Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-08 / 212. szám

1978. szeptember 8, péntek 8. oldat December 3—16 A népzene napja A Szocialista Kultúráért A Kodály Kórus karnagya Téli egyetem Harkányban Európai hírű fürdőhe- lyünkön, Harkányban, ne­gyedik alkalommal rendezi meg nemzetközi téli egye­temét a TIT december 3. és 16. között. Hazánkban ez az egyetlen téli egyetem, s célja, hogy azok az érdek­lődők is bekapcsolódhassa­nak a TIT ilyen jellegű is­meretterjesztő programjá­ba, akik a nyári egyete­mekre valamilyen ok miatt nem tudnak eljutni. A kéthetes program ke­retében a hazai és a kül­földi vendégek megismer­kednek Baranya szép tá­jaival és nevezetes városai­val, történelmi emlékeivel és kulturális értékeivel, s az itt élő nemzetiségek mű­vészetével. A harkányi téli egyetemek előadássorozatá­ban mindig kiemelkedő he. lyet foglalnak el a II. vi­lágháború eseményei, te­kintettel arra, hogy a kö­zelben — a Dráva mentén — zajlottak le e térség leg­hevesebb csatái. Ennélfog­va, a korábbi találkozókhoz hasonlóan, számos bolgár és szovjet veterán vesz majd részt az idei harká­nyi találkozón is. Az isme­retterjesztő program mel­lett a vendégek naponta él­vezhetik majd a Tenkesalja világhírű kincsét: a 63 fo­kos, ásványi anyagokkal te­lített radioaktív termálvi­zet, sőt a rászorulók ^gyógy­kezelésben is részesülnek itt-tartózkodásuk idején. Avar temető tárul fel A Tolna megyei Gyönkön folyamatban van egy avar temető feltárása. A Szek­szárdi Balogh Adám Mú­zeum régészei eddig 155 sírt ástak ki, s még legalább 6—700 sír feltárására szá­mítanak. A nagyszabású ásatás során a hét végén a régészek rábukkantak az 570—590 évek közt e tájon élt avarcsoport nemzetség­fejének sírjára, továbbá egy jó állapotban levő csont korbácsnyél, valamint egy íjjmerevítő töredéke került elő belőle. Hasonló kor­bácsnyél eddig csupán öt került napvilágra a Kárpát­medencében, s ezek a szak­értők szerint a későbbi uralkodói jelvény, a jogar elődjének tekinthetők. Viszontlátásra — így búcsúztak két esztendeje a IV. kecskeméti népzenei találkozó résztvevői. Már idén tavasszal érkeztek az érdeklődő levelek és pos­tázták Kodály Zoltán szü­lővárosából a válaszokat: az idei fesztivál elmarad. A korábbi bemutatók si­kere, a kiállítások fogad­tatása, a hazai és külföldi közreműködők növekvő száma egyaránt a nagysze­rű folytatás lehetőségeire utalt. Ügy látszott, hogy hagyományos és nemzet­közileg is számontartott kulturális esemény lesz a népművészek és a folklór iránt érdeklődő tudósok, írók kecskeméti sereglése. Az előzmények A sorozat — más igé­nyes kezdeményezésekhez hasonlóan — elakadt. (Az okok elemzése hosszabb helyet igényel. A legfon­tosabbat a város tanácsa is megállapította: a me­gyeszékhelyen a kulturális ügyek nélkülözték a kellő anyagi támogatást, eseten­ként az erkölcsi megbe­csülést.) A találkozó helyett ok­tóber 18-án népzenei na­pot rendeznek a kecs­kemétiek. A szervezők tu­datosan vállalják az évek­kel ezelőtt kialakított cé­lokat. Summázták a ko­rábbi folklórbemutatók, ta­nácskozások tapasztalatait. Megállapították, hogy va­lamennyi népzenei találko­zó elméleti segítséget adott a népdalmozgalom­nak. Bírálták ezeken a folklór zenei és emberi mélységeivel összeegyeztet­hetetlen feldolgozási mó­dokat. „Kerékasztalhoz ül­tették a népzene akadé­mikusait és művelődéspo­litikusait a táncdalkedve- lő ifjúsággal, hogy közö­sen próbálják keresni az életszabta útitársi szaka­szokat mindkét fél javá­ra,” — olvasható a most kiadott I. számú Tájékoz­tatóban. — „Kecskeméti találkozás léptette színpad­ra négy dialektikus terü­letünket egyetlen esti be­mutató keretében.” Az írók, zenészek ellátogattak az iskolákba, üzemekbe, ta­nyákra. Tanácskozások Október 18-án is ezeket az elveket szolgálj ák, s a bevált módszereket alkal­mazzák. A délelőtti — ze­nei bemutatókkal egybekö­tött — tanácskozás elmé­leti és gyakorlati kérdé­sek fóruma. (Az élő nép­zenei műveltség utánpót­lásának a csatornái, a fclklórzene helye művelt­ségünkben stb.) összefog­laló cím: „Népdalkultú­ránk korszerű és méltó helyére tétele, különös te­kintettel a terjesztés és a továbbadás megoldás mód­jára", A késő délelőtti órákban a résztvevők négy-öt ta­gú csoportokban a megye- székhely mintegy tucatnyi iskoláját keresik fel. A be­szélgetések témája: A nép­zene és nemzedékünk. Tábortűz, közös éneklés A délutáni összejövete­len o népzenekultúra élet- bentartásának módját ke­resik a résztvevők. A nap méltó befejezéséül a házigazdaként szereplő Óvónőképző Intézet udva­rában tábortűz mellett me­legednek az összegyűlt tu­dósok, művészek, nótafák, pedagógusok, diákok. A közös népdaléneklés szü­neteiben a költők és az előadóművészek szólalnak meg. A kecskeméti népzenei nap nem pótolhatja a folklórtalálkozókat. Nem is ez a rendezők célja. Az előkészítés példás igényes­sége, tudatossága, ismere­tében joggal remélhetjük, hogy október 18-a valóban a népzene napja lesz a megyeszékhelyen. H. N. Zsiga Lászlót, a kecske­méti Ipari Szövetkezetek Kodály Kórusának karna­— Kalocsán születtem, zenész családból. A tanító­képző után Pécsett peda­gógiai főiskolát végeztem, s 1955-től Kecskeméten ta­nítok énektanárként. A munkám mellett is tanul­tam énekelni, és Montág Lajostól, az Operaház szó­lamvezetőjétől nagybőgőz­ni. Kecskeméten tagja let­tem a Bartók és a Kodály kórusnak. Több mint 10 éve a Katona József Gim­náziumban vagyok állás­ban de dolgozom a Bányai Júlia Gimnáziumban is. A Kodály Kórusban először másod-, majd 1968-tól első karnagy lettem, feleségem pedig a helyettesem. A karvezetés terén mestere­imnek vallom Nemesszeghy Lajost, Lőrincz Bélát, Adám Józsefet. 1970-ben a Kodály Kó­rus „aranykoszorú” / foko­zatot ért el az országos minősítésen. Dr. Kálmán Lajos, az Óvónőképző In­tézet tanára gyűjtötte és dolgozta fel a Kecskemét környéki kiskun , népdalo­kat, amiket énekeltünk. Ö maga kísérte zongorán a kórust. Azóta több helyen előadtuk a „Régi kiskun népdalokat”, és dicsekvés nélkül mondhatom, hogy sikerrel, hiszen e dalok közel állnak a megye lakói­hoz. Ez évben Budapesten a Lesz-e utánpótlás? — Az utánpótlás nem­csak nálunk, hanem orszá­gosan is gondot jelent. Né­hány éve az egyik kecs­keméti iparitanuló-isko- lában meghallgattuk a fia­talokat 60 fiú énekhangja megfelelt, de csak 2—3 ma­radt meg állandó tagnak. Megítélésem szerint sokat segítene, ha nagyobb tá­mogatást kapnánk, ha el­juthatnánk külföldre is. Tudok olyan pesti kórus­ról, amely egy évben több­ször is megy külföldi tur­néra. A volt iparosdalárda természetesen ezután is munkáskórus marad. Ismét gyát a „Szocialista Kultú­ráért” jelvénnyel és okle­véllel tüntették ki. A Katona József Gimná­zium magas szintű kórus­kultúráját igyekeztem én is fenntartani. A középis­kolások gyulai versenyein egy ezüst és négy arany­érmet kaptunk. Vezettem a helyi Rajkózenekart is. Feloszlott ugyan, de töb­ben közülük magas színvo­nalú együttesekben muzsi­kálnak, például a pesti Rajkózenekarban, a Hon­véd Művészegyüttes népi zenekarában. Sok elfog­laltságom mellett nagybő­gőzöm a Kecskeméti Szim­fonikus Zenekarban. Öröm­mel és szívesen csinálom ezt is, hiszen szeretem a zenekari muzsikát. Az együttessel járjuk a me­gyét, és ezen a nyáron el­jutottunk Jugoszláviába. Nemzeti Galériában és a Zeneművészeti Főiskolán, valamint Aggteleken az országos szövetkezeti ta­lálkozón szerepeltünk. Több ízben volt rádiófelvételünk, énekeltük Kodály: Fölszál­lott a páva..., Bárdos: Széles Duna, Mihajlov: Doni fiúk, Tulikov: Győ­zelmi köszöntő, Lóránd: Védd az emberit! című műveit. Meghívást kaptunk is­mét a Rádiótól, a IV. ne­gyedévben felvételünk lesz a Kóruspódiumon. megkíséreljük majd az ipari tanulók között a to­borzást. A mostani tagok között többen 30—40 éve, sőt olyan is van, aki 50 éve énekel. Bízvást mondha­tom, hogy nagy lelkesedés­sel jönnek a próbákra, elő­adásokra. Jól érzik magu­kat egymás közt, felüdülést jelent számukra az ének. Köszönet és elismerés il­leti Galamb Lajos elnököt, aki különösen sokat tesz azért, hogy a kórus szere­peljen és ilyen szép sike­reket érjen el. Virányi Pál Ardai József, a Népművészet Mestere nagy sikert aratott a kecskeméti találkozókon. Értékes — a képen látható — dudáját a közelmúltban megvásárolta a kecskeméti tanács művelődésügyi osztálya. A dráva- szabolcsi parasztember által készített népi hangszer a „házi” folklórgyűjtemény egyik legféltettebb kincse. Országos minősítés Kecskeméten Enektanár, karnagy, zenekari tag Pártszervezés — pártirányítás Összehangolt MIT TESZ a községi pártszervezet a fiatalok ne­veléséért? — erről beszél­gettünk a párttitkárral. Részletesen sorolta, hogyan törődnek a KISZ-szel, mi­ként segítik munkáját. Amikor a végéhez ért, s én még mindig várakozva néz­tem rá, tekintetében értet­lenség tükröződött. Mintha azt kérdezte volna: miért, hát mit tegyünk még ezen­kívül? Pedig bármennyi­re is fontos a KISZ segíté­se, irányítása, ez mégsem merítheti ki a pártszerve­zeteknek az ifjúság nevelé­sével kapcsolatos teendőit. A fiatalság gondolkodásá­nak formálása, élet- és munkakörülményeinek fej­lesztése ugyanis nemcsak a KISZ gondia, hanem min­den társadalmi, állami szer­vé. S ha ez így van, ha igaz a sokat hangoztatott jelszó, hogy „az ifjúság ne­velése össztársadalmi ügy” — akkor ennek a pártmun­ka hétköznapjaiban is ér­vényre kell jutnia. Ha emlékezetünkbe idéz­zük a szakszervezetek, a szövetkezetek, a népfront legutóbbi kongresszusain, az országgyűlési ülésszako­kon elhangzottakat, szem- beötlik, milyen nagy teret, helyet kaptak az ifjúság gondjai, perspektívái. Mesz- szemenően tükröződtek eb­ben a párt ifjúságpolitikai határozatának követelmé­nyei. Ám az is igaz, hogy „lefelé” haladva már nem mindenütt találkozunk ilyen figyelmességgel. S az első teendő éppen ebből adódik a pártszerve­zetek számára: ösztönözni a különböző társadalmi szervezetekben, mozgal­makban, állami szervekben tevékenykedő kommunistá­kat. hogy ismerjék fel az ifjúság nevelésében rájuk háruló teendőket s legye­nek az erre vonatkozó dön. tések és elképzelések meg­valósításának élharcosai. TERMÉSZETESEN már ma sem ez a jellemző: a tömegszervezetek és moz­galmak helyi szerveinek túlnyomó többsége keresi a maga helyét, szerepét a fia­talok nevelésében. Keresi, de nem mindig találja meg. Előfordul az is, hogy ugyan­azt a szerepkört szánják önmaguknak többen is — más szóval, itt is jelentke­zik az átfedések, felesleges párhuzamosságok, „túlszer- vezések” veszélye. S EZ VOLTAKÉPPEN teljesen érthető. Hiszen egy községben például a fiata­lok művelődésével foglalko­zik, a KISZ, a tanács, a népfront, a szakmaközi bi­zottság, a művelődési ott­hon vezetősége, a tantestü­let, a különböző szövetke­zeti kulturális bizottságok, de még a vöröskeresztes szervezet is. A fiatalok ha­zafias nevelését a KISZ-en kívül lényeges feladatának tekinti a népfront és az MHSZ is, és még hosszan sorolhatnánk az ehhez ha­sonló munkaterületeket. A munka összehangolásán ra tehát itt égető szükség van. S ezt senki más nem vállalhatja magára, senki más nem végezheti el a he­lyi pártszervezeten kívül. Egyedül a pártszervezet rendelkezik ehhez megfele­lő eszközökkel, lehetőségek­kel, tekintéllyel. A KISZ — mint magá­nak az ifjúságnak a szer­vezete — jelezheti az igé­nyeket, a szükségleteket, de jellegénél fogva természe­tesen nem hivatott az együttműködés irányításá­ra. Ez a pártszervezet dol­ga, s ezen a munkaterüle­ten konkrétan éppen ebben jut kifejezésre a párt veze­tő szerepe. AZ IRÁNYÍTÁS termé­szetesen nem azt jelenti, hogy a pártszervezet maga határozza meg minden ap­ró részletében a többi szerv tennivalóit, maga alakítsa ki munkaprogramjaikat. A szerepek efféle kiosztása ellentétes lenne a pártirá­nyítás mai, korszerű for­máira vonatkozó elveinké kel. Kissé sántikáló hasonlat­tal élve: a pártszervezet­nek nem zeneszerzőnek kell lennie, nem kell megírnia minden szereplő számára a partitúrát, hanem inkább karmesternek, aki össze­hangolja az egyes szólamo­kat, hangszereket. AZ ALAPELVEK tehát tisztázottak. De hogy az adott időpontban és helyen mi a legfontosabb, a fel­adatok sorából mit kell ki­emelni — azt csak helyi­leg, a helyi viszonyok is­meretében lehet eldönteni. S végül nem lehet meg­feledkezni a szemlélet egy­ségéről sem. Hiába példá­san összehangolt a munka, ha a teendőket nem azonos „alapállásból” közelítik meg­Előfordul, hogy egyesek az ifjúság nevelésén fára­dozva elsősorban a külső­ségeket veszik célba, s töb­bet törődnek azzal, milyen hajat hordoz egy-egy fej, mint azzal, milyen gondo­latokat. Vagy egyoldalúan bélyegeznek ellenzékiség­nek, rosszhiszemű bírálga- tásnak jószándékú, valós magot tartalmazó kritikai észrevételeket. Előfordul ennek az ellen­kezője is, amikor a fiata­lok öntevékenységét féltve nem merik szóvá tenni a helytelenítendő, elítélendő jelenségeket, nem szállnak vitába az egyoldalú néze­tekkel. Márpedig ha hiány, zik a helyes ynegközelítés, az eredmény sem lehet ki­elégítő. EZT KIALAKÍTANI, a vitás kérdéseket tisztázni — az ifjúságpolitikai határo­zat „iránytűje” segítséCT<- vel — ugyancsak a párt- szervezetnek kell mindé*? esetben, amikor csak erre szükség mutatkozik. Gy. L.

Next

/
Thumbnails
Contents