Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

10TS. «September S3., szombat 3. oldal Segítség a kistermelőknek Csereakció a háxtáji kocaállomány feljavítására A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium a háztáji és egyéni sertéstar­tóknál levő sertésállomány feljavítására, a fogyasztói igényeknek jobban megfe­lelő fajták elterjesztésére koca-csereakció megindítá­sát rendelte el. Az 1972. október elsejé­vel érvénybe lépő új ser­tésfelvásárlási árak — mint ismeretes — a tisztavérű, pigmentfolt nélküli, nem zsíros és sovány húst adó fehér hússertés tartására ösztönzik a termelőket. A háztáji és egyéni állattar­tók állománya azonban je­lenleg még nem felel meg a célnak, mert sok a ke­resztezett és zsírosabb húst termelő állat. Ezért arra van szükség, hogy ezekben a kisgazdaságokban az ed­diginél gyorsabb mértékben terjedjen el a fehér hússer­tés, ezzel ugyanis csökken majd a nagyüzemből és a háztájiból kikerülő áru kö­zötti minőségi különbség, aminek végső soron a fo­gyasztók látják majd hasz­nát. A MÉM közzétette a ko­ca-csereakció feltételeit. Annak a kisüzemi terme­lőnek, aki pigmentmentes fehér fajtájúra akarja ki­cserélni kocáját, erre vo­natkozó igényét az átvétel előtt hat, de legalább há­rom hónappal be kell je­lenteni a megyei állatfor­galmi és húsipari vállalat területileg illetékes felvá­sárlójának vagy kirendelt­ségének. A vállalat a kicse­rélendő állatra hízottser- tés-értékesítési szerződést köt, amelyben a termelő­nek vállalnia kell, hogy a selejtállatot legalább 170 kilósra meghizlalja és a vállalatnak átadja. Filmbarát- és honismereti szakkör alakult Egy este a művelődési házban A kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Ház be­járatánál elhelyezett meg­állítótábláról értesültem ar­ról, hogy látogatásom nap­ján, csütörtökön este két szakkör alakul. Megváltoztatva eredeti tervemet bekopogtattam az intézmény igazgatói irodá­jába. Dr. Vedres Ferencné á fotószakkör névsorát állí­totta össze. Ök már 15-én összegyűltek és Törköly István vezetésével megtar­tották az első foglalko­zást. Kellő érdeklődés mu­tatkozott, nincs akadálya annak, hogy terveiket való­ra váltsák. Mindenekelőtt szeretnék esztétikai isme­reteiket bővíteni és alapo­san elsajátítani a fényké­pezés technikai jellegű tud­nivalóit. Arra is vállalkoz­tak, hogy megörökítik a község életének fontosabb eseményeit. Hírnök jő közben az eme­letről és közli, hogy egy­begyűltek azok a kiskun­majsai fiatalok, akik a filmművészettel kívánnak közelebbi barátságot kötni. Menjünk fel mi is a kis táncterembe, legyünk tanúi a szakkör első összejövete­lének. Nem kérettük magunkat és hamarosan kiderült, hogy jól tettük. Lelkes, tanulni- vágyó ifjú emberekkel is­merkedtünk meg. Az igaz­gató tájékoztatta a vendé­geket — akik ettől a nap­tól kezdve „beltagnak” szá­mítanak— a szakköri mun­káról, a kedvezményekről és a kívánalmakról. Az ifjú filmbarátok az aján­lott előadásokat két forin­tos belépti díj ellenében tekinthetik meg, részt ve­hetnek az ankétokon, a kö­zös kirándulásokon. Diny- nyés Lajosné, a helyi film­színház vezetője a progra­mot ismertette. Elsőként az Egy rendőrfelügyelő vallo­mása az államügyésznek című olasz, az idei moszk­vai fesztiválon aranydíjjal kitüntetett alkotást nézik meg és elemzik. Tervezik rendezők, színészek, kriti­kusok meghívását. Jól sikerült az alakuló megbeszélés. Szabó József­nek, a kör megválasztott ifjú vezetőjének most már igyekezni kell, hogy min­den alkalommal érdekes, színvonalas programmal tartsák fenn a kezdeti lel­kesedést. A lehetőségek, tennivalók megbeszélése közben úgy eltelt az idő, hogy már nem vehettünk részt a hon­ismeret barátainak értekez­letén. Ezért erről csak táv­irati stílusban: jól