Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám
1972. szeptember 19, kedd 8. oldal Dőzsa-emlékest! Lakiteleken J A lakiteleki művelődés ház a sikeres Móricz-em lékest után most, pénteken dr. Székely György tanszékvezető egyetemi tanárt látja vendégül, aki Dózsa György és a paraszt- háború 1514-ben címmel tart előadást este 7 órai kezdettel. Köztudott, hogy a Kos- •uth-díjas professzor tanulmányaiban új szempontokkal, megállapításokkal, adatokkal gazdagította a pórlázadásra vonatkozó ismereteinket. A kor hangulatának felidézésében segít a Collegium Musicum kecskeméti kamaraegyüttes. Pálinkás Albert vezetésével Végvárak dallamai címmel mutatják be műsorukat. A helyi általános iskola kamarakórusa is szerepel az esten. (V ezényel Csinger Sándorné.) Közreműködik: a művelődési ház irodalmi színpada. A Dózsa-emlékest keretében nyitják meg a parasztseregek vezérének küzdelmeit szemléltető kiállítást. A harci énekkar külföldre készül Szeptember végén a csehszlovákiai Kromerizbe utazik a bajai Liszt Ferenc Énekkar. Az ottani fellépéseik alkalmával mai magyar zeneszerzők műveit is bemutatják. Korábban a Morvaországi Madrigálkó- ~ns járt Baján. AZ ELŐZŐ alkalommal megismertük Arany János nyomán az igekötők összefoglaló és kirekesztő szórendjét. Ezt a fontos szabályt nem mindenki ismeri. „No, nem verekedni akarok — írja Ferenczy Géza nyelvészünk —, csak egy kicsit megszidom azt a kis Gombóc tündért, aki a televízió egyik régebbi meséjében ilyen magyarsággal fenyegette meg a kalapot: „Ügy hajítlak ki az ablakon, hogy csak úgy nyekkensz!” Azt hinné az ember, hogy a magyar tündérek jól tudnak magyarul. S íme, így kiábrándítják az embert. Javítsátok ki a szavát, magyarul jól tudó gyerekek: „Ügy kihajítlak az ablakon ... !” Ez a helyes magyar szórend ! Ha az úgy hasonlítást vezet be, akkor az igekötő valóban az ige mögé kerül: Ügy hajítlak el, mint a kifacsart citromot. Ady árétól is idézhetünk: üny kötöm meg a szívemet is, — Miként strófákkal kötöm meff a dalt.” De Crtrbnf: tündér mondatában következményes mel- v'Vrpnndat van. Ady íól tudott magyarul: ,,Ügv elfogy a mamar, — Mintha nem lett volna.” Bánk bán Tiborca js iól mondta a merániak- ról: „...úev síoolnak, úgy megzenoenek, hogy a zarándokok táncolni kéntele- nek a sáros utcán.” Az úgy Ady versében és Tiborc szavaiban egyaránt nyo- mósítást fejez ki. azért kell az összefoglaló szórend. FOLYTASSUK tehát Fetenczy szavait! „Igen, Kiemelt társadalmi feladat Szürkebetüs Nem is olyan régen még az volt a szokás, hogy a művelődésügy vezetői évről évre kijelölték egy- egy tanév fő feladatait, kiemelve a tennivalók sokaságából egy-egy tantárgy tanításának a megreformálását, egy-egy nevelési feladat megoldását, egy- egy évforduló megünneplését. Az oktatásügy irányításának ez a módszere nem vált be. Fő hibája az volt, hogy az „ügyeletes szempontok” meghirdetésével akaratlanul is elterelte a figyelmet a mindennapok iskolai tennivalóinak sokoldalúságáról. Ezekben az években nemegyszer az történt, hogy messzehang- zó dicséretet kapott az az iskola, ahol látványos ünnepségsorozattal emlékeztek meg a tanév fontos évfordulójáról és a dicséretek osztogatói még csak nem is sejtették — mert erre már nem fordítottak figyelmet —, hogy az ünnepi készülődés sürgésforgásában mélyre zuhant az oktatás és a nevelés színvonala. Ez az irányítási módszer nem serkentette eléggé az iskolákat, a helyi vezetőket és a pedagógusokat arra, hogy elsősorban a saját portájukon nézzenek körül: melyek a helyben megoldandó és megoldható legfontosabb és legidőszerűbb feladatok. Gombóc tündérke, ahogy Arany János bácsi mondta: »Ügy megütlek, hogy... !” Tanítsd helyes magyarságra a gyermekeket!” Az igekötő hátravetése akkor helyénvaló, ha nagyon kiemelünk egy mondatrészt. „Mondtam, írja le, s szépen leírta.” Szépen leírta: ebben a mondatban nincs különösebben hangsúlyozva egyik mondatrész sem. Ha nyomatékos a szépen határozó akkor így kell mondanunk: „Szépen írta le (hozzágondolhatjuk: nem csúnyán).” A tagadás után sem áll mindig hátravetett igekötő. „Nem írom le.” Ebben az egész mondatot tagadom, tehát az igekötő hátra van vetve. De ebben már nem, mert nyomatékos az ige: „Nem leírom (csak olvasom). A PARANCSOLÄS és tiltás szórendje is megváltozhat. A szokásos szórend ez: Állj meg! Ne állj meg! Vidd el! Ne vidd el! De ha nagyobb nyomatékkai mondjuk, akkor az igekötő az ige elé, a mondat élére kerül: Megállj hé! Meg ne állj! Elvidd (az ostort innen)! El ne vidd! Amint látjuk, az igekötőnek Arany János nyomán tárgyalt összefoglaló és kirekesztő szórendje valóban a pontos kifejezés eszköze. Az összefoglaló szórend nyelvünk egyik színe, gazdagsága. Ha veszített is erejéből ez a nyelvi törvény, legyünk rajta, hogy ki ne vesszen nyelvünkből. Nemcsak a gyermekeket kell helves magyarságra tanítani, hanem a felnőtteket is. Kiss István Mert van, ahol a tanulók munkafegyelmének és az iskola rendjének a megszilárdítása a legsürgősebb, másutt a magas bukási százalékok csökkentésére kell hathatós programot kidolgozni, megint másutt az állami és a társadalmi erőforrásokat kellene minél gyorsabban megnyitni az iskola egészségügyi viszonyainak korszerűsítésére, a szertárak gazdagítására, a málladozó vakolat felújítására. Az országos helyzet és az országos igények egybevetése még soha a magyar oktatásügy történetében nem volt olyan széles körű, mint annak a felülvizsgálatnak a keretében, amelyet a párt X. kongresszusa határozott el nem egészen két esztendővel ezelőtt. A kongresszusi határozat kimondta: „A kongresszus megállapítja, hogy oktatási rendszerünk magasabb színvonalra emelése a társadalom szocialista fejlődésének egyik fő követelménye. Ezért szükséges, hogy a párt és a kormányzat vezető szervei vizsgálják meg az állami oktatás rendszerét, s gondoskodjanak megfelelő irányú továbbfejlesztéséről.” Oktatásügyünk egészséges fejlődését a kongresz- szus előtti években tagadhatatlanul hátráltatta az ötletszerűség, a nem eléggé kiérlelt irányelvek elsietett meghirdetése és megvalósítása, amire itt bizonyára elegendő egyetlen példaként az annak idején „öt plusz egy” elnevezéssel megindított országos mozgalmat említeni. A kongresszusi határozat nyomán az ötletszerűség helyét a valóság tényeinek és ösz- szefüggéseinek átfogó tanulmányozása vette át. Szakértők százai láttak munkához; iskolákban, főiskolákban, egyetemeken és a művelődésügyi apparátusban dolgozó pedosó- gusok, a legkülönfélébb szaktudományok képviselői, közgazdászok, szociológusok, pártmunkások. Jelentéseik, beszámolóik, elemzéseik, tanulmányaik könyvtárnyi méretű anyagának birtokában ült ösz- sze júniusban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése, hogy megvitassa az állami oktatás helyzetét és feladatait. A Központi Bizottság határozata, valamint az ülés referátumainak szövege még a nyár folyamán, a tanév megkezdése előtt napvilágot látott. S szeptember elsején a pedagógusok abban a megnyugtató tudatban állhatták tanítványaik elé, hogy a nyár folvamán nagyon lényeges dolog történt. Kimondhatjuk-e vajon, hogy az idei tanév alapvetően különbözik minden eddigitől? Ha a kérdésre egyértelműen igennel válaszolnánk, ez könnyen félreértéseket szülhetne. Nem felejthetjük el, hogy az iskolai munka most is sok helyen régi, korszerűtlen épületekben kezdődött el. hogy még mindig nincs elegendő szakképzett pedagógus a katedrákon, hogy a gyerekek ugyanazokból a tankönyvekből tanulnak íme!vek sok év óta hozzájárulnak a túlterheléshez indokolatlanul földuzzasztott tényanyagukkal és hogy az óvónők, tanítók, tanárok, igazgatók sem sajátíthatták el egycsapásra azokat a módszereket, amelyekkel korszerűbbé és hatékonyabbá tehetik a munkájukat. De még távolabb kerülnénk az igazságtól, ha azt állítanánk, hogy az idei tanév pontosan olyan, mint a többi. Még a legrégibb iskolaépületben is másként lát munkához a pedagógus, ha tudja, hogy évekre szóló dokumentum jelöli az iskolaügy fejlődésének irányát, véget vetve a kételyeknek és a bizonytalankodásoknak. Bátran igazítja a tananyagot a gyerekek valóságos teherbírásához, ha tudja, hogy a párthatározat félreérthetetlenül sürgeti: „A pedagógusok a követelmények megvalósításához kapjanak fokozott önállóságot”. Magabiztosabban lép az úttörők és a KISZ-esek elé. ha maga mögött érzi a párthatározat kettős figyelmeztetését: „Az iskolai életben szélesíteni kell a tanulók, a hallgatók jogait és növelni kell felelősségérzetüket”. S még a szegényes munkafeltételek láttán sem csügged el túlságosan, ha arra gondol, hogy a határozat szerint az oktatásügy feileszté’ét „a következő időszakban kiemelt társadalmi feladatként kell kezelni, ezért a nemzeti jövedelemből a jelenleginél nagyobb hányadot kell ráfordítani”. Az általános bátorítás, az általános " iránymutatás azonban nem elegendő önmagában. Sok pedagógus, szülő, ifjúsági vezető, tanácsi tisztségviselő szeretné pontosabban tudni: mi a dolga a párthatározat valóra váltásában a mai napon és a legközelebbi jövőben. A legtöbb iskolában, sok társadalmi szervezetben, számos helyi tanácsban hozzáfogtak már, hogy elkészítsék a helyi tennivalók pontos és kézzelfogható listáját. A szeptember elsejei első csöngetés óta folyik a munka az oktatási intézetekben. Részben még a régi feltételek között, a régi módon, mégis egyre inkább abban a szellemben, amelyet a júniusi párthatározat sugároz. G. T. Gy. SENKI ne keressen piros betűket a naptárban a cím láttán. Egyszerű hétköznap ez. Éppúgy, mint ma egy esztendeje, amikor megjelent a Hazafias Népfront megyei bizottságának., a Szakszervezetek Megyei Tanácsának és a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottságának közös felhívása. „A tanyai kisiskolások érdekében felhívással fordulunk a lakossághoz, a vállalatok, a szövetkezetek, intézmények kollektíváihoz. Nagy és nemes cél eléréséhez kérünk segítséget. Ahhoz, hogy villany legyen a tanyai iskolákban, hogy kollégiumokba kerülhessenek azok a gyerekek, akik most még kilométereket gyalogolnak azért, hogy megismerkedhessenek a betűvetéssel ... Államunk jelentős összegeket fordított e célra. Mindezek ellenére jelenleg is sok tanyai gyermek nehéz viszonyok között tanul... Azt szeretnénk, ha mindazok részt vennének a tanyai ifjúság helyzetének és jövőjének alakításában, akiknek bárminő formában lehetőségük nyílik erre és magukénak érzik a nemes célt.” Egy év telt el, s menynyi minden történt a felhívás, 1971. szeptember 19. óta? Felemlíthetnénk a tanyai iskolák egész sorát, amelyekben kigyúlt a villanyfény. Hivatkozhatunk a Kiskunmajsán immár formálódó, s jövő ilyenkorra több mint kétszáz tanyai kisdiáknak otthont nyújtó kollégiumra, s a Lajosmizsén, valamint Kiskunfélegyházán következők előkészületeire. ÉS ELMONDHATJUK; társadalmunk nemes célok iránti fogékonyságának nagyszerű bizonysága az a csaknem 13 millió, amely a lakosság forintjaiból, a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek, intézmények, a megyei és megye határain túli munkáskollektívák hozzájárulásaiból gyűlt ösz- sze napjainkig. Szürkebetűs évforduló, mégis oly ünnepélyessé avatja az a tény, hogy a nagy és nemes cél eléréséhez segítséget kérő felhívás visszhangja ma is oly friss, mint egy esztendővel ezelőtt. Nagyszerű példák tanúskodnak erről. Felemlíthetnénk a legkisebbek közül a kiskun- majsaiak — talán éppen a diákotthon építésének látványától, hatásától fűtött — segítséget. Hiszen kevés nap múlik el, hogy a nagyközség lakosaitól ne érkezne 40—50—100 forintos befizetés az alap 597—500-as számlájára. Hivatkozhatunk a budapesti XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat dolgozóitól a napokban érkezett 19 ezer forintra. Felsorolhatnánk neveket, amelyek most szeptemberben is ott vannak a befizetéseket összegező listán, mert az ügy jelentőségének mélységes átérzésétől fűtötten úgy döntöttek, hogy havi rendszerességgel fizetik be a célra szánt forintjaikat. Es hivatkozhatunk a bizonyító példák sorában a 9-es számú Volán Vállalat nemrégiben tartott kommunista szombatjára, melynek nyomán 33 179 forinttal gyarapították a kollégiumi alapot. A MEGYE közlekedési vállalata példájának említése után hadd fordítsam személyes hangvételűre a szót. Hadd mondom el a megkapó élményt, amely az évfordulóról való megemlékezésre késztetett. Gépkocsivezető ismerősöm magyarázta a minap, előre is kérve, ne tartsam nevetségesnek, amit mond. Az egyik üzlet pénztáránál támadt az ötlete, amikor az előtte fizető vevő lekicsinylő kézlegyintéssel otthagyta a visszajáró tíz fillérest. A barátom pedig — akinek hóban-f agyban nem egyszer lett alkalmi utasa az országút mentén ballagó tanyai kisiskolás — a 10 filléres alapból kiindulva számolásba kezdett: — Képzelje el, ha csak a megye iparában dolgozók egy héten át naponta 10 fillért tennének a kollégiumi alap perselyébe, több mint 36 ezer forintot jelentene! Még társasjátéknak is jó! És ugyanakkor jó pár ezer téglát jelentene a diákotthonokhoz ... KELL-E ennél meggyőzőbb, kedvesebb bizonyság rá, mennyire termékeny talajra talált, mennyire élő egy év elteltével is a kollégiumi akció?! P. I. Az érettségivizsga-eredmények értékelése Az érettségi vizsgák tapasztalatait, eredményeit a napokban elemezték a Bács-Kiskun megyében működő középiskolák igazgatói. A 12 gimnáziumban, 5 szakközépiskola-gimnáziumban az idén 1159 tanuló érettségizett. (A négy esztendővel ezelőtt beiratkozottak 75 százaléka.) Az érettségiző fiatalok 48 százaléka jelesen és jól végzett. Hetvenötén nem feleltek meg a követelményeknek. Az átlageredmény (3,33) meglehetősen jónak mondható. Kiemelkedő eredményt a kecskeméti Katona József Gimnázium végzős diákjai értek el. Átlaguk 3,8; jeles és jó bizonyítványt ki- lencvenen (!) kaptak. Ebben a középiskolában található a megye legjobb osztálya a matematika— fizika tagozatos IV/e, ahol 4,3 volt az átlageredmény. Jó teljesítményt nyújtottak még a bajai Frankel Leó Gimnázium (3,8), a III. Béla gimnázium, a Tóth Kálmán gimnázium és vízügyi szakközépiskola érettségizői, ahol az átlageredmény egyaránt 3,6 volt. Az írásbeli vizsgákon a magyar dolgozatok megdl- dása nem okozott nehézséget. A matematikafeladatok viszont esetenként megoldhatatlannak bizonyultak. Ennek okait szaktanárok vizsgálják. Az egyetemi, főiskolai felvételekről még nincsenek végleges statisztikai adatok. Az igazgatói megbeszélésen azonban tárgyalták az 1971-ben érettségizettek főiskolai, egyetemi felvételének megyei tapasztalatait. örvendetes, hogy a továbbtanulók aránya Bács-Kiskun megyében alakult a legkedvezőbben. Az 1971-ben érettségizettek közül 1019-en adtak be továbbtanulási kérelmet. Közülük ötszázhuszonnyojcan folytathatják felsőfokú tanintézetekben tanulmányaikat. A felvételi vizsgákon a jelesen érettségizettek 70 százalékát vették fel. A jó rendűek 53, a közepesek 37, az elégségesek 22 százaléka tanulhat tovább. Fiataljaink érdeklődésére jellemző, hogy viszonylag kevesen jelentkeztek orvostudományi és műszaki egyetemre, feltűnően sokan választották a mez* gazdasági és pedagógus - pályákat. g. K. évforduló fiz igekötik helyes szórendje
