Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-21 / 223. szám
Sok szeretettel szélj! Most még inkább a játékosság ragadja meg a fantáziájukat, s hosszú időbe telik, míg értelmükkel is felfogják a rend, a fegyelem szükségességét — mind saját maguk, mind pedig a közösség számára. Addig is sok szeretettel, s még több hozzáértéssel kell alakítgatni őket. Hír Bulgáriából Szófiában új oktatási in-' tézmény épül, ahol huszonhétezer főiskolás lakik és tanul majd. Minden kényelmet biztosítanak számukra: összkomfortos kollégiumok, sportlétesítmények, üzletek, könyvtárak, éttermek várják a főiskolásokat. A népi hatalom évei alatt Bulgáriában a felsőfokú tanintézetek száma több mint a duplájára emelkedett, a főiskolai hallgatók száma pedig tízezerről kilencvenkétezerre nőtt. Az ország a felsőfokú oktatás terén a világ élvonalába került. Jelenleg egy év alatt nagyobb összeget fordítanak a felsőfokú oktatás szükségleteire, mint a népi hatalom megteremtését megelőző ötven esztendőben. A jelenlegi ötéves terv végére Bulgáriában a főiskolai és egyetemi hallgatók száma eléri a száz-; húszezret. Ez a szám különösen impozáns, ha tekintetbe vesszük, hogy az ország lakossága alig több nyolc milliónál. A filmet a nyolcadik művészetnek, a 20. század jövevényének szokás nevezni. S az ifjú művészeti ág megértéséhez nincs kulcsuk a fiataloknak, vagy csak keveseknek Van. Holott ők a leggyakoribb vendégek a mozikban. Alig egy évtizede még kemény osztályfőnökit róttak ki azért, mert megnéztem az Édes Annát. Mintha Kosztolányi híres regénye csupán a csábító, könnyed ficsúr és a megesett szolgálólány — Fülöp Zsigmond és Törőcsik Mari — vergődő szerelmi kalandjává egyszerűsödött volna a filmvásznon, amit egy középiskolás gyereknek tilos megtekinteni. Kétségtelen, azóta változás következett be a legfiatalabb művészet megítélésében. S az ügy. minden áldozatra kész1 megszállottái keresztül- vittók, hogy legalább a gimnáziumokban tantárgy legyen a filmesztétika és filmtörténet, az Iskolatelevízió élményszerű órákat sugároz, az egye-l temi városokban rend-| szeresek a filmmúzeumi! és az „Art Kino”-rendez- vények, amikor a kiasz-; szikus vagy legújabb al kotások vetítését előadások előzik meg, majd viták követik. Mégis, hogyan lehet az, hogy egy olyan mélységesen ljtazug mű, mint a Mackenna aranya — amelyről az egyik kritikus azt írta: nem mind arany, ami fénylik — lázba tudta hozni a fiatalokat, akik pedig megvetik a hazugságot. Az idősebbek már fönntartással fogadták az egész mondvacsináltságot, mert csalódtak. Sem egy jó western-filmet nem kaptak — amelyek közül a sikerültebbeket megőrizte az emlékezet — sem művészi élményben nem Volt részük. Sőt klfeje- Eetten idegesítette őket a becsempészett kezdetleges jelképrendszer, amelyet a baljóslatúan meg- Jnegjelenő és percekig köröző halálkeselyűk voltak hivatva megtestesíteni. A tizen- és huszonéves sek mégis bedőltek, a vetítést meg kellett hosszabbítani. pótszékek kerültek a nézőtérre. Elkapta őket a látvány, a játszó Gregory Peck, a történet, a szélesvásznú, színes panoráma. A hollywoodi gyártás ismét kihasználta e művészet erősségét, azt, hogy a filmnek van a legnagyobb azonosító ereje. S a visz- szaélések vég nélkül folytathatók, amíg a látványt nem értő emberek ülnek a vászon vagy a képernyő előtt. A tétel megfordítva is Igaz. Miután csak az elsődleges, a szórakoztató elemek váltanak ki valamiféle élményt, a fiatalok jó része mindent visz- szautasít, ami ezen kívül esik. Vannak, akiket bosz- szant egy-egy kameramozgás, mivel még sohasem tudatosult bennük, hogy ebben az esetben ők néznek a szereplő szemével, aki most éppen így — helyüket vesztett, kerengő tárgyakként, vagy ide-oda imbolygó futópályaként — látja a külvilágot. S ha a főszereplő előtt — egy belső élmény következtében — történetesen elsötétül, ködben úszik minden, akkor meg ■-’’■'•ík ölni az operatőrt, hogy még élesen, tisztán fényképezni sem tanult meg az állam pénzén. A filmtudomány művelői már megvívták csatáikat — csaknem másfél évtizede nálunk is — azokkal a nézetekkel, amelyek tagadták a filmművészet önálló voltát, s az irodalom, illetve a színház árnyékaként tüntették fel. A legfiatalabb múzsa sem alábbvalóbb, sem nem bűnösebb a többinél. Mindenki tudja, hogy nem „mozgófény- képszínházba”, hanem moziba vált jegyet.^ Vagy mégsem? Éppen ők ne tudnák, akik meg is szervezhetnék a filmművészettel kapcsolatos alapvető ismeretszerzést? Hiszen azok is néznek filmeket, akik csak ritkán ülnek le egy regény mellé, elvétve kerül a kezükbe verseskötet, nem hallgatnak hangversenyt, • csak sátoros ünnepnapon térnek be a képtárakba. A megértéshez kulcsot kell kapnia mindenkinek — a leendő szakmunkásoknak vagy a tovább nem tanulóknak is — mert sok szépséghez más-’ képp egyszerűen nem tárulnak fel az ajtók. Halász Ferenc A bűnös múzsa? felszínen jártak — most egy kicsit mélyebbre hatolnak. A kéz, amely kriszk-krakszokat, esetleg figurákat rajzolt, most betűket vet a papírra. Eltelik néhány nap, amíg a folyton közbeszóló reflexei hozzáidomulnak a szokásokhoz: jelentkezz előbb, kisfiam, aztán beAmikor az ifjú emberkék átlépik hatodik esztendejük határát, tulajdonképpen új életet kezdenek. Hat évig nőttek, gyarapodtak, hallgatták és próbálgatták az anyanyelvűket, elhangzott szájukból több ezer „miért”, s aztán elkezdődött számukra is a rendszeres munka. Eddig a
