Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-19 / 221. szám

R. oTctal 1972. szeptember 19, kedd L_ rt szervezés — pártirányítás Egyenrangúság a gyakorlatban Az elmúlt két évben egy­re szélesebb körben érvé­nyesült az a törekvés, hogy a nők kettős hivatásából fa. kadó gondjaik megoldásá­val ott foglalkozzanak, ahol élnek és dolgoznak, azok a szervek, személyek, akik ehhez hatáskörrel, illetve eszközökkel rendelkeznek. A Központi Bizottság 1970. február 18—19-i, a nők tár­sadalmi helyezetéről hozott határozata ebben a folya­matban válik valóra. S eb­ben alapvető szerepet ját­szottak a pártszervezetek, amelyek többsége elisme­résre méltóan munkálkodik azon, hogy a párttagok he­lyesen értelmezzék a nő­politikát, az egyenjogúság lényegét. Ennek érdekében élénk véleménycsere, po­litikai munka bontakozott ki. Nem elég a jő határozat Sokan kérdezhetik, miért kell ezzel ennyit foglalkoz­ni, van jó határozat, azt kell végrehajtani. A hatá­rozat végrehajtása azonban éppen azon áll, vagy bu­kik, hogy a kommunisták képesek-e a munkahelyen és otthon szavakban és tettekben egyformán ér­vényt szerezni a párt nőpo. litikájának. Felfogásuk, ma­gatartásuk nagy jelentőség­gel bír, hatással van kör­nyezetükre, különösen a felnövekvő nemzedékre, amely ebben a kérdésben is kritikusan figyeli a szavak és cselekedetek azonossá­gát. A pártszervezetek gondos­kodtak arról, hogy a kü­lönböző oktatási formák keretén belül is helyet kap­jon ez a téma„ Sok helyen sikerrel oldották meg a nők politikai ismereteinek gya­rapítását, különös tekintet­tel azokra, akik valahol tisztségviselők. A pártépítő munkában is nagy figyel­met fordítottak a nők meg­nyerésére, s ez jelentős erédményeket hozott. Itt a jövőben elsősorban a fizi­kai munkás, és parasztnők felvételét illetően van ten­nivaló. A politikai munka sike­réhez jelentősen hozzájárult hogy a pártszervezeteknek ebben számottevő segítséget nyújtottak a szakszervezeti bizottságok, a KlSZ-szer- vezetek, a népfrontbizott­ságok, a szövetkezetek nő­bizottságai. Közreműködé-. sük hatására kedvező vál­tozás figyelhető meg a nők társadalomban elfoglalt he­lyének, szerepének megíté­lésében, fokozódik irántuk a bizalom, a nők közül is egyre többen akarnak jo­gaikkal élni, részt venni a helyi közéletben. Ma a legtöbb társadalmi szer­vezet, szövetkezet vezetősé­gében ott találjuk a nőket. Aktívan részt vesznek a politika alakításában, a döntések meghozatalában, és szorgalmasan dolgoznak a határozatok végrehajtá­sán. Ha azonban valaki azt kérdezné, hogy akkor most minden rendben van-e, ke­vés pártszervezet engedhet­né meg magának hogy igennel válaszoljon. E téma kapcsán sokszor megfogalmazást nyer, hogy „mit akar a párt, amikor a nők maguk sem akarnak előbbre lépni”. Ez a felfo­gás a fejlődést éppúgy, mint a jelenlegi helyzetet egyoldalúan, a realitást mellőzve ítéli meg. Egyre több az olyan asszony és lány, akik egyenrangú tag­jai a munkahelyi közösség­nek és a családnak, és so­kan fontos közéleti tevé­kenységet is végeznek. Ugyanakkor nem csekély azoknak a száma sem, akik gondolkodásukban és szo­kásaikban még őrzik a múltból hozott előítélete­ket, ami hatással van tet­teikre, visszatartja őket jo­gaik kellő megértésétől és gyakorlásától. létrehozását. Nagyon fon­tos, hogy minél több tsz is érezze magáénak e gondok megoldását. E lépések szor­galmazása a pártszerveze­teknek is feladata: az ösz- szefogás kezdeményezésé­ben nagy szerepet játszhat­nak. A pártszervezetek munka közben érzékelték, hogy a határozat végrehajtásában milyen jelentős szerepük van a vezetőknek. Öröm­mel tapasztaljuk, hogy egy­re több az olyan vezető, aki a tervezésnél és döntései­ben érvényesíti a párt nő­politikáját. Ugyanakkor még nem egyedi jelenség, hogy egyes vezetők sza­vakban ugyan elfogadják a párt állásfoglalását, de a tetteik ennek ellenkezőjét bizonyítják. Ez a néhány gondolat csak jelzi, hogy a pártszer­vezetek, a politikai mun­kások számára hosszabb időre feladatot ad a hatá­rozat végrehajtása, az el­lentmondások feloldása. Ká­dár elvtárs az MSZMP X. kongresszusán ezt így fe­jezte ki: „A társadalmi igazságosság olyan nagy kérdéséről van szó, ame­lyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a-helyzet, ami­nek vannak már jelei is.” Orbán Józsefné, az MSZMP KB munkatársa Négyszemközt a győztessel Stumpíné és brigádja Egérút! N éhány hónapja, a nyár elején rendez­te meg a Magyar Gyógy­szerészeti Társaság és a Bács-Kiskun megyei Gyógyszertári Központ a hagyományos Rozsnyai Mátyás előadói emlékver­senyt. Jó alkalom volt ez a szakma fiatal dolgozói számára, hogy tudományos kutatásaikról, a gyógysze részek munkáját előbbre vivő kísérleteikről számot adjanak. A háromnapos összejö­vetel, amelynek során az ország csaknem valameny- nyi megyéjének mintegy 30 szakembere tartott beszá­molót, sikert hozott Bács- Kiskun megyének. Az első díjat — pénzjutalmat és szép kivitelű plakettet — Stumpf Tamásné, a kiskő­rösi 12/51-es gyógyszertár gyógyszerésze érdemelte ki. Választott témája feltétle­nül érdekes mindnyájunk számára, bár a címe csak a bennfenteseknek mond valamit: „Termoplasztikus pilula-kötőanyag és fel- használása ...” A z eddig készített pilulák többsége elfolyósodott, elmorzsáló- dott, törékennyé vált — magyarázza most már a laikus számára, előadása anyagát a verseny győzte­sé. — Bizonyos idő eltelté­vel nehezen szabadult fel a hatóanyag. Az új kötő­masszával készült pilulák Társadalmi munkával Kövezik a Zentai utcát A szemlélet változásé A szemlélet és a véle­nény változása jól meg­figyelhető és nyomon kö­pethető a munkahelyeken, gyakorlati tetteken mérhe- ő: azon. hogy mit tettek x nők munkájának könnyí- ése érdekében milyen nértékben teremtették meg x feltételeket, hogy minél öbben váljanak egyenran­gúvá a bérezésben éppúgy, nint a vezetésben. A pártszervezetek egész ;ora ismerte fel, hogy a íondok jelentős része hosz- izabb-rövidebb idő alatt íelyileg megoldható. Egy­aránt vonatkozik ez a nők nunkáját könnyítő rende- etek betartására, a munka­helyi körülmények jobbá tételére, a bérezési egyen­etlenségek megszünteté­sére. Ebből kiindulva egyre ;öbbet kezdeményeznek, a gazdasági vezetőket is ösz- :önzik, és bátorítják intéz­kedések meghozatalára és következetes végrehajtásá­ra. Sok kedvező lépés tör­tént bérkérdésekben: több helyen a fizetések alsó ha­tárát felemelték, például 800 forintról 1000 forintra stb. Gondot jelent még, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gya­korlati megvalósítása von­tatottan halad előre. Kevés munkahelyen vizsgálták meg, hogy az egyenlő felté­telek mellett egyenlő meny- nyiségű és minőségű mun­kát végzők díjazása milyen eltérést mutat a férfi és a nődolgozók között. Ahol ez megtörtént, ott elkészült a terv. a differenciált bér- gazdálkodással fokozatosan felszámolják az aránytalan­ságokat. Sajnálatos, hogy még mindig erősen él a köztudatban az a felfogás, hogy a férfinak többet kell keresnie, mert ő a család- fenntartó. Hosszú távra szóló feladat Sok kisebb-nagyobb in­tézkedés történt p nők munkájának könnyítésére, és még sok várat magára, A dolgozó nők égető prob­lémája, hogy kevés a gyer­mekintézmény, különösen az óvodák képtelenek be­fogadni minden jelentkezőt. Éppen ezért nagy fontossá­gú az a társadalmi össze­fogás, amely segíti az üze­mi és tanácsi kezelésben levő óvodák bővítését, újak Alig több, mint egy hó­napja arról számoltunk be lapunkban, hogy Kecske­méten a Zentai utca lakói összefogtak és társadalmi munkával felszedték a Kos­suth körút cserére váró bazalt útburkolatának egy szakaszát. A brigád igen vegyes volt. Idősebbek, fia­talok, lányok, asszonyok, szocialista brigádtagok szedték fel és rakták te­herautóra a súlyos kőkoc­kákat, hogy a Zentai utcá­ba szállítva megkezdjék saját utcájuk kövezését. ' A városi tanács a szük­séges engedélyt és segítsé­get megadta. Ma már ar ról számolhatunk be, hogy a megkezdett társadalmi munka a végéhez közele­dik. A Zentai utcában minden szombat délután és vasárnap egyengették az utat, rakták a kövezetét, s rövidesen befejezik a mint­egy 200 méteres útszakasz kövezését. Felvételünk az útburko­lat lekarásáról készült. Szabó Ferenc ezzel szemben 6—8 hóna­pos eltartás után is jól ol­dódnak. Sikerült az elké­szítés meglehetősen nehéz munkáján is könnyíteni. Hiszen a pilulákat gyúrni, sodorni, szétvágni, gömbö­lyíteni kell. Az új, álta­lunk kikísérletezett kötő­anyag a hőre lágyul, az ed­diginél könnyebben for­málható, a poranyaggal jobban összedolgozható. F eltűnt ez a többes­szám, amelyet használt. Mit jelent ez? — Az elért kísérleti eredmény korántsem a sa­ját érdemem: a Than Ká­roly szocialista brigád hat­hatós ’ segítségével sikerült azokat elérni. — Ki volt Than Károly? — Az első magyar gyógy­szerkönyv egyik készítője. Brigádunk ezekben a na­pokban ünnepelte megala­kulásának kétéves jubileu­mát. A X. pártkongresszus tiszteletére, s a gyógyszer­tári központ 20 éves fenn­állása alkalmából alakult, tizenöt taggal. Több mint kéttucatnyi szakmai, poli­tikai, társadalmi szempont megvalósítását tűztük cé­lul,' s ezek jó részét el is értük. Abban, hogy mód­szeremet sikerült ilyen alaposan kidolgozni, orosz­lánrésze van a kollektívá­nak. Megtudjuk, hogy tavaly augusztus óta foglalkoznak a pilula-kötőanyagok té­makörével. Nem kifejezet­ten a Rozsnyai-emlékver- senyre szánták, ez a sereg­szemle azonban a legjobb alkalom volt a módszer, az eljárás szélesebb körű is­mertetésére. És hogy a cél­nak meg is felel, azt bi­zonyítja az az érdeklődés, amely a győztes témának a szakmai fórumon való ismertetése után megnyil­vánult. Stumpf Tamásné 25 éves, a férje szigorló orvos, há­rom éve házasok. A fiatal- asszony naponként szegedi lakásáról buszozik Kiskő­rösre és vissza. Két és fél éve dolgozik a 12/51-ben, ahol jó kollektívára, meg­értő pályatársakra, ötleteit felkaroló és gazdagító bri­gádra lelt. Mint mondja, az emlékversenyen ismertetett módszerének további fino­mítása, fejlesztése a követ­kező hónapok feladata. Egyébként már felkérték, hogy kutatásai eredményét Székesfehérvárott is ismer­tesse. Az új tapasztalatok­kal bővített előadásra szeptember 21-én kerül majd sor. T ovábbra is joggal és bizalommal számítok brigádom tagjai­nak segítségére — mondja befejezésül. — Bár az ott­honomtól elég távol, mégis jól érzem magam kiskőrö­si munkahelyemen. A szak­mai együttes befogadott, segít és biztat. És hiszem, hogy velük együtt, támo­gatva a közösség erejétől, megszívlelve jó tanácsai­kat, még sok hasznos szak­mai feladatot sikerül a jö­vőben megoldanom. Jóba Tibor AKIK valamikor is fog­lalkoztak jogtörténettel, azok fülében ismerősen cseng az egykori bírói fel­fogás: inkább száz bűnös szaladjon, minthogy egy ártatlan bűnhődjön! Mon­danunk sem kell, hogy ez a szemlélet régen a múlté, s jelenleg az a törekvése az igazságszolgáltató szer­veknek, hogy egy bűnös se kerülje el a bűnhődést, vi­szont egyetlen embert se hurcoljanak meg ártatla­nul. Éppen ennek érdeké­ben működik a fellebbvi- teli rendszer és az egész eljárásjog, nem is beszél­ve a szocialista büntetőjog egyik legalapvetőbb elvé­ről, az ártatlanság vélel­méről. Eszerint mindenkit ártatlannak kell tekinteni addig, amíg annak az el­lenkezője be nem bizonyo- 'sodik. De mi történik akkor, ha már bizonyos, sőt bizonyí­tott egy-egy ember bűnös­sége? Gyakran előfordul, elsősorban és kizárólag fe­gyelmi ügyekben, hogy egérutat biztosítanak a vét­kesnek. Mit jelent ez? Sem­mi mást, mint lehetőséget arra, hogy az illető a ma­ga jószántából váljon meg munkahelyétől, mert így „más optikája” van a do­lognak. Jó néhány konkrét esetet tudnánk felsorolni. Közöttük olyat, amikor a súlyos vétséget elkövetőt azonnali hatállyal, fegyel- mileg kellett volna elbo­csátani, ehelyett „humánu­san” figyelmeztették: öre­gem, mondjál fel, mert el­lenkező esetben kénytele­nek leszünk fegyelmi eljá­rást indítani ellened. AZ ILYEN megoldás mö­gött olyan érveléssel is ta­lálkozunk, hogy nem akar­tak rúgni egyet a szeren­csétlenen, s ne ott kelljen lefolytatni a fegyelmi eljá­rást, ahol esetleg évekig dolgozott. Majd a másik munkahelyén. Csakhogy gyakran a büntetőjogi fe- lelősségrevonás nem ma­rad el, s ez, valamint a büntetés gyakran két-há- rom évre is „kivonja a for­galomból” az illetőt. Mikor azután kijön a börtönből hideg zuhanyként éri a másik munkahelyen a fe­gyelmi eljárás. Akik ilyen megoldást vá­lasztanak, egérutat adnak annak, aki kemény és szi­gorú elbírálást érdemelne, egyáltalán nem humánu­sak — hanem törvényelle­nesen cselekszenek, s gya­korlatilag nagyon sok em­bert csapnak be, vezetnek félre. Lemérhető-e az a ká­ros hatás, amely egy-egy ilyen egérúton távozott va­laki után terjed a kollek- tívában? Megneveltük-e ezzel azt, aki esetleg sik­kasztott, csalt, beosztásával visszaélve súlyos szabály­talanságokat követett el? Aligha. Az ilyen ember természetesnek veszi az egérutat, s már-már szo­kásjogra is mer hivatkozni legközelebb, sőt „példája” talán másokat is ilyen hu­mánus eljárásra serkent. NE ADJUNK tehát egér­utat azoknak, akik maga­tartásukkal niéltatlanná vájtak az enyhébb elbírá­lásra — ami néni azonos a kátyúból simán kivezető út egyengetésével, a cinkos­sággal, vétkek takargatósá­vul. Az ilyen jelenségek el­len határozottan lépjenek fel a munkahelyi pártszer­vezetek és a szakszervezeti bizottságok. Ez is a felada­tuk közé tartozik. « dorgál —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents