Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-21 / 223. szám
I oldal 1972. szeptember 21, csütörtök Önkéntes normarendezés a fiatalok gyárában „Fiatalok gyára.” Így nevezik Baján a Kismotor- és Gépgyár 5. számú gyárát. Fiatal a főmérnök, az osztályvezető, a meós, a brigádvezető és még sorolhatnánk a fiatal vezetők és középkáderek hosszú sorát. A jó munkahelyi légkör kialakítása a gyár vezetőinek szívügye. Azt az elvet vallják, hogy ahol a dolgozók nem panaszkodnak, nincs gond a munkafeltételek biztosításával, jól érzik magukat az emberek, ott ugrásszerűen emelkedik a munkakedv, az alkotó, öntevékeny kezdeményezés. Magasabb beosztásba kerültek Természetesen, ez nem önmagától és nem máról holnapra alakult ki. A Kismotor- és Gépgyár 5-ös gyárában a párt csúcsvezetőségének következetes politikai, nevelő és felvilágosító munkája eljutott va-1 lamennyi üzemrészbe. A dolgozók több mint fele 30 éven aluli, sőt az átlagéletkor 32 év (!!!), s mintegy 12 százalékuk párttag. A tagságnak 54 százaléka fiatal. Érdekesen alakult a fizikai és alkalmazotti kommunisták aránya. 40 százalék fizikai, 60 százalék alkalmazotti. Ez a látszatra kedvezőtlen arány abból adódott, hogy a rátermett, szakmailag megfelelő fiatal fizikai munkásokat közép és magasabb szintű beosztásokba helyezték. Ezt a fiatalok jó munkájukkal viszonozták. A párt-csúcsvezetőség káderpolitikája összhang ban áll a vállalat gazdaságpolitikájával, ily módon a termelési folyamat szervezése lehetővé teszi a kitűzött célok elérését. A vezető posztokon mindinkább megfelelő, a párt politikájának megvalósításáért küzdő káderek dolgoznak. A nevelés egyik fontos eszközének tekintik a vezetők minősítését, amely rámutat erényeikre, ugyanakkor őszintén feltárja hibáikat is. A nevelő munkában nem áll egyedül a gazdasági vezető. A párt-, szak- szervezet és KlSZ-szerve- zet véleményez, ily módon kollektíván foglalnak állást egy-egy minősítés elkészítésében. Lelkes fiatalok A pártdemokrácia érvényesülése jó hatással van az üzemi demokrácia kibontakoztatására. A dolgozóknak módjuk van különböző fórumokon véleményt nyilvánítani és állást foglalni. Ez lehetővé teszi, hogy jelentős részt vállaljanak a termelés előkészítéséből, irányításából. A harminchat brigádból 28 szocialista brigád, többségük ifjúmunkás. Jellemző a fiatalok lelkes kezdeményezésére, hogy például a nagyvállalat műszaki fejlesztési tervének közel felét, a bajai 5-ös gyár adja. A csiszolóműhelyben dolgozó fiatalok nemrég szép Új népművészet születik Bácsalmáson ? Negyven tagja van a Bácsalmási Művelődési Házban tevékenykedő „díszítőművész” szakkörnek. (Idézőjelbe tettem a „dí- szítőművész”-t, mert az asszonyok e körére jobban illenék ez a név: kézimunka-szakkör.) A tagok többsége a termelőszövetkezetekben dolgozik, de vannak közöttük iparban foglalkoztatottak, munkásfeleségek és értelmiségiek is... Érdekes az asszonyok munkamódszere: minden esztendőben az ország más-más népművészeti tájegységével ismerkednek: mintáikat másolják, módszereiket utánozzák. Tavaly a Rábaközben jártak, a mostani kiállításon ottani motívumokban gyönyörködhetünk. Idén Hódmezővásárhely környékére készülnek tanulmányútra. Dicséretes az erőfeszítés, amellyel elsajátítják a varrás, hímzés sokszor nagyon nehéz művészetét — a kiállítás látogatottsága is sikerük bizonyítéka. Több százan írták be a nevüket a vendégkönyvbe. A tervezés, a varrás és a hímzés nemes szórakozás, az alkotóerőt is foglalkoztató hasznos időtöltés az egyre több szabad idővel rendelkező falusi, asszonyoknak. De helves-e a munkamódszerük 9 Nem ’ óbban szolgálná-1 a népművészet' ügvét ba a Bácsalmáson is fellelhető magyar, bunvevác é= rémet motívumokat gyűjtenék össze és maguk terveznének belőlük ízléses darabokat... ? B. A. példáját adták annak, hogyan kell szocialista módon gondolkodni. A rutinos munkával és jó munkaszervezéssel jelentősen megnövelték termelésüket, majd önként leadtak több száz munkaórát. A vállalat vezetősége — igen helye sen — ezt nem csupán ta domásul vette, hanem a leadott normaórák 50 százalékát alapórabéresítve, visszaadta a brigádnak. A vállalati pártélet kialakításában értékes munkát végeztek a szocialista brigádokban dolgozó kommunisták. Ennél a gyárnál a szocialista brigádok mintegy iskolái a munkások politikai tudatformáid sának. Ez tette lehetővé, hogy összevont taggyűlésen egységesen állást foglaljanak a szocialista mun kaverseny továbbfejlesztése, színvonalának növelése és tartalmának javítása mellett. Az akkor hozott határozatok jó részét azóta már megvalósították. Esküvők, névadók Megyeszerte követésre méltó példaként említhetjük a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárában a társadalmi eseményeket ren dező csoport megalakulását. 1970-től napjainkig, 34 névadót és hét esküvőt rendeztek. A KlSZ-szerve- zet a névadó ünnepségen 500 forintos takarékbetétkönyvvel ajándékozza meg az újszülötteket, a névadókat pedig megvendégeli. A házasságot kötött ifjú pároknak is ajándékkal kedveskednek. A Kismotor- és Gépgyár 5-ös bajai gyárában a pártmunkára a sokrétűség jellemző. Ennek koordinálása, irányítása, ellenőrzése nem kis feladatot ró az ottani párt-csúcsvezetőségre. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a befektetett pártmunka ebben a gyárban jól kamatozik. Szabó Ferenc MM kíván a munkás? Mindennapos eset: az esztergályos, vagy a lakatos reggel 6-kor munkába kezd, és aztán másfél órát szaladgál szerszámért, anyagért, TMK-ért, rajzokért, miegyébért. Aztán egy idő múlva ráun a dologra és felteszi magában a jogos kérdést: „miért jövök én a gyárba és miért kapom a fizetést? Azért, hogy 8 órán át a gép mellett dolgozzam, vagy azért, hogy ebből a 8 órából jó esetben: másfél-két órát olyasmivel töltsék, ami mások feladata, amjért, mások kapják a fizetést?” Az esztergályos nemcsak kérdez, válaszol is önmagának, s ezt a választ aligha kell idézni. Megkockáztatnám : az esztergályost nehéz., lenne minden további nélkül elmarasztalni, még akkor is, ha egy idő után a műszak felét ellógja anyagálkatrész, rajz stb. utáni futkosás ürügyén. Néha talán még megszólal a lelkiismerete, ám dörzsöltebb kollégái gyorsan megnyugtatják: „ne törd magad, imitáld a munkát, mások is ezt teszik, különben nem állnánk nap mint a nap néhány órát...” Aztán előfordul, hogy egy ilyen csoportban megjelenik a munkapszichológus, aki arra' kíváncsi, hogy milyen a munkahelyi légkör? Az emberek elmondják; keresetlen egyszerűséggel, nem éppen a tudományos szakszótárba illő szavakkal. A pszichológus roppant értelmes tanulmányt ír a vállalat vezetői számára, s mivel ezek a vezetők ősidők óta „ismerik a problémát” a dolgozat odakerül a többi mellé, valamelyik fiókba, s minden marad a régiben. Lehet, hogy borúlátó a kép, ám a lényegen mit j sem változtat. Találkoztam már neves nagyüzem speciálisan képzett szakmunkásával, aki csak azért hagyta, ott a munkahelyét, szállt be egy ablakszigetelő kisiparoshoz alkalmazottnak, mert nem bírta, hogy éveken át úgy játszottak véle, mint macska az egérrel. Felszerszámoz- ták a hatalmas karusszel esztergát, majd két óra múlva átszerszámozták; elkezdették vele az egyik munkát, s mire a felénél tartott jött az utasítás, hogy kezdjen másikhoz. Így ment éveken át, s bár e kapkodást nem érezte meg a fizetésén, mégis megún- ta a dolgot. „Itt, a maszeknál legalább tudom azt, hogyha valamit elkezdek, azt be is fejezem...” mondotta, s hinnem kellett ennek az embernek. Aki nem próbálta, nem tudja, hogy milyen idegőrlő, ha valaki láthatóan cél és értelem nélkül dolgozik, ha része egy olyan szervezetnek, amely sokszor maga sem tudja, hogy mit akar, amelyből hiányzik az átgondolt, világos koncepció. A jó munkahelyi légkör kritériumaként sok mindent szoktak felsorolni: a vezetők és beosztottak jó kapcsolatait, a látványosan beharangozott igazgatói fogadónapokat, a megfelelő szociális létesítményeket, a kellemes és célszerű munkahelyet, a színdinamika elvei szerint kipingált műhelyeket, s az ergonómia tudósai által megálmodott munkaeszközöket. Mindez fontos, egyik-másik pedig elengedhetetlen, motívum. Jártam modem külföldi gyárakban, ahol mint a patika ragyogott minden, automatákból fröccsent a jeges üdítő, vagy a forró kávé, s még a munkások ruhája is speciális elvek szerint volt tervezve. De nemcsak a munkaruha... a munka is. Nem túl hajtva, nem „látástól-vakulásig” módra, hanem tempósan, folyamatosan, s ami a lényeg: az emberek többnyire tudták — mert megmagyarázták nekik — miért kell a lehető legjobban dolgozniuk. Nemcsak a bérért, vagy azért, hogy ne kerüljenek az utcára, hanem mert fontos részei egy nagy szervezetnek, s ha ők hibáznak, akkor társaik isszák meg annak a levét. Ha most konkrét példát idéznék teszem azt egy nyugat-európai gyárból — mert bőven idézhetnék — akkor lehetne vitázni, ideológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, de lehet gondolkodni és lehet tanulni is. Elsősorban módszereket. S aztán gondolkodni kell azon, hogy ezeket a módszereket hogyan állítjuk a saját céljaink szolgálatába. Persze a legegyszerűbb, a legkézenfekvőbb dolgokért nem kell külföldre — sem keletre, sem nyugatra — menni. Egyszerűen az alapigazságot kell tudomásul venni. A munkásember azért megy a gyárba, hogy dolgozzon, s aztán munkája után — és annak arányában — rendesen megkapja a fizetését. Egyszerű recept, amely egyúttal a jó munkahelyi légkör titka is. Minden más, csak eszköz e cél eléréséhez. Nálunk azonban sok helyen még- csak a célt látják és megfeledkeznek mindarról, ami annak eléréséhez vezet. V. Cs. Fürdőszobamérlegek Magyar-jugoszláv együttműködés Mérleggyártási kooperáció kezdődött a hódmezővásárhelyi METRIPOND, illetve jugoszláviai partnere, a szabadkai Metalija mérleggyár között. Elsőként a Marina nevű háztartási mérlegek közös gyártását kezdték meg. A Szabadkán gyártott, s hozzánk kerülő háztartási mérlegalkatrészek ellentételeként — mintegy 100 000 dollár értékben — Hódmezővásárhelyen különleges optikai — vagyis a mérési eredményt fényszámjegyekkel mutató — üzemi, raktári mérlegeket gyártanak Jugoszláviának. Az eredményes együttműködés lehetőségeinek még jobb kihasználására tárgyalásokat folytatnak új típusú fürdőszobamérlegek közös gyártásáról is. BAN Bármilyen sajnálatos, de csak autóssal fordul elő, hogy a gépkocsija elromlik. Nos, így jártunk mi is. A Skoda — bár alaposan felkészítették az útra — önindító motorja tönkrement. Ezért az első nap arra kértük a házigazdát, vezessen el egy szervizbe, ahol a kocsit meg tudják javítani. Nekünk, de neki sem volt könnyű dolga, hiszen Münchenben főleg Ford- és BMW-kocsikat használnak, igaz láttunk néhány itteni rendszámú Skoda személy- gépkocsit is. Először egy müncheni autóelektromos- szerelőhöz vezetett utunk, aki nem is titkolta ellenszenvét. Megpróbálta azt, amit már mi is. beindítani a gépkocsit. Mikör ez nem sikerült — miért is sikerült volna neki az, ami nekünk sem — a kocsi alá mászott, majd rövid szemlélődés után kijelentette, ezt a hibát nem lehet megjavítani. Órákig jártuk gépII. Csehszlovák szerelő és a borravaló kocsival a várost, de a keresett Skoda-lerakatot sehogyan sem sikerült megA BMW-művek épüleíe stílusosan négy motorhengert utánoz. Háttérben a televíziós torony. vizt a városon kívül telepítették le, új épületekbe. Ezért volt nehéz megtalálnia házigazdánknak az egyébként már korábban a városban működő Skoda- képviseletet. Hangulatos söröző, benzinkút társaságában végül megleltük a javítóműhelyt, ahol a csehszlovák szerelő — az olimpia idejére egyenesen Prágából rendelték ide az elromlott Skoda- gépkocsik javítására —, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, szívélyes invitállással tessékelt a csarnokba. Egy óra alatt — amíg mi a sörözőben várakoztunk —. elkészült a munkával, kicserélte az önindítót. sőt az irányjelzőt is beszabályozta. Fizetésre került a sor. — A szerelő — aki sem magyarul, de németül sem tudott — kézzel-lábbal magyarázta el, csak az anyag árát kell megfizetnünk, munkadíjat magyar turistáktól nem fogad el. Valamiképpen mégis szerettük volna meghálálni kedvességét, hiszen minden autós tudja, milyen kellemetlen, hä idegen országban elrom. lik a gépkocsi. Úgy tettein, mintha ellenőrizni akarnám munkáját, s magammal hívtam a kocsihoz a szerelőt. Egy kis üveget emeltem ki a csomagtérből, s feléje nyújtottam, s biztosítottam,' hogy ez eredeti kecskeméti barackpálinka. Az addig komor szerelő arca mosolyra húzódott, elfogadta az üveget, átölelt, s alig tudtam lebeszélni arról, hogy ne igyunk a magyar—csehszlovák barátságra. Azt azért megértette, hogy aki a volán mellé ül, nem ihat. E nap egyik kedves epizódja este történt. Házigazdánk távoli' imerősét mutatta be, aki egy nagy vegyészeti gyárban dolgozik. Beszélgettünk, s közben politikai vita is kibontakozott. A szócsata hevében házigazdánk végső érvként kabátjából elővette a Német Kommunista Párt tagsági könyvét, amelybe az 1946-os dátumot írták be. A vendég erre nem tudott mit monqani, megitta konyakját, néhány udvarias szót mondott m^g, majd eltávozott. Mit gondolt magában. azt nem tudjuk, feltehetően nem tetszett a társaság.., (Folyatása következik) Gémes Gr bor lelni. Végül barátunk türel. me is elfogyott, s egyik jó 'ismerősét kereste fel az információér olimpia megkezdése előtt — nagyon helyesen — vala- menhyi nagyobb kereskedelmi vállalatot, autcszerA felvilágosítás érdekes és hasznos volt. A müncheni hatóságok még az
