Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

1972. szeptember 12, kedd S. oldal Wina Born É rdekes kérdés, hogy a távoli országok­ban élők szívében hogyan támad rokonszenv egy má­sik ország iránt, s ez mi­ben nyilatkozik meg. Wina Born holland író- és új­ságírónő működése során mindig akad ideje arra, hogy az adott alkalommal hazánknak propagandát csináljon. — Hogyan került kap­csolatba Magyarországgal? — Most harmadszor va­gyok itt, Kecskemétre má­sodszor látogattam. Gaszt­ronómiai újságíró vagyok, e témakörben 10, a borá­szattal kapcsolatban pedig 5 szakkönyvem jelent meg. Így természetes, hogy az önök ételművészete és bo­rai „hivatalból” érdekel­nek. Legutóbb a Holland Konyhafőnökök Egyesülete és a MONIMPEX közös ki­állításának rendezésében vettem részt az amszterda­mi Kikötő étteremben. Az­tán az egyik gyárban nagy­sikerű magyar estet ren­deztem, volt ott bogrács- gulyás, paprikafüzér és egyetemi hallgatókból kü­lön e célra alakított ci­gányzenekar is. — A bugaci kirándulás­ról mi a véleménye? — Rendkívül romantikus volt a Bugacon töltött dél­után, különösen a táj szép­sége és nyugalma kapott meg. beszélgetésünkbe be­kapcsolódik férje, Han Born, akit úgy mutat be, hogy munka- és segí­tőtársa. Tíz nyelven fordít, ezzel segít feleségének a forrásmunkák kikeresésé­ben, szükség is van erre a lexikális munkáknál. Most az „Európa borvidé­kei” című, illusztrációkkal és térképekkel ellátott munkát fordítja, a holland és az angol kiadás egy­szerre fog megjelenni. M ajdnem a holland­ról magyarra for­dítjuk a szót, mert Han szépen ért magyarul is — pedig nyelvünket még nem sorozza be a fenti tíz nyelv közé! — A magyar nyelvvel szívesen foglalkozom, nem nehéz nyelv csak — mint germán eredetű anyanyel­vűnek — a szerkezete ide­gen. Ha csak tehetem, szi­B* vesen beszélek magyarul és örülök, ha megértenek. Legjobban azonban az it­teni embereket szeretem, ezért jövök szívesen Ma­gyarországra. Born asszonyt a holland sajtó helyzetéről faggatom. Elmondja, hogy a mi fra­zeológiánk szerint ő „sza­badúszó” azaz több lapnak dolgozik. A jövő évben in­dul majd egy havilap, amely a lakberendezésen, a gyermeknevelésen, a gaszt­ronómián keresztül főleg a hirdetések tartanak el és a hirdetők egyre jobban a tévé felé fordulnak. E z aztán azt jelenti, hogy például a 75 éves múltra visszatekintő egyik képes hetilap be­szüntette megjelenését s két olyan régi lap, mint a Handelsblad és a Nieuwe Rotterdamsche Courant most egyesülni volt kény­telen. A lapok publicitásá­nak elvesztése azzal jár, hogy az újságíróknak a té­véijén kevesebb a szerep­lési lehetősége, így közü­lük sokan munkanélkülivé váltak. Wina Born elmondja még, hogy mint a FIPRE- GA, a Gasztronómiai és Borászati Újságírók Nem­zetközi Szövetsége buda­pesti kongresszusának résztvevőjének sikerült ma­gyar kollégákkal is össze­jönnie, s ami a tájéko­zottságot és intelligenciát illeti, a legjobb vélemény­nyel van rólunk, franciául mindig meg tudta értetni magát. Végül megemlíti, hogy Portugáliától Görögorszá­gig beutazva Európát, az „Egy nép országhatárok nélkül” címmel megírta a cigányság sorsával foglal­kozó könyvét. Bár mosta­ni itt-tartózkodása során erre nem jutott ideje, de szeretné ezt a munkát ma­gyarul is publikálni. A Bőm házaspártól az­zal búcsúzom, hogy remélem, mostani, harmad­szori magyarországi tar­tózkodásuk még jobban el­mélyíti barátságukat s az itteni benyomásaik témául szolgálva, a holland lapok hasábjain több barátot fog­nak szerezni hazánknak. Múzeum — „élőben" Országhatárainkon belül és kívül is mind ismerteb­bé válik a Zalaegerszegen felállított szabadtéri nép­rajzi múzeum. A nyár végi, ősz eleji kirándulások kezdetével megélénkült a szabadtéri néprajzi és a közvetlenül szomszédságában álló or­szágos olajipari múzeum látogatottsága. Hétközna­pokon is, de különösen vasárnap keresik fel szép számmal. Hétközben az autóbuszon érkező turis­ták, vasárnap pedig az egyéni látogatók vannak túlsúlyban. Különösen sok a német nyelvterületről, az NDK-ból, az NSZK-ból, Ausztriából érkező és a jugoszláv turista. A mú­zeumok megyei igazgató­sága gondoskodott róla, hogy a 100—150 éves épü­leteken a korabeli beren­dezéseken kívül más lát­ványosságban is legyen része a látogatóknak. A bejáratnál álló 150 eszten­dős kovácsműhely kohójá­ban vasárnaponként izzik a vas, peng a kovácsüllő, a Kálócfáról bekerült la­kóház nagyszobájában szö­vőszék csattog: készül a hetési díszítésű szőttes, a szomszéd épületben pedig pereg a fonórokka. Iskolaegészségügy Kecskeméten és a járásban Egy vizsgálat megállapításai Kováts Andor fi fíráras készül a centenáriumra Pest-Buda egyesítésének 100. évfordulója alkalmá­ból több, a jubileummal összefüggő témájú képző­művészeti alkotás készül. Ilyen lesz a centenáriumi emlékmű, amelyet szep­tember 23-án avatnak fel. Kiss István szobrászművész alkotását a Margit-sziget déli részén, a szökőkút előtt állítják fel. Két cen- tenáris díszkút is készül. Felújítják a gellérthegyi felszabadulási, illetve a Szabadság téri szovjet hő­si emlékművet, tatarozzák a Széchenyi-kilátót, s több évre szóló munka lesz a millenniumi emlékmű tel­jes felújítása. A centenárium tisztele­tére egy sor új kiadvány jelenik meg Budapest tör­ténetéről. A posta vezérigazgatósá­ga az évforduló alkal­mából emlékbélyeg-soroza- tot jelentet meg. . támasztja a Sponza-ház boltíves oszlopaihoz a kó­cos külsejű, Krisztus-arcú hippy-k hátát is, csak ép­pen megsokszorozott in­tenzitással. A világot fil­lérekért bejárni akaró és tudó mindkét nembeli if­jak szobor-nyugalommal nézik a galambrebbenéses bűbájos kis térség forgal­mát, egynémelyikük szóra­kozottan vakarja lábujjai közét, mások olcsó, füze­tes regényt olvasnak. Tető van fölöttük, mindeneset­re, s a tér zártsága folytán többnyire még a széltől is védve vannak ... Aztán a város külső részeinek for­galmi útjain feltűnnek mo­torizált társaik is, ócska­vastelepről előszuperált, ijesztően rozoga furgono­kon, egy-egy szakállas ül a volánnál, míg a többi öt-hat a platón heverészik, lábukat az oldafalon kiló- gntva, s kétségem van az iránt, hogy épp ez a leg­kényelmesebb póz, de min­denesetre a leglátványo­sabb ... Marad még a Lanovka 'és a Lokrum szigete... Az i Z? .'S* /• " > ipl ;-< . p| utakkal. Pálmák között bú­jik meg az Oroszlánszívű Richard által majd 900 év­vel ezelőtt alapított kolos­tor épülete, s a kikötővel szembeni túlsó parton az örök hullámok csapdossák az égnek meredő sziklaíve­ket, absztrakt szobortor­zókra emlékeztető képződ­ményeket, a kövekbe zárt évmilliókat. Hatvani Dániel (Folytatjuk) Van-e időszerűbb téma most, a tanévnyitók környé­kén, mint az iskola, ponto­sabban a tanintézetek fel­szereltsége, különféle eszkö­zökkel, más- és másféle rendeltetésű, de a tanulók egészségügyi, szociális ellá­tását szolgáló helyiségek­kel való ellátottsága? Alig­ha. Az iskola klasszikus ér­telemben vett intézménye ugyanis — régen tisztában vagyunk már ezzel — nem szorítkozhat csupán és ki­zárólag a jövő nemzedék szellemi felkészítésére, a „fej” nevelésére. Ez a fel­készítés ugyanis csak akkor lehet harmonikus, s egyben a lehetőségekhez képest eredményes, ha figyelembe vesszük és kielégítjük a ta nulók fizikai igényeit, ha nem hanyagoljuk el a test nevelését sem. Tisztaság— fél egészségi A Kecskeméti Városi-Já­rási Népi Ellenőrzési Bi­zottság legutóbbi vizsgála­tában azt elemezte, hogy milyen a megyeszékhely és a járás iskoláinak egészség- ügyi ellátottsága. E foga­lomba beletartozónak le­het tekinteni nemcsak az ivóvizet, a kézmosási lehe­tőségeket, öltözőt, árnyék­széket, iskolaorvosi rende­lést, de a tornatermeket, s azok felszerelését is. Ve­gyük szemügyre a járási NEB összefoglaló jelentése alapján először is azt, hogy az említett terület iskolái­nak, oktatási intézményei­nek milyen a szorosan vett egészségügyi ellátása. Rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy sok min­dent a körülmények hatá­roznak meg. így többek kö­zött azt is, hogy a város és a járás területén működő, összesen 171 oktatási célo­kat szolgáló létesítmény kö­zül a 122 külterületi, illetve tanyai iskolában „termé­szetesen” az ilyen felszere­lés, az ellátottság, még messze alatta marad annak, amit korszerűnek szoktunk nevezni. Azt is elmondhatjuk a 122 iskoláról, hogy ezek az épületek — részben koruk­nál, részben belső megosz­tásuk miatt — nem felel­nek meg a korszerű oktató­nevelő munka követelmé­nyeinek. Nincs bennük tor­naterem, nevelőszoba, szer­tár és politechnikai mű­hely. E tényekből adódik, hogy ezek az iskolák egy­ben az egészségügyi előírá­soknak sem felelhetnek meg. Szociális helyiségekkel (mosdó, zuhanyozó, öltöző) csak a vizsgálattal érintett két gimnázium van felsze­relve: a kecskeméti Bányai Júlia és a kunszentmiklósi Damjanich János Gimnázi­um. Vízöblítéses árnyékszék csupán a központi iskolák­ban van, a többi helyen úgynevezett űrgödrös meg­oldás található. Beszélhetnénk a világítás­ról (több iskolában gyenge fényerejű lámpatestet hasz­nálnak, néhány helyen pe­dig még a petróleumlámpa mellett tanulnak a gyere­kek). A Gyógypedagógiai Intézetben viszont a zsú­foltság okoz gondot. Az ere­detileg hatvan személvre tervezett kollégiumban 141 gyerek szorong, a hálóter­meknek nincs ablaka, szel­lőztetés csak az ajtón tör­ténhet. A tantermek fűté­se is rendkívül változatos: köznonti fűtéstől a vaskály­háig minden megtalálható. Elgondolkoztató az is, hogy néhány helyen maguk a pe­dagógusok takarítanak, íű- tenek. Testnevelést tornaterem Hivatkozzunk-e ismétel­ten a körüményekre, az erő­sen korlátozott lehetősé­gekre, amikor az oktatási intézmények tornatermei­ről írunk? Felesleges, mert a vizsgálat olyan té­nyekre is kiterjedt, ame­lyeket tornaterem nélkül is meg lehetne tenni, pon­tosabban nem kizárólagos oka a testnevelés alacsony színvonalának az ilyen ter­mek hiánya. Mindenképpen sokat­mondó adat azonban, hogy Kecskeméten, a város 53 általános iskolája közül csak nyolcnak, a járás 113 iskolája közül csak hétnek van tornaterme. Ezeknek egy része is kicsi, torna­szereket alig talál bennük az ember. Ha ehhez hoz­zátesszük, hogy a külte­rületi iskolák ötven szá­zalékában — tehát a vá­ros-járás területén 61 he­lyen — nem szaktanár tartja a testnevelési órá­kat, nem túlozunk, ha azt mondjuk: nem megnyug­tató a kép. Bizonyára ezekkel a té­nyekkel (teremhiány, szak­tanárhiány, felszerelések hiánya) van összefüggés­ben, hogy az összevont tanulócsoportoknál heten­ként húsz percet fordíta­nak testnevelésre, s né­hány helyen még az óra- közi szünetek is elmarad­nak. Szónoki kérdés csu­pán, hogy maradéktalanul örülhetünk-e az általános és középiskolások városi­járási, megyei és országos eredményeinek? Ezek az eredmények ugyanis nem az iskolai tornatermekből indulnak ki, hanem kü­lönféle egyesületek edzői­nek az érdemeként köny- velhetők el. Iskolaorvos nélkül Közismert az orvos­hiány. Pontosabban a re­latív orvoshiány. Mégis töprengenünk kell azon, hogy éppen ott, ahol a jö­vő nemzedék testileg-szel- lemileg formálódik — nincs orvos. Kecskeméten és a járásban — de ezt nyugodtan érthetjük az egész megyére is — egyet­len olyan ember sincs, akit úgy