Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
19T8. szeptember 15, péntek 5. oldal A tévénézők „nagykorúságáért“ Egyik napilapunkban ismert kritikusunk cikksorozatot írt a televízió nagykorúságáról. Igaz, hogy az elmúlt másfél évtized alatt — a kezdeti gyermekbetegségeket leküzdve — „nagykorúvá”, „felnőtté” érett a tömegnevelésnek, gyors és szemléletes hírközlésnek, a szórakozva-, tanításnak ez a korszerű és minden hibájával is kii- tűnő eszköze. Mi most az „érem másik oldalát” (illetve a képernyő másik oldalát) vizsgálnánk meg közelebbről. Először is hangsúlyozva azt, hogy nem csupán a tévéseken (szerkesztőkön, rendezőkön stb.) múlik, milyen egy ország tévéje (vagy, ahol több is van: tévéi), hanem legalább annyira azokon, akiknek tulajdonképpen készül, — a nézőkön. Sokféle néző van, hát meg sem kíséreljük valamennyi meglevő csoportot, „típust” felsorolni, csupán néhányat ezek közül. A NOTÖRIUS NÉZŐ monoszkóptól monoszkópig nézi a képernyőt, beleértve a szünetjelet is. Ha nem érdekli, ha nem érti, ha nem jut el a tudatáig, ha beszél is közben, vagy eszik, vagy sakkozik, vagy netán lábat mos, padlót kefél, stoppol vagy bármi mást cselekszik; ha unja, ha fárasztja az adás, ha elszunnyad közben: nézi. De legalábbis előtte ül. Legjobb gyógyszer az ilyen betegség ellen — ha elromlik a készülék; ám 5,sajnos”, manapság ez egyre kevesebb, s ami még „sajnosabb”, át lehet menni a szomszédhoz is. A FONTOSKODÓ NÉZŐ mindent tud. A jólértesültet adjai Ismeri a bemondók és a riporterek családi pletykáit, a szereplők szerelmi botrányait, az olcsó képeslapokból és a házmester- nétől, fodrásztól, szomszédasszonyoktól igazi „csemegéket” tud meg a tévésztárok magánéletéről. Az ilyen cseveg a drámaközvetítés alatt, bosz- szantva az igényes vendégeit, beleszól a filmbe, hogy „ni, ez a Bodrogi”, meg, hogy látta Takács Marit az utcán vagy a KÖZÉRTBEN — és így tovább, az idegrongálás és gutaütés határáig. Mentsen meg az isten tőle! A KRITIZÁLÓ NÉZŐ „Már megint krimi!” „Miért nincs soha ez meg az”; „miért mindig hangverseny?” ö az, aki ke- veselli a komoly műfajt; ő az, aki a komoly műfajt sokallja; ő az, akinek semmi se jó, aki szerint Vit- ray csak kritizálni tud, Takács Marika élettelen, Varga József pózoló, a riporterek magamutogatók. Na meg ez kevés, az sok, így nem jó, úgy nem jó. De, ha megkérdezed tőle, mi nem jó pontosan, mit szeretne ő, ez a válasza: „tudomisén, kérem, de valahogy nem jó ez az egész.” Mentse még az isten tőle a jószándékú — és tehetséges — tévéseket. A LELKENDEZŐ NÉZŐ Neki minden „fenomenális”, neki a Rózsa Sándor is műalkotás, ő az, akinek a beszédhibás, szerepét éppenhogy tudó, felületes színész „jaj”, de cuki, júj, de magával ragadó!”, s ő az, aki belemagyarázza az elhibázott alkotásba az abból éppen hiányzó értékeket, mert ő a bennfentes, a jólértesült is, mert ő az ízlés „felkent bajnoka”, mert ő „érti az elittebb” kultúrát is, mert ő ugyebár tudja értékelni a szépet! A KÖZÖMBÖS NÉZŐ Szép számmal vannak ilyenek. „Ugyan, kérem — mondják ezek —, mi van ebben különös? Azért világ a világ, hogy előre haladjon. Tegnap a bicikli és a telefon, ma a tévé — és holnap valami más, talán a gondolatátviteli tnű- szer, amelyet mindenki a zsebében hordhat. Mi van ebben? Minek kell hasra esni a tévé előtt? Ez van. Ezt kell szeretni. Hogy hibák is vannak? Hogy viszonylag sok a műszakitechnikai hiba? Istenem. Hol nincs így? A közlekedésünk talán jobb? A vendéglátóiparunk jobb? Az építőiparról, a tömegszórakoztatásról, a szociális igazságosságról nem is szólva. Na és? Ez van; így van; ezzel kell beérni.” AZ ELÉGEDETLEN NÉZŐ Mindennel elégedetlen. Igaz, jó a műsorpolitika, de gyenge a kivitelezés. Sok színész nem érleli meg a szerepét magában, mások meg még azt a fáradságot sem veszik, hogy becsületesen megtanulják a szerepüket. Különben is: ők nem hajlandók mindenféle ha- szontalanságot végignézni. De azért nézik — és másnap dühöngve szidják a tévét. (Gondolt már valaki arra, milyen mélyre vezetne, ha egy szociológus megpróbálná kikutatni-nyo- mozni, ki miért szidja a tévét, s miért dicséri — a kritikusokat is beleértve! — sokszor még a közepesnél jóval gyengébb produkciókat Is? Demokratikus vonás, mely — többek között — azt mutatja: legtöbben már sajátjuknak érzik a televíziót, a maga sajátos, mindenhová behatoló ezerszemű, ezerarcú „masinát”.) AZ ALKALOMSZERŰ TÉVÉNÉZŐ csak „betéved” egy „té- vés”-házhoz, s nincs bátorsága kitérni. Vagy, aki belebotlik egy műsorba, s ez az egy véletlen leköti, érdekli. Az ilyen nem válogat; „nem előre megfontolt szándékkal” ül le a képernyő elé, csak úgy az alkalom miatt — esetleg a jóindulatú csalogatás, biztatás miatt. Természetesen nem marad meg benne semmi a látottakból, s ez éppen elég ok arra, hogy ne kívánkozzon el többé ilyen helyre — legalábbis az adás idejére. AZ IDEÁLIS TÉVÉNÉZŐ először is előre ismerkedik a heti műsortervvel; azután időt szakít a bekarikázott, megjelölt műsorok megtekintésére. Felkészül a komolyabb műfajú adásokra. Tehát tudatosan várja a nagy élményt. Tele van várakozással. Előtte is, utána is hozzáolvas a látottakhoz, irodalmat, forrásanyagot. A készüléket műsor közben is lezárja, esetleg be sem kapcsolja, és képes nem odafigyelni vagy átmenni a másik szobába, (ha van). így a viszonylag kevés adásban igazi őrömét, kedvét leli, .•tesí,a«lv Tmw» Mihály Manci nap—1972 LJétfőn estefelé — ke- n zemben virág, hónom alatt könyv — becsöngettem Kovácsékhoz. Mancika nyitott ajtót. — Drága Mancika — nyújtottam a csokrot — sok-sok boldog névnapot kívánok tiszta szívemből sokáig éljetek Benővel együtt szeretetben, egészségben, bőségben, egészen az emberi kor legvégső haláráig. Ügy éreztem, a kerek- ded kis szónoklatba nemcsak' jókívánságaimat sikerült belesűrítenem, hanem a jóbarát intelmeit is, mert mi tagadás, az én Benő pajtásom és az ő aranyos kis Mancikája, hogy is mondjam... még az új kocsinak is be kell járód- nia ... bizony őnáluk kicsit sokat recseg mostanában a „sebességváltó" ... Nicsak, most is, ahogy közelebb hajolok puszira: Mancikának ki van sírva a szeme. — Csak nem már megint? — kérdeztem suttogva. — Ugyan, dehogy! Hogy képzeled, veszekedni ezen a napon? — De ezt már Benő mondta, aki végszóra nyitott az előszobába. És az 5 szeme is vörös! ... No, ez már igazán furcsa. Teszem, mintTia hlnnék neki. C seresznyét töltenek, én meg, hogy feledtessem az iménti kérdést, pletykálok, tréfálkozom, s nem veszem észre, hogy egyre ritkábban és már csak félszavakkal fe- lelgetnek. Úgy látszik, mégis rosszkor jöttem. Zavartan felállók: — Hát akkor gyerekek ... — Ugyan, hogy képzeled?! — élénkülnek meg — Mindjárt itt lesznek Takácsék, meg Povácsék és elígérkeztek Lukácsék is.í’ >{•>f!"Pt■i'éí W" A lig ér a névsor végére, csengetnek. r— Biztosain Takácsék u harmadikról... De csak Takácsék Zolikája áll az ajtóban: — Manci néni kérem, anyu meg apu üzeni, ne tessék haragudni, valami közbejött... Azzal fordul is kifelé. Egymásra bámulunk. Ebben a pillanatban újabb csengetés. A telefon. Én térek magamhoz először. Üde hang a kagylóból: — Kovács lakás? Itt Povács Piri. Most jövők a moziból, egy cédulát találtam az asztalon, hogy hívjam fel Manci néniéket... — Nem tudnak jönni a szüleid? — Igen; nem::: — Miért? — kérdezném, de csatt! Letette. Mancikának mintha valamivel vörösebb lenne a szeme. Hirtelen ötlettel feltárcsázom Lukácsékat. A készülék hosszan csenget. Végre felveszik: — Ti vagytok? — Há?... — kérdezi egy rekedt hang. Országos védnökség — helyi kezdeményezések Az oktatási és nevelési feltételek javításáért Népgazdaságunk IV. ötéves terve az oktatási és nevelési feltételek javítása érdekében elsősorban a megnövekedett kulturális igények minél jobb kielégítését, az oktatási intézmények további fejlesztését, korszerűsítését, valamint az ifjúsági szórakozóhelyek, üdülők kialakítását tűzte célul. A népgazdasági tervben meghatározott célkitűzések természetesen azonosak az ifjúság érdekeivel is. Ezért a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökséget vállalt az oktatási és nevelési feltételek javítása felett. Az ezzel kapcsolatos konkrét terveket a KISZ Központi Bizottsága, a minisztériumok, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, a Pedagógusok Szakszervezete, valamint az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete között nemrég létrejött szocialista szerződés tartalmazza. Mint az a szerződésből is kitűnik, az ifjúkommunisták segítése két tényező köré csoportosítható: a gazdasági munka és a fiatalok tudatának formálása. Eszerint KISZ-esek segítséget nyújtanak az úttörőházak, ifjúsági klubok, üdülő- és vezetőképző táborok, sportpályák létesítésében, illetve bővítésében. A szerződés értelmében a KISZ-szervezetek társadalmi munkában részt vesznek az új óvodák, általános iskölák, szakmunkásképző intézetek, főiskolák, egyetemek és tanyai kollégiumok felépítésében. A fiatalok elhatározták, hogy az 1972/73-as tanévben folytatják az új főiskolák és egyetemek létesítésében, illetve a meglevő felsőoktatási intézetek bővítésében végzett munkájukat, különös szerepet szánva a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a győri Műszaki Főiskola és a Kertészeti Egyetem, a Győri Műszaki szett főiskolai kara, valamint a kiskunmajsai kollégium építésének. Az úgynevezett keret- szerződés értelmében minisztériumok és a KISZ Központi Bizottsága segít— Lukács lakás? ;— Az. Mit akar? •— Itt Kovácsék. Mikor jöttök végre? — Mi? Hlavácsék? Hívjon holnap... — Kattanás ... Manci és Benő pedig csak támaszkodik az ajtónak. — Mi van itt? — kérdezem. — C e célé gy-invázió? Ezek alszanak! Ezek is, Povácsék is, Takácsék is!... Mancika fátyolos hangon felnevet: — A város is, az ország is. Alszik Európa, alszik a fél világ ... — Te jó ég! — csapok a homlokomra — Hát akkor ti csakugyan nem veszekedtetek? Almosak vagytok, attól vörös a szemetek! ... kyjár kinn vagyok az *v' előszobában: — Bocsássatok meg — hadarom szélsebesen — Nem csoda. Minden nap éjfél után televízió, másnap munkába, aztán újra az olimpiai stadion., i séget nyújt a helyi, konkrét szocialista szerződések megkötésében. Az országos védnökség irányítására védnökségi szervezési bizottságot hoznak létre. A megyei, járási, városi és községi vállalásokat pedig a védnökségi operatív bizottság hangolja össze. A nyári szünetben Bács- Kiskunban tulajdonképpen Dózsa arcának vonásait tettei, háborújának eseményei rajzolják meg. S nem csak azért, mert ismerjük valós portréját, mert nem maradt róla semmilyen kép, vagy megközelítő leírás, hanem azért is, mert Dózsa személye egyet jelentett forradalmával. Születésének pontos idejét sem tudjuk, csupán a tragikus, 1514 júliusi dátumtól, kivégzésétől következtethetünk visszafelé, s mivel akkor Dózsa férfikorának teljében volt a történészek úgy ítélik; 1472 körül születhetett Erdélyben. Az ötszáz éves jubileumán rá emlékező, a Magyar Nemzeti Galéria termében látható kiállítás nem törekszik valamilyen Dózsa-arckép rekonstruálására, de ez nem is volt feladata. Sokkal inkább az, hogy harcának, hitének erejével nagyságán át, visszaidézzék azt, amit tett. Derkovits 1514 sorozata a magyar képzőművészet legjobb, legteljesebb Dó- zsa-ábrázolása. Derkovits megmutatta a szemben álló osztályok harcát és küzdelmét, az igazságtalan és embertelenné torzult hatalmat, s az emberi életért áldozatot vállalókat. Egy olyan nagy történelmi pillanat, mint Dózsa háborúja, minden kor számára tanulságokkal bír, s e tanulságokat az adott kor tanulságaként kell kimondani. A kiállítás néhány művészének sikerült fontos vonásokkal gazdagítani a Aludjatok, majd holnap jelentkezem. Vagy inkább a hét végén. Mancika szeme felcsillan: — Aludni! Isteni! A jövő névnapomig!... Embertelen strapa volt ez a két hét — Hirtelen gyanakvás vegyül a hangjába: — Te, Bandi! Te nem nézted a tévét? — mered rám. — Dehogynem! A gyanakvás most tiszteletre vált: — Ejha! Ez aztán legény! Kutyabaja!..: — Ühüm — mormogom — Azért vagyok egy hete betegállományban. — Mit?!! — Idegkimerültséggel! ■— Hallod, Benő? Egy hete nappal alszik! Minden nap alszik! És van képe idetolakodni névnapot köszönteni!... p\ e ez a drága lélek nem haragszik. Nincs ereje. Nagyot ásít, amikor becsukja mögöttem az ajtót. Mester László már az országos védnökség szellemében jdolgoztak a kiskunmajsai kollégium és a kecskeméti kertészeti főiskola építői. A tervek szerint az 1972/73-as tanévben helyi kezdeményezésekkel több, mint 200 KISZ-szervezet kapcsolódik be az országos mozgalomba. T. L. Dózsáról és parasztjairól kialakult képet. Példaként az évtizedek óta Magyarország határain túl elő, most éppen itthon tartózkodó világhírű művészt, Szalay Lajost említenénk, aki munkáival elnyerte a tárlat egyik nagy díj át. Szalay gondolat- és érzelemrendszerében Dózsa nem csupán egy megégetett ember iszonyatot ébresztő képét idézi, hanem azt a történelmi személyiséget, akiben százezrek vágyai, céljai, eszméi öltöttek alakot, aki számunkra maga az eszményt öltött alak. Áfn Szalay nem csak Dózsát látja, hanem a páncélba öltözött, vaskesztyűs hatalmat is, amelyet a megszaggatott- meggyötört parasztnak szinte puszta kézzel kell legyűrnie. De látja azt a parasztot is aki vesztesként, megalázottan evett a forradalom húsából, öntestéből. Ám ez a parasztja sem szánalmas, sokkal inkább félelmet, döbbenetét keltő, iszonyatos erővel teli, aki képes lesz egykor a számonkérésre. A kiállítók többsége több. kevesebb sikerrel vagy történelmi illusztrációként, vagy túlságosan sejtelmes, alakot ölteni képtelen lírai élményként fogta föl, s ábrázolta Dózsát. Ügy érezzük, joguk van a művészeknek, hogy egyéni élményeik izzásán keresztül hozzák elénk a könyvekből ismert nagy történelmi ese-i ményt, s így kapjon az művészi formát. De talán helyesebb lett volna, ha ezt a valósághoz tudják kötni. Ha figyelembe veszszíik azokat az alkotókat, akik izgalmas, művészileg színvonalas, s tartalmában elgondolkodtató munkákkal jelentkeztek, akkor mégis érdemes volt meghirdetni a pályázatot, megrendezni a kiállítást, amely ismét a magyar grafika sokarcúsá- gáról, színvonaláról tanús-; kodik. H. M. Sallai- és Fürst- emlékek S Magyar Munkásmozgalmi Múzeum október 3- tól Sallai Imrével és Fürst Sándorral kapcsolatos dokumentumokat, múzeális emlékeket mutat be a Kommunisták Magyarországi Pártjának Visegrádi utcai emlékmúzeumában. A bemutatót az teszi időszerűvé, hogy az idén emlékeztünk meg az illegális kommunista mozgalom két mártírja halálának 40. évfordulójáról, s decemberben lesz Sallai Imre születésének 75, évfordulója. Tárlaton: A Dézsa-emlékkiálfítás
