Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-20 / 222. szám
2. oldal KezdidiÉ a kampány Várt és nem várt eseményekben bővelkedett a nyári szünet, amelyet követően szerdán fontos tanácskozásra ül össze a nyugatnémet parlament. A várt és jól előkészített fő esemény az olimpia volt — a nem várt, a tragikus, a palesztin gerillák müncheni merénylete. Igen sajnálatos, hogy az utóbbi — minden egyéb vonatkozásától eltekintve — valószínűleg szerepet játszik majd a nyugatnémet belpolitika elkövetkező heteiben. A Bundestag ugyanis azért ül ösz- sze szerdán, hogy Brandt kancellár felvesse a bizalmi kérdést. Alkotmányjogilag ugyanis ez a módja az új választások kiírásának. November közepén vagy végén kerül-e sor a választásokra, még nem tudjuk. De annyit már most sejtünk, hogy a jobboldali ellenzék korteshadjáratában szerepelni fog a müncheni merénylet. Nyilván a kormány gyengeségének bizonyítékát kívánják láttatni a választókkal abban, hogy ilyesmi az NSZK-ban előfordulhatott. S ha ezt sokat és sokszor hangsúlyozzák, elkerülhetetlen, hogy jó néhány választó- polgár fejében ne maradjon meg a propaganda. Mint ahogy sokat és sokszor fogják hangsúlyozni Barzelék a választási hadjáratban az inflációt, az áremelkedéseket, s nem kétséges: „katasztrofálisnak” fogják minősíteni a kormány gazdaság- politikáját. Azokon a vidékeken pedig — és azok előtt a korosztályok előtt — ahol és akik előtt ennek még talaja, foganatja van, „vörös mumusnak”, „bolsevizmus szálláscsináló jának” fogják lefesteni a Brandt—Scheel- koalíciót. Győznek-e majd a választásokon? Nem lehel tudni. Nemrég még nemcsak a parlamentben volt patthelyzet, de úgy tűnt, nagyjából azonos arányban oszlik meg a szavazásra jogosultak véleménye is. A legújabb közvélemény-kutatási felmérés viszont már a jobboldali ellenzék választási győzelmét (53 százalék) elemezte ki a válaszokból, s 47 százalékos kisebbséget mutat ki az SDP—FDPnek. Persze, a közvéleménykutatók sokhelyütt és sokszor tévedtek már, például a legutóbbi nyugatnémet választások előtt is. Annyi bizonyos: az európai béke és nyugalom szempontjából oly fontos és már ratifikált keleti szerződéseket egy esetleges Barzel-kormány sem tudja megsemmisíteni többé. Mégis, győzelme esetén, hozzájárulhat a légkör újbóli elmérgesedéséhez. Ezért kívánja mindest. haladó erő a világon a CDU—CSU újbóli vereségét a közelgő nyugatnémetországi választásokon, Waldheim jelentése a Jarriag-missziórsl NEW YORK (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának megnyitása előtt Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár tegnap közzétette jelentését arról, hogy közel-keleti megbízottja, Gun- nar Jarring mit végzett missziója teljesítése érdekében. A Waldheim-féle jelentés szerint Jarring mindent elkövetett a békés rendezés elérése érdekében, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. Kurt Waldheim jelentésében végezetül hangsúlyozta, hogy Jarring a megbízatás keretei között — a kedvezőtlen helyzet ellenére — folytatja a közel-keleti konfliktus békés rendezésére irányuló erőfeszítéseket. MOSZKVA A moszkvai Kremlben kedd délelőtt megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. Az idei első ülésszakot Alekszej Sityikov, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke nyitotta meg. A szövetségi tanács ülésén jeA TASZSZ a jelentésről szóló kommentárjában megállapítja, hogy a Jarring- misszió mindenekelőtt Izrael magatartása miatt jutott zsákutcába, mert az izraeli kormány nem vette figyelembe a különmegbízott javaslatait és egyben durva agressziós cselekményeket követett el a szomszédos arab államok ellen. Izrael cinikus magatartása