sikerült, érdekes munkatervet dol­goztak ki és fogadtak el. Nem bántam meg, hogy csütörtökön este néhány órát a kiskunmajsai mű­velődési házban töltöttem. Ritkán adódik, hogy az új­ságíró egyszerre két szak­kör alakulásáról számolhat be. H. N. , Az álattartónak nyilat­koznia kell arról is, hogy mikor kéri a pigmentmen­tes fehér kéthónapos vem­hes kocát. A nyilatkozattól számított egy hónapon be­lül a termelővel megkötik a vemhes koca fogadási szerződést a vállalatok, amelyek 3500 forintos áron szállítják a vemhes csere­kocát. A vállalat egyebek között kötelezettséget vállal arra, hogy amennyiben az átadott állat nem a terme­lő hibájából tenyésztésre alkalmatlanná válik, akkor helyette másikat szállít, vagy pedig az állatot az eredeti áron vágásra visz- szavásárolja. A vállalatok kötelezik magukat arra is, hogy a fehér koca szaporu­latából megvásárolják azt a mennyiséget, amely megha­ladja a termelő szükségle­tét; a téli hónapok kivéte­lével a 15—25 kilós mala­cot a mindenkori állami felvásárlási áron, a süldő­ket és a hízott sertéseket pedig — a megkötött kü­lön értékesítési szerződés szerint — mindenkori szer­ződéses áron. Színes, érdekes programsorozattal ünnepük holnap a honvédelmi napot Dunavecsén. Tíz órától tor­nabemutatót női és férfi kézilabda- és kosárlabda­mérkőzéseket, lövészver­senyt rendeznek, majd dél­után három órakor a Du- navecse—Szakmár női lab­darúgó-mérkőzést tekinthe­tik meg a látogatók. Az új sportpálya és a lőcsarnok felavatása után a művelő­dési otthonban sportbált tartanak. Leküzdjük hátrányos helyzetünket Az országos közoktatás-politikai értekezleten, mint arról röviden már említést tettünk, felszólalt Kata- nics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának titkára is. Az alábbiakban a felszólalást részletesen ismertetjük. Amikor a Központi Bi­zottság határozatát olvas­tam, mindinkább megérle­lődött bennem, hogy szót kérjek ezen a fórumon. Beszélni szeretnék azokról a — véleményem szerint — leglényegesebb gondok­ról, amelyek bennünket, Bács-Kiskun megye lakóit foglalkoztatnak ezen a té­ren. Szűkebb hazánkban, ko­rábbi elmaradottsága mi­att, a közoktatás területén is sokat kellett tenni. A gyors tevékenység átmeneti megoldásokat is jelentett, és a jelentős erőfeszítés el­lenére megyénk az ország egyik legelmaradottabb te­rülete maradt. Elértük, hogy a nyolc- osztályos iskolarendszer ki­épült az egész megyében — bár jelentős még az osztatlan vagy részben osz­tott tanyai iskolák száma 1960-ban 25, jelenleg a megfelelő korosztályon be­lül 43 százalékot tesz ki az általános iskolát végzet­tek aránya. Az érettségi­zettek aránya 5-ről 9,8-ra, a felsőfokú iskolát végzet­teké 1,5-ről 2,4 százalékra emelkedett. Ez az arány egyike a legrosszabbaknak az egész országban, mégis úgy véljük, hogy a leg­több tennivalónk az álta­lános iskola területén van. A határozat kimondja — amit egyik legalapvetőbb megállapításának tartok: „A nyolcosztályos általános iskolai oktatás színvonalá­nak emelése és az egyes iskolák közötti színvonal- különbség fokozatos ki- egyenlítése az oktatásügy továbbfejlesztésének leg­fontosabb feladataItt találjuk mi is tennivalónk legtöbbjét. Amíg városa­inkban a felsőtagozatban a szakrendszerűén megtartott órák aránya 78,4 százalék — ez is elég alacsony —, addig a községekben csak 55,2 százalékot tesz ki. Tízezer a tanyán Az elmúlt évek erőfe­szítései nyomán sikerült el­érni a külterületi — tanyai — iskolák körzetesítése so­rán, hogy 16 általános is­kolai diákotthonban 1200 gyerek tanul, a körzeti is­kolákba 3200 tanuló jár be, de még mindig tízezer ta­nyai gyerek osztatlan vagy részben osztott tanyai is­kolában tanul. Ezt a folya­matot igyekszünk azzal a társadalmi akcióval gyorsí­tani, amelyet a elmúlt év őszén indítottunk. A társa­dalom megértését bizonyít­Zenei műsornaptár 1972/73-ra Megkezdik a kottatár kiépítését Mit végzett a Kórusok Országos Tanácsa Bács- Kiskun megyei szervezete fennállása első évében, mit terveznek 1972/73-ra, erről beszélgettünk Vörös János tanárral, a KOTA megyei titkárával. — Ott voltunk sok meg­mozduláson, de mégsem alakult ki szoros kapcsolat a rendező szervek és a KO­TA között. Tudnak létezé­sünkről, de még kevéssé igénylik szakembereink ta­nácsait, útmutatásait. A központtól érkező anyagi támogatás — havi 200 fo­rint — szinte jelképesnek tekinthető. Arra sem ele­gendő, hogy rendszeresen felkeressük a vidéki kóru­sokat, a falusi énekkarokat. Munkájukról az érdekelt karmestereknek, kulturális intézményvezetőknek lénye­gesen jobb a véleményük. Mégis tetszik, hogy eny- nyire igényesen szemlélik saját tevékenységüket. Ké­résemre Vörös János ered­ményeikről is tájékoztat. — A gondok ellenére megállapítható, hogy ez az első év is bizonyította a szervezet szükségességét. Közreműködtünk az ifjúsá­gi népdalénekesek találko­zójának megszervezésében, a lakiteleki népzenei szem­le lebonyolításában, segítet­tük a parasztkórusok hang­versenyének a megrende­zését, részt vettünk a kis- kunmajsai Színes szőttes műsor előkészítésében. A felsorolást folytatni lehetne. — Tervezik? — Megyénkben sok az olyan általános és középis­kola, melyben tanítók, vagy más szakot végzett tanárok vezetnek kórust. Gondos­kodni kell továbbképzésük­ről. Ebben mi is közremű­ködünk. A megyében működő fel­nőtténekkarok rövidesen minősítő bizottság előtt ad­nak számot felkészültsé­gükről. A KOTA különböző bizottságai minden lehetsé­ges segítséget megadnak a jó szerepléshez. Biztatjuk az énekkarok vezetőit: új, ak­tuális mondanivalójú mű­veket is tanítsanak. 1972/73 a munkás- és ifjúmunkás­kórusok fesztiváljának az éve. A területi szemle ren­dezésére — a hagyomá­nyoknak megfelelően — a kecskeméti 607-es szak­munkásképző intézet vál­lalkozott. (A kecskeméti ipari szövetkezetek Kodály- kórusa a felnőtténekkarok minősítésének egyik gaz­dája.) A KÓTA megyei bizott­ságának a véleményét fi­gyelembe véve dolgozták ki Bács-Kiskun megye ze­nei műsornaptárát. Még eb­ben az esztendőben meg­rendezik a megyeszékhe­lyen a népzene napját. Du­navecsén kerül sor 1973 ele­jén a kalocsai járás terü­letén működő gyermekkó­rusok találkozójára. Kis­kunfélegyházán látják ven­dégül a középfokú taninté­zetek énnekkarait, 1973. április 1-én. A következő vasárnap Sükösdön rende­zik meg a Röpülj páva kö­rök megyei bemutatóját Az úttörőkórusok Bátyán adnak számot felkészültsé­gükről, május 8-án. Az Er- kel-diáknapok megyei ze­nei rendezvényének Kecske­mét lesz a színhelye, má­jus 20-án. Nincs még pontos időpont­ja a katonai kórusok szem­léjének. Annyi bizonyos, hogy Kiskunhalason talál­koznak a legjobb hanvéd- énekkarok, a parasztkóru­sok pedig Baján, a Duna menti Folklór Fesztivál ke­retében. A napokban kaptunk egy helyiséget a kecskeméti ta­nácstól. Most már meg­kezdhetjük kottatárunk ki­építését. Arra törekszünk, hogy az új évadban min­den kórust felkeressenek munkatársaink. Bízunk ab­ban is, hogy munkánkat megkönnyíti a társadalmi és tömegszervezetek, üze­mek remélt anyagi támo­gatása. Fiatal szervezet vagyunk, tenni, dolgozni akarunk. ja, hogy napjainkig mint­egy 14 millió forint gyűlt össze, és tekintélyes egyéb felajánlás és munka is szü­letett — köztük kiemelten és dicséretesen a Műszaki Egyetem vezetése és ifjú­sága tett sokat. Mindezek lehetővé teszik, hogy 1975- ig lényegesen bővíteni tud­juk a kollégiumi hálózatot, de még ezután is sok fej­lesztési feladat marad. A gyorsan épülő, de régi általános iskoláink munká­ját is még jelentősen hát­ráltatják, hogy többségük­ben nincs megfelelő szer­tár, előadóterem, tornate­rem és könyvtár. A szem­léltető és segédeszközök mintegy 60 százaléka hi­ányzik. Iskoláink majdnem kivétel nélkül kettős vál­tással dolgoznak, sőt egye­sekben három műszakban folyik a munka. Napközi otthonaink a tanulók 16 százalékát tudják csak be­fogadni. A konyhák túlter­heltek, legtöbbjük köz­egészségügyi szempontból is súlyos kifogás alá esik A tanácsok felelősség­gel foglalkoznak az is­kolai munkával, de főleg községeinkben általános probléma, hogy saját erő­ből képtelenek a mai igé­nyeknek megfelelő iskola- fejlesztést megvalósítani. Annak ellenére, hogy a ta­nácsok egy része az eddi­ginél többet fordít az is­kolára, nagyobb része még nem találta meg a megol­dás útját. Így fordult elő, hogy megyei szinten a költségvetési felhasználá­son belül a fejlesztésre és beszerzésre fordított összeg csökkent. Ügy látjuk, hogy ezen a téren is sok még a tennivaló. A legrosszabb arány Igen jelentős problémánk — mint ahogy országosan is — a szakmunkásképzés. Ahogy azonban az általá­nos iskola területén, úgy itt is nagyobbb az elmara­dottság. Megyénk a fel- szabadulás előtt szinte nem rendelkezett iparral. Az el­múlt évtizedben lényeges fejlődés következett be. Je­lenleg az iparban foglal­koztatottak száma megha­ladja a 70 ezer főt. Ha va­lahol heterogén ez az osz­tály, akkor nálunk tényleg az. A szakmunkások ará­nya az országban a leg­alacsonyabb, alig éri el a 15 százalékot. Ez összefügg a segédmunkások általános iskolai végzettségével. Több­ségének a nyolc általános iskolai végzettsége sincs meg. Ez szükségszerűen veti fel a felnőttoktatás fejlesztésének igényét is. Jellemző például, hogy a tanyai lakosság minden ötödik tagja valamely vá­ros, vagy nagyközség ipa­ri üzemében dolgozik. Igen sok az ipari foglalkoztatot­tak között a kétlaki élet­módot folytató, de még le­hetne sorolni a sajátos helyzetet bizonyító állapo­tokat. A III. ötéves tervben már sokat fejlődtünk, a 60 új tanterem és néhány tan­műhely javította Kecske­mét, Baja és Kiskunfél­egyháza helyzetét, de to­vábbra is súlyos gondok maradtak még Kecskemé­ten, Kiskunhalason. Nincs megoldva megnyugtatóan a kereskedelmitanuló-képzés. Általános gond az ipari- tanuló-képzésben a tanmű­hely és a diákotthoni hely krónikus hiánya. Ez az oka, hogy a tanulók több mint fele nem részesül kellő színvonalú szakmai, gya­korlati képzésben, és a mindössze 10 százalékos di­ákotthoni ellátottság miatt igen sok a vidékről — né­ha 80—100 kilométerről — bejáró tanulók száma, ami számos nevelési problémát teremt. Ügy látjuk, hogy a hát­rányos helyzet javítása két úton oldható meg: egyrészt az állami támogatás maga­sabb arányában való jut­tatása révén, másrészt sa­ját erőforrásaink és társa­dalmi erőink még fokozot­tabb felkutatásával és moz­gósításával. Ennek a tuda­tában készítettük el fej­lesztési tervünket. A társadalom ügye Bizonyos vagyok abban, hogy a Központi Bizottság határozata igen alaposan feltárt, tényleges helyzetre épült. Ez fontos biztosítéka a jó végrehajtásnak. A ha­tározat a mi megyénkben is igen jó visszhangot vál­tott ki — különösen a pe­dagógusok körében. A pe­dagógusok sokat tettek a fejlődés érdekében, az igé­nyek. növekedésével fej­lesztették tudásukat, fokoz­ták tevékenységüket. Tud­ják azt is, hogy az ő te­vékenységük a döntő té­nyező az eredményes em­berformálásban, nevelés­ben, de nyilvánvaló az is, hogy a családnak és a tár­sadalom egyéb összetevői­nek is számos feladata van ezen a téren. A pártszer­vek tennivalója, hogy he­lyes és intenzív kezdemé­nyezéssel segítsenek létre­hozni azokat a kedvező kö­rülményeket, amelyek a határozat jó végrehajtását eredményezik.

Next

/
Thumbnails
Contents