Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
4L oldal 1972. szeptember 15, péntek Falukutató jegyzetek Hozzászólás és vélemény „Szóljanak hozzá az elvtársak!” — ismerős felszólítás ez, amely ankétok, gyűlések végeztével hangzik el, akár az elnök, akár az előadó részéről. Rosszabbik esetben —, s ez már inkább a közelmúlté — a hozzászólásokat valósággal ki kellett kényszeríteni. A „jobbik esetben” inkább az ellenkező véglet érvényesült: mindenki fontosnak tartotta a szócséplést, akár volt mondanivalója, akár nem. Manapság kedvező változásoknak vagyunk tanúi, illetve résztvevői. A felszólítás egyre inkább így hangzik el: „Mondják el véleményüket az elvtársak a témával kapcsolatban!” Nem a helyeslések, vagy a semmitmondó kritizálá- sok, hanem a konkrét, érdemi vélekedések viszik előre az ügyet. A változásban ez a felismerés tükröződik. De még ennél is tovább lehetne menni. Legalábbis ott, ahol technikailag lebonyolítható, egyenként, az egyes emberhez fordulva kellene feltenni a kérdést: „Mi az ön véleménye?" Mert az ilyen felszólítás véleményformálásra, azaz gondolkozásra kényszerít. S erre nagy szükség van manapság. H. D. Pártszervezés — pártirányítás Nemcsak a gyárért Az egyik nagyüzem bronzkoszorús szocialista brigádja értekezletet tartott, amely ezúttal eltért a szokásos megbeszélésektől. A kollektíva vezetője kijelentette: ebben az évben ismét harcba szállnak a szocialista címért, hogy megszerezzék az ezüstkoszorús jelvényt is. A brigádvezető ezután részletesen kifejtette, milyen feladatokat kell ennek érdekében megoldaniuk. A pártcsoport útmutatása A feladatok felsorolása közben a brigádban levő négy párttag egyre többször összenézett, majd halkan néhány szót is váltott. Szemmel láthatóan ném tetszett nekik valami. Amikor aztán a brigádvezető befejezte mondanivalóját, Á villamosítási program újabb állomása A tanyai iskolák villamosítási programjában részt vevő 79 megyénkbeli iskola közül — a felmérések szerint — 36-hoz nem oldható meg a hálózat kiépítése. Egyrészt anyagi kérdések, másrészt pedig a tetemes távolság nem teszi lehetővé e három tucatnyi általános iskolának a villanyhálózatba kapcsolását. Ezért helyi áramforrások alkalmazása vált szükségessé. A Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalatnál szerkesztett Bács típusú áramfejlesztők az említett célnak kiválóan megfelelnek. Az oktatási év kezdetekor ezek mindegyike már üzemben is volt. Feltétlenül említést érdemel, hogy a vállalat a műszaki támogatáson kívül az áramfejlesztőket önköltségi áron bocsátja az iskolák rendelkezésére. Ez összességében nagyjából 360 ezer forint megtakarítást jelent. A további fő feladatok egyike az áramfejlesztők folyamatos, zavartalan üzemben tartása. Tekintettel arra, hogy a pedagógusok nem mindegyikének van meg a szükséges műszaki képzettsége, a gyártó vállalat esetenkénti igény- bevétele pedig olykor költséges és hosszadalmas lenne, az akciót elindító társadalmi szervek az iskolákhoz közel eső vállalatok, mezőgazdasági üzemek szakrészlegeit felkérték: vállalják egy-egy iskola állandó jellegű patronálását, vagyis az áramfejlesztők rendszeres karbantartását, a váratlan hibák gyors kijavítását. A szervező munkából jelentősen kiveszi részét a Hazafias Népfront és a KISZ megyei bizottsága, valamint az SZMT is. A villamosítási akció ez újabb, fontos „lépcsőjéhez” való csatlakozását jó néhány szerv jelentette már be. így patronálásra vállalkozott a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ktsz, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat, a tőzegkitermelő vállalat, a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet, a kiskun- halasi Vörös Szikra Tsz, sőt maga a gyártó cég, a1 kecskeméti szolgáltató vállalat is. A megyei tanács segítsége olyan formában nyilvánul meg, hogy a berendezés műszaki leírását, a karbantartási, javítási útmutatót írásban eljuttatják a patronálókhoz, akik a szükséges legfontosabb alkatrészekhez a szolgáltató vállalat útján juthatnak hozzá. Ez utóbbi vállalat rövidesen a karbantartással kapcsolatos szakmai bemutatót és tájékoztatót is szervez az akció résztvevői számára. Bár a tanyai iskolák jó részének már megvan a maga védnöke, sok vállalatnak, intézménynek nyílik még alkalma segítő szándékát, támogatását kinyilvánítani, a hasznos mozgalomhoz csatlakozni. A szocialista és ifjúmunkás brigádok tagjai számára is az egyik legszebb társadalmi feladat lehet a részvétel ebben az akcióban. A jelentkezéseket egyébként a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. tervosztályánál lehet benyújtani. J. T. Az ipariíanulo-kcpzcsnél kezdődik A jó és rossz tapasztalatok megfelelő osztályozása mindenütt minőségi változásra nyújt lehetőséget. Ahol ezzel élni is tudnak, a változások eredményre vezetnek. Ez a gyakorlat érvényesült a Budapesti Járműszövetkezet kalocsai telepének iparitanuló-képzésében is. A jelenlegi telep 1968-ban mint gépállomás működött, s ekkor kezdték az ipari tanulók képzését mezőgazda- sági gépszerelőkké. A Budapesti Járműszövetkezet 1969. január elsején megvásárolta a gépállomást és átvette az ipari tanulókat is. A szakmai változatosság növelte a tanulók létszámát. A gépszerelőket géplakatossá képezték, ezenkívül lehetőség nyílt a karosszéria-lakatos. az esztergályos, az általános lakatos, valamint a villanyszerelő szakma elsajátítására. A szövetkezet ma 65—70 szakmunkástanulót foglalkoztat korszerű tanműhelyében. Romsics Sándor tanműhelyvezető és Horn Lajos szakoktató nemcsak szakmai, de oktatói rutinnal is elősegíti, hogy a fiatalok megszeressék a szakmát és számukra ez a szövetkezet jelentse a jövőt. Az elsőévesek heti 21 óra tantermi és 21 óra gyakorlati foglalkozáson vesznek részt. A másodéveseknél ez az arány 14—28, a harmadéveseknél pedig 7—35 órás elfoglaltságra változik. A harmadévesek szórványképzésben sajátítják el szakmai ismereteiket, ami azt jelenti, hogy három havonként váltják a munkahelyeket. Így alakosabban megismerik valamennyi munkafázist. Havonta egyszer tanulógyűlésen megvitatják mind az elméleti, mind a gyakorlati munkával összefüggő problémákat. Ezek a gyűlések szinte az ifjúság KlSZ-fóruma- ként működnek, mivel a fiatalok 95 százaléka KISZ- tag. Serkentőleg hat az elméleti és gyakorlati tanulásra az a szövetkezet által kezdeményezett és igen jól bevált gyakorlat, mely szerint már az első éves szakmunkás tanulók is nyereségrészesedést kapnak. Ez természetesen függ a tanulmányi előmeneteltől is. Egy harmadéves 3,4 átlag eredményű tanuló 8—900 forint nyereségrészesedést is kaphat. Kevés vállalat dicsekedhet azzal, hogy a felszabadult tanulóknak mintegy 90 százaléka továbbra is az üzemnél marad. A járműszövetkezetnél ehhez az is hozzájárul, hogy az eltöltött évekbe beszámítják a tanulóéveket is. A hármas, vagy annál jobb tanulmányi eredményt elért szakmunkástanulók 250 forint társadalmi ösztöndíjat kapnak. A Budapesti Járműszövetkezet kalocsai telepén megkülönböztetett gondot fordítanak a szakmunkás- képzésre. Itt valóban követésre méltó a szakma szere- tetére való nevelés, amelyet mértéktartóan, de hatásos módon segítenek elő anyagi ösztönzőkkel. Iskolapéldája annak, hogy maradandó. stabil törzsgárda csak ott alakulhat ki, ahol az ipari tanulókkal a szakmával együtt az üzemet is megszerettetik. Szabó Ferenc egyikük szót kért és kijelentette, hogy nem egészen ért egyet az elhangzottakkal. Kissé váratlan ellenvetését azzal támasztotta alá, hogy ezek a vállalások — legalább is a tartalmat illetően — lényegében megegyeznének az előző évben végzettekkel. Találóan hozzáfűzte, hogy az ezüstkoszorús jelvény egy fokozattal jobb a bronzkoszorúsnál, s ebben az esetben „egy fokozattal” nekik is többet, jobban kell dolgozniuk. Miért említettük az esetet? Mert a kommunisták feladata tulajdonképpen itt kezdődik a szocialista brigádokban: a lehetőségekhez mérten egyre színvonalasabb teljesítményekre ösztönözni. Azt természetesen, hogy milyen feladatok elvégzésére van szükség, a helyi körülmények döntik el. Ezért játszanak itt oly nagy szerepet a pártcsopor. tok. E kollektívák tagjai otthon vannak az adott munkahelyen, az ott dolgozó emberek között, a szocialista brigádokban, egyszóval „a termelés sűrűjében”. Ók szereznek tudomást először a munkavégzés során felvetődő problémákról, s a vitás kérdésekre azonnal reagálhatnak, elláthatják tanácsaikkal dolgozótársaikat. A napi tevékenység végzése közben mostanában gyakran felmerülő kérdés a vállalások mennyisége. Hogyan lehet ebben állást foglalni? Nem sok a vállalás akkor, ha a reális lehetőségek határain belül mozog, azaz emberközelben marad. Sok viszont, ha az erőket, lehetőségeket meghaladó, irreális célokat tűznek maguk elé. Ez csak arra jó, hogy ha bárki beletekint a brigádnaplóba, elégedetten cset- tintsen, hogy „ez igen!” Hogy azután mi valósul meg belőle, az más kérdés. A versenymozgalom azonban nem valamiféle dekoráció, hanem olyan tevékenység, ami a munkaköri feladatot meghaladja és magas színvonalon segíti a vállalati érdekek megvalósítását. A tervvel összhangban A vállalalásoknak ezért összhangban kell lenniük az egész műhely, üzemrész vagy gyáregység feladataival, a gyári tervvel. Ehhez már a pártcsoportokon kívül a pártszervezetek vezetőségeinek is segítséget kell adniuk. Hiszen ők tartják a közvetlen kapcsolatot a gazdasági vezetőkkel, tehát elsősorban ők látják az összefüggéseket is. A pártszervezeteknek ugyanakkor fel kell figyelniük arra a nem egyszer bírált negatív jelenségre, hogy a vállalások olykor a gazdasági vezetők mulasztásának pótlására szolgálnak. Némely üzemben a gazdasági vezetők többek között azért pártolják oly nagyon a különböző kommunista műszakokat, mondván: végre itt az alkalom a lemaradások behozására. Politikai jelentőségű kérdés, hogy gátat vessünk az ilyen tendenciáknak. S a kommunistákban kell lennie elegendő bátorságnak, hogy személyre való tekintet nélkül szót emeljenek ellene. Személyes példamutatás A szocialista brigádvezetők idei országos tanácskozása óta egyre gyakrabban hangzik el, hogy e mozgalom igen jó táptalaja a pártmunkának. Ez így igaz. Ebben azonban a személyes példamutatás is elengedhetetlen. A kommunisták ugyanis nemcsak agitátorai, hanem motorjai is a mozgalomnak. Történt egyszer, hogy egy brigádból egyik napról a másikra kilépett egy dolgozó. Mivel az illető gépe így kihasználatlanul maradt. veszélyeztetve volt a brigád terve. A tőlük nem messze levő másik szocialista brigád kommunista vezetője — aki a műhely legjobb szakmunkásának hírében állt — ekkor napokon keresztül erejét megfeszítve a sajátján kívül a másik gépen is ellátta a munkát, mindaddig, amíg nem találtak másik szakmunkást. S mivel a kisegített brigád vezetőjének kézszorításán kívül semmilyen más elismerést nem kapott, néhányan megkérdezték tőle: „Ezért hajtottál ennyit?” „Ezért!” — hangzott a rövid, de nagyon határozott válasz. Ebből a példából azonban egy negatív tanulságot is levonhatunk. Igaz, hogy a kommunisták élenjárói a mozgalomnak, tevékenységük azonban mégsem szűkíthető le annyira, hogy bármit is tesznek, kötelességük. Ez az ember egyetlen vezetőtől nem kapott sem anyagi, sem erkölcsi elismerést, pedig tette nemcsak a kisegített brigád, hanem az egész vállalat érdekét is szolgálta. , Sok vagy kevés? A kommunisták személyes példamutatása nagyban hozzájárul a mozgalom számszerű növekedéséhez. Ma már mintegy százezer szocialista brigádban egymillió-kétszázezer ember dolgozik. Vannak, akik veszélyt látnak ebben. Azt fejtegetik, hogy vagy kevés brigád legyen, de azokra aztán büszkék lehessenek, vagy pedig, ám alakuljanak brigádok, de ne várjanak eredményt. A politikai felvilágosító munkában vitába kell szállni ezzel a felfogással. Megmagyarázva, hogy nincs szükségünk „kirakat”-bri- gádokra, másrészt a gyarapodás egyáltalán nem zárja ki a minőségi fejlődést. Mindig az a kérdés, hogy megérett-e az emberekben az együvé tartozás gondolata és az a cudat, hogy egvütt többre, jobbra képesek. G. L. Háromezer lakás?.. 7 Megyénk IV. ötéves lakásépítési tervének megvalósításában fontos szerepet kaptak az ipari szövetkezetek. A tervezett lakások közel egyhatod részének — háromezer család új otthonának — felépítése vár rájuk. Egyetlen fórumon sem volt ezzel kapcsolatban ellenvetésük a megye ipari szövetkezeteinek, most mégis — a tervidőszak második esztendejének vége felé — azt kell tapasztalnunk, hogy döcög a dolog. A KISZÜV középtávú tervében 2000 többszintes épületben levő lakás és 1000 családi ház 1975-ig való felépítése szerepel. Eddig azonban csak 1300 emeletes házban levő lakásra futott be kapacitásnyilatkozat az ipari szövetkezetek részéről és a földszintes épületekre vonatkozóan sem jobb az arány. Vannak természetesen szövetkezetek, amelyek becsületbeli ügyüknek tekintik, hogy községük, városuk lakosságának legégetőbb gondján — a lakáskérdés megoldásán — minden erejükkel segítsenek. Akadnak azonban szép számmal olyan szövetkezetek is, amelyeket — talán a nagyobb nyereséget szem előtt tartva — ez közömbösen hagy. Egyik ipari szövetkezetünk például, másfél millió forintot kapott (vissza sem kell térítenie) az OKISZ- tól építőipari kapacitásának fejlesztésére, s ezt a helyi tanács még egymillió forinttal megtoldotta. Ne gondoljuk azonban azt, hogy túl hálásak érte. A községben 500 lakást (236 többszintes, a többi családi ház) kellene 1975-ig a szövetkezetnek felépítenie, de eddig csak 34-et adott át rendeltetésének. Ugyanakkor ez a szövetkezet a Balatonon 56 lakrészes társasüdülőt Budapesten négylakásos társasházat épít. Helyben még tavaly két 18 lakásos ház építésére is kaptak megbízást, de ki tudja (vagy talán nem is nehéz kitalálni), miért, különböző kifogásokkal nem vállalták el. Lehetne még sorolni a hasonló üzletpolitikát folytató ipari szövetkezetek terjedelmes névsorát. Any- nyit mégis érdemes mindehhez — felelevenítésként — hozzátenni, hogy az ipari szövetkezetek annak idején alapvetően a lakosság szolgáltatásainak ellátására jöttek létre. Azóta sokat változott a helyzet, többségük jelentős mennyiségű — néhányan közülük már 80—90 százalékban — ipari kész-, illetve félkésztermékeket gyárt, ami kétségkívül nyereséges. Mindezt természetesen nem szemrehányásként említem, hiszen a szolgáltatás egymagában nem túlzott jövedelmező tevékenység. Am a lakosság igényének kielégítését sem lehet háttérbe szorítani. A nagyobb nénzt hozó ipari kész-, illetve félkésztermékek gyártása mellett becsületbeli kötelesség a szolgáltatások végzése — köztük a tervben meghatározott és elvállalt 3000 lakás felépítése — is. Nem ártana, ha az ipari szövetkezetek nárfsgerveze- tei ebben a kérdésben legteo'o'vűléseiken állást foglalnának. n. a
