Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-28 / 229. szám

1 1. oldal 1972. szeptember 2S., csütörtök Szüreti gondok a kadarka, hazájában A Kiskőrösi Szakszövet­kezetek Területi Szövetsé­gének körzetében több mint 10 ezer hektár ha­gyományos kisüzemi szőlő van a tagság kezelésében, ezenkívül 1700 hektár a nagyüzemi ültetvény. Az idei szüret elég sok gondot okoz. Kiskőrös, Ke­cel Soltszentimre körzeté­ben az ültetvények 35 szá­zaléka fagyott el, jelentős károkat szenvedtek elsősor­ban a gyengébb termőké­pességű kisparcellás szőlők. A szokatlanul magas hő­mérséklet és a gyakőri eső­zések következtében az ad­dig becsült össztermés mintegy 20 százalékát vitte el a peronoszpóra. Tetemes károkat okozott júliusban és augusztusban a gyakori ’ jégverés is. A szüretet megelőző időszakban az idő kedvezett a szürke rot­hadásnak. Szőlőtermelő­ink hatékony vegyszer hiá­nyában megkezdték a kényszerszüretet. ' Az idén 23 tagszövetke­zetünkben több, mint 600 ezer mázsa szőlőt takarí­tanak be, dolgoznak fel. Eddig az össztermés csak­nem 50 százaléka került biztonságba. A szakszövet­kezetek felkészültek a szü­retre. A helybeli ipari üze­mekkel, iskolákkal állandó, jó kapcsolatot tartanak fenn, innen pótolják a szükséges kézi munkaerő jelentős részét. Az említett károk elle­nére a tavalyihoz képest 10—15 százalékkal maga­sabb a várható szőlőter­més. A közös gazdaságok nagyüzemi ültetvényei ugyanis nagyon szép ho­zamot mutatnak. A keceli szakszövetkezetek fiatal ül­tetvényein 65—85 mázsa hektáronkénti termést szü­reteltek. Az említett kényszerítő körülmények miatt a ka­darka szedését is meg kel­lett kezdeni. Ez a fajta te­szi ki ültetvényeinknek több mint felét. Sajnos az eddigi mustok cukorfoka alacsonyabb mint a tava­lyi. Emiatt a gazdaságok mustsűrítéssel, illetve sű­rítménnyel javítják borai­kat, hogy a minőség meg­felelő legyen. Megjegyzem, a tagság ke­zelésében levő szőlőültetvé­nyek termésátlagai sok esetben még a tavalyi ho­zamokat sem érik el. Nem­csak az elemi csapások sújtották ezeket a terüle­teket, hanem nagymértékű a kivágás, illetve a parla­gon • hagyás. A körzetünk­ben — 1971—72-ben — mintegy 600 hektárnyi ha­gyományos szőlőültetvény jutott erre a sorsra. A jövő útja az újabb nagyüzemi szőlőültetvények létesítése, mert a kiskőrösi körzet hagyományos tele­pítései évről évre pusztul­nak és egyre kevesebbet teremnek. Újvári Ernő a szövetség munkatársa Nyersanyagmentés a konzervgyárban Naponta száz vagon nyersáru érkezik hozzánk mezőgazdasági partnere­inktől — magyarázza Szar­ka Balázs, a Kecskeméti Konzervgyár termelési fő­osztályának vezetője, mi­közben a különböző üzem­részeket látogatjuk. — A kormány által meghirdetett zöldségprogram eredménye mutatkozik most meg. Szá­munkra azonban sok gon­dot okoz — különösen ilyenkor csúcsszezonban — a létszámhiány. Az anyag nálunk más mint például egy vasgyárban, ahol nyugodtan raktároz­hatják. Nekünk azonnal meg kell kezdeni a feldol­gozást, máskülönben tönk­remegy az áru. És valóban érdekes lát­vány most belülről a kon­zervgyár. Míg az egyik VI. Jegyüzérek és vallási fanatikusok KAN Kodály és Peíőli-emlékezések A Kecskeméti Katona József Társaság vezetősége. Fehér Sándor elnökletével a napokban állította össze a társaság őszi és téli programját. A közeli ese­mények közül különösen érdekesnek ígérkezik az október 19-re tervezett Ko- dály-emlékest, melynek előadója dr. ősze László lesz, aki Kodály egyénisége és művészete címmel tart előadást Jancsó Adrienne és a városi szimfonikus ze­nekar közreműködésével. November 27-e a várható időpontja Sántha György szerzői estjének, melynek bevezetőjét Féja Géza tart­ja meg. A hagyományok­nak megfelelően november 11-én Katona József halá­lának évfordulóján meg­koszorúzzák a nagy drá­maíró szobrát, s 13-án pe­dig emlékestet rendeznek a tiszteletére dr. Keresz- túry Dezső irodalomtörté­nész részvételével. A jövő évi program Pe­tőfi nevével indul, január 15-én kerül sor a jubile­umi esztendővel kapcsola­tos ünnepi megemlékezés­re, ahol a város iskoláinak növendékei között megren­dezett Petőfi-szavalóver- seny győztesei is fellépnek. Elkészüli a társaság jö­vő évi teljes programjá­nak tervezete is, melyet egyeztetnek a művelődési szervekkel. A közgyűlést előreláthatólag 1973. feb­ruárban tartja meg a Kecs­keméti Katona József Tár­saság, amikor új tagok felvételére is sor kerül. •ára tévedtünk. Ha már itt vágyunk, kérdezzük meg, , , , mennyit kóstálnak a je­• “ e.flk leSszebb gyek. Ajánlottak 30 már­ftl.WA3 varo' kás belépőt, de főleg a 80 “Jf““ épuiete- A nf°°°- márkások fogytak, hiszen íftitn n-, V gGS- í6ret b6_ í ezek már a döntőre szól- 11L P'•'l-al-•ró1torny°c?- tak. Egy feltűnően csinos, ri ; C ^áS!mélyen dekoltált nő mel- meszkobol faragott oszlo- , lém sodródott. kezében ő paival önmagában is cső-1 dálatos látvány. Ám a vá­rosháza nemcsak ezért vonzza a turistákat, az ide­geneket, sőt magukat a münchenieket sem, hanem a délelőtt 11 órakor és es­te 5 órakor megszólaló csodálatos harangjáték és a torony közepe táján elhe­lyezett embernagyságú, mozgó figurák kedves tánc­jelenete. A Mária téren ezen a délelőttön két okból is több ezren gyűltek ösz- sze. Egyrészt az olimpiai faluban történt gyilkossá­gokról beszéltek az embe­rek. másrészt kíváncsiak j voltak a harangjátékra, j Csattogtak a fényképezőgé­pek, bábeli nyelvzavar ka­vargóit a tér fölött. Sajnos, a harangjáték — éppen a gyász miatt — elmaradt, s ezt a turisták, akárcsak a müncheniek kissé fájdal­masan, de tudomásul vet­ték. Nosza, ha nincs harang­játék, nézzünk körül a Bor utcában, ahol ember em­ber hátán nyüzsgött, kia­bálva, gajdolva. Férfiak és nők kezében egy, vagy egész tucat olimpiai belépő­jegy kéklett, zöldellt, sár­gállott, pirpslott a külön­böző rendezvényekre. Az olimpiai jegyek fekete pia­szökőkút körül hosszú ha­jú, nem éppen tiszta fiata­lok, agyonfehérített far­merben, maxi vagy szuper­mini szoknyákban gitárkí­sérettel szent énekeket kántáltak áhitatosan. Ami­kor véget ért a beat-muzsi- kával kevert kornyikálás, a fiatalok párokra szakad­A városháza előtti téren álló kút a fiatalok kedvenc találkozóhelye. üzem szinte kong az üres­ségtől, a másikban szokat­lanul sokan dolgoznak. Amint azonban visszafelé jöttünk itt-ott már válto­zott a kép. Ahol előbb ke­vesen voltak. időközben megtelt az üzem munkások­kal. Kérdően néztem a fő­osztályvezetőre, aki máris készen volt a válasszal. — Sűrűn át kell csoporto­sítanunk a munkaerőt, mert a nyersáru beérkezése igen hullámzó. Elég ha egy ne­künk szállító tehergépkocsi defektet kap, máris meg- érezzük. Szerencsére a vá­ros iskoláitól naponta 400 tanuló jár ki hozzánk, ami nagy segítséget jelent lét­számgondjaink áthidalásá­ban. A paradicsommal kü­lönösebb gondunk nincs, mert annak a feldolgozása van a legjobban gépesít­ve. Annál jobban oda kell figyelnünk a paprikára, mert az igen kényes. Amint ■ egy-egy szállítmány meg­érkezik. máris megkezdik a feldolgozását. Így van ez egyébként sok más termék­nél is. mert enélkül nem tudnánk jó minőségű árut előállítani. Gyulai Károly, az I. konzervüzem vezetője — amikor betoppanunk hoz­zá — éppen egy most ér­kezett pritaminpaprika- szállítmány azonnali fel­dolgozására adott utasítást. A munkaerőt a natúrlecsó- gyártásról irányította át. Szinte hadarva válaszol kérdéseimre, mert indult ellenőrizni a munkát, hogy minden rendben menjen. — Sajnos az időjárás sem kedvez nekünk. Ami árut kapunk a sok eső és a ke­vés napsütés miatt elég gyenge minőségű, ezért több időt kell a váloga­tásra, a feldolgozás előké­szítésére fordítanunk. A mezőgazdasági üzemekben gépekkel takarítják be a termést, ami nagyon ör­vendetes haladás, de sok idegen anyag is kerül a szállítmányba. Az is növe­li problémáinkat, hogy nem egyenletesen érkezik a ter­mék. A hét első napjaiban alig kapunk valamit, míg a hét második felében, sok áru fut be, s hogy tönkre ne menjen vasárnap is dol­gozunk. Egyébként jelenleg a zöldbab, a paradicsomos lecsó, a marinált pritamin- paprika gyártásával foglal­kozunk. Gondolatok egy kiállításról Ha valaki elmélyülteb­ben végignézi a költő és festőművész, Goór Imre kiállítási anyagát különös világ gondolatait viszi ma­gával. Több olyan fest­ménnyel találkozhat, ame­lyik nehezen engedi to­vább a nézőt. Az egyik képén (címe: Aki a sípot fújja) a csontváz-halál hatalmas csigán ül, furu­lyán játszik, s annak dal­lamára vékony kis fa nő, apró levelekkel. Egy másik képén (Kőbánya, sötét madár) hideg fényű, ha­talmas, kiélezett sziklák között áramvonalas-testű madár áldozatára lecsapni zuhan. A Dózsa-triptichon olyannak ábrázolja a pa­rasztkirályt, ahogyan az évszázadok során a falvak népének képzeletében meggyökeresedett. A nagy­méretű festmény közepén ül a lángokba kényszerített Dózsa, arcán keveredik a barbár-értetlen fájdalom a paraszt-krisztusok máso­kért tűrő szenvedésével. Ami vele most történik, azt a mellette állók arcá­ról olvashatjuk le. Balol­dalt szívós csontos, meg­rokkanó jobbágyarcok, a láng sötétlilára festette a kiegyenesített kaszák pen- / géit. Jobboldalt fekete fejkendős asszonyok, kigu­vadt, borzalmakat látó szemekkel, arcukat vörös­re színezte az égő Dózsa hús-szagú lángja. Goór Imre más képein a népmeséi világot idéző motívumok (A sárkány, Vadak), az erdélyi ma­gyarság népművészetének gyönyörű színei, sajátos hangulata (Faragott fal előtt, Székely kapu) anyag­ba (faliszőnyegbe, szőtte­sekbe) kívánkoznak. Az 51 éves művész Kis­kunhalason született, a ko­lozsvári egyetem jogtudo­mányi karán tanult. Ebben az időszakban Kolozsvá­rott élénk szellemi élet volt. Tamási Áron, Kós Károly, Balogh Edgár művészi kohójában, az erdélyi népművészet sok­is jegyet szorongatott, s csábos mosollyal felkínálta. Miután meglehetősen kevés nyugatnémet márka kun­cogott a zsebemben, gon­doltam egy merészet és na­gyot, megkérdeztem hová szól a jegy, s mennyiért kapható. A feltehetően müncheni hölgy mosolya még csábosabbá vált, ami­kor közölte, hogy a záró- ünnepség belépésére jogosít a két belépő, s darabja, de csak nekem, miután kül­földi vagyok, 400 márka. Meglepődhettem, mert ar­cáról lehervadt a csábos mosoly, s torz fintort vá­gott, mikor közöltem vele — összesen 20 márkám van. Vendéglátónk jóízűt ne­vetett ezen az alkudozá­son. bár nem titkolta elé­gedetlenségét. Véleménye szerint nem volna szabad megengedni a városi ható­ságoknak, hogy éppen a városháza tövében, Mün­chen egyik legszebb utcájá­ban, ahol nagyon sok a régi műemlék, a fekete- jegyárusok üssenek tanyát. Nincs is talán müncheni képeslap a Boldogasszony­templom képe nélkül. Az épület monumentális, bár eklektikus stílusban épült. Hajója gótikus, tornyai a román építészet jegyeit hordozzák magukon, s tete­je hagymakupolában ér vé­get. A templom előtti téren a modern városkén kiala­kításában élen járó mün­cheniek csodálatosan szén szökőkutot készítettek, nmelv körül egymásra do­hált bazalt kockák szolgál­nak az idősebbeknek, s a fiatalnknnk egyaránt ülő. I pihenő alkalmatosságul. A tak, s kezükben újsággal, bibliai idézetekkel teletö­mött füzetekkel megkezd­ték az agitációt. Sorba oda­léptek a templomot cso­dáló, vagy éppen pihenő fiatalokhoz, idősebbekhez, megpróbálva őket rávenni az általuk hirdetett igék elfogadására, valamifajta új vallás gyakorlására. Há­zigazdánk, aki meglehető­sen elfáradt a hosszú csa- tangolásban, megkért ben­nünket, hogy ha hozzánk lépnek, szólaljunk meg ma­gyarul. Így is történt. Egy szupermini szoknyás leány­kát, s egy torzonborz hajú ifjút csendes magyar szó­val küldtünk tovább, agi­táljanak másokat. Házigaz. dánk e közláték apropójá­ul végülis így jellemezte a fiatalokat. Véleménye sze­rint —. s ebben bizonyára neki van igaza — a fiatalok egy jelentős része egyálta­lán nem dolgozik. Ezek züllenek, tivornyáznak vagy éppen a kábítószer szenvedélyének hódolnak, s közben arról beszélnek, nincs lehetőségük az élet­hez. A fiatalok másik cso­portja ennek ellenkezőjét teszi. Kijárnak a templom elé, kántálnak, vallási té­bolyba temetik úgyneve­zett kilátástalanságukat. A német fiatalok nagvobbik fele sajnos, a munkát csak pénzszerzésnek, és nem hivatásnak tekinti, s ezért van az, hogy külföldieket kell alkalmazni a németek helyett. Ez hovatovább — mondta kísérőnk — tragé­diája lesz Németországnak. Gémes Gábor .VÉGE színű világában érett meg Goór művészete. Hatással volt rá Cézanne, Matisse, Picasso és a magyar fafara­gások, bár ezeket a hatá­sokat az utóbbin kívül csak nagyon áttételesen le­het kimutatni. Mesterének az impresszionista Mátis Kálmánt vallja. Goór fricskázó fintorral válaszol „a világ nagy kérdéseire”, néhol a gro­teszk játékosság, az egyé­ni báj színezi a nézők szemeit, másutt vaskos vonalak, kiismerhetetlen alakzatok, elkorcsult aktok riasztják a tekintetet. Ka­vargó világ ez, sokszor tart I tükröt a játékosan eltorzult képzeletünknek is. A költészet és a festő­művész kedvelőinek kü­lönös és értékes szellemi izgalmat^ adnának az olyan festmények, amelyeket a művész versével illuszt­rálna. Talán így tudná Goór Imre önmagát a leg­hitelesebben kifejezni. Lezsák Sándor A szárító üzem sem nyu­godt hely. Búzás Júlia üzemvezető-helyettes tele­fonon éppen arról értesült, hogy a konzervüzem kapa­citása kevésnek bizonyul a ma érkezett pritaminpap- rika feldolgozására. Át kell vennie a szállítmány egy tekintélyes részét. A kedves arcú fiatal nő válasza, gyors és határozott: — Rendben van! Felém fordulva csak any- nyit mond. — Látja ez most a helyzet. — Aztán rendelkezéseit hallom: A hagymaszárítást leállítani,. azt félkész állapotban is tudjuk egyelőre tárolni. He­lyette pritaminpaprikát szárítunk. Félhangosan szá­mol magában. Egy géppel naponta kilencven mázsát tudunk belőle feldolgozni. Ha ez nem lenne elég, több szárítóberendezést állítunk át pritaminra. Nagy Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents