Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
r Í$7Z. szeptember 10, vasárnap B. oWat llzem és munkaszervezés Beszélgetés a párthatározatok végrehajtásáról Szabó Lajossal, a kecskeméti városi pártbizottság első titkárával A X. pártkongresszus határozatának gazdasági építésre vonatkozó fejezete hangsúlyozza: „Nagy gondot kell fordítani... a gaz. dasági hatékonyság növelésére.” A gazdasági hatékonyság fogalmába sok minden beletartozik, idesoroljuk a korszerű vezetési és szervezési elvek gyakorlati alkalmazását is. A megyei pártbizottság több ízben felhívta a vállalatok gazdasági és politikai vezetőit, javítsák a termelés- szervezést, tökéletesítsék a vezetés módszereit. A tavasszal megtartott ipari aktívaülés kizárólag ezekkel a kérdésekkel foglalkozott. A városi pártbizottságok is napirendre tűzték az ide vonatkozó határozatok megtárgyalását és végrehajtását. A tapasztalatok, ról Szabó Lajossal, a kecskeméti városi pártbizottság első titkárával folytattunk beszélgetést. — Hogyan érvényesülnek a megyeszékhely iparában az üzem- és munkaszervezésre vonatkozó határozatok? — Sokat foglalkoztunk pártbizottsági, párt-végrehajtóbizottsági és párttitkári értekezleteken ezekkel a kérdésekkel. Elöljáróban el kell mondanom, hogy az idei éves tervek elkészítésénél még nem eléggé vették figyelembe az üzem- és munkaszervezésben rejlő lehetőségeket. Egyes részterületekre vonatkozóan ugyan tűztek ki feladatokat — többek között anyag- mozgatás, technológiai korszerűsítés. ügyvitel-egyszerűsítés stb. — ezeket azonban nem építették be szervesen a tervekbe. Igaz, az sem volt annak idején eldöntve, hogy az ezzel kapcsolatos tennivalók megoldása, kidolgozása elsődlegesen gnzdaságveze- tői feladat. Még a májusi és júniusi taggyűléseken is sok vita folyt, de ekkor már tisztázódott, hogy a pártszervezeteknek a politi. kai munka eszközeivel kell hatni mind a vezetőkre, mind a dolgozókra az üzem- és munkaszervezés javítása érdekében. — Megkérem Szabó elvtársat fejtse ki konkrétabban miért fontos az üzemekben a gazdasági szervező tevékenység kérdéseit politikai munkával is tisztázni? 1 — Azért, mert szemléletváltozásra is szükség van. Változások zajlanak le a vezetési rendszerben. Decentralizálják a hatásköröket, a döntések joga mindinkább arra a szintre kerül, ahol ténylegesen határozni kell a különböző kérdésekben. Elmondhatom, hogy a változások helyes irányban terelődnek. A vállalatoknál intézkedési tervek készülnek, amelyek tartalmazzák: az üzem középtávú szervezésfejlesztési koncepcióját; a korszerű információs rendszer megalapozását; a középvezetők és közvetlen termelésirányítók munkaszervezési ismereteinek fejlesztését; az üzemszervezési munkakörök kialakítását: a munkahelyi közérzet javítását. A Kecskeméti Baromfifeldol- gozó, az ÉPSZER, a MEZŐ- GÉP Vállalat és a Közúti Igazgatóság intézkedési terve már el is készült. A legtöbb üzemben kidolgozták a vállalati ^ ügyrendet. is. Ezekben előírták a munkaköri képesítés megszerzését, s akinek nincs meg, határidőt szabtak a szükséges iskola elvégzésére. Ennek hatására oly annyira megnőtt a vezető- képzés iránti érdeklődés, hogy például az Oktatási Igazgatóság és az MTESZ tanfolyamaira a jelentkezők felét sem tudják az idén felvenni. A szemléletváltozást jelzi, hogy növekedett a vállalatoknál a vezetés demokratizmusa, megalakultak csaknem mindenütt az igazgatótanácsok, a műszaki tanácsok és jelentősen bővült a szakmai tanácsadók köre. — Mi a helyzet a termelés- szervezés javítása terén? — Megállapíthatjuk, hogy javult a termelés műszaki és ügyviteli előkészítése. A legutóbbi párttaggyűlése ken azonban még sok ezzel kapcsolatos bírálat hangzott el. amit a vállalatok vezetőinek érdemes megszívlelni. Helyenként akadozik az anyagellátás, mint például a cipőgyárban, bútorgyárban, az élelmiszer- iparban. A munka intenzitásának fokozására is van nak még feltáratlan tarta lékok az üzemekben. E teSándortól, Mikulácsik Jó- gádok készítik, azok vi zseftől és Mészáros Páltól szont nem vállaltak védvárták az első szót, hiszen nökséget, s így... ők a hegesztők. Nem! így nem lenne jó — Hát miért ne vállal- befejezni ezt a riportot, nánlc, persze, hogy vállal- Azóta történt még valami, -juk — mondták szinte ami hatékonyabbá teszi a egyszerre mindhárman. Gacza-brigád vállalását. EZ A BESZÉLGETÉS Amikor a napokban a 1971. december közepén Fémmunkásban jártam, a történt. Ekkor határozták szerelőcsarnokban hozzám el. hogy védnökséget vál- lépett Virág István, a lalnak a Péti Nitrogénmű- Kilián György kílencsze- vek kiemelt állami nagy- rés szocialista brigád ve- beruházásához készülő zetője — egyike azoknak, 100 millió forint értékű akik az összekötő vasszervasszerkezeti elemék gyár- kezeteket készítik, tása fölött. Azóta közel 9 MONDOTT valamit, de hónap telt el. A Gacza- a nagy hangzavarban nem brigád jövő héten elkészí- hallottam. Intett, hogy ti az utolsó, a 136. tartó- menjünk ki a csarnokból lábat. az udvarra. Munkájuk megfelelt a — Ez nem újságtéma, ne követelménynek, de a véd- írja meg — mondotta — nökség mégis csonka ma- csak azt akartam monda- radt. Ugyanis a tartóosz- ni, hogy a védnökséget mi lopokat összekötő vasszer- is vállaltuk. , kezeti elemeket más bris Szabó Ferenc kíntetben az ügyvitel-korszerűsítést sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Sajnos, el lentmondásokkal is találkozunk, mert növekedett a nyilvántartások száma, több információt kémek a felügyeleti és irányító szervek. mint korábban. A termelés szervezésében elért sikerek eredményeként könyvelhetjük el, hogy a város üzemeiben 15 százalékkal csökkent a túlórák száma. Növelte az élőmunka hatékonyságát az, hogy a kollektív szerződések módosítása során felülvizsgálták a nyereség premizáltak körét Jó hatással volt az is, hogy egyes nagyvállalatok és gyáregységeik között azonos bérrendszert alakítottak ki. Ugyanakkor a beruházási feszültségek csökkentésére hozott intézkedések több vállalatnál zavarokat okoztak. Emiatt módosítaniok kellett középtávú. sőt idei éves tervüket is. — Milyen feladatokat kell végrehajtani az elkövetkező időszakban a kecskeméti üzemekben? — Mint ahogy arról már szó esett, a gazdasági problémák megoldása politikai feladat is. Ezért, a pártmunka szerves része kell hogy legyen az üzem és munkaszervezéssel való foglalkozás. Erre vonatkozóan pedig nemcsak tervezetet kell készíteni, hanem nap mint nap folyamatosan munkálkodni annak megvalósításán. Igen fontos, hogy a dolgozók érezzék és megértsék, mennyire az ő érdekeiket szolgálják az intézkedések. A pártszervezetek fontos feladata a vezetők tevékenységének, alkalmasságának megítélése. Alkotó típusú vezetőkre van szükség, s a vezetők most „vizsgáznak”. Közben új ellent mondások is jelentkeznek — átcsoportosítás, átképzés, racionalizálás — amelyeket előreláthatóan, emberi módon kell megoldani. A termelésben gyorsan törnek utat a korszerű tudományos, technikai vívmányok. Ezek sok esetben idegenkedést váltanak ki az üzemekben, amit le kell' küzdeni, hogy az újdonságok az üzem- és munka- szervezésnél is számításba jöhessenek. Igen fontos politikai feladat a hatékonyabb termelésért indított mozgalmak elterjesztése. Ilyen például a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom. A pártszervezetek e célok eléréséhez helyes, ha igénybe veszik a Műszaki Főiskola, az MTESZ stb. intézmények, szervezetek segítségét. Végül azt kívánom hangsúlyozni — és ajánlom a párt- szervezetek figyelmébe —, hogy az ősszel induló politikai oktatásban is biztosítsanak megfelelő teret a korszerű üzem- és munkaszervezés témájának. fi. O. Ez a nyár is bizonyosság Lecsillapodtak már a Sípoló macskakő című film bemutatását követő szenvedélyes viták, ame lyek véleményem szerint sokszor túlzottan belebo nyolódtak a részletlcérdé sekbe is, holott a cselekmény lényege a marxi té tel alapján „fél kézből’ megkontrázható: „Az egyetlen példából való általánosítás a fejlődés virágainak eltiprása.” Már csupán helyzeti előnyökből is nagyon egyszerű feladat lenne Gazdag Gyula filmjének torz mondanivalóját, s a valóságot összehasonlítani, mert az előbbi szerintem egy képzeletbeli történet, az utóbbi pedig — személyes tapasztalatom. Ezrek, tízezrek, százezrek tapasztalata. Bizonyítékul megidézhetem a mocsaras Hanságot, ahol tizenöt évvel ezelőtt először vertek sátrat az ország különböző tájairól érkezett ifjúkommunisták. De — ne nyúljunk vissza az önkéntes nyári ifjúsági építőtáborozás gyökereihez, hiszen sokkal frissebb, idei tapasztalatok kérdőjelezik meg a másfél évtizedes mozgalom állítólagos céltalanságát. Nem is az a feladatunk, hogy egy rossz, nem a valóságot ábrázoló filmmel vitatkozzunk. Sokkal fontosabb, hogy gondolatban még egyszer meglátogassuk a Bács-ICiskun megyében működő építőtáborokat. Mint Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a nemrég megtartott hansági megemlékezésen mondta, nem illenek ide ünnepélyes szavak, mint ahogy az építőtáborozás sem ünnepség. Tisztelgés azok előtt, akik szabadidejüket, alkotóerejüket a magyar nép boldogulására fordítják. A tíz hónapig tartó, rendszeres, fárasztó szellemi munka után évről évre egyre többen jelentkeznek önként az építőtáborokba, ahol szokatlan, szintén nehéz feladat várja a diákokat. Az idén Bács-Iiiskun megye állami gazdaságaiba kilencezer középiskolás lány és fiú érkezett, s kéthetenként váltva egymást csaknem 4 millió forint értékű munkát végzett. A fiúk Egerfarmo- son csatornát építettek. Elutazásuk előtt ismertették velük az ottani körülményeket, a nehéz munkát, s így búcsúztak el tőlük: „Ha megcsináljátok, ez férfimunka lesz.” Térdig érő vízben, 50 fokos hőségben, sárral, agyaggal birkózva férfimódra helytálltak. Bács-Kiskun középiskolásai dicséretet kaptak az ottani KISZ-bi- zottságtól. Népgazdasági jelentősége mellett a diákoknak is hasznos a nyári ifjúsági építőtáborozás. De nem azért — s nyomban cáfoljuk meg a helytelen felfogást — hogy a gondatlan tanulás után a középiskolásoknak jót tesz a munka. Egyáltalán nem gondatlan — sőt! — a tananyag elsajátítása. Megfeszített szellemi munkát igényel a mindennapi tanulás, amely legalább annyira kifárasztja az idegzetet, mint a fizikai munka az izmokat. A tanulás munkára nevel. Az építőtáborozás nevelő hatása abban áll, hogy a fiatalok érezzék: a társadalom már most számít rájuk, s bevonja őket a népgazdasági terv megvalósításába. A diákok nemcsak a jövőben lesznek, hanem már tanulmányaik alatt is hasznos emberei a társadalomnak. Évről évre visszatérő kérdés: a fentieket hogyan tudatosítják a fiatalok körében? Elkövetnek-e mindent, hogy a tanulóifjúságot ilyen szellemben neveljék? Az ország különböző tájairól az építőtáborokba érkező fiatalok vajon tudják-e, hogy milyen értékes munkát végeznek? Erre az idei tapasztalatok után sem adhatunk egyértelmű választ. Bár, a korábbi évekhez viszonyítva az 1971—72-es tanévben sokkal jobb volt a diákok mozgósítása, felkészítése, amely már tavaly szeptemberben a táborozok tanácskozásával, báljával megkezdődött. Gyakori azonban, hogy az iskolákban nem hangsúlyozzák megfelelően az önkéntességet, s né- hányan csak „hozzácsapódnak” az építőtáborokba induló fiatalokhoz. De — hadd tegyük mindjárt hozzá — egyre kevesebb diák tekinti üdülésnek a kéthetes társadalmi munkát. Ez a mozgalom jellegének erősödését jelenti. Viszonylag kevés a jé brigádvezető. Sokan úgy vélik, a fegyelem megsemmisíti az önkormányzatot, s fordítva. A két helytelen szemléletmód természetesen kétféle gyakorlatot is teremt: a brigádvezetőkből álló táborparancsnokság, érezve a nagy felelősséget, olyan szigort alkalmaz, amely befolyásolja a jó tábori közérzetet. Vagy pedig „szabad kezet” adnak a diákoknak, amely szintén helytelen. Nyilvánvalóan a két tényező egyeztetése, szoros kölcsönhatása szükséges. Örvendetes hogy Bács-Kiskun megyében is egyre több építőtáborban szinkronizálják a fentebb említetteket. Hiszen ez a nyár is bizonyosság arra, hogy önmagukat kényszerítve jönnek a fiatalok az építőtáborokba, amely örömükké, az alkotás örömévé szépül a kéthetes munka során. Ez tulajdonképpen kettős célt jelent: a népgazdaságnak, s . a fiataloknak is nagyon hasznos az építőtábori mozgalom. Tárnái László A peremváros is fejlődik Sokan emlékezünk még a hajdani Má- riaváros elhanyagolt kis utcáira, amelyekben nyáron átláthatatlan porfelhő, az esős évszak beálltával pedig vendégmarasztaló sártenger fogadta az arra járót. Napjainkban is a kecskemétiek közül nem egy vélekedett már úgy, hogy a jó öreg városrész fölött „meghúzták a lélekharangot”, sorvadásra van ítélve, alig-alig részesül a kommunális fejlesztés előnyeiből. Hogy ez mennyire nem így van, arra képünk példa. A városi tanács építési üzeme jó néhány hete tevékenykedik a Máriaváros patinás utcáin, burkolattal látva el azokat. Nemrég a Poprád utcát tették rendbe, most pedig az ötször-hatszor olyan hosszú Szélmalom utcában dolgozik együtt az úthenger és Kiss Gyula brigádja. A művezető tájékoztatása szerint a környéken összesen 16 ezer négyzetméternyi útfelület kap rövidesen korszerű borítást.
