Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
6. oldal 1972. szeptember 15, péntek Áz áru ruhája Aminthogy nem a ruha teszi az embert, hasonlóképpen nem is a csomagolás az áru lényege. De ... És ez a „de” ezúttal azért aktuális, mert szeptember 26-a és október 2-a között került sor Budapesten az immár kétévenként hagyományos nemzetközi csomagolási eseménysorozatra. A csomagolástól a kereskedelem elsősorban több eladási lehetőséget vár, a vásárló pedig jobb vételi lehetőséget remél általa. Amiben a vevő és az eladó egyetérthet: mindkettőjük célját csak gondosan megválasztott, korszerű csomagolással érhetik el. Napjainkban, amikor már nálunk is gyakorlat döntötte el az önkiszolgáló és önkiválasztó üzletekkel kapcsolatos vitát, mindannyian közvetlenül tapasztalhatjuk a csomagolás jelentőségét és előnyeit. A korszerű kereskedelemben az eladást tulajdonképpen a vevő végzi, s ebben nagy segítségére lehet a „néma eladó”: a csomagolás. Egy kereskedelmi szakember összeállította, hogy a fogyasztó szempontjait figyelembe véve milyen követelményeket kell kielégítenie a csomagolásnak. Könnyen vihető legyen, és a háztartásban a többi eszközök között jól lehessen elhelyezni: a lehetőség szerint segédeszköz nélkül lehessen kinyitni és biztonságosan — a benne levő termék eredeti állapotának megtartásával — visszazárni; a vásárlók kapjanak a csomagoláson kellő tájékoztatást annak tartalmára, az áru kezelésére és használatára vonatkozóan; a csomag méretét úgy kell kialakítani, hogy azt köny- nyen lehessen kézben tartani. Ugyancsak a csomag, illetve az áru méretével, mennyiségével függ össze az a követelmény is, hogy vegyék figyelembe az átlagos családi háztartásban szokásos felhasználást és a vásárlásra fordított összeg nagyságát; fontos, hogy a fogyasztói ár megfelelően és mindig azonos helyen legyen feltüntetve; előnyös, ha a csomagolás másodlagos felhasználásra is alkalmas, például varródoboznak, gyermekjátékszernek, vagy más háztartási eszköznek. Egyelőre azonban még gyakori az áru nem megfelelő csomagolása miatti panasz. Itt van például az úgynevezett áruvédelmet szdlgáló csomagolás. Természetesen a vevőt az is érdekli, hogy milyen állapotban érkezik az áru az üzletbe, hiszen előfordul, hogy „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon a megrongálódott árut is kénytelen megvenni. (Megkarcolt bútor, agyonlapított kenyér stb.) A rossz csomagolás azzal is együttjár, hogy kevesebb áru marad a csomagban. (Ezért örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre több ilyen árut műanyagburkolásban árusítanak.) A vásárlói panaszok alapján megállapítható, hogy noha a doboz a papírcsomagolásnál egy fokkal biztonságosabb, de éppen a gondatlan bolti kezelés miatt néhány árufajtánál mégsem elégséges. Kirívó példaként a teasütemény említhető: előfordul, hogy a tetszetősen csomagolt édes és sós süteményekből a dobozban csak törmeléket talál a vevő. Ezzel kapcsolatban mindjárt szót kell ejteni az úgynevezett „zsákbamacska” csomagolásról. A korszerű anyagba burkolt áru — kivéve az átlátszó anyagba csomagol- takat — egyik hátránya, hogy csak a felbontás után, leginkább otthon, jóval a vásárlás után derül ki a lényeg: milyen az áru? Riasztó példa a zárt csomagolású, hibás romlott áruk ügye. Az ilyen burkolat alkalmazása megköveteli az ipar fokozott minőségi ellenőrzését, a kereskedelemtől pedig a gondos tárolást és a szavatossági idő pontos betartását. A terület legfőbb gazdájának, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet következetes tevékenységének jóvoltából — a hazai üzletekben is egyre több az olyan termék, amelyik tetszetős megjelenésével, praktikus „ruházatával”, csomagolásával vásárlásra ösztönző, vonzó hatást fejt ki. A szakemberek akkor mondják sikeresnek a csomagolást, ha az képes a vevő figyelmét az észrevételre rendelkezésre álló rövid idő alatt (20—50 másodperc) magára vonni, sőt valósággal „hipnotizálni” a vásárlót. (Egy külföldi vizsgálat során megállapították, hogy az ügyesen elrendezett világítás, a sokszínű csomagolás, különösen az asszonyokat valóságos „transzba” hozza.) A magyar csomagolóipar a nemzetközi mezőnyben ma még szerény helyet foglal el. (A fejlett csomagolópapírral rendelkező országokban 50—70 dollár az egy lakosra jutó csomagolási ráfordítás, nálunk 22— 23 dollár.) A „Csomagolás ’72” rendezvénysorozatnak most az a célja, hogy felmérje az eddigi eredményeket, lehetőséget adjon a tapasztalatcserére, és meghatározza a következő időszak legfontosabb feladatait. Ennek érdekében rendezik meg a 3. országos csomagolási konferenciát, a HUNGAROPACK ’72 magyar csomagolási versenyt, a BUDAPACK ’72 nemzetközi csomagolási kiállítást és a nemzetközi csomagolási szakirodalmi és dokumentációs kiállítást. A kiállításon 47 magyar kiállítón kívül 63 külföldi cég vesz részt. P. M. Népzenei verseny — Kijelölték azokat a magyar népzenei műsorokat, amelyek a Magyar Rádiót képviselik az OIRT- országok számára kiírt Prix Bratislava versenyen. Az október 2. és 7. között zajló seregszemlén, ahol tavaly is szép sikerrel szerepeltünk, három kategóriában indulnak a magyar felvételek. I Szerény öröm MIVEL mi köztudomásúlag költői szón nevelt nemzet vagyunk, természetes, hogy amikor valamilyen élmény váratlanul megüti szívünket, rögtön verssorok jutnak róla eszünkbe. Így történt velem is tegnap reggel, pontban hat és hét óra között. Amikor is Ady-sorokban fogalmazódott meg hangulatom. Az előzmény csak annyi volt, hogy ... Elég az hozzá, hogy ez is csak olyan reggel volt, mint a többi, amiről azt mondjuk: szép napra virradtunk. Ha nem is olyan gyöngyházasan ragyogott, mint igazi nyáridőtt, mégis kék volt az ég. Olyasféle, amitől a meteorológia úgy szokott vélekedni: „Kecskemét felett az ég fátyolfelhős”. A hagyományos zajokra nyiladozott öntudatom. Tehát a Széchenyi körúton vágtató gépjárművek zrrr! — sssu! — zrrr! — sssuuu! — brrr! lármájára, amelybe a zúgás közeledtét, távolodását követő szabályos időközökben éles koppaná- sok vegyülnek. A csatorna kilazult öntöttvas tetejének hangja, amikor áthajt rajta a gépkocsi. Olyan áthatóan erős, ugyanakkor tompa pukkanás ez, mint mikor súlyos fémtárgyat vagy lapos követ vastag porréteggel takart talajhoz vágnak. Zrrr! — kopp! —sssuuu! — kopp!... Annyiszor ismétlődött már, hogy félálmomból lassan semmi se maradt. Végképp felébredtem. De juszt se adtam meg magam a józan ébrenlétnek. Jó laposakat pislogtam még egy ideig a félhományba merült plafonra, aztán ha megérez- tem, hogy könnyen szu- nyókálásba hanyatlanék még vissza, kihunyorogtam a fakón kéklő égre. Ez mindig megmentett az újra elalvástől. MÍGNEM hirtelen, varázsütésszerűén meg nem állt körülöttem az idő. Friss, csillogó csengettvű szó töltötte be körülöttem a világot. Szakasztott olyan, mint télen a ló nyakában lengő csengőé, mikor a paripa horkantva, ritmikus dobbantásokkal fut a szánnal a havon. Siklik a szán, nesztelenül, csak a csengő muzsikál, s a lópata veri hozzá a tamtamot. Most is ez volt. Csengő, diü-kop, csengő, dib-kop! Mi az, leesett az első hó?! — serkentem fel máris a körülöttem settenkedő félálomból, s első pillanatban azt a gyerekes örömet éreztem, ami eszmélé- se kezdetétől öregségéig megmarad az emberben, mikor az első hó pubafe- hér látványára nyílik a szeme. EGYÚTTAL azonban borzasztóan meg is rémültem, mert ekkor eszembe csapódott, hogy az első hó- nak még ugyan nincs itt az ideje. Tehát, ha mégis, az borzasztó. Hol van még a szüret?'! A tengeritörés is! Már ki is léptém az ágymelegből. Szemem az ablakon, most már teljes öntudattal vizsgáltam a kinti világot. Hát persze! Szép zöld még minden. A szomszéd bácsi — átellenben temnós íveket húz seprűjével a járdán. Egy másik Beosztásával vis kijátszotta a devizahatóságot Meglehetősen nagy visszhangot keltett, amikor néhány hónappal ezelőtt a rendőrség letartóztatta Szálai Istvánt, a Kecskeméti Városi Tanács műszaki osztályának vezetőjét (Kecskemét, Schönherz Z. tér 6„ III. emelet 11. szám alatti lakost), aki azóta már nem alkalmazottja a városi tanácsnak. Ügyében befejeződött a nyomozás és az ügyészség a vádirat elkészítésén dolgozik. Ismerősnek engedély Először azokat a cselekményeket vegyük sorra, amelyeket, mint osztályvezető, beosztásával visszaélve követett el. Szalai Istvánnak jó ismerőse volt Kőrös János, Kecskemét, Békéscsabai út 93. (a Szolnoki út folytatása) szám alatti lakos. Nos, Kőrös engedély nélkül épített egy lakóházat. mellékhelyiségekkel és — a jogszabályokkal ellentétesen —Szalai István utólagosan engedélyt, majd végleges fennmaradási engedélyt adott Kőrös János lakóháza számára. Az osztályvezető erről szándékosan nem értesítette a telekkönyvi hatóságot — mármint arról, hogy engedély nélkül épült a ház —, ugyanis esetleges kisajátítás esetén az engedély nélkül épített ingatlan után kártérítés nem jár. Ezen túlmenően nem értesítette Szalai a pénzügyi osztályt sem az engedély nélküli építkezésről, s így Kőrös János adómentességet kapott, amelynek évi összege 1470 forint. Ugyancsak engedély nélkül épített egy lakóházat Cengráf József, Kecskemét, Szolnoki hegy 12. szám alatti lakos. Kőrös János szomszédja. Ez tudomására jutott a városi tanács műszaki osztályának, ahol Szalai egyik beosztottja a ház bontását elrendelő határozatot készített. Az osztály- vezető azonban ezt a határozatot nem engedte kiadatyafi vízért slattyog, két- két vödör veri a térdét kétfelöl. S még látom a stráfko- csi hátsó felét, amint kitűnik a látószögből. Ezüst szakállas szódavizes üvegek rezgő mezeje tölti be a stráfkocsi rakterét. Nemrég indult meg kőrútjára a szódás. A kocsi gumirád- lija — mint a szán — nesztelenül gurul a betonon. Csak a lovacska élénk trappja hallatszik. No és a csengettyűszó, ahogy a kellemes hangolású kis szerszám ling-leng az ügető paripa nyakában. „Párizsba tegnap beszökött az ősz...” — szólalt meg riadt lelkemben Ady. Mert mint mondám, költői nép vagyunk és ha megrendülünk vagy magasra csap örömünk, szívesen fordulunk versekhez. Most a megkönnyebbülést hozta az Ady-sor. MERT PÁR pillanattal előbb még azt hittem, a tél szökött be Kecskemétre... Micsoda boldogság, hogy még itt van az ősz — ja, már idézőjel kellett volna, mert ugye itt az jön, hogy itt van újra...” Tóth István ni, annak elfektetésére adott utasítást azért, hogy a Kőrös János építkezésével összefüggő visszaéléseket leplezze. Szalai István lakóházat is tervezett — és annak építésében is közreműködött — Dávid József, Kecskemét, Kisfái 272. szám alatti lakosnak. A nyomozati szervek előtt tett vallomása szerint Dávid József a tervezési díjból 1200 forintot nem fizetett meg Szálainak, s ezért, amikor 1971 decemberében Dávid használatbavételi engedélyt kért a műszaki osztálytól, annak kiadását Szalai István nem engedélyezte addig, amíg Dávid József magánjellegű tartozását neki ki nem fizette. Autó dollárért A fentieken túl azonban Szalai István devizabűntetteket is követett el. így például 1971 márciusában megegyezett Stefan Gion jugoszláv állampolgárral abban, hogy a KONSU- MEX Külkereskedelmi Vállalat útján Stefan Gion egy Fiat 128 típusú személygépkocsit küld Szálainak, aki a kocsi ellenértékét majd forintban adja át. A megállapodásnak megfelelően Stefan Gion 1490 dollárért meg is vette az autót és annak ellenértékét, 45 ezer forintot Szalai István átadta Gion János szegedi lakosnak, Stefan Gion testvérének. Mindezt a devizahatóság megkerülésével. Másodállásban a városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben dolgozott Szalai István. Itt kapcsolatba került a Német Szövetségi Köztársaság Krautolwerke Festékgyárának Junker Dieter nevű dolgozójával. Az illetővel Szalai István a termelőszövetkezet egyik kocsijának a javításához autóalkatrészeket hozatott be, s azokért 5300 forintot fizetett ki a nyugatnémet állampolgárnak, ugyancsak a devizahatóság megkerülésével, illetve engedély nélkül. Egy másik alkalommal, szintén Junker Dieter útján 14 ezer 434 forint értékű autóalkatrészt hozatott a termelőszövetkezet Az Agrártudományi Kutató Intézet munkatársai távlati gyümölcsprognózist készítettek. Az 1980—85-ös években várható kereslet meghatározásánál figyelembe vették a lakosság számának várható alakulását, a feldolgozóiparok igényét, valamint azokat a nemzetközi előrejelzéseket, amelyekből az exportigényekre lehet következtetni. Az egy főre jutó hazai gyümölcsfogyasztás 1970- ben meghaladta a 70 kilogrammot. 1980-ra — az előrejelzés szerint — kereken 11 kilóval növekedik, 1985-ig pedig megközelíti a 90 kilót. De nem mindegyik gyümölcs iránt növekedik egyenlő mértékben a kereslet. Számolnak azzal, hogy egyes fajták népszerűsége csökken, másoknak a forgalma stagnál, autójavító részlegének. Az összeget ki is fizette a nyugatnémet állampolgárnak. Tailán mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben sem kért engedélyt a devizahatóságtól. Junker Dieter Magyar- országon végzett munkájához különböző szerszámokat hozott magával. Ezért a vámszerveknél biztosítékként 2260 forintot le kellett fizetnie, s amikor a .szerszámokat később visz- szavették volna, ezt a pénzt megkapta volna az illető. Csakhogy közbelépett Szalai, akinek a befizetéssé! kapcsolatos német nyelvű okmányt átadta Junker Dieter és Szalai István azokat meghamisítva úgy járt él, mintha az általa a téesznek eladott áruk vámkezelésével merült volna fel a költség. Ezt az összeget — 2260 forintot — az tán Szalai a szövetkezet pénztárából felvette. Ajándék magnetofon A nyugatnémet állampolgárok — Junker Dieter és társa —, amikor a városföldi Dózsa Tsz-ben végeztek munkát, a kecskeméti Aranyhomok Szállodában laktak. Az említett festékgyár és a tsz közötti megállapodással ellentétesen Szalai 1480 forintot vett fel a tsz pénztárából, és az összeget átadta a nyugatnémeteknek, mondván, hogy abból rendezzék a szállodai költségeket. A pénz átadására ugyancsak a devizahatóság engedélye nélkül került sor. Stefan Gion meghívására Szalai István 1971. decemberében Jugoszláviába utazott Amikor visszafelé indult, vendéglátója egy 5600 forint értékű, hordozható magnetofonnal ajándékozta meg, amit Szalai úgy hozott át a határon, hogy eltitkolta a vámőrség előtt, arról vámnyilatkozatot nem tett. Amint említettük, a nyomozás befejeződött. Az ügyben a deviza bűncselekményekben illetékes Budapesti Központi Kerületi Bíróság hoz majd ítéletet, amelynek ismertetésére lapunkban még visszatérünk. Gál Sándor egy sor gyümölcs pedig a következő évtizedben „előretör”. Az egy főre jutó almafogyasztás 1980-ra 10, 1985-re pedig 12 kilogrammal lesz nagyobb az 1970. évinél. Ennél nagyobb mértékben nő' a körte „népszerűsége”, amennyiben legalább egyharmadával többre lesz belőle szükség. Tizenöt év alatt 1.5 kilóval fokozódik a cseresznyefogyasztás és 6-ról 7 és fél kilóra fut fel az őszibarack-vásárlás. Ellenben ke ■ vesebb szilva kerül majd a piacokra. A piaci igények nem növekednek jelentősebben a dinnye iránt, ellenben a szőlőből minden eddiginél többre lesz szükség. Déligyümölcsökből is többet vásárolunk majd; az 1970. évi 4.2 kilóról a fogyasztás 1985-re eléri a 7 kilót. Felfallak a gyümölcsök A szilva és a dinnye marad
