastakarmány termesztésének zárt rendszerét. Az évek során át felhalmozott gazdálkodási tapasztalatokat közkinccsé téve, az egész Duna menti tájkörzetben belátható időn belül megvalósulhat a magas színvonalú, olcsó tö- megtakarmány-termesztés, s ennek eredményeként a gazdaságos szarvasmarhatenyésztés. K. A. A nagy tartalék A Petőfi Népe nemrégen ismertette két szakember, Matos László és Matos Lőrinc könyvét, mely a Karbavitid és a Zeamid nevű fehérjepótló takarmánykiegészítők előállításának módját és a velük végzett etetési kísérleteket foglalja össze. Tekintettel a téma időszerűségére, érdemes a fehérjepótló takarmányokról még egyszer szót ejteni. Az említett mesterséges takarmányok gazdaságossági jelentőségének megértéséhez röviden tisztázni kell néhány biológiai alapfogalmat. A karbamidot mint mesterséges fehérjét, önmagában azért nem lehet nagyüzemi takarmányozásra használni, mert gyors bomlásával megmérgezi az állatokat. Ezzel szemben a szőlőtörkölyben és a seprőtésztában levő borkősav a takarmánykarbamiddal lassan bomló vegyületet képez. A szőlő feldolgozása ufc n megmaradó törkölyből előállított, részletes receptúra alapján karbamid- dal dúsított takarmány neve: Karbavitid. Négy gazdaságban a 113 napos hizlalásra fogott marhák napi súlygyarapodása elérte az 1190 grammot. (A kontroll csoport napi „teljesítménye” 90 grammal kevesebb volt). Az egy kg súlygyarapodáshoz a kísérleti állatok 2,5 a kontroli-csoport 2,7 kg abrakot használt fel. A Karbavitid-takarmányozás tehát napi 90 grammos súlytöbbletet, 20 dkg abrak-, és húskilogrammonként 1,50 forint takarmány költség-megtakarítást eredményezett. A Karbavitidet nem önmagában, hanem 25 százalékos arányban az abrakhoz keverve etetik. Figyelembe véve a rendelkezésre álló takarmány-alapanyagot, tiszteletet parancsoló számok jönnek ki. Az évi 12 ezer vagon szőlőtörkölyből karbamidos eljárással mintegy ezer vagon Karbavitid-takarmány állítható elő. Ennek hazai értéke a mázsánkénti 200 forintos értékelési árat véve alapul 120 millió forint. Keveréktakarmányként etetve minden 6 kilogramm 12 forint értékű Karbavidit 1 kg 36 forint értékű húst eredményez. A 6 ezer vagon mesterséges takarmány felhasználásával tehát ezer vagonnal több húst lehet, mintegy 360 millió forint értékben előállítani. Ennek az ezer vagonos hústöbbletnek tekintélyes exportértéke is van. A legutóbbi, 1971-es, magyar határig számított export, átvevő ár a legjobb,' ún. ,,AA” minőségű marhahús esetében 688, a leggyengébb „B” minőségnél pedig 604 dollár. A exportárak átlagát 646 dollárt véve alapul, az 1000 vagon hús csaknem 6,5 millió dollár többletbevételt jelentene a népgazdaságnak. Ez csak a szemétre szánt szőlészeti és borászati men *k+orm ékek kisebbik fele. Az évi 1000—1200 vagon borseprő- tésztából, a Karbavitidhez hasonló eljárással 20 ezer vagon 40 százalékos nyersfehérje-tartalmú takarmány állítható elő. Ez a Zeamid. Felhasználása során hatékonyabbnak bizonyult „kollégájánál”, ugyanis a vele ta karmányozott bikák napi súlygyarapodása 160 grammal szárnyalta tói a hagyományosan etetett állatok eredményeit. A 20 ezer vagon takarmány meglehetősen rózsaszínű álomnak tűnik, hiszen törkölyből és borseprőből pillanatnyilag csak a Kunfehértói Borkősavgyárban „melléküzemként” mintegy 800—400 vagonnyit termelnek. Ez a mennyiség 1973- ra talán eléri az 1000 vagont, de a lehetőségeknek ez még mindig csak a huszad, illetve huszonötöd része. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért érdemes felvázolni a Zeamid takarmány gazdasági jelentőségét. Ezt is 20—25 százalékos arányban, keveréktakarmányként etetik és 1 kilogramm hús előállításához kb. 10 forint értékű Zeamidot kell feltakarmányozni. Az előállítható 20 ezer vagonnál ez kb. 5 ezer tonna többlethúst jelenthetne, tonnánként 36 ezer forinttal, illetve 646 dollárral számolva. Mennyi pénz kell a Karbavitid és a Zeamid gyártásához? Gyakorlatilag semmi. Ehhez ugyanis nem kell külön gyár, hanem a gazdaságok maguk is gyárthatják. Minden állattenyésztéssel is foglalkozó nagyüzemben ugyanis vagy forrólevegős lucernaszárító, vsgy farmerszárító van. A törkölyből, illetve a seprőlisztből készített fehérjepótló takarmányt az „összekeverés” után csak szárítani kell, és azonnal zsákolható. A szárítók novembertől — a lucernaszezon befejezésétől — kezdve áprilisig kihasználatlanul állnak. A szőlészeti melléktermékek ezer tonnái pedig ennek a holt időszaknak a kezdetén, októberben, novemberben kezdenek „szállingózni”. A mesterséges fehérjetakarmány-gyártás tehát egyszerű munka- szervezéssel megoldható. De a szőlő eredetű fehérjetakarmányoknak nemcsak ez az előnyük a többiekkel szemben. Biológiai okoknál fogva a karbamidfelve- vőképességük több mint kétszerese az Urebetin és a Furfurol nevű korpatakarmányokénak. Egy mázsa Zeamid, illetve Karbavitid takarmánnyal ugyanis 7—12 kilogramm karbamid etethető meg. Az ország szőlőtermelő tájkörzeteit uraló, szőlőtermesztésre és borfeldolgozásra szakosodott mezőgazdasági nagyüzemek bizonyára nem fogják a „gombhoz varrni a kabátot”, vagyis a meglevő, számukra értéktelen takarmányalapanyag miatt nem fognak szarvasmarhatartásra berendezkedni. Itt a takarmánygyártást csak a környező állattenyésztő üzemekkel együtt, társulásos alapon lehetne megvalósítani. Az országban jelenleg alig 5 ezer tonna takarmánykarbam időt használnak fel. Ezt a mennyiséget, figyelembe véve a „vivőanyagként” felhasználható mezőgazdasági és élelmiszeripari mellék- termékeket, akár a tízszeresére lehetne növelni. B. P. Komputergyártás Csehszlovákia évi komputertermelésének értéke 1975-re csaknem 268 millió dollárra emelkedik — közölte Ladislav Supka csehszlovák műszaki fejlesztési és beruházási miniszter. 1970-ben a komputertermelés értéke összesen még csak 54 millió dollár volt Csehszlovákiában. Ladislav Supka a Rudé Právóban megjelent cikkében ismertette: a KGST-tagországok
