Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-29 / 230. szám
4. oldal 1972. szeptember *9., péntetÉ A vezetőség kezdeményez, a szándékol találkoznak Csikként! létszám növekvő termelés ban ritka kivétel volt, az napjainkban — fokozatosan — szabállyá válik. Nem kis erőfeszítések árán, azaz nem könnyen, de szükségszerűen, megállíthatatlanul. Hajrák, átlagok Válasszuk esettanulmányként a közlekedési eszközök gyártását. Ez az iparterület ugyancsak dinamikusan fejlődik több esztendeje. 1971-ben úgy növelte kilenc százalékkal termelését, hogy a foglalkoztatottak száma egy százalékkal csökkent! Ássunk még mélyebbre. Az év tizenkét hónapjának produktuma alapján képzett átlag fontos mércéje a terhelés egyenletességének. Nos, az ún. havi átlag 93 százalékát érte csak el a közlekedési eszközök gyártása 1972 áprilisában, ám 124 százalékát júniusban úgy, hogy közben az itt foglalkoztatottak száma 109,8 ezerről 109,1 ezerre csökkent. Egy-egy hónap természtesen nem alap messzemenő következtetésekhez, de fényt vet a tartalékokra, a szervezettségben rejlő lehetőségekre, s arra: vagy áprilisban túl keveset, vagy júniusban túl sokat teljesített a 109 ezer ember... Mivel másutt is —, így a villamosenergia-iparban, a híradás és vákuumtechnikai iparban stb. — szinte teljesen azonos tapasztalatokat szűrhetünk le, nem elsietett megállapítás annak kimondása, hogy a hajrák nem szűntek meg, s e forró időszakokra gondolva „tartalékolnak” — egyébként nélkülözhető — fölös létszámot az üzemek. Az itt — azaz az iparban — lekötött tartalék azonban a népgazdaság egyéb területein nagyon hiányzik ... Fedezet a termelékenység Az egyik legfontosabb iparterületen, a gépek és gépi berendezések gyártásában 1970-ben, s 1971-ben is egy-egy százalékkal mérséklődött a foglalkoztatottak száma, a termelés viszont 1, majd 5 százalékkal növekedett. 1972 első félévben kétszázalékos létszámcsökkenés mellett négy százalékkal bővült a produktum, azaz az egy foglalkoztatottra jutó termelés hat százalékkal volt nagyobb, mint tavaly a hasonló időszakban. Igaz, vannak iparterületek még, ahol nem ez a helyzet. A textilruházati ipar például 1971-ben négy százalékkal termelt többet, de a létszámot is gyarapította, há- ] rom százalékkal. Az építőiparban 1972 első hat hónapjában hat százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, tíz százalékkal a termelés. Ezen belül _ a szak- és szerelőipar csupán a termelésbővítés felét fedezte a termelékenység emelkedéséből — ami ve- tülete a technikai szintnek is! —, jóval elmaradva a kívánatos négyötödtől. Vannak még iparterületek — írtuk föntebb, a még-re téve a hangsúlyt. Egyre világosabb ugyanis, hogy a termelésnövekedés forrása csakis a termelékenység emelkedése lehet valamennyi iparágban s iparterületen. A jelek szerint — mivel a munkaerő-utánpótlás demográfiai okokból meghatározott — nem „sikerül” teljesíteni a negyedik ötéves tervben megszabott arányt, a termelésbővítés 80 százalékának a termelékenység növekedésével való biztosítását. Ma úgy tűnik, gyakorlatilag teljes egészében ez kell, hogy lpgven a termelésnövelés forrása. M. O. Igény a szaktudás iránt Abban a felmérésben, amelyet a helyi művelődési szakemberek végeztek a bácsalmási ruhaüzemben, a következő konklúzió a legnyugtalanítóbb: a munka jellege olyan, hogy nincs szükség szakképesítésre, másrészt az üzem nem is kíván előre haladni a műszaki fejlesztésben, arra hivatkozván, hogy nem megfelelő a székképzettség. Ilyen könnyen önmagába záruló bűvös kör ez? És még abba is belenyugodjunk, hogy nem lehet kilépni belőle? Ez esetben milyen jövő várhat a kezdetleges alapokon kibontakozó vidéki ipartelepítésre? Ez utóbbi kérdéssel már a probléma súlyát jelezzük, s nem árt gondolkodni afelől, mit lehetne tenni, hogy a nagyközségi ipari telephelyek — már ahol ilyen is van egyáltalán — ne pusztán csak jövedelem-kiegészítő szerepet töltsenek be. Válaszért kanyarodjunk vissza a felméréshez. Kiderül, hogy a több mint 800 megkérdezett 41 százaléka fontosnak tartaná a szakmai továbbképzést. Bizony, erre a kisebb, de csöppet sem jelentéktelen hányadra kellene támaszkodni a távlatokba épülő fejlesztésnél. Valamint arra a 34 százalékra, amely szakmai tartalmú Jkönyveket is olvas, bár azt, a jelen viszonyok közenette, elenyésző mértékben hasznosítja. Mindez azt is bizonyítja, hogy létezik a magasabb rendű munkavégzés iránt az igény, mén Bácsalmáson is. S hogy ellentmondás lián az emberi igények és a tárgyi lehetőségek között, az toMn természetes is. Feloldásáról csak úgy lehet szó, ha előbb tudomásul vesszük. H. D. A legkorszerűbbek egyike Vonzó ötletek Kalocsa idegenforgalmi tervei közt Ahogy mondani szokás, szinte vágni lehet a cigarettafüstöt. A vezetőség már órák óta tanácskozik a lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezetben. Izgalmas témát vitatnak meg: a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési lehetőségeit, figyelembe véve a kormányrendelet új kedvezményeit. Sikár József elnök: — A téma tárgyalásánál néhány fontos körülményt veszünk számításba. Először is — ami döntő — 460 tanyánk van. Ez már önmagában is jelzi, hogy tág lehetőség nyílik az állattenyésztés fejlesztésére. Az elképzelések szerint a szakszövetkezet tb-men- tes teheneket vásárol, amelyeket kihelyez a tagokhoz. Maczó Józsefné főkönyvelő: — Egyelőre ötven jószág elhelyezése látszik lehetségesnek. Egy tanyára legalább négy tehenet szeretnénk adni. A lajosmizsei határban sok nagycsaládos gazda van. Ezeknél jobban akad szabad munkaerő. A jószágok gondozását családon belül meg tudják szervezni. A gazdáknak évente tehenenként 36 munkanapot írunk jóvá a gondozásért. Ezt átszámítva forintba, — A szakszövetkezet gondoskodik a jószágtartáshoz elegendő takarmányról. Ezt kellő ellenőrzés mellett juttatják ki a gazdához. Az ágazati agronómus rendszeresen ellenőrzi az etetést, a tartási körülményeket, a tejhozam alakulását. A villamosított tanyákra fejőgépet is adnak. Értékét négy év alatt kell a gazdának pénzben letörlesztenie, ezzel a berendezés a birtokába kerül. Czigány Péter párttitkár: A szakszövetkezet összterülete mintegy 2800 hektár — nagyobbrészt homokvidék — amelyből kereken 800 hektár a szántó. Telepítettünk 500 hektáron szőlőt, gyümölcsöst, cellulóznyárt és erdőt. A többi terület a tagság kezelésében van. A közös táblák nagysága évenként átlagosan 50 hektárral emlkedik. A homok hasznosítására tervet dolgoztunk ki. Üjabb ültetvényeket létesítünk. Többek között részben előkészítettük a talajt 20 hold őszibarackos létesítésére. Az ültetvények talajjavításához szerves trágyát az állattenyésztésből kapunk. becsléseink szerint — négy tehén és négy borjú után jóváírt munkanapok kereken évi 28 ezer forint tiszta jövedelmet juttatnak egy-egy családnak. Papp László főagronó- mus: — A szaporulatról sem feledkezünk el. Ha a borjú üsző, akkor kint hagyjuk a gazdánál — ameny- nyiben vállalja — tovább- tenyésztésre. Ha bika, akkor a szakszövetkezet a közösben hizlalja meg. Megtettük az előkészületeket a szarvasmarha-hizlaló telep kialakításához. Régi épületeket újítunk fel. — Tagságunk átlagélet- kora elég magas. Az idősebb gazdák a jószágtartással részben vagy teljesen megszerzik a nyugdíj- jogosultsághoz szükséges munkanapokat. önkéntelenül is felötlött bennem a kérdés, miként szervezik meg a tej begyűjtését. — Erre a célra vásárolunk egy teherautót — válaszolja az üzemgazdász, — arra törekszünk, hogy ne legyenek zökkenők. Érdekes, sok új vonást hordozó folyamat szemtanúi lehetnek azok, akik figyelemmel kísérik az ipari termelés és foglalkoztatottság változását. Ha e két tényezőt grafikonon szemléltetjük, azt láthatjuk, hogy a foglalkoztatottság görbéje jóval kiegyensúlyozottabb, mint a termelésé. Míg a termelés- növekedés éves szélső értékeiként három és kilenc százalékot találni az 1966— 1971 közötti időszakban, a foglalkoztatottak esetében ugyanez nulla és négy százalék. Némi túlzással azt is állíthatjuk, hogy nem fedezhető fel szoros összefüggés a termelés növekedése és a foglalkoztatottság bővítése között. Ez persze így nem igaz. Ám sok az igazság benne. Fordul a kocka Leggyorsabban 1967-ben növekedett a szocialista ipar termelése, kilenc százalékkal. Leglassabban — három százalékkal — 1969- ben. Tavaly öt százalékkal volt több a produktum, változatlan létszám mellett! Idén, az első félévben úgy termelt három százalékkal többet az ipar, hogy az ott foglalkoztatottak tábora 0,9 százalékkal kisebb lett. Kényszerűség fakasztotta folyamat ez. de eredményei nélkülözhetetlenek. 1969 végén fordult a kocka. Addig évről évre egyre több embert alkalmazott az ipar, 1965-ben 1,5 milliót, 1969-ben már 1 747 000-et. (1950-ben mindössze 680 ezer főt...) 1970-ben 18 ezerrel mérséklődik a létszám, s idén június végén 1 697 000 volt. Még szembetűnőbb e folyamai, ha adataink közé azt is odasoroljuk, hogy a munkáslétszám ezen belül gyorsabban csökkent, az 1969. évi 1,3 millióról idén június végéig 1.24 millióra, azaz 60 ezer fővel. A pozitívum rejt tehát negatívumot is. Nevezetesen az alkalmazotti létszám túlságosan gvors növekedését. Ám ennek ellenére a néhány éve sokat vitatott kérdésre — lehet-e hővíteni a termelést úiabb tízezrek munkába állítása nélkül — meggyőző választ adott az élet. Nincs titka Szokványos újságírói fogás, hogy változások, eredmények láttán fölteszik a kérdést: ml ezek titka? Nos, ml a „titka” annak, hogy például a vegyipar 1966—1971 között évente 6 _14 százalékkal növ elte termelését, de a foglalkoztatottságot csupán 1—8 százalékai, s 1971- ben úgy ért el 11 százalékos termelésemelkedést, hogy mindössze egy százalékkal több embernek adott munkát? Semmifél'’ titok, varázslatos, megfeit- hetetlen erő nem rejlik mindezek mögött. Magyarázata természetesen van. A gyors műszaki fejlesz1 és a korszerű technológiák terjedése, nagy termelékenységű berendezések üzembe állítása, modern szerver5*’ eljárások alkalmazása. Az, amit a fei- lesztés intenzív útjának nevezünk. Hasonló példák után szerencsére nem 1 '1 sokáig kutatni. Ami koi’áb Idestova négy hónapja már, hogy Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója, a város vezetőinek társaságában megnyitotta az országos idegenforgalmi szerv új kalocsai irodáját. Annak idején lapunkban is beszámoltunk az eseményről. Most Csapai Lajostól, a kalocsai IBUSZ-iroda vezetőjétől a megnyitás óta eltelt időszak mérlege, és a további tervek felől érdeklődtünk. — Irodánk létrejöttének körülményeiről szólva, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a több éves szándék valóraváltásában jelentős szerepe volt a városi tanács vezetőinek. Ok nemcsak szorgalmazták ennek a lehetőségnek a megvalósulását, hanem az anyagiakat tekintve is segítőkésznek bizonyultak. Nem kis mértékben nekik köszönhető, hogy júniusban, az ország egyik legkorszerűbb, reprezentatív vidéki kis IBUS^-irodíjá' nyithattuk meg. Csupán a belső bérénö^zés több mint negyedmillió forint értéket ’épvisel. Ma már elm or-au -,tj_uk. bogy — mind e néhány hónap forgalmát, mind az egyre fokozódó érdeklődést figyelembe véve — megalapozott, megfontolt lépésnek bizonyult a kalocsai iroda létrehozása. Elég csak annyit említeni, hogy ez idő alatt 1 millió forintot meghaladó forgalmat bonyolítottak le. — Hogyan tesz eleget az iroda az aktív és a pasz- szív idegenforgalomból rá háruló feladatoknak? — Mindkét tennivalót egyenrangúan kezeljük. A város és a környék lakosságának részvételével bélés külföldi társasutak szervezését csakúgy, mint az idelátogató külországbeli csoportok fogadását, részükre tartalmas program nyújtását. Hiszen amennyire fontos, hogy a város és a járás minél több dolgozója ismerkedjék hazánk és a világ szép tájaival, nevezetességeivel, énn any- nyira szívügyünk Kalocsa értékeinek — világhíres nánművés7°tj kincseineV, a barokk építészeti és művészeti emlékeknek, vagy a környék fő terménye, a paprika termesztésének és feldolgozásának — a bemutatása. Az iroda fennállásának eddig eltelt időszaka, mondhatni, az ismerkedés, a közvélemény-kutatás jegyében zajlott. A lakosság tudomást szerzett a sokoldalú szolgáltatásokról, az iroda alkalmazottai pedig alaposan felmérhették az igényeket. — A jövő évben már ezek teljesebb ismeretében, sok tapasztalattal gazdagabban foghatunk a munkához — mondja. Csapai Lajos. — Fogadó idegenforgalmunk, jóllehet a legvonzóbb. legszínesebb hazai programok egyikét kínálja, még kötényem merített ki minden lehetőséget. Ezért most a városi tanács, a járási hivatal _és sok más szerv képviselőivel összefogva vizsgáljuk a helyi idegenforgalmi programok bővítésének lehetőségeit. Az eddigi elképzelések között helyet kapott például egy kalocsai lakodalmas, továbbá Miskén a oaprikaszüret bemutatása; dunai hajókirándulás, lovas program a város környékén és még sok egyéb. J. T. ÚJFAJTA ÖNTUDAT — Miért nem ügyelsz a gyalogosokra? — Mert otthon a feleségem dirigál, a hivatalban a titkárnőm, de a kormánynál én Is vagyok valaki! (A Woclienpiesse-ből' Családon belül Segítség a tagnak Termelési kapcsolat . A tehénállomány „kihelyezésével"’ erősödik a közös és a tagság kezelésében levő területek termelési kapcsolata. Mondhatjuk, hogy az együttműködésnek hagyományai vannak, mert ugyanígy szervezték meg a sertéstenyésztést. Ezerötszáz jószág hizlalását vállalták a tagok. Hízónként három munkanapot írnak jóvá a gazdáknak. Szíjjártó Pál vezetőségi tag: — Ami a sertésnél bevált, az a szarvasmarhatenyésztésben is sikerülni fog. A gazdáknál az új rendelkezések jóvoltából ma már jövedelmező a tehéntartás. Sikár József elnök így foglalja össze a vezetőségi ülés vitáját: — Saját épületeknek szűkében vagyunk, ugyanakkor a tagság tanyáin számos üres istálló áll kihasználatlanul. A kihelyezéssel jól jár a tag, de a közös is. Évente 3—400 vagon istállótrágyát vagyunk kénytelenek talajaink javítására nagy távolságról ideszállítani. Jelentős költséget takarítunk meg, ha enr.ek egy részét helyben tudjuk megvásárolni. K. S.
