Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

1*72. szeptember 27, szerda 3. oldal Sok vesződséggel jár a betakarítás — hanyagul szerelték az adaptereket Városföldi ősz A tíz és fél ezer holdas vá rosföldi határ első kerületé­ben pár esztendővel ezelőtt 118 tanyának volt állandó lakója. Több család azóta a belterületre költözött. Né- hányan pedig a Dózsa Tsz központjának szomszédsá­gában rakták le új ottho­nuk alapjait. Az iskola és az élelmi­szerbolt közelében lassan kialakul a szövetkezeti la­kótelep első házsora. Abo- nyi Imre, Bozsik Mihály, ifjú Farkas Sándor, Hor­váth Béla és Vida István házán rajta van a tetőszer- kezet. A hatodik és hetedik épületet most falazza Beke Pál és Skrobál László. A legkorábban felépült lakás­ban már villany világít és a major vízmüvétől hama­rosan eljut ide az egész­séges ivóvíz. 20 holdas te­rületet ajánlott fel házhe­lyeknek a Dózsa Termelő- szövetkezet, hogy a község­től 6 kilométernyire fekvő tanyaközpontban építkez­hessen a tagság. A bekötő út másik olda­lán nagyobbfajta épület körvonalai bontakoznak ki. Éttermet, klubházat épít ide S. Tóth János kőműves­brigádja. A két évtizede használt székházat, ahol ed. dig az ötvenszemélyes étte­rem helyet kapott, megette az idő vasfoga. Le kell bon­tani. Épül a termtíuyraktár A leendő klubház közelé­ben Sándor Dezső, Kovács György, Nyúl István, Gye- nes Pál és Gyenes István 300 vagonos terménytáro­lót alapoz. A Miniszterta­nács határozata után fog­tak hozzá a munkához, amikor a két érdekelt szak­minisztérium nyilvánosság­ra hozta a kukoricatároló kedvezményes felépítésének a módját. A brigád tagjai úgy tervezik, hogy három hét alatt — megfeszített munkával — felépítik a raktárát. Akkor nem kell a szabad ég alá helyezni a kukoricát, amelyet a követ­kező hetekben takarít be Kása József, Sutus Gábor, Nagy József, Vízhányó Já­nos és Rózsa József kom- bájnos. Mind az öten nagy gya­korlattal rendelkező szak­emberek. Évek óta rendsze­resen aratnak az SZK 4-es gépekkel. Szeptember 13-án kezdték el a kukorica kom­bájnolását a leghamarabb megérett, hibridfajtánál. Azóta egymással és az idő­vel versenyezve dolgoznak. Kötelességérzetükön felül az a jutalom is sarkallja őket, amelyet a szövetkezet veze­tősége kitűzött. Aki első lesz, a keresetén felül 1300 forintot kap, de az ötödik helyezettnek is 700 forint üti a markát. Erre a hét­száz forintra azonban egyik sem pályázik, mert nem akar ötödik lenni. Még azt is számon tartják, hogy ki hány tartály szemes kukori­cát ereget le a kombájnból a gépekhez beosztott szál­lító kocsikba. Csordogál a kenőolaj Szeptember közepe óta azonban bebizonyosodott, hogy az arató-cséplő gépek teljesítménye legkevésbé függ az öt derék városföl­di traktoros igyekezetétől. A vadonatúj. 109 700 forint­ba került adaptereket olyan tökéletlenül szerelték össze a BMG makói gyárában, hogy négy napig kellett a szövetkezetben állíthatniuk, amíg dolgozni tudtak velük. Rózsa József adapterére a gyárban úgy szerelték fel az úgynevezett konzolos csigát, hogy az nem a kom­bájn cséplődobja felé to­vábbította a kukoricát, ha­nem visszafelé, és elszórta a terményt a földön. Egy másik, ugyancsak vadonat­új adapter lemorzsolta a kukoricacsövet, mielőtt az a cséplőszerkezethez ért. Mind az öt adapterből csorog az olaj, mert a gyári összesze­reléskor az acélházas tömí­tőgyűrűt elcsípték az ottani szakemberek. Húsz, har­minc tartály kukorica le­engedése után meg kell a kombájnokkal állni, az adaptereket kenőolajjal fel­tölteni. különben egykettő­re tönkremegy a szinte be- szerezhetetlen hajtómű. Van olyan betakarítógép a Dózsa Tsz-ben, amelyiknek egy hét alatt használhatat­lanná vált az oldalmeghajtó racsnis fogaskereke. S ez az alkatrész szintén a rit­kán beszerezhetők közé tar­tozik. A megyei AGROKER Vállalat például hajtómű­vet egyáltalán nem kapott az SZK—4-es kombájnok­ra szerelhető adapterekhez. Három műszak a szárítóban Fenyvessi Jenő, a Dózsa Termelőszövetkezet fiatal főmezőgazdásza mégis biza­kodó hangulatban van. Azt mondja — olyan szakembe­rek dolgoznak náluk, akik a legkényesebb helyzetekben is mindig feltalálták magu­kat. Leleményességükkel, szaktudásukkal áthidalták a nehézségeket. Palkovics István gépészmérnök oszt­ja a főmezőgazdász vélemé­nyét. Csupán azt nehézmé- nyezik mind a ketten, hogy a hazai mezőgazdasági gép­gyártás milyen lépéshát­rányban van a mezőgazda- sági termeléssel szemben. Egyik másik jól szerkesz­tett gép értékét lerontja a hibás anyag felhasználásá­ból, a munkagépek hanyag összeszereléséből eredő gya­kori műszakkiesés. Ez is egyik magyarázat arra, hogy a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet miért lép be a szomszédos állami gazdaságban alkalmazott CPS kukoricatermesztési rendszerbe. A városföldi határ talaja kiválóan alkalmas a kuko­rica termesztésére. A Dó­zsa Tsz 30 százalékkal töb­bet vetett az idén mint 1971-ben, és 1973-ban 2000— 2200 holdra növeli a vetés- területet. Ebben az eszten­dőben 400 vagon szemes terményt adnak át a Gabo­nafelvásárló és Értékesítő Vállalatnak, azonkívül, hogy a szarvasmarha- és a sertéshizlaláshoz szükséges 90 vagon kukoricát tartalé­kolják. Szeptember közepe óta megszakítás nélkül, há. rom műszakban dolgoznak a szövetkezet terményszárí­tó üzemében, ahol naponta 400 mázsa kombájnolt ku­koricát lehet tárolásra al­kalmassá tenni. Ha tartós esőzés nem akadályozza a kombájnosok munkáját, a Dózsa Tsz gazdái egy hó­nap alatt betakarítják az 1500 hold kukoricát. K.A. Van aki kétszer is kopogtat Nagy az érdeklődés a politikai oktatás iránt a Konzervgyárban K1 A több mint háromezer embert foglalkoztató Kecs­keméti Konzervgyárban a fizikai dolgozók létszáma meghaladja a kétezer-öt­százat! Ebben az évben már csupán tizennégy szakmunkás-képesítést igénylő munkahelyen dol­goznak betanított munká­sok. iss Margittal, a gyár pártbizottságának titkárával a pártoktatási program megvalósításáról beszélgetünk. — A gyárban 4 párt- alapszervezet van, két­százharmincnyolc párttag. 1966-ban elhatároztuk, hogy megteremtjük az ok­tatás tárgyi feltételeit is. Ennek első lépéseként el­készítettük a „terembeosz­tást”. Hétfőn a szakszer­vezeti oktatásban résztve­vőké a tanteremnek kije­lölt helyiség, kedden a KISZ-é. A pártoktatást mindig szerdán tartjuk, csütörtökön pedig a pol­gári védelemmel kapcso­latos előadásokat. A párt­taggyűlések napja a pén­tek, — magyarázza. — Ez azt jelenti, hogy a pártoktatásban részt vevők minden szerdán találkoz­nak, az előadáson, vagy a konzultáción? — Igen. Hét pártcsoport- bizalmink van. ök isme­rik a hozzájuk tartozó ta­gok érdeklődési körét. Megbeszélik velük, melyik tanfolyamra jelentkezze­nek. Ezután került sor az alapszervezetek oktatási tervének elkészítésére. Az üzemi pártbizottság elfo­gadja — ritkábban — mó­dosítja ezt a tervet. Ilyen­formán most ötvenheten a Forradalmi munkásmozga­A m mm #/ r ■ | mm mm - ­jovo crepei kozott Moszkva, Szokolnyiki park. Itt nyílt meg szep­tember elején huszonkét — köztük 15 nyugati — ország korszerű mezőgazdasági gé­peinek kiállítása. Hazánk is részt vett a nagyszabású bemutatón, amely Mező- gazdasági Technika ’72 cí­met viselte. A magyar pa­vilon a leglátogatottabbak közé tartozott. Erről meg­győződtem magam is, ami­kor a Bácskai Termelőszö­vetkezetek Területi Szövet­ségének és a körzethez tar­tozó nagyüzemi gazdaságok vezető szakembereivel na­pokig jártuk a pavilonokat. — A jövő gépeit látjuk itt — állapították meg nem. egyszer a kiállítás vendé­gei, akik a világ minden tájáról érkeztek. A teljes igazság az, hogy a jelen mezőgazdasági gépi technikájának bemutatása mellett sok olyan korszerű berendezést láttunk, ame­lyek gyártását csak a kö­vetkező években kezdik el. A technikai fejlődés na­gyobb alátámasztására a szovjet pavilon közepén egy szürkére festett masina „szomorkodott”. Az 1923- ban gyártott traktor proto­típusa volt. A vendéglátó Szovjetunió egyébként a legtöbb géppel szerepelt a kiállításon. Szö­rényi Lászlónak, a területi szövetség gépészmérnöké­nek és a többi gépészeti szakembernek nagyon tet­szett többek között a T— 150 K-ás. 165 lóerős erő­gép. Remélhető, hogy a jö­vőre már jut belőle a ma­lom, ötvenketten pedig a Gazdaságpolitikai kérdések — tanfolyamra járnak majd. Hasonló az érdeklő­dés két másik tanfolyam iránt, ahol a társadalmi és állami élet, valamint a nemzetközi politika kér­déseivel foglalkoznak. Esti egyetemre tízen járnak. — Középfokú marxista esti iskolákra hányán je­lentkeztek? — Kétévenként szerve­zünk marxista középisko­lát. Tavaly volt, jövőre is­mét lesz. Eddig mintegy hatvanan végezték el ezt a tanfolyamot. T alálomra” válasz­ai * tunk ki három ne­vet. Elindulunk az üzem­be, hogy megkérdezzük miért jelen tkeztek, miért vesznek részt pártoktatás­ban? Katona Gyuláné, szb- titkárhelyettes. Tizenegy esztendeje párttag. — A nemzetközi politi­kai kérdések tanfolyamára jelentkeztem. Amikor az olimpiai játékok idején a megdöbbentő merénylet történt — sokan felkeres­tek az üzemből. Magyará­zatot kértek, vártak tő­lünk. Aldcor elhatároztam, hogy tovább tanulok. Fiatal, törékeny asszony Borbély Gyuláné, a kész­áruraktárban dolgozik. — Nekem is van „okta­tási programom”. A gaz­daságpolitikai kérdések tanfolyamára javasolt a pártcsoportbizalmim. örül­tem, hogy ide irányított. Tudom, hogy szélesedik lá­tóköröm, könnyebb lesz a szakmunkástanfolyamot is elvégeznem — mondja. — Tavaly elvégeztem az esti egyetem első évfolya­mát. Arra gondoltam, hogy egy év halasztást kérek, mert különbözeti vizsgá­val, üzemmérnöki képesí­tést akarok szerezni. Még­sem így lesz. Folytatom a tanulást, hiszen az „izgal­mas” politikai gazdaság­tant a logikus gondolko­dást legjobban fejlesztő tudománynak tartom. Min­denképp folytatom a tanu­lást! — mondja Kránicz György, üzemvezető-he­lyettes. rjondosan, mindenre u kiterjedő figyelem­mel szervezik a pártokta­tást a Kecskeméti Kon­zervgyárban. Ennek kö­szönhető, hogy mind több pártonkívüli kéri felvételét a különböző politikai tan­folyamokra, vitakörökre. Az üzemi pártbizottság pedig legtöbb esetben jóváhagyja, engedélyezi a kérelmező­nek a továbbtanulást. ök azok, akik az okta­tási év befejezése után — szinte kivétel nélkül — újból kopogtatnak az alap­szervezet titkáránál, tag- felvételi kérelemmel. S. K. Éjféli riadó! A szovjet pavilon bejárata gyár mezőgazdasági nagy­üzemeknek is. A legnagyobb sikert a bácskai gépészek körében az MTZ-traktor továbbfej­lesztett változata, a 80 és a 82-es típusok aratták. Nem­csak külsőleg tetszetősek, de kivitelben is sokat vál­toztattak az előző típuson. A kormány állítható, ugyanúgy az ülés is, a fül­ke jól zárt, pormentes, lég­kondicionáló berendezéssel van ellátva. Érthető, hogy nagy kí­váncsisággal kérdeztük a szovjet szakembereket, akik bemutatták a gép előnyös tulajdonságait, mikor érke­zik ebből nagyebi» mennyi­ség Magyarországra? — Sajnos, 1975 előtt nem tudunk szállítani külföldre — kaptuk a választ. Nehéz lesz kivárni, hi­szen a gépesítés fejleszté­se nálunk is egyre nagyobb gond. Az MTZ traktorok eddigi változatait megsze­rették hazánk nagyüzemei­ben. A szovjet pavilon foly­tatásaként megnézhettük az AGROMAS kiállítását is. Ez a vállalkozás három ország, a Szovjetunió, Bul­gária és Magyarország ösz- szefogásából jött létre. Fő­ként szőlő-, zöldség- és gyümölcstermesztő, beta­karító és osztályozó gépe­ket gyárt. A fejlődés szük­ségszerűen megköveteli ezt az együttműködést. Mind a három országban az utóbbi időben nagy fejlődésnek indultak a kertészeti ága­zatok. A közös vállalat ma már ötven típusú gépet gyárt, kétszázféle válto­zatban. Az együttműködé­sen belül hazánk szakem béréi számos okos bérén dezést szerkesztettek. K. S. ŐSZI ÉJSZAKA. Berta Pál, a munkásőrség kecs­keméti alegységének egyik parancsnoka ablakzörgésre ébredt. Kikelt az ágyból, papucsba dugta a lábát, a zörgés egyre erősebbé vált. — Jól van... Megyek már! Az ablakhoz lépett, s az utcáról. beszűrődő lámpa fényében egyik beosztott­ját ismerte feL — Riadó! — hallotta hangját, s ebben a pilla­natban elszállt szeméből az álmosság. Nem sokkal ké­sőbb már a parancsnoksá­I gon jelentkezett, sok tár- ! sával együtt. Az eligazítás 1 így szólt: „Ejtőernyős di- I verzánsok értek földet a Magyar—Szovjet Barátság 1 Termelőszövetkezet Gerő majori üzemegysége köze­lében. Céljuk az, hogy a közös szarvasmarha-állo­mányt megszerezzék, páni­kot keltve ezzel a gazda­ságban.” Hévizi Mihály, a mun- kásőregység parancsnok­helyettese, a gyakorlat ve­zetője pontosan meghatá­rozta a feladatokat. — Minden alegység a riadóztatott gépkocsikkal az indulási körletbe indul nul­la óra 30 perckor. A meg­indulási körlet a Halasi út mellett levő elhagyott ho­mokbánya. — A térképen mutatta meg a körlethez vezető útvonalat, illetve azt a helyet, ahol a „di- verzánsok” elrejtőzködtek. A FELADAT a követke­ző: Három bekerítő cso­portot alakítunk, parancs­nokuk Nagy József, a Fém­munkás, Berta Pál és Mé­száros István, a Kecskeméti Konzervgyár munkásőrei. A felszámolandó csoport pa­rancsnoka Szíjártó József... 1 Hajtsák végre a feladatot! Sötét, hideg volt az éj­szaka. A bekerítő csopor­tok három oldalról köze­lítették meg az akácerdőt, ahol a „diverzánsok” rej­tőztek. A munkásőrök kúsz­va foglaltak tüzelőállást, egy pisszenés sem hallat­szott. Az „ellenség” azon­ban mégis megszimatolta a rájuk vadászó munkás­őröket, mert az erdő szé­lén levő fák mögül torko- lattüzek villantak, géppisz­toly ropogása verte fel a csendet. A munkásőrök vi­szonozták a tüzet, s lassan szorították össze az eleven gyűrűt. A három diver- zánsból kettőt s'került el- fogniok, ám a harmadik kereket oldott. Az sem ju­tott azonban messzire, mert a tartalék karjaiba futott. HAJNALODOTT, amikor a gyakorlat véget ért. Bá­lint Sándor, a munkásőrség megyei parancsnokának helyettese dicséretben ré­szesítette a kecskeméti munkásőregységet a gya­korlat kiváló végrehajtá­sáért. Véleménye szerint a gyors riadóztatás, a harc­szerű mozgás, a pontos tűz- vezetés bizonyította: mun­kásőreink jól felkészültek az ilyen és hasonló fel­adatok teljesítésére. Külön dicséretet kapott az „ellen­ség” — előkéozős munkás­őrök —, akik polgári ru­hában valóban megpróbál­tak mindent elfogatásuk elkerülésére. Ébredezett a megyeszék­hely. amikor munkásőreink egy fárasztó gyakorlat iAó* vasárnap reggel visszatér­tek otthonaikba. A város 1 akói nem is sejtették, hogy éjszaka értük gyakorla­toztak a munkásőrök., Gémes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents