Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-27 / 228. szám

4. oldal 1972. szeptember 27, szerda Kongresszus előtti menetrend Nagy feladatok előtt a Vöröskereszt Űjabb, jelentős mérföld­kő lesz a Magyar Vörös- kereszt történetében a szervezet 1973. április 26— 27-én a MÉMOSZ székhá­zában összeülő IV. kong­resszusa. Ezt az országos eseményt megelőzően — az alapsza­bályok, valamint az or­szágos vezetőség határoza­ta értelmében — újjává­lasztják a Vöröskereszt minden vezető testületét. A vezetőség- és küldött­választó taggyűléseken a járásokban és megyénk vá­rosaiban — Kecskemétet kivéve — meghatározott taglétszámú helyi szerve­zeti vezetőséget és szám­ellenőrt; a nagyüzemekben és a legalább három he­lyi szervezettel bíró nagy­községekben csúcsvezető­séget és szimellenőröket; járási, illetve városi veze­tőséget és számvizsgáló bi­zottságot, továbbá küldöt­teket választanak a me­gyei értekezletre. Kecske­méten az említett tisztség- viselőkön kívül a városi értekezlet küldötteinek megválasztására is sor ke­rül. A megyei küldöttérte­kezleten választják meg a 17 tagú megyei vezetősé­get. a számvizsgáló bizott­ságot és a kongresszusi küldötteket. A választási határidőt követő két héten belül megtartandó alakuló ülés feladata az elnök és a tit­kár megválasztása. A választásokat megelő­ző gondos előkészítő és helyzetelemző munkára nagy gonddal készül a Vö­röskereszt. Értékelik majd a választott vezető testüle­tek munkáiét, személy sze­rint is mérlegelik a veze­tőség tagjainak tevékeny­ségét. Az eddig is jó mun­kát véezőket várhatóan megerősítik tisztségükben, elkerülve ezzel az indoko­latlan személvcseréket. A követendő elv, hogv — figyelembe véve a vö­röskeresztes munka sokré­tűségét — a vezetőség tag­jai között valamennyi munkaterüWnek. hozzáér­tő iránvítója legven. Az egészségügy szakképzett dolgozói mellett a válasz­tott testületekben helyet kell kapniok a megye ki- sebb-nagyobb közigazgatá­si egvségei sajátos gond­jait alaposan, jól ismerő egyéb szakembereknek is Pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megfelelő­en természetesen számará­nyukhoz mért képviseletet kell nyerniök a nőknek és a fiataloknak is. Az arra rátermettek helyes kivá­lasztása céliából a Vörös- kereszt megkérdezi és fi­gyelembe veszi a párt-, ál­lami gazdasági és tömeg­szervezetek véleményét, ja­vaslatát. Az országos vezetőség határozatának és a kong­resszusi előkészületeknek a végrehajtásáról öttagú elő­készítő bizottság gondos­kodik. E bizottság egyebek közt az oktatási intézmé­nyek vöröskeresztes cso­portjainak ifiúsági titká­raival is találkozik majd, abból a célból, hogv se­gítségükkel kijelöljék a külö*Hértekezlet if jú részt­vevőit. Ami a közelebbi ütem­tervet illeti: a községi, illetve járá­sokban az üzemi helyi szervezeti vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlé­sek lebonyolítására novem­ber 1. és december 31. kö­zött; a városokban, illetve ezek mezőgazdasági üze­meiben a hasonló jellegű taggyűlések megtartására ez év december 31-ig; a megyeszékhely városi lakóterületi és üzemi he­lyi szervezeteinek vezető­ség- és küldöttválasztó tag­gyűlésére november 1. és december 31. között kerül sor. A kecskeméti városi kül­döttértekezlet 1973. január 14-ig; a csúcsvezetőségek, a járási és városi vezető­ségek alakuló üléseit ja­nuár 15-ig, a megyei kül­döttértekezletet pedig már­cius 1-ig rendezik majd meg. A Magyar Vöröske­reszt Országos Vezetősége a kecskeméti városi kül- 'öttértekezlet küldötteinek számát ötven, a megyei küldöttértekezlet küldöttei­nek létszámát pedig száz­húsz főben szabta meg. J. T. Az asszonyok sorompóba szálltak Bükki Józsefné a Ha- *' zafias Népfront ba­jai nőbizottságának titká­ra. 1951 óta dolgozik a nő­mozgalomban. Huszonegy esztendeje. Vajon mostani szép tisz­tes hajkoronájának hány szála fehéredett meg ez­alatt? Mert igaz, hogy for­radalmi változás követke­zett be nálunk a nők hely­zetében, de a nők érdekei­ért küzdeni így sem volt könnyű. Nemcsak máig is élő előítéletekkel kellett hadakozni, de sokszor a nemes szándékokat keresz­tező szűk anyagi lehetősé­gekkel is. Amikor most számba vet­te, mit is tett a bajai nő­bizottság a népfrontkong­resszus óta, lássuk csak: megtartotta a nőbizottság a találkozót a mostani el­ső osztályosok szüleivel, hogy tájékoztassák őket, mint készüljenek ők is az iskolaév kezdetére. Meg­volt az orvosi előadás a népfrontnál — „Nők vé­delmében” címmel. Külön színt vitt a nőbizottság az alsóvárosi népfrontkor éle­tébe. Az üzemi, termelő­szövetkezeti nőbizottsági aktívák nem másodhege­dűsökként vették ki részü­ket a „Tiszta városért” mozgalom nekilendítésé- bcl. S hány idős, magára ma­radt ember gondol szere­tettel a ruha üzem, Kismo­tor, Posztógyár női szocia­lista brigádjaira, amelyek tagjai vállalásaik közé ik­tatták, hogy gondoskodnak róluk. Az Épületasztalos­ipari Vállalat nőbizottsága már „rá is csöngetett a tanácsra”: adjon mielőbb névsort a gondoskodásra szoruló öregekről. Aztán valódi „nőknek való” munkát végeztek az­zal is, hogy üzemenként 20—30 asszony, lány meg­kérdezésével — kérdőíves közvélemény-kutatásban működtek közre — a ke­reskedelmi ellátásról. Eb­ben az árutérítéstől, vá­lasztéktól kezdve a kiszol­gálásig, s az árakig min­den'-» kitértek a nők. ]Ve is mondjuk, hogy 1" a bölcsődék, óvo­dák ügyében nem csak hogy elmaradhatatlan, de nélkülözhetetlen is volt a go V. Közgazdasági meditáció őszintén szólva, először jártam nyugaton. Bár kü­lönböző közgazdasági fo­lyóiratokból, a rádióból, a televízióból tájékozódtam a nyugatnémet gazdasági helyzetről, kissé csalódott voltam, amikor az üzlete­kával fizetnek, s márkát is kell kiadni mindenért. No, de térjünk vissza a kiadásokhoz. Egy közepes lakás bére — amely öt szobából áll, igaz, hogy eb­ből kettő manzárd szoba, vagyis a tetőtér kihaszná­lásából származik —, s az egyik ezeken kívül akkora, hogy egy ágy alig fér el benne — havi 500 márka. A fizetést természetesen nem egy fillérig kapja Így reklámozzák a bajor sört két jártuk. Ez azonban nem abból táplálkozott, hogy minden csodálatos, vagy utolérhetetlen, eset­leg bőséges, hanem a kü­lönböző ismerősök elbe­szélésével való összehason­lításból fakadt. Megpróbá­lom visszaidézni azokat az értesüléseket, amelyek be­mutatják az utca emberé­nek reális gondjait, a már­ka vásárlóértékét, általá­ban a megélhetést. Egyik ismerősünk egy szállítási vállalat diszpé­csereként dolgozik, s ösz- S2esen 3 ezer márkát ke­res. Ez már Nyugat-Né- metországban is jó fizetés. Felesége is dolgozik, s kö­rülbelül ugyanennyi a jö­vedelme. A külföldön járt magyarok, amikor megtud­ják, mennyit keresnek az ott élők, hajlamosak be­szorozni a magyar forint és a márka közötti különb­séget. Ez nagyon rossz módszer, hiszen ott már­kézhez, hiszen levonják belőle a kereseti adót, a betegbiztosítást. A lakás bérén kívül igen jelentős összeget emészt fel a vil­lany, a vízdíj, és a külön­böző szolgáltatás, no meg a részletek, hiszen majd mindent lehet részletre vá­sárolni. Igaz, egyetlen részletfizetés elmaradása után a hitelező elviszi a berendezést, s elveszett a kifizetett összeg is. Jártuk az üzleteket, né­zegettük a kirakatokat. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy árubőség, szép kira­katok jellemzik a bajor fő várost. Ám nemcsak áruk, hanem az árak is „szé­pek”. Nézzünk néhány egé­szen köznapi dolgot. Egy közepes minőségű pulóver 37, egy jobb ing 76, egy bélelt terilén nyakkendő 70, egy jelenleg divatos farmernadrág pedig 50 márkába kerül. Az árak nemcsak nekünk a külföl­dinek, de az itt élőknek is meglehetősen borsosak. Mi­kor vásárol a német mun­kás? A kiárusításokkor. Ilyen egy évben több is van, s a munkás ilyenkor fél vagy negyed áron kapja meg nyáron a téli, télen pedig a nyári ruházatot, cipót, fehérneműt. Az élelmiszer- árak még ennél is maga­sabbak. A vendéglőben el­fogyasztott virslisaláta bur­gonyával 4 márkába ke­rül, egy pohár sör 2 már­ka, s ettől még nem lakik jól az ember. Sokan — főleg akik tő­lünk mennek nyugatra — állandóan azt hangoztat­ják, milyen jó ott az élet, hiszen mindenki autóval jár. Való igaz, hogy mun­kások, mérnökök, tisztvi­selők, de olykor a házi­asszonyok is kocsiba ül­nek, s így járnak be mun­kahelyükre, vagy indulnak bevásárolni. Az autó — Münchenben épp úgy, mint más városban életszükség­let, hiszen óriási távolsá­gok vannak. Házigazdánk például lakásától 12 kilo­méterre járt munkahelyé­re, s az út villamossal több mint 2 órát venne igény­be. Gépkocsival ez mint­egy félóra, tehát takaré­koskodik idejével, ha autón jár. S honnan telik a ko­csira. Egyszerűbb, mint gondolnánk. Miután a BNW-gyár Bajorországban van, s termelése — ha­gyományos autóiparról van szó — meglehetősen nagy, részletre adják a nálunk megcsodált személygépko­csikat. Ezek fenntartása azonban nem kis gondot okoz. A benzin ára — ezek a kocsik városi forgalom­ban 10—12 litert fogyasz­tanak — literenként 85 pfenig, amelyhez még kapcsolódik a biztosítás igen jelentős összege, va­lamint a garázsbérleti díj. Közgazdasági téma ez is, bár kissé mulatságos. Az egyik áruház paróka-osztá- Iván — a paróka ára 25-től 250 márkáig terjed — a tükör előtt egy húszéves fiú éppen egy szőke pa- -ókát próbált dús fekete fürtjeire. No, lám Nvugat- Németors7á»ban a férfiak 's sokat áldoznak azért gy tetszenek a nőknek. (Folylatjv.k) G. G. nők kiállása, tanácsadása, ha kellett, sürgető fellépé­se. S ne higgye senki, hogy például az augusztus 20-ra átadott Vöröskereszt téri óycdával akár abban a körzetben is elmúltak a gondok. Bükki Józsefné nem győzi dicsérni az új létesítményt, adottságait, de lelkes mosolyát már tanácstalanságot jelző kéz­mozdulattal kíséri. — Most találkoztam az óvónővel. Harminc gyere­ket lehet felvenni, erre van költségkeret, személy­zet, viszont ötvenhat je­lentkező van. Itt az új probléma. Hely volna, de nincs elég óvónő, dajka. Mit lehet tenni egyelő­re? Egy bizottságnak kell eldöntenie, kiknek a gyer­mekeit vegyék fel. De kikét hagyják ki?! Mikor nem kevésbé ráutal­tak a felvételre. — Szegény Mészárosné sírt. A tanyaiakból marad­janak ki; hiszen minden gyerek úgy hozzánőtt! A Kossuth utcai óvodá­nál hasonló a helvzet. Száznegyven a jelentkező de csak felényit vehetik fel. — Ha valamelyik üzem csak egy alkalmazott költségét is vállalná, mind­járt harminc gyerekkel több járhatna oviba. Bükki Józsefné nincs kétségbeesve. Oldottak már meg sokkal nehezebb cso­mót a bajai üzemek se­gítségével. Erre is van elképzelé­sük. — Ezt az utat kell „ta­posnunk” — céloz a dél­előtti kis haditervre a nő­bizottság titkára. Szeme már jókedvtől, bizakodás­tól csillog. Hiszen az em- ’ített, véletlen kis tanács­kozás közepére érkezett oda Pankovits Józsefné is a népfront megyei nőbi- zottsáeának titkára. — Okos tippeket adott, — és ő is segít valóravál- tani — sejtet valamit a taktikából Bükkiné. * szülők, akiknek egye- f* lőre nem sikerül, ne veszítsék el reményüket. Az asszonyok ezúttal is so­rompóba szálltak. T. I. Szomszédolás mai módon Falusi művelődési ottho­nok vezetői, eredményei­ket részletezvén, nem egy­szer azzal dicsekednek, hogy nagyobb rendezvé­nyeikre a szomszédos helységekből csoportokban rándulnak át a fiatalok. Sőt a résztvevők, illetőleg a hallgatóság nagyobb há­nyada nem is helybeli. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a tény helytálló, s a kultúrigazgató büszkélke- dése is jogos. Ma már a kiterjedtebb kapcsolatok folytán könnyen híre megy, ha valahol vonzó, színvo­nalasnak ígérkező, vagy egyszerűen csak a fiata­lok szájaíze szerint való műsor készülődik. S egy- egy kisebb falusi művelő­dési háztól nem is várha­tó el, hogy hétről-hétre ilyen programmal álljon elő, már csak anyagi okok miatt sem, s az érdeklő­dők ezért is tájékozódnak a szomszédos falvak felé. Az már közhely, hogy a közlekedés napjainkban kü­lönösebb gondot nem okoz. A jelenség azonban mé­lyebb értelmezést kíván. Arról van itt szó, hogy szabad idejüket a fiatalok ma már nem minden eset­ben az ismerős, a megszo­kott környezetben kíván­ják eltölteni. Az idősebbek némelyike úgy fogalmaz, hogy nem. akarnak „szem előtt” lenni, s ez sem áll messze az igazságtól, amennyiben a fiatalok magatartását, felszabadul- tabb viselkedését túlzott szigorral ítélik meg. A po­zitív az egészben az, hogy a fiatalok igénylik a kötet­lenebb mozgási szabadsá­got. Más kérdés az, hogy esetenként nagyobb a csá­bítás a kötetlenséggel va­ló visszaélésre, a szabados­ságra. Ez azonban leküzd­hető, s éppen azok által, akik becsülni tudják meg­növekedett lehetőseiket. H. D. Reformra vár a juhtenyésztés Továbbra Is csökken Bács-Kiskun megye juh­állománya. Csak az utóbbi két évben húsz százalék­kal csappant számuk. Még a nagy múltú tenyésztőkör­zetben, Kunszentmiklós és Szalkszentmárton környé - kén is felhagytak a juhá- szattal. A legnagyobb juh­tartó, Solti Állami Gazda­ság, ahol volt időszak, ami­kor 15 ezer birkát terel­tek, szintén továbbadott a r.yájon. Az általános in­dok: az üzemág gazdaság- talansága. Ennek oka, hogy hiányoznak az inten­zív, nagyüzemi tenyésztési feltételek, s ebből adódik a juhászutánpótlás gondja is. Bebizonyosodott, hogy a sertéshez, s a szarvas­marha-tenyésztéshez ha­sonló, zárt tartási forma a birkatenyésztés további út- ia. Feltétele az utódneve­lésre, a hústermelésre al­kalmasabb faita meghono­sítása, továbbá korszerű gépekkel is felszerelt juh- ' el epek létesítése. A juhtenyésztés reform­ját sürgeti, hogy szinte I korlátlan piaca van a pe­csenyebáránynak, s az exportbárányok kilo­grammjáért 40—49 forin­tot fizet a vállalat, ugyan­akkor a tej is nélkülöz­hetetlen alapanyaga a fel­dolgozó iparnak. Minden ellenkező híresztelés elle­nére, továbbra is szükség van a birkagyap.iúra. A megyében néhány gazda­ság felismerte az üzemág jelentőségét, s igyekszik lépést tartani az igények­kel. Ennek eredménye, hogy ma már a pecsenye­bárány szezonja sem idő­höz kötött. A korábbi négyhónapos tavaszi elle- tési idény ma egész évben tart. A nagyüzemi juhá­ratokban most is szaporo­dik a nyáj, s folyamatosan értékesítik a pecsenyebá­rányt. Az első nagvobb őszi tejesbárány-szál'ít- mányt a napokban indít­ok útnak a kustszent.mik- lósi Egvetértés Tsz-ből. A megyéből az év végéig 30 ezer pecsenyebárány ex­portálására kínálkozik le­hetőség. a kereslet azon­ban ennél jóval nagyobb.

Next

/
Thumbnails
Contents