nevezhetnénk: is­kolaorvos. Az általános is­kolai tanulók gyógyító- megelőző ellátását a terü­letileg illetékes körzeti gyermekorvosok végzik, s emellett feladatuk az isko­lák közegészségügyi ellen­őrzése. Középfokú intéz­ményekben még ez az „el­látás” is hiányzik. A kö­zépiskolás kollégiumok, diákotthonok ellátására a körzeti orvos kötelezett. A népi ellenőrzés osz- szesen tizenegy oktatási intézményt vizsgált. Kö­zülük egyben sem találtak orvosi rendelőt. Illetve ta­láltak: a kunszentmiklósi Damjanich Gimnáziumban és Izsákon, az általános iskolában. De ezeket a he­lyiségeket más célokra használják. Dicséretes, hogy az is­kolaorvosi feladatokat el­látó körzeti gyermekorvo­sok lelkiismeretesen vég­zik munkájukat, s heti 48 órás munkaidejükből hár­mat iskolákban töltenek. Ilyen értelemben tehát ez nem tekinthető plusz fel­adatnak, de mindenkép­pen indokolt lenne, ha mégis valamiféle külön anyagi ösztönzést nyújta­na nekik a város, a járás. Jelenleg ugyanis ezért — a fizetésükön felül — sem­mit sem kapnak, s ugyan­akkor — amint említettük — a közegészségügyi el­lenőrzés is feladatuk. Bőségesen volna tehát feladata a tanácsok szak- igazgatási szerveinek. Meg­döbbentő viszont a vizsgá­lat azon megállapítása, hogy „ .. .az iskolák egész­ségügyi helyzetének javí­tását szolgáló különterv- vel az irányító tanácsi szakigazgatási szervek egyáltalán nem rendelkez­nek”. A fejlődés számai A leírtakban kíhámoz- hatatlanul jelen van — ahogyan emlegetni szok­tuk: a múlt rendszer ha­gyatéka. A kormány isko­la- és egyáltalán ifjúság- politikája azonban törek­véseiben, céljaiban és ed­digi eredményeiben is rendkívül sokat tett ennek felszámolására. A negye­dik ötéves terv időszaká­ban — Kecskeméten és a járásban — újabb jelen­tős beruházások szolgálják a tanulók jobb szellemi, testi fejlődését. A fentiek után kötelességünk elmon­dani azt is, hogy például 1975-ig óvodák, iskolák, kollégiumok, tanműhelyek épülnek, bővülnek. Ebben az évben például a kecs­keméti járás 16 kisközsé­gében több mint kétmillió forintot fordítanak oktatá­si intézmények felújításá­ra, de elkészült Kecske-: méten is az iskolák fel­újításának „menetrendje”! Javul az iskolaegészség­ügy helyzete is. Érthető, ha a vázolt örökséggel né­hány év alatt a legjobb szándék és akarat mellett sem tudott maradéktala­nul megbirkózni a városi tanács, a járási hivatal, a megye. Azt is el kell mon­dani, hogy a népi ellen­őrök — ezzel maguk is tisztában vannak — nem mondtak újat a szakigaz­gatási szerveknek, csupán egy csokorba szedték a gondokat, problémákat. S ez bizonyára hasznára lesz a tanácsoknak, azok szakr igazgatási szerveinek. Gál Sándor Hervad már az erdő Színesedik a Mátra. A mintegy százezer hektár­nyi erdőövezetben a szo­kottnál korábban kezdődött az idén az őszi hervad ás. A látványos színváltozást a szeptemberi erős hőmér­sékletingadozás váltotta ki. A Parádi völgyben a rresztenvefák leveleit való­sággal megperzselték a hű­vös éjszakák. A zöld lom­bok között rozsdaszínű foltok tarkítják az erdőt, a nyárfák és az akácok több helyen sárga ruhát öltöttek és a hegyek tete­jén már összefüggően hal­ványulnak a bükkös erdő lombjai. Az aranysárgától a rubinvörösig terjedő színpompa október végéig állandóan változik. Lokrum szikláin előbbi csak a panoráma mi­att érdekes, a hegytetőről, a fellegvár maradványai­ról belátni a teljes Bub- rovnikot, máskülönben a drótkötélen függő kazetta csak csökevényesen kelti fel az ég—föld közötti lebegés érzetét. A sziget azonban amolyan délszaki arboré­tum: mangóliák, oleande- rek, babérfák, narancsfák, agavék pompáznak tündé ri összevisszaságban, de kö­zöttük jól kiépített séta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents