Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-23 / 225. szám
I oldat 1972. szeptember 23., szombat „Szobraimat Hindii tartalmüai indítom” a bizalomra rá kell szolgálni Kiállítás előtt Pálfy Gusztáv műtermében Hétfőn délután öt órakor, a kecskeméti Városi Mozi előcsarnokában nyílik Pálfy Gusztáv szobrászművész kiállítása. Ebből az alkalomból kerestük fel, hogy a most közönség elé kerülő műveiről, alkotói terveiről beszélgessünk. Két esztendeje jártam utoljára műtermében, pontosabban, műteremnek is használt otthonában. A Mathiász utca akkor még térés mezőkre futott. 1972- re idáig nyomultak a Szé- chenyiváros betontömbjei több emeletes épületek zárják a láthatárt. Az udvart lesem, amíg a kopogtatásra ajtót nyitnak. Találkozásunk óta megnőttek a fák és a verandán jókora gipszfigura utal a tulajdonos hivatására. A művész nyit ajtót, a belső helyiségbe tessékel. Az előszobában éppen csak egy pillantást vethetek a zsűrit váró Erdei-portréra. Pálfyt most a hétfői bemutatkozás foglalkoztatja. A dolgozóban minden talpalatnyi helyen a — székeken, asztalokon, heve- rőn — terrakotta domborművek. — Legutóbb kisplasztikákkal jelentkezett. A Városi Moziban kizárólag ma- gasplasztikájú domborműveket láthatnak az érdeklődők ... — Tulajdonképpen nem csinálok merőben újat. A bronzszéria során szerzett tapasztalatokat, eredményeket összegezem. A dombormű pillanatnyilag nagyobb lehetőségeket nyújt felgyülemlett mondandóm kifejezésére. Kezébe veszi Nő virággal című munkáját. — Látja, rendelkezésemre áll egy rajztáblányi felület. A terület és a műfaj segítségével fákat, virágokat, hegyet, tengert, különböző síkban levő dolgokat ábrázolhatok. Vagyis : gazdagabban tudom behozni a természet elemeit az ember figurája mellé. Jobban érzékeltethető — úgy vélem — a dolgok teljessége. Az asztalra teszi a néhány motívumból álló kompozíciót. — Fent a Nap, alul a Föld, mutatja — negatív forma. Középütt — a virágot szedő nő (önmagában idillikus látvány), pozitív forma. Nem tagadom, hogy a virág gyökereivel a ku- kacos, réteges Földből táo- lálkozik. De így igaz, hűséges és szép a kép. — Engedjen meg egy szokványos kérdést: szereti a természetet? — A tájnak, a környezetnek meghatározó szerepet tulajdonítok. Tizenhárom évig Pesten éltem. Házfalak, gépek, aszfalt. Itt, ha kinézek, zöld fákat látok. (Vigyázni kell rájuk!) Egyáltalán, az adott természeti körülmények között éljük éltünket. Korábban a bronzfigurákban is utaltam erre. Emlékezik bizonyára A bárányos kisplasztikára, A halasra, az Agancsos figurára. Nézegetem a kiállításra válogatott műveket. Valóban, Pálfy közeljutott a természethez, igyekszik titkait fürkészni, törvényszerűségeit a maga eszközeivel kifejezni. „Észreveszi Nő virággal Egyik megyei tanácskozáson javasolta a felszólaló. A népfrontbizottságok, aktivisták foglalkozzanak a nem eléggé tevékeny tanácstagokkal. Hogy saját körzetemről beszéljek: a régebbi tanácstag nemcsak a beszámolókat tartotta meg pontosan, hanem megbízatásából fakadó munkája, intézkedései során személyes kapcsolata is elevenebb volt választóival. Mostani tanácstagunk nevét nem tudom ugyan, de személy szerint még nem találkoztam vele ... Erre az észrevételre gondolva kérdezem most Tóth Ferencet, a Hazafias Népfront járási bizottságának titkárát. — Hogyan munkálkodnak a tanácstagok a járásban ? Mindjárt válaszol. — Tevékenyebbek, mint régebben... Megáll pár pillanatra, hunyorít egy rövidet. — Azért is jó volt a kettős jelölés. Már megválasztásukkor is érezték, tapasztalták a tanácstagok, hogy milyen érték a választók bizalma. Az emberek nem egyszer szóban és korunk fejlődéseinek ellentmondásait, az ember és környezete problematikáját” — mint az egyik róla készített ismertetőben olvasható. — Stílusáról, eszközeiről eddig kevés szó esett. Világszerte ma elsősorban a megformálás gondjairól vitatkoznak. Mi a véleménye a tartalom és a forma viszonyáról? — Én a tartalom elsődlegességét hangsúlyozom. Addig tartom szobrásznak magam, amíg megértenek. Ezért „követhető”, érezhető tartalmakat közlök. Mondani sem kell, nem valami primitív naturalizmusra gondolok. Minden ember rendelkezik kisebb- nagyobb társítási (asszociációs) készlettel, és ezekre építhet a lényeg láttatásá- ra törekvő művész. Hogy csak egészen egyszerű példákat mondjak: A vízszinten vonal a nyugalom érzetét kelti, a felfelé ívelő, hosszúkás forma emelkedést, valami után való törekvést. Szobraimat mindig tartalmilag indítom. Természetesen igyekszem megadni alkotásaimnak a forma aranyfedezetét. Nem törekszem arra, hogy stílusom legyen. A stílust ugyanis nem csinálja az ember, a munka folyamán alakul ki. Általában sorozatokat készítek. Lehetséges, sőt valószínű, hogy visszatérek idővel a kisplasztikára, de a nézők és a magam számára is unalmas lenne, ha mindig ugyanúgy dolgoznék. Most — mit említettem — a kifejezési lehetőségeket próbálom tágítani. Klasszikus értelemben nem is dombormű amit csinálok, s szándékosan nem az. A két- és háromdimenzió határterületeit kutatom. A Kulturális Kapcsolatok Intézetében, a fővárosban rendezett kiállítás osztatlan elismerést keltett Azt az anyagot először a kecskeméti Városi Moziban láthattuk. Reméljük hogy ez a gyűjtemény i' hasonló fogadtatásra talál Hellai Nándor Sajtótájékoztató •r r rr I rr I w w rr I az ifjúság művelődéséről, az ifjúsági törvényről Pénteken a Parlament delegációs termében Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elnöke, valamint Nádor György, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára sajtótájékoztatót tartott az ifjúság művelődési és kulturális ellátottságáról, továbbá az ifjúsági törvényről.! MTI) Romjaiból újjászületett város Hamarosan befejeződik Volgográd legnagyobb építészeti .egységeinek végleges kialakítása. A Nagy Honvédő Háborúban a várost a fasiszták földig rombolták. Egyetlen háza sem maradt sértetlen. A háború utáni első években a város a történelmileg kialakult területen épült újjá. 1962-ben jóváhagyták Volgográd általános város- fejlesztési tervét. Ennek alapján a munkákat négy részre osztották, a leendő város négy nagy egységének megfelelően, melyek mindegyike befejezett egészet alkot üzletekkel, rendelőintézetekkel, óvodákkal, iskolákkal és más, közszolgáltatási intézményekkel együtt. A különböző hírközlő eszközökkel és közlekedési lehetőségekkel összekötött volgográdi lakótelepek hosz- sza 80 kilométer a Volga folyó mentén. Minden lakosra 9 négyzetméter zöld terület jut. A fa- és bokortelepítés évről évre nagyobb ütemben folyik és 1980-ra a város területének 70 százalékát kertek foglalják el. A világszerte híres sztálingrádi csata hőseinek nagyszerű emléke látható a Mamajev-Kurganon, központjában a 84 méter magas Haza-Anya szobrával. A város fő útja a Lenin sugárút egységes építészeti és művészeti egészet képez. Jelenleg 860 ezer lakosa van. A tervek szerint 2000- re eléri az 1 millió 300 ezer lakost (APN—KS) A Lenin tér Volgográdban, szemtől szembe is kinyilvánították, miért X-re szavaznak és nem Y-ra. £1 is veszíthető Tudják tehát a tanácstagok, hogy a bizalmat el is lehet veszíteni. Ebből is magyarázható, hogy például a kiskunhalasi járásban a népfronttitkár szavaival élve — „talán sose voltak ilyen tartalmasak a tanácstagi beszámolók”. — Természetesen más tényezők is közrejátszanak. — Igen emeli a tanácstagi munka hatékonyságát, hogy mindenütt törekedtek abban a körzetben lakót megválasztani. Alig pótolható előny, hogy a tanácstag öröme, gondja-baja közös a körzet választóiéval. Ha valamit együttesen akarnak, nem kell először a „közös nyelvet” megtalálni, s szinte „kívülről beilleszkedve” azonosulni, hogy • aztán kellő mozgékonysággal, szívét- lelkét beleadva járjon el a tanácstag. — Jövőre újból tanácstagokat választunk. Jó tehát, ha az állampolgárok bizalmát már előre, eredményekkel biztosítja magának választottunk. Ha egy-egy körzetben ... Nem mindig a tanácstagon múlik A népfronttitkár előre bólogat, érti, mire gondolok. — Folytathatom ? ... Ha egy körzetben megvalósulnak az ígéretek, kívánságok. Hogy mindenütt így lesz-e, így lehet-e — más kérdés. Van, hogy nem a tanácstag aktivitásán múlik, tető alá kerül-e a tervbe vett, kilátásba helyezett létesítmény ... Ha jó a kapcsolat, a lakosság ezekben a különböző, hátráltató vagy akadályozó körülményekben is tájékozott. Mint Jánoshalmán, ahol a tanácstagi beszámolókon, minden körzetben, ott helyben feliegyzett minden kérdést, észrevételt a tanács embere, s a tanács mindenkinek írásban is válaszolt. — Kerültek-e át sokan a népfronttól, mint a köz- életiség előiskolájából — a tanácstagok soraiba? Ha igen, hogyan „látszik ez meg” a tanácsi munkában? Tóth Ferenc örül a kérdésnek, s hamarosan statisztikailag is bizonyít. Mialatt egy-egy kimutatás, feljegyzés jellemző adatait böngésszük, az összefüggések, kölcsönhatások több vonatkozásban válnak elevenné. A népfrontbizottsági tagok 20—22 százalékát választották meg tanácstagnak a járásban. Ami viszont nem csupán azt vonta maga után, hogy a tanácstagság frissült fel közéleti tapasztalatokkal rendelkező emberekkel, hanem szinte szükségszerűvé tette a népfrontbizottságok feltöltődését is új erőkkel, szép számú fiatallal, nővel, akiknek az aránya alaposan megnőtt. A 61 tagú iárási népfrontbizottságban például 28 nő van; 21 a harminc év alatti fiatal, örvendetes a fizikai munkások aránya: 45 százalék. Közéleti előiskola után — No és vittek-e friss szelet a tanácsi munkába az egykori népfrontosok? A járási titkár elgondolkozva fogalmazza tapasztalatokra, s benyomásokra is épülő véleményét. — Ügy tűnik, hogy jócskán „átvittek” a népfrontmunkában megszokott kötetlenebb, nyíltabb stílusból. Érezhető ez a tanácsi rendezvények mozgalmasabb, elevenebb voltán. Bátrabbak, szókimondóbbak az emberek ... — Tény, hogy ehhez a népfront-előiskola is hozzájárult, de az is bizonyos, hogy a demokratizálódási folyamat a tanácsi életet is áthatja. — Kölcsönhatás: a népfront a tanács tömegbázisa. De, hogy más irányból is lássuk ezt: mostanában a tanácsvezetők is sűrűbben eljárnak a népfront fórumaira. Ez nemcsak a tanácstagokká választott népfrontosok munkájának hatása, hanem a falugyűléseké is, amelyeken — a népfrontbizottságok idei újjá- választásakor — rengeteg maradandó élménnyel gazdagodtak párt- és tanácsi vezetők egyaránt. S ami legmélyebben megmaradt bennük: ha a lakos=ággal szemtől szembe találkozva értenek szót, a legsúlyosabb, legkényesebb köz- ügyekben is biztonsággal, nyugodtan dönthetnek. Tóth István FALUKUTATÓ JEGYZETEK Társasház - iársas élet Hódít a társasház falun, legalábbis a nagyközségekben, a kertes családi házak rovására. Az, hogy az induló összeg kik számára, s hogyan fizethető meg, hogy másfajta elemzést kíván. A lényeg most az, hogy érdeklődés van a négy, vagy a több lakásos házak iránt, s ez egyre erősödik. Természetes, hogy az érdeklődést fokozza a két kiskorú gyermek után járó —, s csak ez esetben járó — 60 ezer forintos „elengedés” is. Gondoljuk meg, hogy társasházba költözni falun egyet jelent a hagyományos, paraszti stílusú életformával való végleges és gyökeres szakítással. Az elődökétől lényegileg eltérő szemléletet és gondolkodásmódot tételez fel. Nem véletlen, hogy egy- egy épülő társasházba nagyjából azonos korosztálybeliek költöznek be, mint fiatal házasok, akiknél a családos életforma nem jelent feltétlenül elszigeteltséget. Minthogy nincsenek bezárkózásra késztető kertek és kerítések, maga a személyiség is a nyitottság jegyében fejlődik. Nem ritka eset, hogy egy-egy társasházban lakók együtt járnak szórakozni, kirándulni. „Olyan, mint egy üdülő” — hallottam a lelkesült megjegyzést egy fiatal falusi társasház-lakótól. Igen találónak tartom a hasonlatot, hiszen az üdülőben az emberek nyíltabbakká válnak, közelebb kerülnek egymáshoz. S így van oz jól, még akkor is, ha az élat egészében véve nem üdülés. De az sem baj, ha olykor emlékeztet rá. H. D
