Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-20 / 222. szám

2. oldal KezdidiÉ a kampány Várt és nem várt ese­ményekben bővelkedett a nyári szünet, amelyet kö­vetően szerdán fontos ta­nácskozásra ül össze a nyugatnémet parlament. A várt és jól előkészített fő esemény az olimpia volt — a nem várt, a tragikus, a palesztin gerillák mün­cheni merénylete. Igen sajnálatos, hogy az utóbbi — minden egyéb vonatkozásától eltekintve — valószínűleg szerepet játszik majd a nyugatné­met belpolitika elkövetke­ző heteiben. A Bundestag ugyanis azért ül ösz- sze szerdán, hogy Brandt kancellár felvesse a bizal­mi kérdést. Alkotmányjo­gilag ugyanis ez a módja az új választások kiírásá­nak. November közepén vagy végén kerül-e sor a vá­lasztásokra, még nem tud­juk. De annyit már most sejtünk, hogy a jobbolda­li ellenzék korteshadjára­tában szerepelni fog a müncheni merénylet. Nyilván a kormány gyen­geségének bizonyítékát kívánják láttatni a vá­lasztókkal abban, hogy ilyesmi az NSZK-ban elő­fordulhatott. S ha ezt so­kat és sokszor hangsú­lyozzák, elkerülhetetlen, hogy jó néhány választó- polgár fejében ne marad­jon meg a propaganda. Mint ahogy sokat és sokszor fogják hangsú­lyozni Barzelék a válasz­tási hadjáratban az inflá­ciót, az áremelkedéseket, s nem kétséges: „kataszt­rofálisnak” fogják minősí­teni a kormány gazdaság- politikáját. Azokon a vi­dékeken pedig — és azok előtt a korosztályok előtt — ahol és akik előtt en­nek még talaja, foganat­ja van, „vörös mumus­nak”, „bolsevizmus szál­láscsináló jának” fogják le­festeni a Brandt—Scheel- koalíciót. Győznek-e majd a vá­lasztásokon? Nem lehel tudni. Nemrég még nem­csak a parlamentben volt patthelyzet, de úgy tűnt, nagyjából azonos arány­ban oszlik meg a szava­zásra jogosultak vélemé­nye is. A legújabb közvé­lemény-kutatási felmérés viszont már a jobboldali ellenzék választási győzel­mét (53 százalék) elemez­te ki a válaszokból, s 47 százalékos kisebbséget mutat ki az SDP—FDP­nek. Persze, a közvélemény­kutatók sokhelyütt és sok­szor tévedtek már, példá­ul a legutóbbi nyugatné­met választások előtt is. Annyi bizonyos: az euró­pai béke és nyugalom szempontjából oly fontos és már ratifikált keleti szerződéseket egy esetle­ges Barzel-kormány sem tudja megsemmisíteni töb­bé. Mégis, győzelme ese­tén, hozzájárulhat a lég­kör újbóli elmérgesedésé­hez. Ezért kívánja min­dest. haladó erő a világon a CDU—CSU újbóli vere­ségét a közelgő nyugat­németországi választáso­kon, Waldheim jelentése a Jarriag-missziórsl NEW YORK (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának megnyitása előtt Kurt Waldheim ENSZ- főtitkár tegnap közzétette jelentését arról, hogy kö­zel-keleti megbízottja, Gun- nar Jarring mit végzett missziója teljesítése érde­kében. A Waldheim-féle jelen­tés szerint Jarring mindent elkövetett a békés rende­zés elérése érdekében, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. Kurt Waldheim jelenté­sében végezetül hangsú­lyozta, hogy Jarring a meg­bízatás keretei között — a kedvezőtlen helyzet ellené­re — folytatja a közel-ke­leti konfliktus békés ren­dezésére irányuló erőfeszí­téseket. MOSZKVA A moszkvai Kremlben kedd délelőtt megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának ülésszaka. Az idei első ülésszakot Alekszej Sityikov, a Legfelsőbb Ta­nács Szövetségi Tanácsá­nak elnöke nyitotta meg. A szövetségi tanács ülésén je­A TASZSZ a jelentésről szóló kommentárjában meg­állapítja, hogy a Jarring- misszió mindenekelőtt Iz­rael magatartása miatt ju­tott zsákutcába, mert az izraeli kormány nem vette figyelembe a különmegbí­zott javaslatait és egyben durva agressziós cselekmé­nyeket követett el a szom­szédos arab államok ellen. Izrael cinikus magatartása leginkább az 1971. február 8-i Jarring-féle emlékirat­ra történő reagálásában mu­tatkozott meg. Jarring eb­ben az emlékiratban arra hívta fel a feleket, hogy vállaljanak olyan előzetes kötelezettségeket, amelyek előmozdítanák a közel-ke­leti probléma békés meg­oldását. Mint ismeretes, az egyip­tomi kormány pozitívan len volt Leonyid Brezs- nyev, Mihail Szuszlov, Vik­tor Grisin, Kirill Mazurov, valamint a párt és a kor­mány több más vezető sze­mélyisége — a szövetségi tanács képviselői. Ezután a mandátumvizs­gáló bizottság jelentését a szövetségi tanács képviselői reagált a felhívásra, de Tel Aviv nem adott feleletet, sőt bizonyos idő múlva be­jelentette, hogy nincs szán­dékában kivonulni a meg­szállt arab területekről. A TASZSZ-kommentár arra is rámutat, hogy az ENSZ-megbízott egész te­vékenysége az 1967. no­vember 22-i BT-határozat- ra épült, amely előirányoz­za a megszállt arab terü­letek teljes katonai kiürí­tését. A határozatot az ENSZ-közgyűlés 20. ülés­szaka újból megerősítette. A kommentár figyelmeztet arra, hogy az izraeli kor­mány a Jarring-misszió meghiúsításával tulajdon­képpen kihívást intéz min­den olyan ENSZ-tagállam- hoz, amely a közel-keleti probléma békés megoldá­sát szeretné. (TASZSZ) elfogadták. Az ülésszak el­ső napirendjén a termé­szetvédelem és a termé- weti kincsek kiaknázásával kapcsolatos kormány-elő­terjesztés szerepel. A kör­nyezetvédelmi vita után kerül sor a tanácstagok és képviselők helyzetét szabá­lyozó törvény megvitatá­sára. Megnyit! a Legfelsői Tanács ülésszaka Uganda állít -Tanzánia cáfol - A banbák hallanak KAMPALA (MTI) Idi Amin ugandai elnök az Afrikai Egységszervezet tagállamainak Kampalában akkreditált diplomáciai képviselői előtt mondott be­szédében ismertette a leg­utóbbi napok eseményeiről már korábban is kifejtett ugandai nézeteket. Kijelen­tette, hogy az országot 1500 főnyi „inváziós hadsereg” támadta meg, amelyben tanzániai katonák, ugandai gerillák, valamint angol és izraeli zsoldosok vettek részt. A támadást az ugan­dai hadsereg és légierő visszaverte. A kampalai kormány utasította az ország ENSZ- képviselőjét, tájékoztassa Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkárt az Uganda és Tan­zánia határán kialakult helyzetről. A Biztonsági Tanács összehívását nem kérte. Ami az Ugandával szom­szédos Tanzániát illeti, a Dar es Salaam-i kormány továbbra is cáfolja, hogy közvetlen köze lenne a vé­res események kirobbantá­sához. Mindenesetre a fe­szült helyzet miatt csapa­tokat vontak össze a tan­zániai—ugandai határon. DAR ES SALAAM A tanzániai kormány közleménye szerint ugandai repülőgépek kedd reggel is­mét bombázták Bukóba ha­tár menti várost, amelyet hétfőn már ért egy légitá­madás. A hétfői támadás kilenc halálos áldozatot kö­vetelt. A keddi légiakció­ról részletek még nem is­meretesek. (UPI, AFP) Ismét kirobbannak az ellentétek A Közős Piac és az Egyesült Államok MOSZKVA (MTI) „A tanácskozás, amelyet azért hívtak össze, hogy enyhítsék a 10 nyugat­európai állam között meg­levő számos gazdasági és politikai ellentétet, rendkí­vül szerény eredményeket ért el” — írja a Pravda keddi számában Vlagyimir Jermakov, a Közös Piac tagállamai és tagállam-je­löltjei külügy- és pénz­ügyminisztereinek római tanácskozását kommentál­va. „Rómában nem találtak megoldást a nyugat-európai országokat megosztó legsú­lyosabb gazdasági problé­mákra : az Egyesült Álla­mokkal való kapcsolatra, a dollár szerepére a nem­zetközi elszámolásokban, az aranyár kérdésére, az inf­láció és a rohamosan nö­vekvő drágaság elleni harcra” — írja. Azzal kapcsolatban, hogy; a miniszterek nem tudtak közös álláspontot kialakíta­ni a napirendi kérdések­ben, a cikkíró rámutat az ellentétes kiindulópontokra. Az országok egyik csoport­ja, mindenekelőtt