leginkább az 1971. február 8-i Jarring-féle emlékiratra történő reagálásában mutatkozott meg. Jarring ebben az emlékiratban arra hívta fel a feleket, hogy vállaljanak olyan előzetes kötelezettségeket, amelyek előmozdítanák a közel-keleti probléma békés megoldását. Mint ismeretes, az egyiptomi kormány pozitívan len volt Leonyid Brezs- nyev, Mihail Szuszlov, Viktor Grisin, Kirill Mazurov, valamint a párt és a kormány több más vezető személyisége — a szövetségi tanács képviselői. Ezután a mandátumvizsgáló bizottság jelentését a szövetségi tanács képviselői reagált a felhívásra, de Tel Aviv nem adott feleletet, sőt bizonyos idő múlva bejelentette, hogy nincs szándékában kivonulni a megszállt arab területekről. A TASZSZ-kommentár arra is rámutat, hogy az ENSZ-megbízott egész tevékenysége az 1967. november 22-i BT-határozat- ra épült, amely előirányozza a megszállt arab területek teljes katonai kiürítését. A határozatot az ENSZ-közgyűlés 20. ülésszaka újból megerősítette. A kommentár figyelmeztet arra, hogy az izraeli kormány a Jarring-misszió meghiúsításával tulajdonképpen kihívást intéz minden olyan ENSZ-tagállam- hoz, amely a közel-keleti probléma békés megoldását szeretné. (TASZSZ) elfogadták. Az ülésszak első napirendjén a természetvédelem és a termé- weti kincsek kiaknázásával kapcsolatos kormány-előterjesztés szerepel. A környezetvédelmi vita után kerül sor a tanácstagok és képviselők helyzetét szabályozó törvény megvitatására. Megnyit! a Legfelsői Tanács ülésszaka Uganda állít -Tanzánia cáfol - A banbák hallanak KAMPALA (MTI) Idi Amin ugandai elnök az Afrikai Egységszervezet tagállamainak Kampalában akkreditált diplomáciai képviselői előtt mondott beszédében ismertette a legutóbbi napok eseményeiről már korábban is kifejtett ugandai nézeteket. Kijelentette, hogy az országot 1500 főnyi „inváziós hadsereg” támadta meg, amelyben tanzániai katonák, ugandai gerillák, valamint angol és izraeli zsoldosok vettek részt. A támadást az ugandai hadsereg és légierő visszaverte. A kampalai kormány utasította az ország ENSZ- képviselőjét, tájékoztassa Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkárt az Uganda és Tanzánia határán kialakult helyzetről. A Biztonsági Tanács összehívását nem kérte. Ami az Ugandával szomszédos Tanzániát illeti, a Dar es Salaam-i kormány továbbra is cáfolja, hogy közvetlen köze lenne a véres események kirobbantásához. Mindenesetre a feszült helyzet miatt csapatokat vontak össze a tanzániai—ugandai határon. DAR ES SALAAM A tanzániai kormány közleménye szerint ugandai repülőgépek kedd reggel ismét bombázták Bukóba határ menti várost, amelyet hétfőn már ért egy légitámadás. A hétfői támadás kilenc halálos áldozatot követelt. A keddi légiakcióról részletek még nem ismeretesek. (UPI, AFP) Ismét kirobbannak az ellentétek A Közős Piac és az Egyesült Államok MOSZKVA (MTI) „A tanácskozás, amelyet azért hívtak össze, hogy enyhítsék a 10 nyugateurópai állam között meglevő számos gazdasági és politikai ellentétet, rendkívül szerény eredményeket ért el” — írja a Pravda keddi számában Vlagyimir Jermakov, a Közös Piac tagállamai és tagállam-jelöltjei külügy- és pénzügyminisztereinek római tanácskozását kommentálva. „Rómában nem találtak megoldást a nyugat-európai országokat megosztó legsúlyosabb gazdasági problémákra : az Egyesült Államokkal való kapcsolatra, a dollár szerepére a nemzetközi elszámolásokban, az aranyár kérdésére, az infláció és a rohamosan növekvő drágaság elleni harcra” — írja. Azzal kapcsolatban, hogy; a miniszterek nem tudtak közös álláspontot kialakítani a napirendi kérdésekben, a cikkíró rámutat az ellentétes kiindulópontokra. Az országok egyik csoportja, mindenekelőtt Francia- ország abból indul ki, hogyj a „tízeknek” az Egyesült j Államoktól függetlenebb j álláspontot kell elfoglalni-1 ok. Más országok, közöttük Anglia azon a nézeten vannak, hogy a Közös Piacnak szoros kapcsolatot kell fenntartania az Egyesült Államokkal, amelyet bizo- j nyos fokig az Atlanti blokk ! támaszának tartanak. „így tehát várható, hogy ismét kirobbannak az amerikai—nyugat-európai gazdasági ellentétek csakúgy, mint a „tízek” nézeteltérései — írja befejezésül a cikkíró. A nyugat-európai kapitalista csoportosulás és az Egyesült Államok közötti ellentmondások továbbra is megoldatlanok maradnak”. (TASZSZ) 8 000 tüntető Jokobama kikötőjében Negyvenöt napos huzavona után kedden a szaga- miharai amerikai támaszpontról Jokohama kikötőjébe szállították az amerikai hadsereg tíz páncélos járművét, hogy behajózzák Dél-Vietnamba. A szállítás megakadályozására összese- reglett nyolcezer tüntetőt több összecsapás után szétszórta a japán rohamrendőrség. Az akció során huszonöt tüntetőt, főként fiatalt, letartóztattak, s nyolcvan ember, köztük hetvenöt rendőr megsebesült. Az akció tehát sikerrel járt. Korántsem jelenti azonban a dél-vietnami hadicélokat szolgáló amerikai tevékenység ellen tiltakozó japán mozgalom leszerelését. Megfigyelők szerint várható, hogy ismét fellángol a tilakozás, amikor sor kerül az amerikai harckocsik szállítására. S az is bizonyos, hogy a kedd hajnali rendőrroham súlyos kihatással lesz a Tanaka- kormány tekintélyére az amerikai katonai jelenlét és a vietnami háború folytatása ellen tiltakozó japán lakosság körében 1972. szeptember 2#, srerdn Maoista hazárdjáték KÍNA nemzetközi orientációja az utóbbi időben bizonyos mértékig változott. S bár a kínai vezetők külpolitikai koncepciói és módszerei rugalmasabbak lettek, nem váltak kevésbé veszélyessé. Az elmúlt esztendőben a kínai külpolitika legfontosabb eseménye kétségkívül az volt, hogy — a szocialista országok és más haladó kormányok több mint két évtizedes harca eredményeként — az ENSZ- ben és a Biztonsági Tanácsban sikerült helyreállítani a KNK jogait. Ezzel az ENSZ a világ reális helyzetének inkább megfelelő, teljesebb arculatot kapott. Kína viszont olyan fórumhoz jutott, ahol jobban kifejezheti akaratát, kifejtheti elképzeléseit, ugyanakkor nemzetközi magatartása az egész világ számára jobb megvilágításba is került. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a kínai küldöttség ENSZ-beli szerepléséből világszerte levonhassák a következtetéseket Kína várható külpolitikájáról. Az egyik ilyen tanulság az, hogy a kínai vezető csoportban lezajlott legutóbbi változások nem csökkentették, sőt tovább erősítették a kínai vezetők szovjetellenes nacionalizmusát. A másik: a világszervezetben kínai—amerikai össz- játék bontakozik ki á Szovjetunióval, a szocialista országokkal, az imperialistaellenes kormányokkal szemben. Ez a helyzet növeli a szocialista országok, a nemzetközi haladás képviselőinek nehézségeit, ugyanakkor mindinkább leleplezi, hogy mekkora ellentmondás van a kínai vezetők szavai és tettei között. JELLEMZŐ például, hogy Kína miközben a fejlődő országok vezetőjének szerepében tetszeleg, önző, nagyhatalmi érdekeit követve támogatja az imperialista katonai szövetséghez tartozó pakisztáni katonai diktatúrát, —■ szemben az el nem kötelezettségi politikát folytató és a társadalmi haladás útját járó Indiával, a társadalmi és nemzeti felszabadulás útjára lépett Bengáli Népi Köztársasággal. Rendkívül sokatmondó az a tény, hogy Kína mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, első vétóját e fiatal államnak az ENSZ-be való felvétele ellen adta le. A kínai politika a Közel-Keleten is nehezíti a haladó erők helyzetét, amikor egyenlőségi jelet von az Izrael mellé felsorakozott Egyesült Államok és az agresszió következményeinek felszámolásáért küzdő, arab népeket segítő Szovjetunió között. Sőt, még a palesztin terroristák müncheni kalandját is arra igyekszik felhasználni, hogy a merénylettől magát elhatároló Szovjetuniót azzal rágalmazza, mintha az arab népek igazságos harcával tagadná meg a közösséget. A MAOISTA vezefés Európában a szovjet—nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződéseket, az európai biztonsági értekezlet összehívását, az európai enyhülés irányvonalát támadja, ami lényegében megintcsak egybecsendül az Egyesült Államoknak az európai befolyás fenntartására irányuló politikájával, és a legsötétebb európai reakció törekvéseivel S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a kínai vezetők nem hajlandók a Szovjetunióval egységben fellépni az indokínai népeket sújtó amerikai terrorbombázások és blokád ellen, akkor teljessé válik a kép: a kínai vezetők politikája valamennyi térségben gyakorlatilag a szocializmus, a haladás erőinek politikáját gyengíti, és az imperalizmus próbálkozásához nyújt támaszt. Vagyis a maoizmus a tőkésvilág számára objektive a szocialista rendszer elleni küzdelem stratégiájának egyik fontos tartalékává vált. AZ IMPERIALISTA hatalmak és mindenekelőtt a NATO tagországai, amelyek érdekeltek abban, hogy lekössék a Szovjetunió erejét a Távol-Keleten, ki akarják használni a maoistákat a Szovjetunió nemzetközi pozícióinak gyengítésére. Ez a fő oka annak, hogy az imperialista hatalmak felülvizsgálták korábbi vonalukat a KNK- val szemben, és az utóbbi években hajlandóságot mutatnak a maoista rendszerrel való kapcsolataik bővítésére. Az amerikai imperializmus Kínával kapcsolatos törekvései egyenesen arra irányulnak, hogy tartóssá tegyék Kína és a Szovjetunió, valamint Kína és a szocialista közösség országai közötti szakítást, a világ különböző térségeiben gyöngítsék az amerikai agresszióval szembeni ellenállást, s kihasználják a kínai nagyhatalmi nacionalizmust annak érdekében, . hogy segítségével fokozzák a nyomást a Szovjetunióra és a többi szocialista országra. Az amerikai monopóliumok lapja, a Time című folyóirat például még jóval Nixon pekingi látogatása előtt az írta, hogy „az Egyesült Államok és Kína közötti legszivélyesebb viszony a szovjetekkel szembeni fellépés emelőkarjává válhat”. A SZOCIALISTA közösséghez tartozó országok összefogásának erősödése nyomán, a maoista provokációk és aknamunka visz- szautasítása következtében azonban sok tekintetben sikerült ellensúlyozni a kínai sza kádár tevékenység káros hatását a nemzetközi erőviszonyok alakulásában. Mindamellett számításba vesszük azt is, hogy még a maoista külpolitikai kurzus folytatása esetén sem szűnnek meg Kína és az imperializmus közötti komoly érdekellentétek, amelyek elkerülhetetlenül arra kényszerítik a kínai vezetést, hogy megőrizzen bizonyos szintű kapcsolatokat a szocialista országokkal, s közöttük a Szovjetunióval. Ez a tény ugyanis lehetőséget nyújt a mi számunkra is ahhoz, hogy gátoljuk és csökkentsük a maoista vezetésnek a szocialista erők szétforgácsolására irányuló törekvéseit. TERMÉSZETESEN továbbra is támogatjuk Kína népének valóban szocialista követeléseit és érdekeit a nemzetközi színtéren. A szocialista országok felléptek és a jövőben is fel fognak lépni az imperializmusnak Kína biztonságát veszélyeztető, szocialista érdekeit sértő kísérletei ellen. De minden olyan maoista törekvés ellen is, amely a szocialista világrendszer meggyengítésére irányul. Várnai Ferenc
