Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-08 / 212. szám
4. oldal 1972. szeptember 8, péntek Amíg nem késő... Sokoldalú küzdelem az alkoholizmus ellen A TÚLZOTT alkoholfogyasztás elleni küzdelem sokoldalú tevékenységet igényel. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa — széleskörű vizsgálódás és alapos megfontolás után — az alkoholizmust 10 évvel ezelőtt betegségként kodifikálta, s megállapította a gyógykezelés jogi kereteit, feltételeit is. Országosan mintegy 70 elvonó szakrendelő működik. Évente 10—12 ezer ambuláns kezelés történik a kijózanító állomásokon; ezek 24 órán belüli kezelést jelentenek. Súlyosabb esetekben legfeljebb féléves kezelésre lehet bent tartani az idegosztályokon a pácienseket. Az ilyen irányú eljárást kezdeményezheti a család, de lehetnek kezdeményezői különböző hatóságok, társadalmi szervezetek (így a Vöröskereszt is) és a munkahelyi szervezetek. Az Elnöki Tanács 1966. évi rendelete alapján az egészségügyi miniszter utasította az üzemorvosokat, hogy aktívan vegyenek részt az akoholisták utógondozásában, továbbá, hogy alakítsanak ki megfelelő légkört az alkoholizmus elleni küzdelemhez üzemeikben. Nagyobb gyárakban, ahol szakrendelés is van, javasolta a helyben történő elvonó kezelést is. KÖZISMERT egyébként, hogy az alkoholisták gyógykezelését eredményesen befolyásolhatja a munkahelyi légkör, ahol a beteg munkatársának állás- foglalása, segítőkészsége, az ivócimborák csalogatásaitól való óvása igen nagy jelentőségű lehet. Ezért az üzemi társadalmi szervezetek — a Vöröskereszt, a szakszervezet, a nőbizottság, a KISZ — segítsége szinte nélkülözhetetlen az alkoholizmus elleni felvilágosító tevékenységhez. Fontos, hogy az üzemi vezetés is érezze: maga is érdekelt ebben az ügyben, a túlhajtott italozás elleni harcban. Hiszen az üzemi balesetek, kimaradások, a dolgozók családi életének megromlása, gyermekeik lezüllése — mindez nem lehet közömbös az üzem vezetőinek sem. Nagy szerepük lehet a megfelelő üzemi légkör kialakításában a szocialista brigádoknak, kollektíváknak is. Ahol az üzemvezetés segíti a társadalmi szervezeteket, s azok a termelésben a kisebb-nagyobb kollektívákat, ott jobb a termelési eredmény, s emelkedik az üzemi dolgozók életszínvonala is. A szocialista együttélés formáinak kialakításában e- zért van olyan nagy jelentősége a szocialista brigádok tevékenységének, amelyet az alkoholizmus elleni széleskörű helyi küzdelemben is igényelni kell. AZ ALKOHOLIZMUS Elleni Országos Bizottság a felnőttek körében természetesen nem a teljes absztinencia álláspontjáról vívja harcát. Az ilyen mozgalom meghirdetése ugyanis eddig mindig kudarcot vallott. Ezért — kellő mérlegelés után — a bizottság a túlhajtott alkoholfogyasztás ellen hirdette meg a küzdelmet, alig egy évtizeddel ezelőtt. Azóta néhány kormányintézkedés is született, így lényeges az a jogi szabályozás, amely szerint az alkoholos állapotban elkövetett cselekményeknél az italozást nem enyhítő, hanem súlyosbító körülményként veszik figyelembe. Szigorú rendelkezések tiltják a 18 éven aluliak alkohollal való kiszolgálását, és este 8 óra után italboltban való tartózkodását. Kötelezték a Belkereskedelmi Minisztériumot alkohol- mentes italokat árusító büfék felállítására az ifjúsági klubokban. A MÁV