Francia- ország abból indul ki, hogyj a „tízeknek” az Egyesült j Államoktól függetlenebb j álláspontot kell elfoglalni-1 ok. Más országok, közöttük Anglia azon a nézeten van­nak, hogy a Közös Piac­nak szoros kapcsolatot kell fenntartania az Egyesült Államokkal, amelyet bizo- j nyos fokig az Atlanti blokk ! támaszának tartanak. „így tehát várható, hogy ismét kirobbannak az ame­rikai—nyugat-európai gaz­dasági ellentétek csakúgy, mint a „tízek” nézeteltéré­sei — írja befejezésül a cikkíró. A nyugat-európai kapitalista csoportosulás és az Egyesült Államok kö­zötti ellentmondások to­vábbra is megoldatlanok maradnak”. (TASZSZ) 8 000 tüntető Jokobama kikötőjében Negyvenöt napos huza­vona után kedden a szaga- miharai amerikai támasz­pontról Jokohama kikötő­jébe szállították az ameri­kai hadsereg tíz páncélos járművét, hogy behajózzák Dél-Vietnamba. A szállítás megakadályozására összese- reglett nyolcezer tüntetőt több összecsapás után szét­szórta a japán rohamrend­őrség. Az akció során hu­szonöt tüntetőt, főként fia­talt, letartóztattak, s nyolcvan ember, köztük hetvenöt rendőr megsebe­sült. Az akció tehát sikerrel járt. Korántsem jelenti azonban a dél-vietnami ha­dicélokat szolgáló amerikai tevékenység ellen tiltakozó japán mozgalom leszerelé­sét. Megfigyelők szerint várható, hogy ismét fellán­gol a tilakozás, amikor sor kerül az amerikai harcko­csik szállítására. S az is bizonyos, hogy a kedd haj­nali rendőrroham súlyos kihatással lesz a Tanaka- kormány tekintélyére az amerikai katonai jelenlét és a vietnami háború foly­tatása ellen tiltakozó japán lakosság körében 1972. szeptember 2#, srerdn Maoista hazárdjáték KÍNA nemzetközi orien­tációja az utóbbi időben bizonyos mértékig válto­zott. S bár a kínai veze­tők külpolitikai koncepciói és módszerei rugalmasab­bak lettek, nem váltak ke­vésbé veszélyessé. Az elmúlt esztendőben a kínai külpolitika legfonto­sabb eseménye kétségkívül az volt, hogy — a szocia­lista országok és más ha­ladó kormányok több mint két évtizedes harca ered­ményeként — az ENSZ- ben és a Biztonsági Ta­nácsban sikerült helyreállí­tani a KNK jogait. Ezzel az ENSZ a világ reális helyzetének inkább megfe­lelő, teljesebb arculatot kapott. Kína viszont olyan fórumhoz jutott, ahol job­ban kifejezheti akaratát, kifejtheti elképzeléseit, ugyanakkor nemzetközi ma­gatartása az egész világ számára jobb megvilágítás­ba is került. Nem kellett sok idő ah­hoz, hogy a kínai küldött­ség ENSZ-beli szereplésé­ből világszerte levonhassák a következtetéseket Kína várható külpolitikájáról. Az egyik ilyen tanulság az, hogy a kínai vezető cso­portban lezajlott legutóbbi változások nem csökken­tették, sőt tovább erősítet­ték a kínai vezetők szov­jetellenes nacionalizmusát. A másik: a világszervezet­ben kínai—amerikai össz- játék bontakozik ki á Szov­jetunióval, a szocialista or­szágokkal, az imperialista­ellenes kormányokkal szem­ben. Ez a helyzet növeli a szocialista országok, a nem­zetközi haladás képviselői­nek nehézségeit, ugyanak­kor mindinkább leleplezi, hogy mekkora ellentmon­dás van a kínai vezetők szavai és tettei között. JELLEMZŐ például, hogy Kína miközben a fejlődő országok vezetőjének sze­repében tetszeleg, önző, nagyhatalmi érdekeit kö­vetve támogatja az impe­rialista katonai szövetség­hez tartozó pakisztáni ka­tonai diktatúrát, —■ szem­ben az el nem kötelezett­ségi politikát folytató és a társadalmi haladás útját já­ró Indiával, a társadalmi és nemzeti felszabadulás útjá­ra lépett Bengáli Népi Köz­társasággal. Rendkívül so­katmondó az a tény, hogy Kína mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, első vétóját e fiatal államnak az ENSZ-be való felvétele ellen adta le. A kínai politika a Kö­zel-Keleten is nehezíti a haladó erők helyzetét, ami­kor egyenlőségi jelet von az Izrael mellé felsorako­zott Egyesült Államok és az agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért küzdő, arab népeket segítő Szovjetunió között. Sőt, még a palesztin terroristák mün­cheni kalandját is arra igyekszik felhasználni, hogy a merénylettől magát elha­tároló Szovjetuniót azzal rágalmazza, mintha az arab népek igazságos harcával tagadná meg a közösséget. A MAOISTA vezefés Európában a szovjet—nyu­gatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződéseket, az európai biztonsági érte­kezlet összehívását, az európai enyhülés irányvo­nalát támadja, ami lénye­gében megintcsak egybe­csendül az Egyesült Álla­moknak az európai befo­lyás fenntartására irányuló politikájával, és a legsöté­tebb európai reakció tö­rekvéseivel S ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy a kínai ve­zetők nem hajlandók a Szovjetunióval egységben fellépni az indokínai népe­ket sújtó amerikai terror­bombázások és blokád el­len, akkor teljessé válik a kép: a kínai vezetők poli­tikája valamennyi térség­ben gyakorlatilag a szocia­lizmus, a haladás erőinek politikáját gyengíti, és az imperalizmus próbálkozá­sához nyújt támaszt. Va­gyis a maoizmus a tőkés­világ számára objektive a szocialista rendszer elleni küzdelem stratégiájának egyik fontos tartalékává vált. AZ IMPERIALISTA ha­talmak és mindenekelőtt a NATO tagországai, ame­lyek érdekeltek abban, hogy lekössék a Szovjet­unió erejét a Távol-Kele­ten, ki akarják használni a maoistákat a Szovjetunió nemzetközi pozícióinak gyengítésére. Ez a fő oka annak, hogy az imperialis­ta hatalmak felülvizsgálták korábbi vonalukat a KNK- val szemben, és az utóbbi években hajlandóságot mu­tatnak a maoista rendszer­rel való kapcsolataik bőví­tésére. Az amerikai impe­rializmus Kínával kapcso­latos törekvései egyenesen arra irányulnak, hogy tar­tóssá tegyék Kína és a Szovjetunió, valamint Kína és a szocialista közösség országai közötti szakítást, a világ különböző térségei­ben gyöngítsék az amerikai agresszióval szembeni el­lenállást, s kihasználják a kínai nagyhatalmi naciona­lizmust annak érdekében, . hogy segítségével fokozzák a nyomást a Szovjetunióra és a többi szocialista or­szágra. Az amerikai mono­póliumok lapja, a Time cí­mű folyóirat például még jóval Nixon pekingi látoga­tása előtt az írta, hogy „az Egyesült Államok és Kína közötti legszivélyesebb vi­szony a szovjetekkel szem­beni fellépés emelőkarjává válhat”. A SZOCIALISTA közös­séghez tartozó országok összefogásának erősödése nyomán, a maoista provo­kációk és aknamunka visz- szautasítása következtében azonban sok tekintetben si­került ellensúlyozni a kí­nai sza kádár tevékenység káros hatását a nemzetközi erőviszonyok alakulásában. Mindamellett számításba vesszük azt is, hogy még a maoista külpolitikai kurzus folytatása esetén sem szűn­nek meg Kína és az im­perializmus közötti komoly érdekellentétek, amelyek elkerülhetetlenül arra kény­szerítik a kínai vezetést, hogy megőrizzen bizonyos szintű kapcsolatokat a szo­cialista országokkal, s kö­zöttük a Szovjetunióval. Ez a tény ugyanis lehető­séget nyújt a mi számunk­ra is ahhoz, hogy gátoljuk és csökkentsük a maoista vezetésnek a szocialista erők szétforgácsolására irá­nyuló törekvéseit. TERMÉSZETESEN to­vábbra is támogatjuk Kína népének valóban szocialis­ta követeléseit és érdekeit a nemzetközi színtéren. A szocialista országok fellép­tek és a jövőben is fel fognak lépni az imperia­lizmusnak Kína biztonságát veszélyeztető, szocialista ér­dekeit sértő kísérletei el­len. De minden olyan mao­ista törekvés ellen is, amely a szocialista világrendszer meggyengítésére irányul. Várnai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents