Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-12 / 215. szám
1972. szeptember 12, kedd 3. oldal Egy vevő—19 másodperc Kattogó pénztárgépek szigorú zsűri, izgatott versenyzők. Ez a kép fogadta vasárnap kora reggel' a BÉK kecskeméti, csilléri- telepi önkiszolgáló ABC- áruházba érkező vevőket. A megyénkből az országos versenyre készülő pénztárgépkezelők ügyességi, pontossági versenyén tizenhatan ültek a gép melasszonyok. összesen száz tételt kellett a gépbe ütni, a vevőnek átadni az igazolócédulát, az árut és a visszajáró pénzt. Ketten mérték a teljesítményt: Berkes L ászióné, a vállalat szakoktatási előadója és maga a versenyző. Eltérésről a stopperórák közt — nem tudunk. Legalább egy évtizede végzi felelősségteljes, sok figyelmet igénylő munkáját Szappanos Andrásné, a leninvárosi ABC-áruház dolgozója, a vetélkedő egyik helyezettje. (Pásztor Zoltán felvétele) lé, hogy számot adjanak tudásukról, áruismeretük- röl, s igyekezzenek tanúsítani, hogy legfőbb törekvéseik egyike: csökkenteni a vevők elfoglaltságát, a boltban tartózkodásuk idejét. Négy városunk élelmiszer-kiskereskedelmi dolgozóinak „olimpiáját” többnapos edzés előzte meg. A vasárnapi eligazításnál közölték a versenyzőkkel — akik szoros selejtező után jutottak a megyei döntőbe —, hogy munkafeladatuk a gép üzembe helyezése, a vásárolt 10x10 tétel leblokko- lása, s a vételár különbö- zetének visszaadása. ... Majd zúgni kezdtek a masinák, „zongoráztak” a csinos lányok és fiatal— Vajon ennyi tétel „lekezelése” mennyi időt vehet igénybe? — töprengünk a verseny előtt. — Tíz vevő, mindegyiknél 10 tétel: fejenként, ha egy perc, az is jó idő ... Ezzel szemben a győztes, a kiskunfélegyházi Mendi Mária — 187,7 másodperc alatt végzett feladatával, s a tizenhat résztvevő közül az utolsó helyezett is 4 perc alatt teljesítette a kiszabott „leckét”. A jutalmakat Sohajda Ferenc igazgató adta át a verseny résztvevőinek, akik közül az első négy vesz részt majd a rövidesen megrendezendő országos versenyen. J. T. ve bármikor készen állnak feladataik teljesítésére. A kijelölt magyar csapatok és törzsek — szoros együttműködésben a csehszlovák néphadsereggel és a többi baráti hadsereggel — becsülettel eleget tesznek kötelezettségüknek, a katonák és a tisztek fáradságot nem ismerve készültek fel küldetésükre, a parancsnokok által megszabott feladatok legjobb tudásuk szerinti végrehajtására. Mindannyian bíznak abban, hogy harci tevékenységükkel, a kezükbe adott korszerű technikai eszközök mesteri alkalmazásával kivívják majd a fegyvertársak, a gyakorlatot megszemlélő felső katonai vezetők elismerését. Parancsnokaink elmondották, hogy mind a kiszállítás, mind a táborverés, mind pedig a konkrét harcfeladatok begyakorlásában messzemenően felhasználták az NDK területén 1970 őszén megtartott „Fegyverbarátság” gyakorlat értékes tapasztalatait. Annak is tudatában vannak, hogy bár sokoldalúan számításba vettek minden lehetséges szituációt, váratlan helyzetet, mégis előfordulhatnak meglepetések. Valóban, ezzel mindenkor számot kell vetniök a parancsnokoknak, hiszen egyesített fegyveres erőinknek a Varsói Szerződés egyik gyakorlata sem egyszerű megismétlése a korábbiaknak; hanem mindig magasabb fokon, szintézisben összege- ződnek a régebbi tapasztalatok. Ebben a folyamatban mindinkább kifejezésre jut a katonai integráció, a koalíciós vezetés évről évre emelkedő színvonala, a tervezés és a végrehajtás tudományos alapokról való megközelítése. A különböző országokból érkezett hadseregek koordinált irányítása, tevékenységük óramű pontosságú összehangolása, a dinamikai helyietek gyors változása rendkívüli fizikai és szellemi energiák bevetését követeli meg minden egyes parancsnoktól és katonától, Fordított sorrend Helvéciái tapasztalatok Kiállítás a bástya alatt Három témáról beszélgetnek mostanában Helvécián. Dicsérik a „Földit”, az Imrét nagyszerű olimpiai szerepléséért, Találgatják, hogy a gazdaságban miként válnak be a szüreti vizsgán a beállított új feldolgozó gépek — és ki mit látott a kiállításon. A múlt időt használjuk, mert a péntek este megnyitott, Helvécia község múltját és jelenét, a futóhomok megkötésért, az állami gazdaság felvirágoztatásáért vívott küzdelmet bemutató, a bástya alatt rendezett kiállítás kapui máris bezárultak. Az 1905- ben épített agrártörténeti jelentőségű nagyüzemi pincére szükség van a jónak mutatkozó termés tárolására. Érdemes volt-e ezért a három napért a kiállítás megrendezésére vállalkozni? Legalább száz ember foglalkozott az üggyel, töltött órákat, fél napokat, olykor fél éjszakákat a 16 tablón, négy tárlóban és a polcokon elhelyezett dokumentumok összegyűjtésével. Harmadikos kisdiákok keresték föl a nagypapát, régi szerződésekért, fényképekért. A község tanácsának az elnöke, titkára kereste föl a legidősebb helvéciai családokat az adatok egyeztetésére, a rejtőző, lapuló, a helyismeretet gazdagító iratok összegyűjtése érdekében. Ütjük nem volt eredménytelen. Előkerült Helvetia telep talán legelső vázlatos átnézeti rajza, több olyan szerződés, amelyet Wéber Ede tanár, a hajdani dunántúli kapásokkal kötött. A kiállításra való készülődés során felbukkanó dokumentumok elemzése érdekes adalékkal gazdagítja a Kiskunságra vonatkozó ismereteinket. Az önkéntes gyűjtők, segítőtársak pedig megízlelték a honismereti tevékenység örömeit, a heverő „régiségekben” — sublótokban, padlásokon esetleg — rejlő értékeket. A községi helytörténeti A magyar és a csehszlovák alakulatok együttműködésének megszervezésében felbecsülhetetlen értékű tapasztalatokat jelent az 1966-os „Vitává” fedőnevű közös gyakorlat. Jelentős előny az is, hogy a parancsnokainkat személyes ismeretség fűzi a csehszlovák parancsnokokhoz, akikkel ennélfogva könnyen szót értenek. Egészen bizonyos, hogy amikorra sor kerül majd a gyakorlatot bezáró közös katonai díszszemlére, a mieink is, csehszlovák katonatársaink is elégedetten állapíthatják meg, hogy kölcsönösen megfeleltek a várakozásoknak, férfiasán helytálltak a béke nagy csatájában és mindent megtettek a siker érdekében. És amikor a magyar csapatok elhagyják majd a testvéri Csehszlovákia területét, a közös tábor helyén márványtábla hirdeti majd a „Pajzs—72” emlékét, népeink és néphadseregeink széttéphetetlen barátságát. ) Serfőző László alezredes szakkör kitűnő vezetőjének, Pólyák Antalnak a jövőben bizonyára jóval könnyebb lesz a dolga. * Rövid három nap alatt is sokan megnézték a kiállítást. A diákok csodálkozva állapították meg, hogy az 1800-as évek elején készített térkép még birkalegelőt jelez azokon a helyeken, ahol most az állami gazdaság legszebb szőlőpásztái húzódnak. Érdeklődéssel olvassák a régi okiratokat. A szokatlan nyelvezet ellenére is megértik, hogy milyen hihetetlenül nehéz feltételekkel vállalták a nyomortól űzött nincstelenek a buckák elhordását. Eddig keveset tudtak a táj múltjáról és az állami gazdaságról. Naponta eljárnak a nagyüzem földjei mellett, látják a modern gépeket, de csak itt, a grafikonokat, az évről évre növekvő exportadatokat, a gyarapodó gépparkot ábrázoló kimutatásokat szemlélve érzékelik, hogy milyen hatalmas gazdaság alakult ki lakóhelyük közelében. Számukra is jó munkaalkalmat nyújt, ha befejezik tanulmányaikat. Helvécián ma elég sok a bevándorolt. Az állami gazdaság vezetői közül ke- szonylag kevesen gyere- keskedtek a közelben. Mégis nehéz lenne megállapítani, hogy kik serénykedtek nagyobb buzgalommal a siker érdekében. Az előkészületek közelebb hozták egymáshoz az embereket. Valamennyien érzik, hogy folytatni kell az elődök által megkezdett áldozatos munkát. Az előnyösen változott feltételek közepette még igényesebben. * Reméljük, hogy a Helvéciát bemutató kiállítás anyaga csak hetekre kerül a raktárba. (Bizonyára másutt is érdeklődést keltene ...) Már megkezdődött a tervezgetés egy állandó jellegű „emlékszoba” kialakítására. A tablók egy részét az igazgatósági épület folyosóján helyezik el és talán létrejön a közeljövőben a homoki szőlő- és gyümölcs- kűltúra fejlődéstörténetét és jelenét összegező múzeum is. Ennek a „rögtönzött” kiállításnak a sikere arra buzdít, hogy szükség van ilyen gyűjteményre. Mielőbb. 1971. DECEMBER elsején hozott határozatot az MSZMP Központi Bizottsága a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséről. Ennek alapján láttak napvilágot a kormány és a SZOT állásfoglalásai, valamint a megyei párt- bizottság határozata a konkrét tennivalókról. A jó elvi és gyakorlati útmutatások értelmében és birtokában vizsgálta meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa az érintett szakmai megyebizottságokkal 22 vállalatnál a határozatok végrehajtásának helyzetét. A tapasztalatokat megvitatta az SZMT elnöksége. Az elemzésekből fakadóan — több más között — a jelen időszak egyik legfontosabb feladatának tartja az SZMT és a különböző szakmák megye- bizottsága, hogy a jövő évi tervek kidolgozásakor minden vállalatnál szervesen építsék be a munkahelyi programokba a dolgozók önkéntes munkavállalásait. A gazdasági vezetők részletesen ismertessék a kollektívákkal a vállalatra váró tennivalókat. Miért ezé a feladaté az elsőség a legfontosabbak sorrendjében? Hogy úgy mondjuk, ez a munkaverseny értelmének, eredményességének az alfája, ami nélkül az omega, a befejezés nem lehet sikeres. A Központi Bizottság határozata kimondja, hogy a munkaverseny súlypontja . a termelés legyen; segítse a tervek teljesítését, a gazdaság korszerűsítését, a termelés mennyiségének növelését — ahol erre van szükség. AZ SZMT ÉS A SZAKMAI megyebizottság közös felmérésből kitűnt, hogy a versenycélkitűzések a legtöbb helyen vállalati tervekre épülnek, s kifejezésre jut bennük a gazdálkodás hatékonyságának elősegítése. Megtalálhatók bennük a termelékenység növelésére, a ráfordítások csökkentésére, a munka- fegyelem megszilárdítására, a vállalati jövedelmezőség növelésére irányuló elképzelések. Aszerint, hol, mi — a súlypont. Például: a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat részéről az ellátási és piaci viszonyok a mennyiség növelését teszik szükségessé. A Volán-nál, a Kecskeméti Konzervgyárnál, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál nemcsak vállalati szinten, hanem tevékenységi körönként, illetve munkahelyekre lebontva jelölték meg a célkitűzéseket. Az Alföldi Cipőgyárnál is készek a szocialista munkaverseny elé tűzött célok, a dolgozókkal viszont még nem ismertették ezeket. Nos, ez a fordítottság mond ellent a verseny szocialista szellemének. Mert mit hangsúlyoz a KB határozata? Hogy a szocialista munkaverseny- mozgalom az eddigi eredményekre építve, a dolgozók segítő S/yindékát és kezdeményezőkészségét felhasználva, új lendületet kapjon, növekedjen a verseny társadalmi, vállalati hasznossága és a dolgozók érdekeltsége. — Érvényesüljön tehát a hármas érdekeltség. DE HOGY ÉREZHETI érdekeltségét a vállalati tervben a munkás, amikor annak összeállításához nem kérik ki előzőleg az ő véleményüket is? Amikor erről tájékozódik a nagy üzemi család, tíz—húsz, s több brigád tagjaiban rögtön ez merül fel: „Jó a túlteljesítés a cél, de mit tudok én, mit képes tenni ennek teljesítéséhez a mi brigádunk?! Mi, az ikszedik brigád, miként vagyunk szereplők abban a termelési többletben? Azt sem tudom, meglesa-e hozzá a szükséges nyersanyagmennyiség; hogyan változik a munka megszervezése; kik garantálják, s hogyan, hogy nem lesz állás, géphiba, szállítási zökkenők, s egyebek miatt? Miért nem itt kezdték el a terv kialakítását nálunk, kinek-kinek a munkahelyén. Azzal, hogy szerintünk miben kell változtatni, hol kell javítani, mit bírunk emelni teljesítményünkön, hogyha ennyivel és ennyivel többet akarunk termelni a piacra? S nem utolsó szempont a társadalmi, vállalati érdekeltség mellett az én érdekem sem. Hogy mit hoz mindez az én konyhámra, ha a szükséges szervezési, tárgyi előfeltételek meglétéhez hozzáadom a munkakedvemet? Milyen biztató kilátásokkal derítik ezt magasabbra?” VERSENYKEDV, s várakozáson felüli végeredmény csak akkor lesz igazán, ha a jövőben a mostani sorrend megfordul, és a tervkészítés, a versenyvállalás a munkahelyeknél indul... S talán a verseny figyelemmel kísérésének, nyilvánosságának, az értékelésnek is ez adja meg a fűtőerejét. Tóth István Üj feladatot kaptak a zöldségtermesztési kutatók Beértek a nemesített zöldségmagvak Kecskeméten, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet magszaporító tábláin. Az intézet pa- radicsommag-feldolgozó üzemében megkezdődött a szezon. Naponta 4—5 vagon paradicsomot dolgoznak fel, s összesen 12 féle magot adnak át a köztermesztésnek. A hazai fajtákra az előző évinél kevesebb az igény, alig 32 mázsa. A paradicsomtermelés gépesítésével egyidejűleg külföldi fajták meghonosítására kényszerülnek a kertgazdaságok. Ezek bővebb termőek, s általában egyszerre ér* nek be a bogyók. Azokban a gazdaságokban, ahol mái most megkezdték a paradicsom gépi betakarítását, a „piros futószalag” nagy részén importfajtákat termelnek. A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet feladata lesz ezek fajfenntartása is. A paradcsommag-üzem- ben, ahol rövidesen befejeződik a paradicsom feldolgozása, magot nyernek az újonnan nemesített uborka-, dinnyehibridekből is. Nemesített uborkamagból 16 mázsányit fémzárolnak, görögdinnyéből pedig 3 mázsa magot adnak át a szaporító gazdaságoknak. Az idén először foglalkoztak az intézetben tojásgyümölcs-termeléssel, magszaporítással. A padlizsán néven ismert növény, főzőtökhöz hasonló terméséből, vitamindús húsából különleges készítményt állít elő a Debreceni Konzervgyár. Ipari feldolgozásra, a hazai fogyasztók ellátására jövőae nagyüzemileg termesztik a tojásgyümölcsöt. A nálunk kevésbé kedvelt zöldségfélét 30 féle recept szerint használhatják fel a háziasszonyok.