Igazgatóság hozzálátott a MÁV területén az alkoholmentes italok árusításának szorgalmazásához. MINDEN olyan üzemben, ahol még nincs alkoholizmus elleni társadalmi bizottság, ott a Vöröskereszt, a szakszerzet, a többi társadalmi szervezet, a vállalatvezetés együttesen hozza létre. Ezt az elhatározást tegyék közzé az üzemi lapban, a hangos híradóban, azzal a programmal együtt, amelyet a bizottság a helyi viszonyok ismeretében kidolgoz. A legfontosabb tennivaló a dolgozók felvilágosítása, az említett program népszerűsítése, s minél szélesebb körű aktivitás kialakítása. Helyes tehát azzal »kezdeni, hogy az üzemi klub büféjében rendszeresen legyen alkoholmentes frissítő ital. Az üzemi szocialista brigádok a baleseti források felkutatása, kiküszöbölése alkalmával szintén foglalkozhatnak az alkoholizmus káros hatásaival, a munkaidő előtt vagy alatt történő fogyasztás egyéni és üzemi veszélyeivel. Jó szolgálatot tehetnek azok az előadások, filmvetítések, amelyek ismertetik as alkoholveszélyeztetettség különböző összefüggéseit. TERMÉSZETESEN minden nevelő, felvilágosító, segítő készség és tevékenység az alkoholizmus elleni harcban személyes példamutatáshoz van kötve, s ahhoz, hogy mesze- menően igyekezzünk figyelembe venni az esetek sokszínűségét, az emberek egyéniségét. (—a—r) Gördülő raktár A lépésváltás ideje Hosszú évek óta az úgynevezett hiánygazdálkodás jellemzi a cementellátást. Az igények jóval meghaladják az előállított meny- nyiséget, így fedezetként nagyarányú behozatalra szorulunk. 1960-ban 1571 ezer tonna volt a cementipar produktuma, 1555 ezer tonna a felhasználás. 1970- ben viszont már 2771 ezer tonnás termeléssel 3716 ezer tonás felhasználás állt szemben. Egy hatalmas cementgyár egész évi teljesítményének megfelelő meny- nyiséget kellett külföldről megvásárolni. A rangsor végén Csupán három-négy ország lelhető hazánk mögött azon a listán, amely az európai államok egy lakosra számított cementtermelése alapján készült. 1958-ban kezdték meg az első, valóban nagykapacitású cementgyár — a Dunai Cement- és Mészmű — építését. A felszabadulás után addig mindössze Lábatlanban és Hejőcsabán hajtottak végre jelentős fejlesztést. Abban az esztendőben 131 kg szürke por jutott egy lakosra. E meny- nyiség 1971-re 270 kg-ra növekedett, de ezzel még mindig a sereghajtók között maradtunk, a szocialista országok esetében pedig a legutolsók. (A KGST-ál- lamok egy lakosra jutó átlaga mintegy 100 kg-mal több!) A fejlesztés elhibá- zottságát az élet gyorsan bizonyította, hiszen annak idején az érintettek úgy vélték, hogy egyetlen nagy1 kapacitású gyár — a DCM — felépítése jó időre megold minden gondot. Nem így történt. Exportból import Egy-két évig úgy tűnt, hogy az optimistáknak van igazuk. Még kivitelre is futotta a termelésből. 1966-tól kezdve azonban rohamo-1 san tágult a rés a produktum és a szükséges meny- nyiség között; 1970-ben már több, mint egymillió tonna volt a behozatal. Az exportból import lett, a megalapozatlan tervezés drága tandíjaként... Ilyen okok miatt született meg a döntés a beremendi cementmű gyors ütemű felépítésére. Átlagosan 52—54 hónap szükséges az évi egymillió tonna kapacitású cementüzemek létrehozásához. Beremendnél jócskán lecsíptek ebből, ám ennek ára van: a költségek növekedése. Nézzük a termelés számsorát. Az 1960. évi 1571 ezer tonnás teljesítmény 1968-ban már 2801 ezerre növekedett. Ez volt a csúcs. Két esztendő múlva 2771 ezer tonna áru került ki a gyárakból, tavaly 2713 ezer tonna. Idén a terv 2950 ezer tonna cement gyártását írja elő, s ebből az első félévben — ami mindig gyengébb, mint a második — az ipar 1379 ezer tonnát teljesített. Nyolc százalékkal többet, mint tavaly a hasonló időszakban. A növekedés legfőbb fedezete azonban a munkakezdés a beremendi cementóriásban. Kelendő áru Magyarország 1967-ben 480 ezer tonna cementet importált, 1971-ben már 1478 ezer tonnát! 1970-ben Hollandia és Jugoszlávia mögött Európában mi voltunk a harmadik legnagyobb cementvásárlók, tavaly pedig — nem kívánatos előre rukkolás ez — csak Hollandia előzött meg bennünket. A megállj kimondása immár elkerülhetetlen. A világkereskedelemben a cement aránya csekély. A nagy súly, a viszonylag kis érték legtöbbször gazdaságtalanná teszi a nagy távolságokra való szállítást. Persze nem egyedüli indok ez. A nélkülözhetetlen építőanyag világszerte a legkapósabb áruk közé tartozik, a kínálat és a kereslet eltérése folyamatos áremel. kedéshez vezetett. Azaz, egyre drágábban tudtuk megvásárolni az egyre több cementet... Így válik érthetővé; hogy a cementipar beruházásai az ismert korlátozó rendelkezések ellenére is zöld utat élveznek. Mert az itt és így megtakarítható forintok fejében sokkal többet kellene kiadni másutt, s nem is forintban ... 1975:ötmilló tonna Létszámhiánnyal küsz, ködve, de a régi cementgyárak lényegében egyenletesen termelnek. Sokat javult a termelés egyharmadát szolgáltató DCM tevékenysége — itt három esztendőre terjedő, részletes miniszteri utasítás szabja meg a teendőket — s idén már, remélhetően, 300 ezer tonna .cementet ad Beremend. Ami az eredetileg tervezettnél 140 ezer tonnával több. Igaz, építésének meggyorsítása különleges intézkedéseket követelt, s újabb költségeket okozott, de a többletnyereség arány, ban álJL a többlet-ráfordításokkal. Nemcsak azért, mert csökkenhet az impórt, hanem azért is, mert a kelendő portékáért való tülekedésben a nemzetközi piacon az árak egyre nagyobbra növekednek. Épül, s a tervek szerint már 1974-ben elkészül az évi 1,5—1,6 millió tonna kapacitású új hejőcsabai gyár, s megkezdték egy további nagy teljesítményű üzem létrehozását. 1975-ben — a tervek szerint — ötmillió tonna lesz a hazai cementtebmelés. A régóta áhított; és szükséges lépésváltás időszakát éli a cementipar. Termelés és szükségletek közelebb kerülése már nem csupán ígéret. M. O. Ha nem is az egész raktár gördül, a tárolási területen elhelyezett polcok mindenesetre könnyedén elmozdíthatok. A Ganz Villamossági Müvek bajai készülékgyárában, az E-jelű szereidében hasznosított új raktározási módszer hasonló ahhoz, amelyet a könyvtárak alkalmaznak. Az állványok — amelyek a termelőüzem közepén állnak — síneken mozognak, egymáshoz közelednek, illetve egymástól távolodnak, ahogy az alkatrészeket kereső ember éppen szükségesnek tartja. Nem hell tehát külön helyiség, külön épületberuházás, s a hagyományos raktárak „holt” területét is hasznosítják ily módon a bajaiak. (Tóth Sándor felvétele) Nagyon sajnálom, Kiskunhalastól, Kalocsától délre a kisállattenyésztők körében népszerű a nyúltenyésztés, különösen a bajai ÁFÉSZ területén. Megtudta ezt a szekszárdi Természetesen „verseny- képes” áron. Á bajai ÁFÉSZ akkor 25 forint 20 fillért fizetett a nyúl kilójáért, a szekszárdiak a fehér nyúlért 29, a tarkáért 28 forintot ígértek és adtak is. Nem csoda, hogy a helyi felvásárló telepen lecsökkent a forgalom, a szekszárdiak viszont szép „zsákmánnyal” tértek haza. Először kevesebb, a második alkalommal már tíz mázsa nyulat vittek el. A termelők átpártolása érthető. A hír, hogy a szekszárdi felvásárlók többet fizetnek, gyorsan terjedt. Önkéntes népszerűsítőik — a bajai szakcsoport tagjai — azt is megtették, hogy átvételi napon megjelentek a bajai felvásárló telepen és ott agitálták társaikat: lépjenek át a szekszárdi szövetkezetbe, mert az többet fizet. „Nagyon sajnálom, Petrócziné..—• mondták a kisállattenyésztő ÁFÉSZ, és felvásárlói megjelentek a bajai, meg a csátaljai szövetkezetek körzetében nyulat vásárolni. bajai felvásárlónak, és pillanatnyilag még a kötbé- res szerződés sem riasztotta vissza őket. Meg nem erősített hírek szerint 34-en léptek át a szekszárdi szövetkezetbe, Elterjedt az is, hogy a szekszárdi kisállattenyésztő ÁFÉSZ egy hold hereföldet, 33 forintos árat és korlátlan mennyiségben tápot ad a tenyésztőknek, ha tagként csatlakoznak hozzájuk. Ez már felér egy rémhírrel, elhatározták tehát a bajai ÁFÉSZ vezetői, végére járnak a dolognak. Álruliás osztál jvezető A bajai ÁFÉSZ felvásárlási osztályának vezetője nyúltenyésztőnek adva ki magát, a helyszínen, a szekszárdi szövetkezetnél ellenőrizte a híreket. Egy bizonyult igaznak: tápot tudnak adni, amennyi kell. Hereföldet hogyan is adnának, 33 forintról sincs szó. Az eset viszont jellemző arra is, milyen köny- nyen elhiszik az emberek azt, amit szeretnének hinni. Ezek után nem volt mit tennie a bajai ÁFÉSZ-nek — miután a szekszárdi kisállattenyésztő szövetkezet erkölcsileg ugyan nem helyeselhető, de jogszabályokba nem ütköző akcióját nem szünteti be — ő is felemelte a felvásárlási Mohácsi István, a bajai ÁFÉSZ elnöke, ennyit fűzött a történtekhez: — A termelők most jól jártak, mert több pénzt kapnak. Kérdés azonban, hogy ezt az árat meddig lehet tartani. Élő példának tartom azt, ami a baromfi és tojás felvásárlással történt. Ezenkívül az a véleményem, hogy az árfelhajtás kihat a fogyasztói piacra akkor is, ha mi magyarok nem sok nyulat eszünk meg, hanem exportáljuk. Valóban. Nem nyomoztuk ki a szekszárdi kisálárat, a szekszárdiakéval azonos szintre. Igaz, hogy így egyetlen fillér haszna nem lesz, sőt a költségek fedezésére sem marad árrése, kötbéres szerződései miatt kénytelen volt ezt a megoldást választani. Azután táp után néztek. Köztudott, hogy Bács megyében gondok, nehézségek vannak a tápellátással. Nem volt könnyű, de sikerült szerezni, fgy azután a bajai ÁFÉSZ is ad tápot termelőinek. lattenyésztö ÁFÉSZ felvevő piacát, de előfordulhat, hogy nem sikerül megtartani, és a felvásárlási ár csökkentésére kényszerülnek. Ebben az esetben nyilván a bajai ÁFÉSZ sem fogja tartani a veszteséges árat. A felvásárlási ár csökkentésének hatása a termelési kedvre — egyértelmű. A termelési kedvvel pedig nem szabad játszani, mint ahogyan a szekszárdiak teszik, elfelejtve a biztonságos termeléshez fűződő érdekeket! Nagy Éva Ár felhajtás meddig tartható?
