Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

4. oldal 1978. szeptember 12, kedd Hajnali fényben SZERVUSZTOK, szer­vusztok. Alig győz vissza­köszönni a sok fiatal ipari- tanuló-lánynak, akik a műszak végén, délelőtt 10- kor elbúcsúznak tőle. Ka­locsán még javában alsza­nak az emberek, amikor Bencsics Józsefné már műszakba indul. Éjjel 2 órakor kezd. Ritka szak­mában van dolga ilyen korán a blokkoló órának. De az illatos hajnali pék­sütemény nem tűr lustál­kodást. 1963. március 19-én kezdte a pékszakmát a Kalocsa és Vidéke Sütő­ipari Vállalatnál. Ponto­san emlékszik a dátumra, hiszen műszak után ünne­pelték férje nevenapját. Ma már nem fárasztja a hajnali műszak. A fáradtsá­got elnyomja az öröm, a pékszakma öröme. Egy alkalommal — so­sem felejti el — vége fe­lé közeledett a műszak, amikor betelefonáltak az egyik közeli üzemből: az ünnepélyre nem érkezett meg a sör, sürgősen kel­lene 1400 darab almásré­tes. A rétesüzem csoport- vezetője Bencsicsné, rajta múlik, hogy műszak után vállalja-e. Délben egykor a kis teherautó csikorog­va fékezett az üzem előtt. Az ügyeletes tágra nyitot­ta a kaput. Hát hogyne engedte volna be a kocsit, hiszen megérkezett a rétes. Más alkalommal kedves szovjet vendég kereste fel az üzemet. Elismerően né­zegette amint Bencsicsné széles karmozdulattal a levegőben nyújtja a ka­locsai sütöde egyik spe­cialitását — a bureket. (Rétestészta túróval vagy meggyel, almával, káposz­tával vagy hússal töltve.) Közben elmesélte egy Falukutató jegyzetek A „házi”nimbusza Házi kolbász... Házi bor... Miért van akkora nimbusza annak, ami „há­zi", vagyis az olyan élel­miszernek, ami nem nagy­ipari termék? Egyszer már ezt is meg kellene fejteni. Arra kellene gondolnunk, hogy a kisipari módszer­rel készülő húsáru, a sző­lősgazda pincéjének ászok- hordóiban érlelt borocska megbízhatóbb, mint a nagykereskedelem által Mezőgazdasági könyvespolc Élelmiszerek | ipari feldolgozása A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent „Az élelmiszerek ipari fel­dolgozásának higiéniai sza­bályzata”. Az általános rendelkezé­sek a környezetre, épüle­tekre, berendezésekre vo­natkozó előírásokat és az üzemek tisztán tartására, a személyi higiéniára vonat­kozó előírásokat tartalmaz­zák. Külön fejezet foglal­kozik az élelmiszerek elő­állításával; ezek a szabá­lyok a termelés, a csoma­golás, a tárolás és a szállí­tás higiéniáját írják elő. A kiadvány tartalmazza az egyes termelési ágakra vonatkozó sajátos rendelke­zéseket. Külön foglalkozik a baromfivágással és -fel­dolgozással, a hústermelés­sel és -feldolgozással, ezen belül a húsvizsgálattal és higiéniai ellenőrzéssel, va­lamint a tej és tejtermékek előállításával, a hűtő-fa­gyasztó tárolással és a kon­zerv gyártásával. Miután az üzemek jelen­tős részében jelenleg még nincsenek meg azok a hi- géniai feltételek, amelyeket a szabályzat előír, és a ren­delkezések megvalósítása jelentős anyagi költségeket és műszaki felkészülést igé­nyel, a könyvben is közölt rendelet az üzemeket hi­giéniai fejlesztési ütemterv készítésére kötelezi. Az ütemtervet úgy kell össze­állítani, hogy rövid időn belül lehetővé tegye a be­ruházást nem igénylő, üze­mi és személyi higiéniával kapcsolatos hiányosságok megszüntetését forgalmazott tömegáru. Esetenként ez is előadód­hat, mégis, manapság már nem ez a jellemző. A ha­gyományos ízek, zamatok előidézésére ma már a nagyüzemi élelmiszeripar is képes. Igen ám, de az emberi táplálkozáshoz évezredeken át hozzátartozott a „szemé­lyes jelleg"; az élelem be­szerzése, főzése, sütése, tá­lalása a családon belüli munkamegosztás részét ké­pezte. Az embernek köz­vetlen kapcsolata volt az­zal, amit elfogyasztott, az előállítás fázisain át is­merkedett vele. Nos a „há­zi” mai nimbuszában ez a személyes jelleg erősödik nosztalgiává. A termék közvetlenül hordozza a személyiség varázsát. Nem véletlen, hogy né­mely, főleg turisták által látogatott vendéglők— itt­hon is és külföldön is — odafigyeltek a jelenségre, s a megrendelt ételt a ven­dég szemeláttára készítik el. Mert a táplálkozás, amely egyszerre intim cse­lekvés és az alapvető lét- szükséglet kielégítése — híddá tud válni ember és ember között. H. D. közkedvelt szovjet süte­mény receptjét. AZÖTA ebben a sütő­üzemben gyártják a pi­rogot is, amit az átmenő vendégek még Pestre is tíz-húszasával hordana*:. (Rétestésztába csavart, igen kellemesen fűszere­zett hús.) A péküzemben elsőrendű követelmény a tisztaság. Sok munkát adnak az el­piszkolódott köpenyek és fityulák a patyolatnak. — Nagy baj van —•' mondta egyszer a piszkos ruhákkal visszatért gépko­csivezető — nem működik a Patyolat, nagyjavítás van náluk. BENCSICSNÉ meghal­lotta a „nagy bajt”. Né­hány aszonnyal összefogott és kimosták az összes ru­hát társadalmi munkában. Fél év múlva jubilál. Tíz éve lesz, hogy a vál­lalatnál dolgozik, s a mai napig még egyszer sem hiányzott. Az üzemi párt- szervezet már többször bízta meg feladattal. „Rendkívüli munka, kü­lönleges minőség, fiatalok nevelése.” Egyetlen egy sem hagyott kívánnivalót maga után. Ha munkájáról érdeklődünk, b-! .......’”:k v ezetője így kezdi: —• példamutató! Az idén, év elején egyik nap szerény kopogtatás hallatszott az üzemi párt- titkár szobájának ajtaján Bencsicsné nyitott be. Mindig barátságosan, kö­tetlenül beszélgetett a párttitkárral, hiszen már régóta imerte. Most azon­ban sehogyan sem talál­ta meg a szavakat. — Szeretném — mon­dotta —, ha szorosabban együtt dolgozhatnék azok­kal az asszonyokkal, akik tagjai a pártnak. Nem tu­dom, hogy a munkám uian érdemesnek tartanak-e arra, hogy én is párttag lehessek... A NAPOKBAN a kalo­csai sütőüzemben jártunk. Az egyik pártvezetőségi tag vadonatúj, piros párt­tagsági könyvet mutatott. — Bencsicsné számára küldte a városi pártbizott­ság, de ő még nem tudja. Majd a legközelebbi tag­gyűlésen ünnepélyesen ad­juk át neki. Megérdemli. Tudja, örülünk, ha ilyen emberekkel nemcsak gya­rapodik, hanem erősö­dik is a párt. Szabó Ferenc Bizalomért bizalmat Az utóbbi időben mind többet hall róluk a közvélemény. A párt- és a társadalmi szervek vizsgálják helyzetüket, sze­repüket, megbecsülésüket. Az elemzések, jelentések hol középkádereknek, hol középvezetőknek nevezik őket. Jobb megnevezést még nem sikerült rájuk találni — legalábbis a je­lentésekben nem. A min­dennapi életben a tsz-ta- gok brigádvezetőként, üzem- vagy üzemegység­vezetőként emlegetik őket. Nem véletlen, hogy mun­kájuk, magatartásuk az utóbbi időben előtérbe ke­rült. Szoros kapcsolatban van ez azzal, hogy a múlt év decemberében a Központi Bizottság ha­tározatot hozott az üzem- és munkaszervezés korsze­rűsítésére. Számos közös gazdaság­ban napjainkban sem tisz­tázott a középvezetők ha­tásköre és munkaköre. Furcsán hangzik ez, mert hiszen ezek a szakembe­rek, vezetők az év minden munkanapját szorgalmasan ledolgozzák, munkájukról mind vezetőik, mind be­osztottaik általában elis­merően nyilatkoznak. Ez így igaz, de az is, hogy nincs még a szövetkezeti vezetők között olyan, aki­nek annyit kellene „nyel­nie”, mint éppen a kö­zépvezetőnek. S ez éppen J rendezetlen helyzetükből ! adódik. A szövetkezeti ta- 1 gok kisebb-nagyobb cso­portját irányítják, felelnek területükön a munkafolya­matokért, a termelésért. Ez a felelősség — helye­sebben az önállóság — azonban a gazdaságok je­lentős részében névleges. Az elnök, a főagronőmus. vagy más vezető gyakran megkerüli őket, fejük fe­lett ad utasításokat. Ez a gyakorlat pedig sérti a brigádvezetők. üzemveze­tők önérzetét, csökkenti önállóságukat, fékezi kez­deményezőképességüket. Az a helves, ha a szövetkezeti pártszerveze­tek segítséget nyújtanak ezeknek a problémáknak a megoldásához. Kezdemé­nyezzék, hogy belső szabá­lyokban határozzák meg egyértelműen feladataikat, jogaikak. Ha ezt sikerül el­érniük, már ezzel is nagy­mértékben növelhetik a vezetés színvonalát. A szövetkezeti vezetők e rétege más szempontból is megérdemli a pártszerve­zetek fokozott figyelmét. Ezek a vezetők sajátos helyzetükből adódóan köz­vetlen kapcsolatban van­nak a szövetkezeti tagok­kal. A tapasztalat bizo­nyítja, hogy ez több, mint egyszerű munkakapcsolat, mögötte a tagok odaadó bizalma van. Elsősorban azok nyerték el ezt a bi­zalmat, akik a tagság kö­réből nőttek, fejlődtek ki. A statisztika azt mutat­ja, hogy a középvezetők körében nagyobb a párt­tagok számaránya, mint az egyszerű szövetkezeti ta­gok között. Különösen vo­natkozik ez az idősebb korosztályra: azokra, akik az átszervezés idején ja­vakorabeliek voltak. A ge­nerációváltás időszaka azonban a középvezetőknél is elérkezett. Nagy számban mennek nyugdíjba, s he­lyükre fiatalok, jobbára közép- vagy felsőfokú is­kolát végzett szakembe­rek kerülnek. Ezek a fia­talok ismerik a korszerű termelési eljárásokat, de kevésbé ismerik a szövet­kezeti életet, a tagokkal való emberséges kapcsolat megteremtésének módjait. Amíg az idősebb korosz­tályú középvezetők kap­csolata a pártszervezetek­kel is szoros volt, sajnos, ez kevésbé mondható el a munkába lépő fiatal szakemberekről. Gyakori, hogy a szö­vetkezetekben egy-egy új szakember felvételénél csupán a szakmai képzett­séget tekintik mércének. Olykor-olykor a pártszer­vezetek vezetőségei is megfeledkeznek arról, hogy a párt alapvető káderpo­litikai követelményeit — politikai megbízhatóság, szakmai felkészültség, ve­zetőkészség — valamennyi vezető esetében érvényesí­teni kell. Könnyebb ez az idősebbeknél, de nehezebb az iskolából napjainkban kikerült fiatal szakembe­reknél, akiknek még nem volt módjuk bizonyítani. A párt káderpolitikai elvei nemcsak arra kötelezik a pártszervezeteket, hogy „megszűrjék” a jelentke­zőket, közreműködjenek az általuk legalkalmasabbnak I véltek kiválasztásában, ha­nem arra is, hogy nevel­jék, képezzék őket. A fiatal szakemberek­kel való foglalkozásnak számtalan módja van, s ezért itt csak egy célra­vezető gyakorlatra szeret­nénk felhívni a pártszer­vezetek figyelmét. Számos szövetkezeti gazdaságban meghonosították, hogy a nagy élettapasztalattal ren­delkező, a szövetkezeti ta­gok bizalmát élvező bri­gád-, üzem- vagy üzem­egységvezető mellé fiatal szakembereket osztottak be. Csaknem minden esetben bebizonyosodott, hogy ez jó iskola a kezdő szakem­berek számára. Megtanul­ják tisztelni, becsülni a ve­zetésükre bízott szövetke­zeti tagokat, s azoknak is módja van megismerni le­endő vezetőiket. A mezőgazdasági nagyüzemekben is rátér­nek az iparszerű terme­lésre, a korszerű állatte­nyésztő telepeken, a nö­vénytermelésben a gépesí­tett folyamatoknál külö­nös hangsúlyt kap az üzem- és munkaszervezés. A termelőszövetkezetek többségében ma már fel­ismerték, hogy korszerűen termelni jól felkészült szakemberek nélkül nem lehet. Ezért növekedett meg számuk, s nő napról* napra. Az iparszerű terme­lés azonban nem szabad, hogy hátrányosan megvál­toztassa a vezető és a veze­tettek emberi kapcsolatát. Ellenkezőleg, nagyobb a fegyelem, pontosabb a technológia betartása ott, ahol a beosztottak ismerik és becsülik közvetlen ve­zetőjüket. De az is igaz: többet kérhet a vezető azoktól, akik tudják, hogy vezetőjük együtt él, együtt érez velük. A szövetkeze­ti gazdák elvárják, hogy gazdasági vezetőjük min­denben megossza velük gondját, örömét. A szakember egyben legyen közéleti ember is. Szaktudása mellett na­gyobb politikai, kulturális felkészültségével segítsen a falu életének emberibbé formálásában. Ezt előmoz­dítani, e folyamat útját egyengetni elsőrendű fel­adat a mai falusi párt­munkában. M. S. Adriai etűdök /. Dubrovniki panoráma Nyolcszáz kilométernyire lehet mögöttünk a jugosz­láv—magyar határ, amikor a hosszú, keskeny öböl meg­kerülése után letérhetünk az adriai autóútról. Ez már kétségkívül Dubrov­nik. Torlódó, meg-megre- lcedő forgalom a keskeny bekötőúton, a kikötőben töméntelen kocsi várakor zik a komphajóra. Több­nyire olaszok. Hunyorgunk a vízről visszaverődő fény- özönben, legcélszerűbb mé­gis a félsziget partvonalát követni, mert a címet, ahol meg kell szállnunk^, tudom ugyan, de ezenkívül sem­mi topográfiai támpontom nincs. Legfeljebb annyi, hogy az IBUSZ által hóna­pokkal előbb lefoglalt pen­ziószerű elszállásolás a La- pad-félszigeten van. A kikötő öblének teljes megkerülése aligha vezet­het célra ... Nincs más hátra, el kell kezdeni £ tájékozódást. Szerb-horvát nyelvtudás nélkül, termé­szetesen. Lehúzódom az útról, közvetlenül a víz mellé, a túloldalon épp egy szálloda portája tűnik fel. Kezemben az útikönyv­vel a portára sietek, mon- dókámból valami fantasz­tikus nyelvkotyvalék kere­kedik ki, mire a javakora­beli portásasszony moso­lyogva és színmagyarság­gal adja tudtomra, hogy amit keresek, már csak két utcával van odébb. Ám a város, az ősi, a városfalakon belüli Raguza felfedezése még csak ez­után következik. Szállá­sunk, étkezésünk rendben, s félnapnyi még a kániku­lából is marad részünkre a tengerparti strandolás­hoz. De ekkor a hullámok vad harsogással kezdik ostromolni a partmenti kö­veket, s a mennydörgés megsokszorozott erővel ve; rődik vissza a hegyolda­lakról. S három napon át csaknem egyfolytában zu­hog az eső, hideg, tompa csillogás vonja be a pálmák leveleit. És amikor mégis csak kisüt a nap, olyan érzésünk támad, mintha vállunk fölé' közvetlen kö­zelről tartanák oda a be­kapcsolt hősugárzót. Mégis csak Délen vagyunk te­hát. . i A körüljárható városfal­ról jól belátni a „mézes­kalácsváros” mozaikszerű tetőözönét — személyen­ként öt dinár ellenében. A falat, mint mindig, fény­képező turisták hada lepi el; lencséikkel „ostromol­ják” a dalmát középkor legteljesebb épségben meg. maradt együttesét, ponto­sabban annak csak az épü­letekben megdermedt le­nyomatát. A túristautak, akár a privátak, akár a .... fi _ f %' w Galambok és turisták csoportok részére szerve­zettek, a természeti látni­valók mellett a múlt bir­tokbavételére irányulnak. Mert az már végleges és megmásíthatatlan. Tehát nem kell érette felelőssé­get vállalnunk ... Talán ezért is tekinthető kikap­csolódásnak az utazás. A látvány — írnám, ha nem volna annyira agyon­csépelt a jelző — lenyűgö­ző, de azért be lehet telni vele. A nosztalgia úgyis elő­zsong bennünk később ... Mi után is? A színek, a formák, vagy akár a fény, a levegő rebbenéseinek alig megfogalmazható, de nyilvánvalóan meglevő de­rűje iránt. Amely az ide­gent is előbb-utóbb hatal­mába keríti... Néhány na­pos ott-tartózkodás után már órákig el tudnék ül­dögélni, s ha szerét ejtem, el is üldögélek a part vul­kánikus kövein, nem cöve- kelnek magukhoz a gon­dok, s mindez hasonló le­het a világok feletti lebe­géshez, ha ilyesmi egyál­talán létezne. Gondolom, ez a hang lat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents